Hun Power

Ma reggel vezetett óra volt. Craig csúszott vagy tíz percet, mert hozott magának két jógamatracot, meg egy hordozható fejmikrofonos hangosbeszélőt, mondván hogy gyenge a hangja, és abba szeret beszélni. Elkezdtük az órát, az eleje egy jógaterápiás bemelegítés volt, ami jól jött mindenkinek, mert Lizának hamstring-baja van,  Noéminak meg lebénult a csípője a sok köríves rúgástól. A többiek viszonylag jól vannak, bár hasmenéssel is küzd egy-két ember. Nekem a sparringos sérüléseimen kívül semmi bajom, azok viszont rohamosan szaporodnak...


Utána a napüdvözletek jöttek, na erre ki is jött a gyakorlóplaccunkhoz legközelebb eső bungalóból egy pocakos nyugati turista, álmos, morcos fejjel, de szótlanul leült csak nézni minket. Hát igen, belegondoltam, hogy ha itt most valaki nyaralni és pihenni jött, akkor nem kellemes a hangosbeszélőből áradó jógás instrukciók tömkelegét hallgatni, bármily megnyugtatóan is hangzik Craig dallamos hangja, amit viszont egyre sűrűsödő Darth Vader-légzések szakítanak meg, pont bele a mikrofonba, ahogy haladunk előre a vinyászákban.


Az álló gyakorlatokat saját szája íze szerint variálja, utána pedig egy mix következik a 2-3-4. sorozat ászanáiból, de úgy finoman adagolva, nehogy kibukjunk. Ma nem nagyon igazít, ő is inkább mutatja a pózokat, és rávezető tippeket ad, ha nem mennek. A végén önállóan lenyomjuk a befejezőket, de a dropbackben és a "tiktakkban" segít azért. Ez utóbbi a kézenállásból hídba és vissza figura, amit egészen megkedveltem itt kint.


Lemegy az óra, szomszédunk szerencsére nem bukik ki. Holnap úgyis Mysore lesz, az nem olyan hangos. Óra után gyümölcsreggeli, szépen kezd megint sütni a nap, a szél is elállt. Csak a vízállás alacsony, úgy látszik, megint apály van. Úgy volt, hogy ma elmotorozunk megnézni a Big Buddhát, de megint mindenki be van punnyadva, valamelyik más napon lesz a túra. De valószínűleg nekem már nem, mert én szerda este indulok haza, a többiek péntekig maradnak. 


Úgyhogy napozás, strandolás, úszás a program egyig. Utána bepályázunk a városba, találunk egy lepattant Thai éttermet. A fruit shake egész jó jeges, bár nem tudom, mennyire tesz ez jót a torokfájásomnak. Noémi kifogásolja benne a fekete darabkákat. A többi kaja is ehető, ezúttal jól megmagyaráztuk, hogy miket nem kérünk bele. Ebéd után Timi beül afrofonást csináltatni, Attila után szabadon. Neki már tegnap óta be van fonva. Ez amolyan fighter-frizura, lelkesek is az edzésekre. Noémi is lelkes, de ő még nem fonatta be a haját. Nem csodálkoznék, ha őt is afro tincsekkel látnám viszont odahaza :-). 


Délután még bícselek egy kicsit, utána irány az edzés. Egy kör futás, addig a többiek az autógumikon ugrálnak, az ugrókötelet már unják. Ma Mi veri a hasamat, tíz jó keményet oda is csap neki. Utána sparring. Attilával kerülök össze, aki délután kölcsönkérte a fogvédőmet, amit akkor vettem, amikor elveszettnek hittem a sajátomat. Gyanútlanul oda is adom neki, nem tudván, hogy este négy menet pokolnak nézek elébe Attila tolmácsolásában. Hiába, a hunok vére folyik az ereiben, simán el is tudnám képzelni egy lovat szőrén megülve hátrafelé nyilazni vágta közben. 


Szóval belekezdünk, mondom neki, ne üssön nagyokat, mert már amúgy is csupa sérülés a fejem. Ati viszont gyors, pontos, erőseket üt, még erősebbeket rúg, és agresszív is. Minden képessége megvan a Thaiboxhoz. Pluszba vagy tizenöt kilóval nehezebb, mint én, úghogy ami neki egy félerővel bevitt ütés, én attól simán megszédülök, ha beleállok. Kis Thai haverom a sípot kezeli, közben bennünket hergel, hogy rúgjuk egymást. Na Attilának nemigen tudom eladni a street fighteres trükkjeimet, a fejre irányzott tolórúgásokat blokkolja simán, a forduló rúgásokat pedig egy jó nagy hátba körívessel jutalmazza. 


A többi rúgásom is lepattan róla, nevezetesen a térdéről, ami a sípcsont számára még védőben sem túl kellemes. A harmadik menet végére le is sántulok mindkét lábamra. A negyedikben még bepróbálkozom, de a következő blokknál ismét érzem a lüktető fájdalmat a feldagadt sípcsontomban. Nem hittem volna, hogy Attila brutálisabb ellenfél lesz az összes eddiginél egybevéve. Mindegy, megvolt a sparring, ma már nem rúgok köríveset, az is biztos. Az állkapcsom is sajog azért, minden nap kaptam rá egy párat. 


Junnal iskolázok megint, csak ütést meg térdet gyakorolunk, mert látja, hogy mennyire szenvedek a rúgásoknál. Utána egy kis zsák, meg a többi levezető erősítés. Közben Noémi hány egy nagyot, viszontlátja a fruit shake-t a kis fekete darabkákkal, amit ebédre fogyasztottunk. A Thaiok adnak neki valami rudat, amiből illóolajok szaga tör elő, azt szívogtja. Edzés után mi is szippantunk belőle egy-egy slukkot, körbejár, mint a békepipa. 


Este elbotorkálok még Thai masszázsra, hátha jót tesz a sok sérülésre. Bár mondom a nyanyának, hogy a sípcsontomat meg a hüvelykujjamat ne bántsa, azért bekeni valami gyógykrémmel, ami jól csípi a bőrömet. A többit kókuszolajjal dolgozza végig. Jó alaposan tolja megint, közben sopánkodik, hogy "boxing, boxing", amikor mondom neki, hogy muaythai-on szereztem a sérüléseket. Amikor felsziszegek fájdalmamban, akkor ezt mondja: "csip-csip-csip". Úgy látszik, itt  mindenkinek megvan a hangutánzó készlete, a Thai edzők kedvenc felkiáltása az "Ooooiiiiiiiii!", illetve a "Lilek", ami azt jelenti, hogy "Relax", csak Thai akcentussal. 


Megvolt a masszázs, megírtam a blogot is, irány az ágyikó, utolsó éjszaka hajtom álomra a fejemet itt Samuin. Holnap este indul a járat Bangkokba, onnan pedig vissza a fagyos téli Budapestre.

Nincs mese

Ma reggel Craig úgy döntött, hogy nincs mese, beigazít minden pózba 100%-osan. Még jógaóra előtt futottam egy jó húszperces kört a tengerparti homokban, így a napüdvözleteknek kellemesen izzadva kezdtem neki, mai amúgy mostanában nem jellemző reggelente, mert napok óta van egy kis szél és bárányfelhők az égen. Hárman gyakoroltunk egyébként, Liza még a meghúzott hamstringjét pihenteti, Timi meg elrontotta a gyomrát. Noémi csípője nem nagyon mozog a Thaibox miatt, így Craig a végén mutat neki külön 8-10 gyakorlatot, amivel kikezelheti. 


Nekem valamivel több erőm volt ma reggel, mint a többi napokon, mivel vasárnap nincs Thaibox, és így jobban ki tudtam pihenni magamat. Craig szerint is hajlékonyabb voltam ma, mint eddig. A praszárita pádóttánászanánál végül csak letette a kezemet a földre, már napok óta erőlteti ezt az ászanát. Utána a békászanánál vitte véghez azt, ami lehetetlennek tűnt: mindkét sarkamat lenyomta a földig, és kiemelte a mellkasomat. Megkértem, hogy a hevederes Íjpózban is segítsen, a lábat a nyakba rakós pózoknál meg már eleve ott volt és kipréselte őket belőlem. 


Szóval jól sikeredett a mai gyakorlás, holnapra vezetett órát ígért be Craig, biztos az is sok érdekességet tartogat. utána reggeli, majd megkezdtük a lazulást a tengerparton, végül nem motoroztunk sehová. Annyira bepunnyadt a társaság a napozóágyakon, hogy ebédelni sem akartak elmenni, így egyedül mentem a veggie mamihoz, aki egész jó kis levest, salátát és mungóbabcsírás tofut rittyentett egy kis rizzsel. 


Délután még egy órácska a parton, majd indulunk edzeni. Timi nem edz, de eljön fotózni, hogy legyen képünk is az edzésről. Ma három menetet sparringolok a kis Thai sráccal, de szól, hogy ne üssük egymást erősen, mert szerdán meccse van, nem jó előtte lesérülni. Közben kiderül, hogy az állkapcsom annyira meg van sérülve, hogy a legkisebb ütésnél is iszonyúan megfájdul. Három menet után le is állunk, autógumi, zsákolás, iskola az öreg Junnal. Akkor derül ki, hogy a jobb lábammal rúgni sem tudok rendesen, mert bedagadt a sípcsontom, és nagyon fáj minden rúgásnál. Úgyhogy marad a térd, könyök meg az ütések meg még a bal lábam, arra is rúgat jó sokat. 


Este haza, blogírás, vacsora, bevásárlás, mosás, teregetés stb. A hétfőnek is vége.  

Varázslatos Samui

Ma reggel 7:15-kor kezdődött a jóga, mert fél tízkor már indultunk félnapos sziget-körutazásra dzsippel. Ismét kettest nyomtam, Liza a húzádása miatt nem gyakorolt, a többieknek az egyhetes Thaibox után jó, ha az egyes sorozatra futotta. Craig ismét jól meghúzkodta a lábamat az ékapáda-sírsászanáknál, meg a dvipadában is, egész jó kis igazításai vannak. Óra után gyors reggeli, és már kint is állunk, várjuk a  dzsipet. Rajtunk kívül még egy francia család és egy ausztrál páros kerül a platóra. Az első célállomás a mumified monk, vagyis a szerzetes-múmia. 


Ez a szerzetes állítólag úgy hagyta el a testét (belépett a Nirvánába vagy nem tudom, hogy van ez pontosan a buddhistáknál), hogy közben a teste mumifikálódott, vagyis nem kellett mindenféle kenetekkel tartósítani, mint az egyiptomi fáraókat, csak úgy magától kiszáradt. Ami azért a samui páradús levegőben önmagában is nagyon figyelemre méltó. Egész jó állapotban ül még a vitrinben, csak egy Ray-Ban napszemüveget adtak rá, meg a narancssárga szerzetesi ruhát. Gondolom a szeme már nem nyújtott olyan szép látványt. Craig szerint van még két másik szerzetes-múmia is itt a szigeten, úgy látszik, ez valami szent hely-féleség is lehet, hogy itt csak úgy mennybe mennek a megvilágosult buddhista szerzetesek. Mi tagadás, érzem is a hely spirituális kisugárzását, nekem nagyon bejön.


A második állomás a Magic Garden volt. Ez tulajdonképpen egy szoborkert, ami a dzsungelben, egy vízesésekkel tarkított patakmeder két partján épült, és csodaszép! A harmadik állomás a szafari-park volt. Most persze mindenkiben felsejlik a gondolat, hogy "Szegény állatok! Miért kínozzák őket?" Igen, bennem is felsejlett, de ugyanakkor arra is gondoltam, hogy ha már az ember elveszi ezeknek az állatoknak (tigriseknek, alligátoroknak, elefántoknak) a vadon élő területét, legalább az ilyen farmokon gondoskodjon róluk, amennyire lehet. A tigrisekkel le lehetett fotózkodni, Liza a kis tigriskölyköt szoptatta cumisüvegből, én a fatert ölelgettem. Gondolom be voltak kómáztatva meg láncon is voltak, dehát ez ellen én nem sokat tudok tenni. Inkább adtam egy kis pénzt a gondozásukra. Utána az elefánt-show jött, végülis még ez is egészen szórakoztató volt. Hulahoppoztak, két lábra álltak, fociztak, és masszírozták az önként jelentkezőket. 


A majom-showban megtudhattuk, hogyan szüreteli a majom a kókuszdiókat, és hogyan készítenek belőle kókusztejet. De a legdurvább a krokodil-show volt, ott tényleg a szegény krokodilokat is sajnáltam, akiket a farkuknál fogva rángattak az idomárok, és a szájukban turkáltak. Meg az idomárokat is sajnáltam, akik előbb a kezüket, majd végül a fejüket is betették a krokodilok szájába. Szerencsére mindenki élve megúszta :-) Mentünk még egy kört az elefántok hátán, utána pedig a vízeséshez készülődtünk. Itt először egy ebéd volt, aminek a java része csirkét tartalmazott, de azért mi találtunk párolt zöldséget és rizst, és meg is ettük. Utána egy fürdés a vízesés hűs vizében, néhány jógapózzal tarkítva, hiszen nem lehetett kihagyni a mesés hátteret.


Lassan indulás hazafelé, van még 2-3 óránk a strandolásra a lassan hanyatló nap fényében. ma egész nap szeles volt az idő, ráadásul fent a hegyek tetején hűvös is volt. Még néhány jógapóz a tengerparton, majd elindulunk, a többiek bazározni, én meg masszíroztatni. A Rey-be megyek, ahol tegnap Lizáék is voltak. Idősebb nő masszíroz megint, de nem az, aki Novemberben. De ez is jól csinálja, fájdalmasan. Esélyem sincs elaludni a kezei alatt. Nem tudom, mennyi idő alatt készül el, de mindenemet alaposan szétnyomja és belém dörgöl egy jó adag kókuszolajat. Most már regenerálódva vágok neki a hátralévő három nap edzésnek. Hát ennyi volt a pihenőnap :-).    

Superfight

Reggel fél 8-kor ismét jógaóra Craiggel. Én elkezdem a kettes sorozatot, Noémi és Timi is azt csinálja, Attila meg Liza egyest. Liza közben meg is húzza valahogy a hamstringjét upavista kónászanban, óra után azt találgatjuk, mennyi ideig fog fájni, egy évig vagy csak hat hónapig... Ez egy olyan sérülés, amin szinte minden jógás és főleg astangás keresztülmegy, de utána viszont hosszabb lesz a hamstringje. 


Nekem a vállam volt egy kicsit kötött, Craig jól beleigazított azért a hátrahajlításokba, nagyon profi ember. Megbeszéljük vele óra után, hogy vasárnap 7.15-kor kezdjük az órát, mert sietnünk kell kirándulásra. Utána egyből gyümölcsreggeli, majd itt a resortban strandolunk, én úszom is egy jót. Még van egy kis szél, felkorbácsolja a hullámokat, néha nyelek egy kis sós vizet, miközben úszom. De azért jólesik. Liza és Noémi dél körül elmennek masszíroztatni, abba a szalonba, ahová tavaly jártam, de amikor odaviszem őket, nem találom a múltkori nyanyát. De a mostaniak is jók, arról számolnak be, amikor visszatérnek, holnap szerintem megnézem én is. 


Utána ebéd, a keddi helyre megyünk. Spárgát és zöldsalátát eszem, de ez egy kicsit kevés, itthon még rátolok egy proteinturmixot edzés előtt. Fél órát alszom is még, mert az ebédnél is eldőltem és elaludtam. Ugy látszik, pihennem is kellene egy kicsit. Futok egy jó kört edzés elején, simán lehagyom az oroszokat. Érzem, hogy ma van bennem kakaó, jó lesz az edzés. Ha nem ütnek ki, akkor én ütök ki valakit :-). Ugrókötél, felülés, Jun jön, tízet beleboxol a hasamba. Kibírható. Sam ma nem túl aktív, azt mondja, láza van. Nem is öltözik be iskoláztatni, csak szervezkedik civilben. 


Első két menetre egy albínó emberrel raknak össze, a többiek finnek nézik. Hát nem túl kigyúrt, meg mint kiderül lassú is. Közepes erővel rugdosom, de állandóan panaszkodik, hogy ne üssek meg rúgjak akkorákat, mert ő a technikát akarja gyakorolni. Meg hogy lassítsak le. Na jó, ettől az ürgétől nem kell tartanom azt hiszem. Két menetet lenyomunk, ki is készül emberünk, lecserélik Yodpeetre, aki ősszel udvarolt nekem :-) Ma a sípcsontjával udvarolgat meg a boxkesztyűjével, jó párszor földre is visz, van egy jó keresztbeforgatós technikája. De csak annyi erőt használ, amennyi kell, a Thaiok tudnak ésszel sparringolni, így nem lesz sérülés, és sokat tudok tanulni is belőle. Hát azért két menet után érzem egy kicsit a combjaimat, azokat megrugdosta azért. Mindegy, holnap nincs edzés, lesz idő regenerálódni. Isten kegyéből élve megúsztam  a mai sparringot :-) 


Este még megyünk Thaibox meccsre, valami női fight lesz a főtéren. Tízre oda is értünk, de fél tizenegy előtt nem kezdődött a móka. hat meccs volt, három női, három férfi mérkőzés.  Az első meccsben két fiú bunyózott, kb 12 évesek lehettek. A kisebbik a második menetben fejberúgta a nagyobbat, KO. Utána két csaj jött, na azok kb konyhaszinten verekedtek, a szabályos egyenest meg horgot nem nagyon ismerték, ami még Noéminak is feltűnt, aki pedig csak egy hete Thaiboxozik.


Persze azt hozzá kell tenni, hogy ez egy ingyenes esemény volt, a profibb harcosok a Chaweng stadionban szoktak fellépni, ami belépős. Ez meg itt helyben volt, legalább egy ilyet is láttunk.  

Nirvána

Ma megint "átlagos" napunk volt, reggel jógaóra Craiggel. Kellemesen tapasztalom, hogy nem köt be most annyira a Thaibox, mint a múltkor, amikor napi két edzést csináltam, és fizikai fájdalmat jelentett a jóga. Most kifejezetten jól esik reggelente, és a hamstringjeim is szépen engedtek Craig Utthita-haszta-pádángusthászana igazításának. Utána fotózkodtunk Craiggel, holnap is Mysore lesz, kezdem a kettes sorozatot. A jövő héten egyszer csinálunk vezetett órát is, azt mondta Craig. 


Jóga után reggeli, majd irány a strand, ma egy másik részen fürdünk. A szél még elég erős a tegnapi vihar óta, így a nádpriccsek lábait mossák a hullámok, miközben rajtuk fekszünk, és jeges ananászlét meg frissen feltört kókuszt szürcsölgetve szikkasztjuk magunkat a napon :-) Hát megértem, ha valaki nem szereti az életet, én elvagyok vele :-) Már-már kezd természetessé válni ez a Thai életmód, majd otthon fogjuk csak igazán értékelni, a mínusz tízben! Bemegyünk hullámlovagolni, majd ebédet rendelünk. A felét hozzák csak ki, illetve a spárga, amikor megjön, felismerhetetlen számomra, nagyon büdös, és vagy gomba, vagy valami kagyló van rajta. Jobb a biztonság, inkább nem nyúlok hozzá :-) Szerencsére ezt fel sem számítják, a többit kifizetjük lelkesen. A többiek még maradnak lazulni a piros Coca-Colás napernyők alatt, én meg elindulok masszázsra, a Craig által ajánlott pálcikás kisöreghez.


Azt még sajnos nem tanultam meg, hogy a délután kettő a Thaioknál szieszta-idő, így az öreg sincs a masszázsszalonban, csak egy Thai csaj vállalja fel a masszázst. Olajos Thait kérek, de kb ugyanazt kapom, mint a parton. Nem volt rossz, de a tavalyi massázs néni azért mindent ver magasan, legközelebb már csak oda megyek amíg itt vagyok. De legalább jó sok kókuszolajat beledörzsölt a bőrömbe és átnyomta az izmaimat egy kicsit. Közben megjött az öreg is, felismert, mert két napja beszéltünk. De angolul nem tud, úgyhogy nem szólt semmit. Remélem a többiek több sikerrel járnak nála, majd megkapják a legendás kezelést.


Mindegy, megvolt a masszázs, egy kicsit felfrissültem tőle, nem sokára kezdődik a Thaibox edzés. Ma is box sparring lesz, kíváncsi vagyok, kit küld az utamba az Úr. Előtte azért egy futás, amióta Miriam, az újzélandi amazon kifullasztott, nem veszem félvállról a kardiót. megvolt a kör, Thaiok menetrendszerűen eltűntek a felénél. Ugrókötél, gyomrozás, ma egy új edző esik nekem, meg is lepődik, hogy mennyire bírom az ütleget. Utána bandázsolás, kezdődik a sparring. Kicsit dekoncentrált vagyok ma, és a tegnapelőtti sérülések is zavarnak egy kicsit. A jobb hüvelykujjam nagyon sajog, de azért ma is elkapom vele egyszer-kétszer a Thai kölök fejét, viszont ma ő is tántoríthatatlan, üt, mint a veszedelem. Első menetben vért fakaszt az orromból. Sebaj, letörlöm, toljuk tovább. 


A másodikban is egyenlő a küzdelem kb, ami nem jó hír, figyelembe véve, hogy a srác vagy 20 kilóval könnyebb, mint én. Harmadik menetre Yodpeethet kapom, a Samui bajnokot. Na ő csak játszadozik velem, nem üt nagyokat. De marha frusztráló az a félszáz találat azért, amit lazán bevisz. Jól elvagyunk. Utolsó menet: orosz harcos, aki első nap is küldte felém a parasztlengőket. Most mintha egy fokkal gyorsabb lenne, vagy én lassabb, nem tudom. Próbálom beosztani az erőmet, de azért támadni is. Jó pár ütés elől elhajolok, de folyamatosan a szemem előtt a sátáni vigyor, amivel támad. Hirtelen a semmiből egy jobbcsapott pontosan az állcsúcsomon landol, én meg a földön. Kellemesen zsibbasztó álomba merül az agyam egy pillanatra. "Mi van, kiütöttek?" - teszem fel a költői kérdést önmagamnak, még mindig kómában. - "Kiütöttek, öcsém!" Válaszolom is meg, aztán lassan kezdenek kiélesedni a színek, és visszatérni a látásom. Pedig már azt hittem, a Nirvánában vagyok :-) A menetnek vége, két perc után KO-val győzött az orosz harcos. Next time. Most már megtapasztaltam, hogy milyen az, ha kiütnek, a következő élmény remélem az lesz, hogy én ütök ki valakit.


Erősen sajgó hüvelykujjal, bicepsszel és állkapoccsal folytatom az edzést, iskolázásnál nem is nagyon tudok jobbosokat ütni. Erre Jun rúgat meg a lépéstechnikámat javítgatja. Utána még pár menet erőtlen zsákolás, majd erősítés a végén. Huh de jó, hogy vége van ennek az edzésnek! Holnap az utolsó edzés a héten, utána egy nap pihi, hátha javulnak a sérüléseim, és neki tudok szaladni az utolsó három nap edzésnek. Szóval van, akinek lazulás a thaiföldi nyaralás, van akinek meg próbatétel. A mi csapatunknak inkább a második, mindenki keményen edz, nem kell őket kérlelni, hogy jöjjenek a délutáni edzésre, vagy a reggeli gyakorlásra. Pedig sajog a sípcsontjuk rendesen :-). Én meg lassan kezdem megtanulni az igen egyszerű képletet: Vagy te ütöd ki az ellenfeledet előbb, vagy ő üt ki téged. Nincs kompromisszum. A csapat estére elmegy Beach partyra, én hátramaradok blogolni meg aludni. Ma nincs mit ünnepelni, majd talán holnap!

Mango Bay

Reggel 6:30. Indulás a búvártúrára. Először egy helyközi taxis áll meg, de kiderül, hogy nem vele megyünk. Utána jön egy rendes nagy busz, na az a miénk. Útközben egy másik hotelnél felszáll egy kazal kínai turista, az idegenvezetőjük végig is reppeli az utat kínaiul. Én közben zenét hallgatok, a csapatom többi tagja frusztrálódik. Megérkezünk a kikötőbe, banán és sonkás szendvics a reggeli. felszállunk a hajóra Koh Tao felé menet. Másfél óra az út, egyre jobban süt a nap a fedélzeten, mi meg kenjük magunkat 30-as faktorral. 


Befutott a hajó, átszállunk egy másikra, onnan fogunk majd búvárkodni. A kikötő a Koh Tao melletti Koh Nagyuan szigeten van, amit egy Thai üzletember megvásárolt magánbirtoknak, és onnan hajókázunk át Koh Tao Mango Bay nevű öblébe. Rövid kioktatás után snorkeleket az arcra, csutorát a szájba, és mehet a merülés! Tényleg csodálatos színpompás halak vannak, csíkosak, pöttyösek, kékek, zöldek, sárgák, szivárványszínűek, és a víz alatti kamerával még fotókat is készítünk róluk. 


Én mondjuk fél óra alatt kifagyok a vízből, és még a hajón is fázom, A többiek jobban bírják. Mindenki megvan, indulás vissza Koh Nangyuangra, ahová nem lehet PET-palackokat bevinni, és ahol az ebéd vár bennünket. Svédasztalos jelleggel lehet pakolni a zöldséget, gyümölcsöt, van persze más is, de az bennünket nem nagyon érdekel. Utána ezt a gyönyörű szigetet nézhetjük meg, ami igazából három sziget, és egy-egy korallzátony köti őket össze. A világ tíz legszebb szigete között tartják számon. Felkapaszkodunk a kilátóba, fotó a háttérben a korallzátonyokkal. Utána még egy kis snorkel, majd fél háromkor indulás hazafelé.


Én kiterítem a törölközőt a fedélzeten, hogy majd alszom egy jót, de kisvártatva feltámad a szél, és felkorbácsolja a hullámokat. A hajót ide-oda dobálja, és néha a víz is befröcsög a mellvéd mögé. A többiek inkább a klimatizált lenti teret választják, én fenn maradok, fekve nem annyira liftezik a gyomrom. De az út vége felé már két pólóban is fázom, és én is lekecmergek. lent sem volt sokkal élvezetesebb az út, egymás után hánytak az emberek.  Mi nagyjából megúsztuk, csak Attila látta viszont a félig megemésztett ebédet egy kis zacskóban. 


Kikötöttünk, irány a busz, végül egy órás késéssel érkezünk meg a Thaibox edzésre. Ha jól látom, az utolsó menet sparring megy, huh, ezt megúsztam :-) Tegnap óta még sajog a bicepszem, nem árt neki egy nap pihenő. Ott látom eddigi ellenfeleimet, az orosz srácot meg az újzélandi csajt is a gyakorlótéren, nem kizárt, hogy még összeakadok velük a héten. De ma csak autógumi-püfölés van, zsákolás meg iskola Junnal. Azért ez sem nyugdíjas-torna, megizzadok rendesen. A végére erősítés, majd nyújtunk. Egyre lelkesebb mindenki nyújtani, mióta Noémi mutatja a jógás pózokat. 


Eseménydús nap volt, irány haza és rendbeszedjük magunkat, holnap reggel ismét jógával kezdjük a napot. 

Csak egy átlagos nap...

Reggel 7:30. Craig mosolyogva megérkezik, mi is odatelepszünk a kis gyakorlótérre. Kisvártatva a Napocska is mosolyogva odahunyorog és szép lassan elkezdi perzselni amúgy is vörösre égett testrészeinket. Kellemesen lehet izzadni gyakorlás közben, a karjaim Praszárita C-ben már a fűszálakat súrolják, Craig hathatós asszisztálásának köszönhetően. Azért ez sem semmi, két Thaibox edzés után. Remélhetőleg, ha kevesebb sérüléssel nem is, de legalább kevésbé mereven fogok visszatérni Thaiföldről, Craig ugyanis profi, mindenki meg van elégedve vele. Liza annyira leégett, hogy alapból hosszúujjúban gyakorol, és a csakrászanáknál sziszeg, mintha szöges ágyon kellene csinálnia. 


A dropback és a flip-flop, vagyis a kézenállásból hídba és vissza a kedvencei, mi is kezdjük megszeretni. Szerencsére nekem jobban esik a gyakorlás, mint tegnap, még nem estem szét a Thaiboxtól annyira, mint a többiek, persze nekik ez az első próbaidőszak, sajgó, feldagadt, lila sípcsontokkal gyakorolnak, de nem adják fel! A jóga után Craig mutatott egy tuti maszázshelyet, a kisöreg állítólag valami pálcikákkal nyomogatja az akupresszúrás pontokat, ki kell majd próbálni. 


Reggeli a strandon, és újra pörköltetjük magunkat a napon, majd csak beérik a bőrszín! Közben leegyeztetem Bobbyval, a főnökasszonnyal a csütörtöki snorkel-túrát Koh Tao-ra, valamint a vasárnapi Samui körutazást, újabb kalandok várnak ránk! Utána megyek a vízbe, ma csak fél órát úszom és egy órát masszíroztatok, mert a többiek már mennének enni. Kókuszolajjal nyom végig Noi, a masszőr csaj, jólesően szétnyomkodja a vállamat meg a csuklyásizmomat. De azért a mamához visszamegyek még, akinél novemberben voltam, mert ő volt a legprofibb. 


Ebédre egy indiai étterembe térünk be, mert ez az, ami viszonylag olcsó, és vega opció is van, tojás nélkül. Nekem ízlik, spenótot eszem, házisajtot borsóval meg paradicsommal és zöldsalátát. A többiek is hasonlókat rizzsel. Egy óránk van még Thaibox edzésig, némi fészbukkozás (végre megtaláltam, hol a legerősebb a wifi a resortban), és utána irány az edzőterem. 


Külön megyünk futni, nem hagyjuk hogy beszivassanak a Thai srácok. Megvan a kör, mehet az ugrókötél. Letolok egy negyed órát, bandázsolunk és készülünk a sparringra. Ma csak box lesz, azt szeretem. Mondjuk a  másikat is. Megint a kis Thai kölökkel raknak össze, az már rendesen fél tőlem szegény. Most nézem, hogy napról napra laposabb az orra, már lassan elmehetne bantu négernek is :-) Na jó, akkor sparringoljunk. Sajna a kezem hosszabb, mint az övé, így nemigen ér el, én meg tolom neki, de azért néha leállok, mikor látom, hogy már kész van. Második menetben beindulunk, az edzők meg még hergelnek is, hogy üssem szegény lelkemet. Hát megkapta a magáét, harmadik menetben már nem is üt, csak somfordál körbe. Sam annyira kibukott rá, hogy hátravitte, szerintem még tőle is kapott egy keveset. Én meg az öreg Charles Bronsonnal kezdtem sparringolni, na edzőkkel szeretek, mert azok nem vadulnak, épp csak annyira szivatnak, amennyire kell, hogy tanulni tudj. Jól elvoltunk egy menetet, kocogtatta szépen a fejemet, amikor nyitva hagytam. 


A negyedik menetben viszont bekövetkezett az, amitől rendesen tartottam (úgy látszik Samuin mindig áttörik egy gát a tudatomban, a múltkor Sam gyomrozása volt a para, most pedig a képen látható csaj). Már amikor első nap megláttam, ahogy ugrókötelezik előttem, a pillantásából láttam a tükörben, hogy ez a nő nem viccel, hanem vérre megy. Mondtam magamban, remélem nem raknak össze sparringolni vele, mert akkor ott vége van a mesének. Hát összeraktak. Nem is félelem volt bennem, inkább előre láttam a következményét. Hozzá kell tenni, hogy a kiskölökkel már annyit ütöttünk a második menetben, hogy erre az öt percre nekem sem maradt elég szuflám. Elkezdte a csaj az egyeneseket meg a horgokat, de olyan arccal, mint egy SS-kivégzőtiszt. Mondom neki, hogy kicsiket üssön, mert én nem vagyok hivatásos. "Speak for yourself, buddy", bökte ki az ausztrál amazon, és már indította is a cséphadarókat. Nosza, mondom a legjobb védekezés a támadás, itt nem nagyon lehet finomkodásra számítani. Be is tettem neki egy baró jobbhorgot, meg később egy állcsúcsos felütést, attól egy kicsit meg is ingott. Most kezdek rájönni, ahogy az az ütés ér valamit, amikor egymásnak ütközik a két csont, a kézfejem és a koponya. Ha nics ütődés, akkor az csak simogatás. Az edző meg akarta állítani, hogy pihenjen, de az rázta a fejét, ellökte a kezét, és jött rám. Na toltuk még egy sort, de nekem pont akkor fogyott el a kardióm, nem nagyon volt erőm védekezni, hát még támadni. Úgyhogy az utolsó fél percre le is ültem a ring szélére, persze a Thai edzők el is kezdtek rám számolni. Utána később mondta egy magyar srác, aki szintén itt van kint edzeni, hogy az új-zélandi csajnak pénteken lesz meccse, ezért van olyan vérengző hangulatban, és ki kell ütni, különben ő üt ki téged a második menetben. Hát jó. Majd legközelebb megpróbálom :-) Addig is beszereztem ismét egy szép monoklit a bal szemem alá, ez már amolyan Samui védjegy :-) Sam eleve ezzel fogadott, hogy ez alkalommal intéz nekem egy nagyobbat :-) Úgy látom, szereti vásárra vinni a bőrömet. 


Este még egy kis blogolás, mindenki jegeli a feldagadt testrészeket, én a jobb bicepszemet fogom, mert a menet elején belekönyökölt az új-zélandi fenevad. De hát kemény ellenfelek között keményedik az ember, ha felveszed a kesztyűt, akkor készen kell állni a pofonokra. Ilyen az élet, néha adod, néha kapod, nem kell kétségbe esni. Ma korán kell lefeküdni, mert holnap 6:30-kor indulunk Koh Tao-ra, jógaóra sem lesz. 

A nyolc testrész

Ma reggel háromnegyed hét felé elindultam, hogy fussak egy kört a tengerparti homokban a Vibram Five Fingersemben, fél nyolcra jól leizzadva vissza is értem a jógaórára. Craig ma is remekül tolta az órát, megbeszéltük vele, hogy egyszer majd vezetett órát is tart, amiben némileg különbözik a sorozat az astanga egyestől. A praszárita C-ben minden nap le akarja tenni a kezemet a földre, de nem teljesen megy, főleg a Thaibox is köt rajta egy kicsit. Annak ellenére az egy jóga-egy Thaibox arány jobb, mint amikor novemberben napi két Thaiboxot toltam, és utána próbáltam jógázni. A szuptakúrmászanába is bele szokott rakni, csakhogy ő a hagyományos módon, a bal lábat teszi alulra, és a jobbat rá, a fordítottját annak, ahogyan én szoktam csinálni.

Reggeli után ismét Beach party, ma Éviék is átjöttek a másik szállásról. Attila leszüretelt két kókuszdiót a pálmáról, és az egyiket meg is pucolta, úgyhogy kókuszt ettünk bemelegítésnek az ebéd előtt. Utána egy közeli kisvendéglőbe mentünk, de nem volt olyan jó, mint a tegnapi. A lányoknak a zöldséges nudliba tojást raktak, aminek nem örültek túlzottan, én egy karika hagymával megúsztam a salátámban, amit viszont ki is bogarásztam belőle. Egy óránk maradt Thaibox edzésig, addig egy kis blogolás és pihi.

Indul a második edzés, ma én is érzem, hogy ez egy kicsit nehezebb lesz, mint az első. Húszperces kör futás, Attila ott liheg mögöttem. A többieket addig ugrókötéllel szivatják, Liza meg nem jött, mert ő külön megy futni. Elkezdődött az edzés, Billy jó aktív árnyékboxot vezetett. Utána sparring. Én egész délután azon idegeskedtem, hogy nem találtam a fogvédőmet, végül vettem egy szép zöldet Junéktól, persze ez űbergagyi volt, nem illett a fogamra úgy, mint az én jó kis Punisheres piros fogvédőm. Pont sparring előtt meg is lett, úgyhogy felszabadultan húztam a lábvédőt, főleg látva, hogy a parasztlengős orosz ma nincs is ott. Egy Thai srácot kaptam, aki kicsit puhos volt, délután izzasztóruhában futott velünk. Viszont villámgyors volt, úgyhogy jól eljátszogatott velem. Meg is kérdezte, hogy először sparringolok-e. Egy menet után elcserélték a páromat, megkaptam a kis Thai srácot, akit novemberben lekönyököltem meg orrbanyomtam. 

Tőle nem igazán féltem, mert bár gyorsan rúgott, de az ereje nem volt olyan nagy, hogy ne bírtam volna ki. A street fighteres trükkjeimet neki is el tudtam adni azért, egy-két tolórúgástól arcra megtorpant, illetve a fordulórúgástól is meglepődött. Szóval jól elvoltunk, ment az adok-kapok. Utána öt menet zsák, két menet autógumi, négy menet iskola Junnal. A végén erősítés, addigra a többiek már nyújtottak. Nagyon tetszett az edzőknek, hogy ilyen hajlékonyak a lányok, ők meg próbálták jógára tanítani a boxolókat, több-kevesebb sikerrel. Az edzés után még egy kis lótás-futás, aztán lassan nyugovóra tért mindenki, csak előbb még bekenegettük a leégett bőrünket meg a belilult sípcsontjainkat.

Az "astanga" szó ugyebár nyolc testrészt jelent, és a Muay Thai ugyanezt. Csak éppen ott a nyolc testrésszel támadjuk az ellenfelet, míg az astangában a saját egónkat próbáluk legyőzni a nyolc fokozat segítségével. Végülis mindkettő ugyanarról szól, mert a valódi ellenfél belül van, és önmagunk felett kell győzelmet aratnunk.

Samui Chill

Első teljes napunk Samuin. Sikerült aludnom is hat órát, és fél nyolc felé már kint voltam a gyakorlótéren, ami pár méterre helyezkedett el a tengerpartról, egy vízszintes betonplaccon. Kisvártatva Craig is megérkezett, és hatan kezdtük el a Mysore gyakorlást hét-harmickor. Kisvártatva már a Nap is odasütött, ahol én gyakoroltam, így egyszerre tudtam jógázni, izzadni és barnulni is.

Craig vékony, fiatalos ausztrál srác, alázatos és remekül igazít. A gyakorlás után elbeszélgettünk vele egy pár szót, utána reggeli következett. Megettem egy egész ananászt. Utána kifeküdtünk a partra, nem kellett messzire menni :-). A napozás után be is mentem úszni egy nagyot. Egész csendes a tenger, könnyen lehet úszni benne.

Lassan elindultunk ebédelni, egy Thai étteremben tudtunk rendelni vegetáriánus kaját. Édes-savanyú curry-t ettem, és zöldségsalátát. Ebéd után vettem még pár dolgot, utána indultunk a Thaibox edzésre. Első alkalommal az egész csapat kipróbálta, kíváncsi leszek, hányan jönnek el holnap is.

A többieket egyből bevitték a ringbe, és két edző tanította nekik a rúgásokat és az ütéseket. Előtte persze volt ugrókötél meg bemelegítés. Nekem meg a szokásos futás, ugrókötél, árnyékbox, és utána beállítottak sparringolni egy orosz gyerekkel. Elkezdtük, na ez teljes erőből küldte a parasztlengőket, szerencsére még nálam is lassúbb volt, így el tudtam hajolni a legtöbbje elől, csak egy-kettőt kaptam be. Jó sokat mozogtam, ütöttem, így egy menet alatt kifáradt az ellenfelem, a második menet felénél leült, és ugyanígy a negyedikben is. Jó azért az, ha az embernek van állóképessége és végig tud nyomni 4x5 perc sparringot. Úgyhogy az első napot viszonylag sérülésmentesen megúsztam, volt még traktorgumi-püfölés, iskola Mi-vel, meg a szokásos erősítés a végén, kellemesen elfáradtam.

Este még bementünk a városba, mert úgy volt, hogy boxmeccs lesz, de végül kiderült, hogy Chawengben lesz, és nem a főtéren. Úgyhogy némi shoppingolás után haza is tértünk, ránk fért a pihenés.  

Ízirájderöcsém

Hajnali négykor arra ébredtem, hogy a szomszédomban lévő ázsiai lány öt percenként elkezd motyogni és valami frusztrált frázisok közepette sírva fakad. Valamivel később terveztem ébredni, de úgy látszik, ez a bagkoki maradás ez alkalommal nem elsősorban az alvásról szólt. Úgyhogy lementem a recepcióra a villogó wifi-masinát etetni tízbahtosokkal, és internetezni. Meglepően sokan vannak fenn a fészbukkon az ismerőseim közül így magyar idő szerint éjfél felé :-). Megírtam a tegnapi blogot, és vártam a reggeliztetőnénit. Néhány pohár narancsos zöld teával kezdtem a napot, ha már aludni nem hagytak. Utána jött a gyümölcsadag, és lassan a csoportunk tagjai is leszivárogtak az előtérbe reggelizni.

Fél nyolc körül indultunk a reptérre. Találtunk egy kényelmes, nagy taxit és hamar ki is értünk. A többiek gépe háromnegyed órával hamarabb indult, mint az enyém, cserébe viszont ők vártak rám ugyanennyit a Samui reptéren, ami egy vietnami légitámaszponthoz hasonlítható a dzsungel közepén, persze azért némi turista-felhangokkal. Bobby, a neve ellenére nő menedzser úgy látszik nem kapta meg az üzenetemet, mert nem küldött értünk autót. Sebaj, elhozattuk magunkat egy taxival a szállásig, és becsekkoltunk. A tenger hívogatóan morajlott a háttérben, de mi azért még lebéreltünk három robogót, Attiláék fehéret, én narancssárgát, a lányok meg egy orgonaszínűt, mert anélkül itt elég bajos a közlekedés.

A fürdés helyett a következő napirendi pont az ebéd volt, mert már kora délutánba hajlott az idő, és a gyümölcsön kívül nem sok mindent vettünk eddig magunkhoz, legalábbis én. A benzinkút után egyből a Veggie mamihoz mentünk, aki éppen csontsoványra aszott anyukáját ápolta, amikor odaértünk. De azért nekiállt ebédet főzni nekünk, csak egy kicsit lassan készült vele. Én közben elugrottam telefonkártyát venni, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot a jógatanárokkal meg a szlovák lányokkal, akik másik hotelben laknak. Ja és hozzá kell tenni, hogy nem tudok robogót vezetni, most tanulom itt Samuin, ráadásul baloldali a közlekedés :-) De jó buli, remélem megúszom élve :-)

Meg is kértük a tanárt, hogy jöjjön át este hatra órát tartani, de végül nem érte el a főnöke, így nem jött, csak reggel fogjuk megismerni. Mi meg ebéd után hazaugrottunk hátizsákokért és irány a Lotus Tesco, bevásárolni az alapvető szükségleteket. Én még utána begrottam a piacra is gyümölcsért, majd hazaérkeztünk, most már irány a tenger!

Igen ám, de éppen apály volt, sőt, az én benyomásom szerint eleve lejjebb volt a víz, mint novemberben. Mindenesetre úszni nem tudtam benne, és éppen kezdett hideg is lenni. Úgyhogy a fürdésből annyi lett, hogy derékig belementem a vízbe, és utána vizes gatyában gyakoroltam a lemenő nap utolsó sugaraiban és a közben feltámadó szélben. Hát melegem az nem volt, és meg sem izzadtam, viszont a csillagos ég gyönyörű volt! Remélhetőleg a holnapi gyakorlás során jobb lesz a hőérzet és talán le is barnulunk egy kicsit.

Azért lenyomtuk a második szériát hárman, a végén a relaxációba még bele is aludtam (mondjuk mostanában ez elég könnyen megy). Jóga után netezni próbáltunk, de eléggé szaggatott a wifi, mert mindenki ilyenkor lóg a hálózaton, és leül az egész. Nem baj, legalább fel tudunk készülni a holnapra, reggel astanga Craiggel, napközben strand ezerrel, délután fél öttől pedig thaibox edzés Junéknál. Ja és este valami thaibox Fight Nightra megyünk.

Wat Pho

Szombat reggel hétkor gyümölcsreggeli a hostelben, majd irány a turistalátványosságok! Gondoltuk most hátrahagyjuk a jógát a nap második felébe, és egyből megyünk várost nézni, nehogy megint lemaradjunk valamiről. A taxis persze elkezdett kamuzni, hogy szombaton csak tízkor nyit a királyi palota, menjünk előbb a Gem Marketbe drágakövet venni. Rutinos turistaként persze lepattintottuk, és fogtunk egy másik taxit, aki emberi áron hajlandó volt elvinni a királyi palotába és a mellette lévő Wat Pho templomba.


Amikor kiszálltunk, úgy döntöttünk, hogy a Wat Pho templom lesz az első célpont. Ez a templom arról híres, hogy van benne egy 49 méter hosszú és 15 méter magas fekvő Buddha, aki tetőtől talpig be van aranyozva, és a talpán gyöngyházberakások vannak. A templomkomplexumban nagyon sok szép, színes cserepekkel kidekorált sztúpa van, illetve több száz aranyozott Buddha-szobor a falak mentén. A fő templom kupoláján most cserélték a feketére festett cserepeket, és rá lehetett írni a nevünket egy-egy cserépre, a kívánságainkkal együtt. A komplexumban egy fiatal buddhista papa avatási ceremóniájának is szemtanúi lehettünk, illetve láttuk a Thai masszázs-helyiségeket. Azt tartják ugyanis, hogy a Thai masszázs tudománya a Wat Pho templom szerzeteseitől ered, és a mai napig is tanítják, bár szerintem jelenleg Thaiföldön nagyon nehéz férfi Thai masszőrt találni.


Utána megkerültük a királyi palotát és megtaláltuk a bejáratot. Nagy sor állt a bejárat mellett, de mint megtudtam, csak ruhatárra vártak, ugyanis fedetlen vállal és rövidnaciban nem lehet bemenni a templomba. A lányoknál volt kendő, hogy eltakarják a vállukat, ám a bejáratnál kiderült, hogy ez sem elegendő, visszaküldték őket, hogy magukra húzzanak egy-egy túlméretezett férfiinget. A királyi palota is remekbe szabott látványosság, van benne egy óriási arany sztúpa, az Angkor Wat templom makettje kicsiben, és egy csomó szép színes kupola. A fő templomban díszeleg Thaiföld leghíresebb Buddhája, a Smaragd Buddha, akinek gyógyító és csodatévő erőt tulajdonítanak. Egyébként nem konkrétan smaragd, hanem nefrit, de azért szép zöld, és arany ruhába van felöltöztetve. Három arany ruhája van, egy a hideg évszakra, egy az esősre, és egy a melegre. És a király saját maga szokta átöltöztetni a Buddha-szobrot szezononként.


A királyi palota többi részébe nem lehetett sajna bemenni, csak egy-két díszegyenruhás őrt tudtunk lefotózni. Volt még egy érme-kiállítás, illetve a Buddha ruhái és a neki ajándékozott ékszerfák is ott voltak. Eddigre már éppen hogy kellőképpen elpilledtünk a sok városnézéstől, egyébként is én többet aludtam ülve, amióta elindultunk otthonról, mint fekve. betértünk egy újabb indiai étterembe, majd egy kis pihenő után este hatra átmentünk az Ambassador Hotel gymjébe jógázni. Sajnos az aerobik-terem, bár szabad volt ugyan, de annyira be volt hűtve, hogy izzadni nem igazán sikerült jógázás közben, sebaj, majd Samuin bepótoljuk. De azárt jólesett már végre gyakorolni a repülőút és a bangkoki kalandok után.


Én egy kicsit hamarabb kész lettem a gyakorlással, mint a többiek, így kimentem az edzőterembe és gyúrtam még egy pár kört. A többiek az úszómedencére voltak nagyon rékészülve, de az nyolckor bezárt, úgyhogy sajna nem sikerült kiélvezniük a hűs vizeket. Egyébként meg majdnem egész nap szakadt az eső, eléggé monszunosra sikeredett a mai időjárás. Végül a szaunában azért csak sikerült megizzadni egy kicsit, bár utána Attilával még rátoltunk egy gőzfürdőt is. Kiderült, hogy a lányoknak külön szaunájuk van, bár mi ezt tegnap nem tudtuk, és egy törülközőbe csavart Thai pasi társaságában szaunáztunk Timivel a férfi-részlegben. Wellness után bazár, kis netezés és irány az ágy, mert holnap korán indulunk Samuira. Végre kezdődik az igazi nyaralás!

Yoga Rap

Első napunkra ébredtünk Bangkokban. A Suk11 Hostelben lakunk, ami a legjobban egy korhű ópiumbarlangra emlékeztet, persze annak káros mellékhatásai nélkül, vagyis nincs benne füst, nincsenek részeg gajdoló turisták, tök  csendes és tiszta, autentikus Thai környezet, sötétbarna faburkolattal. Reggel 8-kor ébredtem fel, pár órás alvás után. Úgy látszik tévedtem, és idefelé is hat a jetlag, mert még éjfél után is nehezen tudtam elaludni, ugyanis hat órával előbbre vagyunk, mint otthon.


Letántorogtam a recepcióhoz, itt már ment a reggeliztetés. Magamhoz vettem egy nagy tál gyümölcsöt, gondoltam ez még lemegy jógaóra előtt. Tízre mentünk jógára a Yoga Elements stúdióba, nagy várakozással telve. Ezt a stúdiót már meglátogattam novemberben, amikor először jártam Bangkokban, és kellemes élményekkel távoztam az óráról, amit egy Thai csaj Eiee tartott. 


Szóval megjöttünk a stúdióba négyen, és közölték velünk, hogy a tíz órai class-t egy vendégtanár, valami Marc Woolford tanítja. Sebaj mondom, csak jó lesz. Az első fél óra előadással telt, Liza már forgatta a szemét, hogy mikor lesz itt valami jógázás is. Ausztrál hippifazon volt a tanár egyébként, Scaravelli-inspired jógát tartott. Hát mindent összegezve engem annyira azért nem inspirált ez az óra, de asszem a többieket sem. Voltunk vagy ötvenen, a következő fél órát tadászanában töltöttük, és közben magyarázott, lökte a szokásos ezós jógi szöveget. 


Auztán kívánságlistát írt Marc, hogy ki milyen ászanát szeretne gyakorolni. Persze a tízből, amit összeírt, kb ötre került csak sor, annyi szöveget lökött hozzá. Név szerint: lefelé néző kutya, kapótászana (ezt én kértem, de csak olyan félig-meddig csináltuk meg) és híd volt. A negyediket el is felejtettem :-) Volt valami parasztvakító trükk a "fluid strength"-ről. Megfeszítette a karját, és megkért egy markos csávót hogy hajlítsa be a könyökét. Sikerült. Utána átszellemült fejjel odaállt, és csak lazán tartotta, majd megkérte, hogy most hajlítsa be. Nem sikerült. Na bumm. 


Szóval a híd után le is faroltunk, de akkor már csak savászanába fektette az embereket. Holnap szerencsére nem ő tartja az órát, ha jövünk egyáltalán. Délben vissza a szállásra, ez a Skyline (magasvasút) egészen gizda :-). Beültünk egy indiai átterembe ebédelni, de iszonyú drága volt. Sajnos Bangkok megdrágult, hacsak nem az utcán étkezik az ember, ahol a Thaiok is szoktak. Ebéd után városnézés volt a terv, de kiderült, hogy szinte minden bezár fél négykor. Így végül hajókázni mentünk el a Chaopraya folyón. A víz eléggé viharos volt, nagy hullámokkal, de azért jót hajókáztunk. Megnéztük a felhőkarcolókat meg a Wat Arun templomot a folyó partján, és megálltunk egy víziárusnál, aki banánt, mangót meg egyéb csemegéket árult egy kis csónakból, természetesen turista-felárért. Aruna egyébként egy hindu eredetű istenség, a hajnal és a víz istene is a hindu mitológiában. jó lett volna bemenni a templomba, de nem kötöttünk ki ott, pedig erősen Angkor Watra emlékeztető kinézete volt. 


Hat körül értük vissza a hotelbe, és mivel meglehetős mozgáshiányunk volt a reggeli jógaóra után, úgy döntöttünk, hogy felderítjük a szemben lévő Ambassador Hotel wellness-részlegét Timivel. 300 bahtért be is engedtek, egy viszonylag leszakadt gymbe pár géppel. Volt egy aerobik-terem, ahol egy tanár bácsi nyomta egy kuncsafttal a steppet, meg egy squashterem, ahová két jól megtermett újgazdag Thai vette be magát egy kicsit suhogtatni az ütőt. Mi lenyomtuk a penzumot a gépeken, aztán irány az úszómedence, ami kellemesen meleg volt az esti városi fények alatt. Utána még egy kis szauna, és meg is volt a wellness mára, holnap is lehet, hogy ide jövünk jóga helyett, vagyis itt fogunk jógázni az Elements helyett. 


Este még egy sor internet, aztán aludni próbáltam, de amikor itt éjfél van, otthon még csak este 6, úgyhogy nehéz elaludni, még át kell állni. Holnap újabb kalandok várnak ránk, utolsó napunk Bangkokban. 

A belső érték

A tegnapi nap krónikája eléggé rövid, úgyhogy most ismét alkalmunk nyílik filozofálni egy kicsit. Dohából jelentkeztem utoljára, azóta megérkeztünk Bangkokba és aludtunk is egyet. A repülőn összefutottam egy fiatal lánnyal, aki egy pici gyerekkel volt, az utaskísérők szórakoztatták hátul a felszolgáló-folyosón a kissrácot. Közben anyuci rámköszönt, hogy nem a Gauranga vagyok-e? Mondom de, az vagyok. Kiderült, hogy járt hozzám egy pár évvel ezelőtt jógázni, és azt mondta, hogy "Csak akkor még sokkal szigorúbb volt a tekinteted." Hát igen, változik az ember, remélhetőleg javára, erről tegnap is beszéltünk már. Szóval nem tudom, mi tehette, talán a jóga, vagy esetleg a Thaibox, vagy az Univerzális Szeretet, nem tudom pontosan, de ha kevésbé keltek félelmetes és fenyegető benyomást, mint korábban, azt végülis nem bánom :-).


Amikor megérkeztünk a szállásra, még neteztem egy kicsit, mert éppen találtam egy ingyenes wifi-hálózatot a szobámban, és elkaptam egy linket a fészbukkon, ami a következő cikkre mutatott: "A vegetáriánus táplálkozás és a spirituális gőg". El is olvastam nagy érdeklődéssel, és fel is ébresztett bennem egy pár gondolatot. Először is egyértelmű, hogy semmi miatt nem jó diszkriminálni, vagy elítélni valakit. Krisztus is azt mondta, hogy a bűnt gyűlöld, és ne a bűnöst. Másodsorban az is egyértelmű, hogy nem jó, ha valaki büszke valamire, és mindegy, hogy az mi. Arra, hogy vegetáriánus, vagy hogy jógázik, vagy hogy követ egy spirituális utat, vagy az életmódjára, vagy a születésére, vagy mittudomisén hogy mire. Ha mások fölé helyezzük magunkat, azzal önmagunknak ártunk a legtöbbet, hiszen a spirituális fejlődés alapköve az alázat, és ha az nincs meg, akkor az álspiritualitás irányába fogunk elhajolni, a külsőségekben, szokásokban, megjelölésekben keresve az ideálokat. 


Holott a belső érték mindenkiben ott van, ha felismeri ezt, ha nem. Ezért köszönnek a jógik Namasztéval, mert elismerik az isteni szikra jelenlétét minden élőlény szívében is. És ebből fakad az ahimszá, vagyis a nemártás elve. A blog szerzője a dzsaineket hozza fel példára az extrém erőszaknélküliség gyakorlására, ám ez a vallás nyilván azért nem terjedt el a földkerekség minden pontján, mert nem tanítja praktikus módon az erőszakmentességet. A vegetáriánus étrend azért általában egy gyakorlatban is megvalósító módja az erőszakmentesség gyakorlásának, és szerintem hozzájárul a tudat fejlődéséhez, bár önmagában nyilván nem elegendő hozzá. Valóban igaz, hogy vannak olyan jógik, akik nem vegetáriánusok, és mégis ügyesen ászanáznak, esetleg még a filozófiát is ismerik, de én azt sem tartom előnyösnek, amikor az asztal alá söpörjük az erkölcsi előírásokat, és legyintünk rá,hogy ez nem lényeges.


Ha valaki mélyen belemerül a jóga gyakorlásába, és nem ragad le csak az ászanáknál, az sok szempontból szembetalálja magát azzal az igénnyel, hogy követni kell az öt jamát és öt nijamát, és tudatosan kell étkezni. Én például minden atmás jógaoktatótól elvárom, hogy vegetáriánus legyen, különben nem oktathatnak a stúdiómban. tetszik vagy nem tetszik, ez van :-). Éspedig azért nem tartom előnyösnek a túlzott liberalizmust, hogy "Mindenki csináljon amit akar, felnőtt, ember, jó úgy, ahogy csinálja" mert néha igenis kell külső inger ahhoz, hogy változzunk, hogy egy magasabb szintre lépjünk, mert magunktól nem biztos hogy megtennénk a szükséges lépéseket. Az ember sokszor túlzottan elnéző, engedékeny önmagával szemben, és filozófiát is gyárt hozzá, hogy miért nem gáz az, amit csinál. Például hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta, ő ehet húst, mert a meditácójával semlegesíti a karmát, ami az állatok megölésével jár. 


Hát szerintem ez is az egó megnyilvánulásának egyik fajtája, én azért annál maradnék, hogy életet csak Isten tud adni, ezért elvenni is az ő előjoga. A növényekkel kapcsolatban pedig Isten azokat rendelte táplálékul az ember számára, szóval az nem nagy gáz, persze fölöslegesen a növényeket sem kell elpusztítani. Tehát én azt gondolom, hogy a tolerancia és a tradíció között ki kell alakítani valamilyen egészséges egyensúlyt, ami az embereket segíti a fejlődésben, nem pedig gátolja. Ha túlzottan kirekesztőek vagyunk például a vegetáriánizmussal kapcsolatban, az sem célravezető, de ha ráhagyjuk az emberekre, hogy mindegy, mit esznek, vagy hogy jó az, ha húst esznek, akkor szintén nem segítjük az előbbrejutásukat. Itt Thaiföldön különösen érdekes ez a kérdés, mert a kirántott sáskától kezdve a különféle tengeri herkentyűig bezárólag mindent megesznek az emberek. A buddhista papok egy rétegénél előírás a vegetáriánizmus, de az átlagemberek közül nagyon kevesen követik ezt az életmódot. Mi azért próbálunk betalálni a résbe és csak vegetáriánus kajákat fogyasztani, mert azért azt mindenhol meg lehet oldani, ha az ember meg akarja. A folytatás majd holnap jön, addig rágódjatok ezen :-).

On the Road Again

Ismét megindultam, ezúttal megint Bangkok, illetve Samui az úticél, de most már nem egyedül jöttem, hanem négy mindenre elszánt jógással, akik úgy döntöttek, hogy a Thaiboxot is kipróbálják. Plusz két szlovák leányzó is van velünk, de ők szerintem nem fognak Thaiboxolni. Egyelőre sok érdekes eseményről nem tudok beszámolni, mert holnap estig repülőn ülünk, és onnan kezdődnek csak a bangkoki kalandok. 


Az ember élete egy állandó utazás, az egyetlen örök dolog az a változás, amely szüntelenül körülvesz bennünket. Olyanok vagyunk, mint az utasok a repülőtéren, összejövünk egy pár órára, beszélgetünk, mosolygunk, próbáljuk jól érezni magunkat, de utána indul a járat tovább, a következő testbe. Az örök lélek számára egy-egy születés csupán pár pillanat, még ha az életünk során hosszú évtizedekig tartó barátságokat, szerelmet élünk is át. Ami egyszer elkezdődött, annak egyszer vége is lesz, és az, hogy ameddig tartott, az rövid volt, vagy hosszú, vagy éppen elég, az egéni látásmódtól függ elsősorban.


A jógi ezért gyakorolja a szantósát, az elégedettséget. Megtanulja értékelni a múló pillanatban rejlő boldogságot, és tovaengedni, amikor az elillan. Megtanulja törelmesem kivárni, amíg virágba borulnak a fák és zamatossá érik a gyümölcs. Megtanulja anélkül szeretni a másikat, vagy a világot, hogy uralkodni akarna fölötte. Megtanulja felfedezni és elfogadni a tökéletlenben rejlő szépséget, de sohasem adja fel az álmait, az ideáljait.


A múltkorában elgondolkodtam azon, hogy szinte minden vallás vagy spirituális iskola azt tanítja, hogy az élet szenvedés, és a szenvedést meg kell szüntetni. El kell jutni a mennyországba, a lelki világba, vagy a nirvánába, mert csak így leszünk boldogok. Én valahogy azt gondolom, hogy a jógi megtanulja elfogadni és rétékelni a szenvedést, felismeri annak hasznosságát, és így válik közömbössé iránta. Az, aki fél a szenvedéstől, aki menekül előre, nem valószínű, hogy könnyen eléri a békét. 


Hiába keressük magunkon kívül, vagy valahol máshol a boldogságot és a békét, mint ahol vagyunk. Ha nem találjuk meg önmagunkon belül, akkor sehol máshol sem fogjuk megtalálni. Amikor örülni tudunk egy kisgyermek kacagásának, egy öreg aggastyán belenyugvó pillantásának, ahogy utolsó álomra hajtja a fejét, az espcseppek kopogásának a bádogtetőn, a hópelyhek néma kitárulkozásának, a villámnak, ahogyan belecsap a fa törzsébe, és a tenger szűnni nem akaró morajlásának, akkor megértettük, hogy Isten mindenen belül és mindenen kívül is van, és a változás lényege a végtelenség önmagába harapó kígyója. 


Minden nap felkelünk, elvégezzük a gyakorlásunkat és haladunk tovább. Nem igazán számít az, hogy mi van az út végén, és az sem, hogy mikor érünk oda, vagy egyáltalán lesz-e vége az útnak. Csak az számít, hogy vagyunk, és az út is van, és mindazok, akikkel összetalálkozunk az utunk során, és mindez egy páratlanul eredeti, megismételhetetlen szimfóniában elegyedik, ami maga az ÉLET. 

A gyakorlás tízparancsolata

Na újabb tizes lista az Elephant Journalból, ez talán valamivel praktikusabb, mint a "Szépség" :-) Vastag betűvel az eredeti cikk, utána az én kósza gondolataim :-)




1. Légy szorgalmas. Keményen kell dolgozni gyakorlás közben. Vannak olyan mítoszok, hogy egyszer majd könnyű lesz a gyakorlás. Ez nem igaz. Sohasem lesz könnyű. Minden egyes eredményért meg kell küzdeni, némelyikért többször.  


2. Légy türelmes a testeddel és az elméddel. Bízz benne, hogy minden el fog jönni, amikor készen állsz rá - nem amikor azt gondolod, hogy készen állsz, hanem amikor tényleg kész vagy. És ez nem csak a pozitív vagy kellemes dolgokra igaz. A kellemetlen, fájdalmas leckék is akkor jönnek, amikor készen állsz rá, ezt sohase feledd. És általában  mindig azt gondolod, hogy azokra még nem állsz készen.

3. Sohase hasonlítsd a gyakorlásodat másokéhoz. Nem tudod, hogyan jutottak el odáig. A te gyakorlásod csodálatosan és egyedülállóan a tiéd, mint ahogy másoké is. Azért nem tilos másoktól inspirációt meríteni és célokat kitűzni, de valóban, minden egyes gyakorló genetikai és morfológiai adottságai és mentális eltökéltsége az ő egyéni karmájának a kikristályosodott összessége, amit nem könnyű egy az egyben lemásolni, és nem is kell.

4. Ne félj elesni. Így tanulsz. Állj fel, és próbáld meg még egyszer. Állj fel százszor, meríts erőt a földtől, amelyik a legjobb támaszod gyakorlás közben. Ezért veszünk menedéket a Földanyánál minden gyakorlás végén a savászanában.

5. Ne szabj magadnak határidőket! A célok jók, de a határidők nem. ha el akarod érni a lábujjaidat (a fejeddel :-)))), akkor gyakorold minden nap. Nem lényeges, hogy hat nap vagy hat hónap alatt lesz meg. Azért néha nem rosszak a határidők, különben az ember hajlamos arra, hogy túl engedékeny legyen magával, aztán sohasem éri el a célt :-)


6. Ne várj holnapig! Csináld meg most, mert holnap meg azt fogod gondolni, bárcsak elkezdted volna ma. A "Majd holnap gyakorolok" néha azt jelenti, hogy "Sohasem gyakorolok", és az nem jó. A jóginak a MOST-ban kell élnie.

7. Töröld a "Lehetetlen" szót a szótáradból! Bármikor is tűnik úgy, hogy valami lehetetlen, hidd el, hogy nem az. A lehetetlenek tűnő feladatokat is meg lehet közelíteni kis lépésekben, csak a megfelelő hit kell hozzá, hogy egyszer el fogod érni a célt.


8. Tarts ki! Ne add fel! Bármit is csinálsz, ne add fel! Ha zátonyra futsz, küzdj tovább! ha arcra esel, állj fel! Ha végre megvan egy póz, folytasd tovább! Soha ne állj le! Hát igen. A gyakorlásnak sohasincs vége, mindig van hová fejlődni. Ez egy olyan út, amelyre, ha egyszer rálépünk, egész életünkben járni kell rajta, legalábbis úgy van értelme.

9. Emlékezz rá, hogy csodálatos vagy! te vagy a fény, a szeretet, az erő. Minden, amire valaha is szükséged lesz, már eleve benned van. És ha kételkedsz ebben, akkor olvasd el ezt újból és újból! Na megint jön az amerikás New Age-kulimász. Valahogy nekem úgy tűnik hogy rendkívül szeretethiányosak és önbizalomhiányosak odaát az emberek, ha állandóan ilyen szlogenekkel kell őket agybamosni. De az igazság az, hogy aki lúzernek született, az általában annak is fog meghalni, aki meg felismeri önnön értékeit, az maximum elmegy motivátornak vagy life coach-nak :-) De azért olvassuk el, újra és újra, hátha :-). 


10. A jóga nem arról szól, hogy tudsz-e egyensúlyozni a kezeden vagy a fejed mögé tudod-e rakni a lábaidat. A jóga a légzésről szól, és arról, hogy mélyebb kapcsolatba kerülj önmagaddal. A fizikai gyakorlás szép, de ami igazán szép, az az, ami belül van. Szerintem meg a kettő nem zárja ki egymást, és az tud igazán a légzésére koncentrálni, aki a legnagyobb kihívást jelentő ászanák közepette is képes a mély, tudatos légzésre. A legjobb hely, ahol mélyebb kapcsolatba kerülhetünk önmagunkkal, messze a komfortzónánkon túl helyzekedik el.