2. vers
szadásivoktáni szapádalaksa
lajávadhánáni vaszanti lóké
nádánuszandhánaszamédhimékam
manjámahé mánjatamam lajánám
Ebben a világban százhuszonötezer változata létezik a lajának (elmerült koncentrációnak, vagyis meditációnak), melyekről Szadásiva (az eredeti, örök Siva) említést tesz. Ezen laják között a náda (belső hang) által kiváltott elmerülésből fakadó szamádhi tekinthető a legkiválóbbnak.
Az Úr Siva a hindu szentháromság (Brahmá - teremtés, Visnu - fenntartás, Siva - pusztítás) egyik tagja, és számtalan megnyilvánulási formája közül Szadásivát tekintik az eredeti kútfőnek. Sok jógi Sivát tekinti a jógával kapcsolatos tudás forrásának. A Siva-szamhitában például Siva Párvatíval történő párbeszédén keresztül tanítja a jógával kapcsolatos legfontosabb tudást.
Sankara szerint Siva a laját (elmerülés, vagy feloldódás, a tárggyal rendelkező szamádhik egyik fajtája) emeli ki a jóga gyakorlatai közül, és a százhuszonötezer laja közül is a nádánuszandhánamot (összekapcsolódás a belső hang által) tekinti a legkiválóbbnak. A "laja" kifejezés a feloldódást jelenti, mint ahogyan a "jóga" kifejezést is szokták összekapcsolódásként fordítani. Egyszerű példa a feloldódásra, amikor a só feloldódik a vízben. A jógában is sokféle laja lehetséges: Az elme feloldódik a pránában (életerőben), a prána feloldódik az átmanban (önvalóban) stb. A nádánuszandhánam gyakorlatában a nádára, vagyis a belső hangra koncentrálunk, mely a testünkön belül, egészen pontosan a szívcsakrában jön létre.
A nádánuszandhána egy nagyon kifinomult gyakorlat, mely csak a fejlett jógik számára elérhető. Az anáhata csakrában egy finom belső hang jön létre, amit hosszas koncentráció után képesek vagyunk meghallani. A nádára irányuló koncentráció következtében az elme feloldódik a hangban, és elindul felfelé az anáhata csakrából (szívcsakrából) a szahaszrára (koronacsakra) irányába.
A náda, vagyis belső hang a gyomorban található tűz (na szótag) és a torokban elhelyezkedő szél vagy levegő (da szótag) súrlódása következtében jön létre az anátaha csakrában. A náda, vagyis a belső hang nem hallható a fizikai hallószervvel, csak az elmével, de a nádát tekintik a fizikailag is megnyilvánuló hang (sabda) forrásának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése