2020. június 1., hétfő

Látomások nyomában 7. rész

7. Shambhala fénye

Az előző utazásomban kapott meditációt egyből az utazás végeztével ki is próbáltam. A meditáció több lépésből áll:

1. Koncentrálj Shambhala fénylő királyságára. Minél többet tudsz meg róla könyvekből, szájhagyomány stb. alapján, annák könnyebb lesz kapcsolódni ennek a Föld feletti birodalomnak a rezgéstartományához. 

2. Képzeld el az aranyló Buddhát, és körülötte a 144 ezer beavatottat, akik nagyon erős energiakört hoznak létre, azáltal, hogy a szívükből kiáradó szeretet fényét összekapcsolják. Ebből a körből fény-nyalábok indulnak ki a Föld összes szent helye és spirituális beállítottságú lénye felé, aki próbál erre a magsabb tudatosságra ráhangolódni. 

3. Képzeld el azt, hogy egy sugár elindul a Maitreja Buddha ragyogó alakja felől a szívedbe, és megtisztítja azt az ártó erőktől, negatív érzelmi mintáktól. Ekkor meg kell tapasztalnod a feltétel nélküli együttérzés és szeretet energiáját, ahogy átjárja a szívedet.

4. Próbáld meg egyre közelebb húzni a szívedhez Shambhala egész királyságát, amíg végül bele nem kerül a mellkasodba, és az egész képet ott belül látod. 

5. Amikor ezt már tisztán látod, akkor a szíveden belül indulj el a tudatoddal a Buddha szívének közepébe, és igyekezz eggyé válni a Buddhával. 

Nem csak ilyen felemelő élmények voltak ám a kiülés harmadik napján. Mivel a meditáció mélyebben megérintette a szívemet, feltettem a kérdést magamnak, (vagy a Szellemvilágnak, ki tudja?), hogy ki az, aki számomra a legfontosabb az életemben, és az a válasz jött, és ezt így is éreztem, hogy a feleségem. A szívemen belül azt láttam, hogy ő foglalja el a legfelső helyet, és a két lányom meg a fiam alatta vannak egy háromszögben, így kitöltve a szívemnek mind a négy sarkát. Viszont azt is megkaptam a Szellemvilágtól, hogy jobban törődjek velük, és ne a saját egóm, frusztrációim meg elmeprogramjaim hatásait vetítsem ki rájuk, hanem úgy viselkedjek velük, ahogyan azt igazából megérdemlik. Ezt is el kell kezdeni gyakorolni, nem lesz könnyű, azt hiszem. Ez egy komoly jógafolyamat. Itt is a Földanyához igyekeztem imádkozni, hogy vigyen el mindent, ami akadályozza azt, hogy szívből tudjam szeretni őket, és akiülés után mér ne vigyek haza magammal annyit ezekből a dolgokból, amennyi előtte volt.

Azért a harmadik nap lassacskán telt, egyre jobban elveszítettem az orientációmat az időben, és egyre inkább vártam a következő külső impulzust, amiből mérni tudtam az idő múlását és a kiülés végének közeledtét. Közbe hallottam, hogy egy-két kiülő visszament a házhoz az esős éjszaka után, mire különböző programok indultak be a fejemben: "De jó nekik, ők már be is fejezték és fönt lájtolhatnak!" "Viszont én még mindig bírom, inkább jobb lenne végigcsinálni, de nem egóból, hanem alázatból." Ekkor marha ideges lettem magamra mindezekért a máshoz hasonlítgatásokért, egószintű versengésért, megfelelési kényszerért, és elkezdtem imádkozni Földanyához, hogy vigye el mindezeket a dolgokat a szívébe, és tisztítson meg, könnyítse meg tőlük a lelkemet. A gödör a kunyhó közepén ekkor mintha egy vulkán kráterévé vált volna, melynek a mélyén békésen ott fortyog a narancssárga magma, Földanya olvadt szíve. 

A következő mélypontom az volt, hogy délutánra már annyira rákészültem arra, hogy jön Oguz, és hoz még egy pohár vizet, hogy folyamatosan azon hallgatóztam, merre jár. Végül türelmemet vesztettem, és eldöntöttem, hogy vagy megfeledkezett rólam, vagy direkt nem jön erre, mert tegnap már lecsaptam a vízre. Meg is sértődtem rá, és befordultam aludni. Ekkor a Szellemvilág szinte harsogva belekürtölte a tudatomba: "Ne Oguzra legyél megsértődve, mert itt minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ha valakire meg akarsz sértődni, akkor sértődj meg ránk." "Jól van" - mordultam vissza, és megsértődtem az egész Szellemvilágra, majd el is bóbiskoltam, mint a hisztis gyerekek szoktak. Na ekkor érkezett meg Oguz, és én persze mindenkinek megbocsátottam, és nagy lelkesen szürcsölgettem a második pohár vizet a három nap alatt. 

Nincsenek megjegyzések: