Jóga után reggeli, majd irány a strand, ma egy másik részen fürdünk. A szél még elég erős a tegnapi vihar óta, így a nádpriccsek lábait mossák a hullámok, miközben rajtuk fekszünk, és jeges ananászlét meg frissen feltört kókuszt szürcsölgetve szikkasztjuk magunkat a napon :-) Hát megértem, ha valaki nem szereti az életet, én elvagyok vele :-) Már-már kezd természetessé válni ez a Thai életmód, majd otthon fogjuk csak igazán értékelni, a mínusz tízben! Bemegyünk hullámlovagolni, majd ebédet rendelünk. A felét hozzák csak ki, illetve a spárga, amikor megjön, felismerhetetlen számomra, nagyon büdös, és vagy gomba, vagy valami kagyló van rajta. Jobb a biztonság, inkább nem nyúlok hozzá :-) Szerencsére ezt fel sem számítják, a többit kifizetjük lelkesen. A többiek még maradnak lazulni a piros Coca-Colás napernyők alatt, én meg elindulok masszázsra, a Craig által ajánlott pálcikás kisöreghez.
Azt még sajnos nem tanultam meg, hogy a délután kettő a Thaioknál szieszta-idő, így az öreg sincs a masszázsszalonban, csak egy Thai csaj vállalja fel a masszázst. Olajos Thait kérek, de kb ugyanazt kapom, mint a parton. Nem volt rossz, de a tavalyi massázs néni azért mindent ver magasan, legközelebb már csak oda megyek amíg itt vagyok. De legalább jó sok kókuszolajat beledörzsölt a bőrömbe és átnyomta az izmaimat egy kicsit. Közben megjött az öreg is, felismert, mert két napja beszéltünk. De angolul nem tud, úgyhogy nem szólt semmit. Remélem a többiek több sikerrel járnak nála, majd megkapják a legendás kezelést.
Mindegy, megvolt a masszázs, egy kicsit felfrissültem tőle, nem sokára kezdődik a Thaibox edzés. Ma is box sparring lesz, kíváncsi vagyok, kit küld az utamba az Úr. Előtte azért egy futás, amióta Miriam, az újzélandi amazon kifullasztott, nem veszem félvállról a kardiót. megvolt a kör, Thaiok menetrendszerűen eltűntek a felénél. Ugrókötél, gyomrozás, ma egy új edző esik nekem, meg is lepődik, hogy mennyire bírom az ütleget. Utána bandázsolás, kezdődik a sparring. Kicsit dekoncentrált vagyok ma, és a tegnapelőtti sérülések is zavarnak egy kicsit. A jobb hüvelykujjam nagyon sajog, de azért ma is elkapom vele egyszer-kétszer a Thai kölök fejét, viszont ma ő is tántoríthatatlan, üt, mint a veszedelem. Első menetben vért fakaszt az orromból. Sebaj, letörlöm, toljuk tovább.
A másodikban is egyenlő a küzdelem kb, ami nem jó hír, figyelembe véve, hogy a srác vagy 20 kilóval könnyebb, mint én. Harmadik menetre Yodpeethet kapom, a Samui bajnokot. Na ő csak játszadozik velem, nem üt nagyokat. De marha frusztráló az a félszáz találat azért, amit lazán bevisz. Jól elvagyunk. Utolsó menet: orosz harcos, aki első nap is küldte felém a parasztlengőket. Most mintha egy fokkal gyorsabb lenne, vagy én lassabb, nem tudom. Próbálom beosztani az erőmet, de azért támadni is. Jó pár ütés elől elhajolok, de folyamatosan a szemem előtt a sátáni vigyor, amivel támad. Hirtelen a semmiből egy jobbcsapott pontosan az állcsúcsomon landol, én meg a földön. Kellemesen zsibbasztó álomba merül az agyam egy pillanatra. "Mi van, kiütöttek?" - teszem fel a költői kérdést önmagamnak, még mindig kómában. - "Kiütöttek, öcsém!" Válaszolom is meg, aztán lassan kezdenek kiélesedni a színek, és visszatérni a látásom. Pedig már azt hittem, a Nirvánában vagyok :-) A menetnek vége, két perc után KO-val győzött az orosz harcos. Next time. Most már megtapasztaltam, hogy milyen az, ha kiütnek, a következő élmény remélem az lesz, hogy én ütök ki valakit.
Erősen sajgó hüvelykujjal, bicepsszel és állkapoccsal folytatom az edzést, iskolázásnál nem is nagyon tudok jobbosokat ütni. Erre Jun rúgat meg a lépéstechnikámat javítgatja. Utána még pár menet erőtlen zsákolás, majd erősítés a végén. Huh de jó, hogy vége van ennek az edzésnek! Holnap az utolsó edzés a héten, utána egy nap pihi, hátha javulnak a sérüléseim, és neki tudok szaladni az utolsó három nap edzésnek. Szóval van, akinek lazulás a thaiföldi nyaralás, van akinek meg próbatétel. A mi csapatunknak inkább a második, mindenki keményen edz, nem kell őket kérlelni, hogy jöjjenek a délutáni edzésre, vagy a reggeli gyakorlásra. Pedig sajog a sípcsontjuk rendesen :-). Én meg lassan kezdem megtanulni az igen egyszerű képletet: Vagy te ütöd ki az ellenfeledet előbb, vagy ő üt ki téged. Nincs kompromisszum. A csapat estére elmegy Beach partyra, én hátramaradok blogolni meg aludni. Ma nincs mit ünnepelni, majd talán holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése