A fejben lévő ragyogás

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.33. múrdha-dzsjótisi sziddha-darsanam

múrdha – a fejtető; dzsjótisi – fényén; sziddha – tökéletes lények; darsanam – spirituális látásmód.

A fejben lévő ragyogásra irányítva a szamjamát, láthatóvá válnak a sziddhák (tökéletes lények).

Egyes lények, a szabadság keresésének útján és azt követő erőfeszítésükben, hogy megmutassák a lehetséges utakat másoknak, nem merültek bele egyszerűen a határtalan tudatba a felszabaduláskor, hanem tudatosan újra megnyilvánultak és sok megtestesülés során a tanítások nagy tömegét hozták létre. Vjásza képessége, hogy „megjelenjen” és „eltűnjön” többször említve van a Mahábháratában. Hasonló módon Patandzsali újra megjelent Csaraka formájában, hogy átadja az orvostudományról szóló tanításokat, míg őt saját magát a végtelenség kígyója megnyilvánulásának tekintik. Az advaita láncolat mestereit – Gaudapada, Govinda, Sankara – a jóga-láncolat mesterei újbóli megjelenésének tekintik.

Az olyan tökéletes mestereket, akik a saját szabad akaratukból tudnak újjászületni, Indiában sziddháknak nevezik. Itt Patandzsali az ilyen lények darsanájára (megpillantására) utal. A puránákban (krónikák) sok történetet olvashatunk, amelyben egy jógi gyakorlását jelentősen felgyorsította egy sziddha megpillantása és a tőle kapott instrukciók. A módszer, hogy ilyen audienciát kapjunk, Patandzsali szerint a fejben lévő fényre irányított szamjama.

Vachaspati Mishra elmagyarázza, hogy a fejben lévő fény itt a szusumnát jelenti, de nem árul el több részletet. A fény akkor keletkezik, amikor a Kundaliní keresztülhalad a szusumnán, és ragyogást hoz létre a felső végén, ami a Brahman kapuja a fejen belül. Az erre a fényre irányított szamjama a mennyei lények megpillantásához vezet. Több történetet ismerünk arról, hogy Gautama Buddha megvilágosodásánál, Milarepa halálánál, Jágjavalkja és Gárgi, vagy Vaszistha és Ráma párbeszédekor az ég tele volt sziddhákkal és mennyei lényekkel."

Napforduló-riport - Haklik Márti, a Gerilla

Közeleg a Napforduló Jógafesztivál, egészen pontosan június 23-án, vasárnap reggel 8-tól este 8-ig fog tartani non-stop, a tavalyi helszínen, vagyis a nagy platánfa alatt, a Margitszigeten, melyet szépen körbemosott, de végül érintetlenül hagyott az áradás. Idén is elindulnak az interjúk, főleg az új szereplőkkel, és azokkal, akik még nem szólaltak meg: a szervezőkkel.

G: Haklik Mártival állunk (ülünk) szemben, a magyarországi Gerilla Jóga szülőanyjával. Hogy találkoztál a jógával?

M: Sivananda-jóga órán voltam a Margit-szigeten 20 éves koromban. Jártam is egy ideig, csak az oktató babát várt és nem tartott több órát.Utána jött a tai-chi, végül vissza kanyarodtam a jógához.

G: És mióta oktatód a jógát?

M: 2009 óta, alkalmazott jógát oktatok, vagyis gerincjógát és női jógát.

G: Hogy jött a Gerilla-jóga?

M: Az ötlet úgy jött, hogy volt egy srác, aki járt hozzám, és kérdezte, hogy miért nem megyünk ki a szabadba? Közben én is olyan anyagi helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam volna jógaóráért fizetni, akkor ez a kettő összejött, és gyerünk ki a szabadba, ingyenes óra, friss levegő, madarak, fák, ég, fű. Innen indult, és úgy nőtte ki magát, hogy nem tudtam minden két hétben ennyi embernek órát tartani, és egyre több oktatóra lett szükség. Aztán az is lett a cél, hogy az emberek ismerkedjenek az irányzatokkal, oktatókkal kötöttségek nélkül.

G: Hány éve van Gerilla jóga?

M: Kettő. Ez a harmadik szezon, és „posztról posztra” terjed. Most már szinte tényleg minden irányzat volt.

G: Időjárás-ügyileg egy kicsit nehézkesen indul az idei szezon.

M: Az első alkalommal szerencsénk volt, mert pont arra a másfél órára sütött ki a nap, és voltunk vagy 80-an.

G: Úgy tudom, hogy két-három tanár szokott párhuzamosan órát tartani. A látogatók közül ki hogyan dönti el, hogy melyik órát választja?

M: Általában van egy kezdőbb óra, és egy haladó óra. A legtöbben előre eldöntik, de van, aki a helyszínen, szimpátia alapján dönti el, illetve én szoktam irányítani a későn jövőket, hogy melyik óra merre van.

G: Mik a perspektívák, hová tud fejlődni ez a mozgalom?

M: Megalakult a győri Gerilla, van egy oktató lány, aki ezt elindította, és most már ott is két hetente jógáznak. A cél az lenne, hogy a vidéki városokban is legyenek oktatók, akik ezzel foglalkoznak, és így a jóga könnyebben „terjed”. Fontos, minden irányzatot megismerjenek az emberek, és el tudják dönteni, hogy hová szeretnének későbbiekben járni. Ez sosem lesz olyan, mint egy „igazi” jógaóra, de első lépcsőnek nagyon jó. Sokan kezdtek el jógázni a Gerillával.

G: További tervek?

M: Nem mondom el, mert még valaki megcsinálja! Meglepetés :-) De valójában a vidéki Gerilla-mozgalom fejlesztése a cél.

G: Akkor reméljük, hogy az időjárás is velünk lesz, és minden akadály elhárul a június 23-i Napforduló megrendezése elől, és az idei fesztivál még nagyobb siker lesz,mint a tavalyi! 

Nyereményjáték lesz idén is:

Ha szeretnél részt venni, tedd a következőt: 

1. Lájkold a Napforduló Facebook oldalát: http://www.facebook.com/napfordulojogafesztival

2. Jelezd részvételedet az eseményen: http://www.facebook.com/events/312574135542993/

3. Oszd meg az eseményt az idővonaladon (a fesztivál dátuma előtt)!

4. Gyere el a fesztiválra, és regisztrálj a helyszínen!

Nyeremények: 1 db 10 alkalmas jógabérlet az Atma Centerbe, 1 db korlátlan havi bérlet az Atmába, és a főnyeremény: 1 db Ashtanga Black Mat, amilyenen az Atmában is jógázunk! Mindegyik nyereményhez jár egy ingyenes ebédmeghívás is 2 fő részére! Hajtsatok a nyereményekért!

További infók a Napforduló Jógafesztiválról:

http://www.gerillajoga.blogspot.hu

http://atmacenter.hu/esemenyek/napfordulo-jogafesztival/

Lájkold Facebook oldalainkat:

http://www.facebook.com/napfordulojogafesztival

http://www.facebook.com/atmacenteryoga

http://www.facebook.com/gerillajoga

http://www.facebook.com/wndrlnd.bp

Az éhség és szomjúság legyőzése

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.31. kantha-kúpé ksut-pipászá nivrittih

kantha-kúpé – a torok tövére irányított szamjama által; ksut – éhség; pipászá – szomjúság; nivrittih – megszűnése.

A torok tövére irányított szamjama megszünteti az éhséget és szomjúságot.

A nyugati orvostudomány szerint az anyagcsere mértékét, és vele együtt az éhség csökkenését és növekedését a pajzsmirigy irányítja, amely a torok tövében helyezkedik el. Ha a pajzsmirigy aktivitása magas, akkor éhesek leszünk, és gyors lesz az anyagcserénk. Az aktív pajzsmiriggyel rendelkező emberek gyakran sokat esznek, de egyáltalán nem híznak. A kevésbé aktív pajzsmiriggyel rendelkezők minimális éhséget tapasztalnak, de, mivel lassú az emésztésük, még akkor is híznak, ha csak egy kicsit esznek. A megfelelő helyre irányított szamjama kikapcsolja az éhség és szomjúság érzetét.

Ennek a szamjamának hihetetlen kereskedelmi alkalmazása lehetne, mivel ez a leghatékonyabb fogyasztószer. Sajnos Patandzsali nem árul el részleteket, Vigjánabhiksu pedig azt mondja, hogy a pontos módszert csak a „speciális jóga-sásztrából” vagy agy abban jártas gurutól lehet megtanulni.

3.32. kúrma-nádjám szthairjam

kúrma-nádjám – a kúrma-nádíra irányított szamjama által; szthairjam – szilárdság.

A kúrma-nádíra irányított szamjama teljes szilárdsághoz vezet.

A kúrma-nádí egy bizonyos energiacsatorna. Vjásza azt mondja, hogy ez a szamjama egy kígyó vagy gyík mozdulatlanságához vezet, más szavakkal a test mozdulatlanságát idézi elő. Vigjánabhiksu és H. Aranja azonban úgy veszik, hogy ez a szútra az elme mozdulatlanságára utal, és Aranja a kúrma-nádít a légcsővel azonosítja. E magyarázat szerint, a légzőrendszer lenyugtatása mozdulatlanná teszi a testet. Ez pedig az elme mozdulatlanná válásához vezet.

Vigjánabhiksu azt mondja, hogy ez a szamjama szilárd elmeállapothoz vezet. Szerinte a kúrma-nádí (teknős-vezeték) a szív lótusza, mivel az idegek „egy teknős formájába” rendeződnek benne. Ez helyes lehet. Az ő magyarázata alapján így lehetne értelmezni a szútrát: „A szív lótuszának külső formájára irányított szamjama az elme szilárdságához vezet.” A szív és az elme összekapcsolása előrevetítené a 3.34-es szútrát, amelyben Patandzsali azt mondja, hogy az elme megértésére a szívre irányított szamjama által tehetünk szert."

Elengedés a gyakorlatban

A múlt héten osztottam az észt az elengedéssel kapcsolatban, hát most eljött az ideje annak is, hogy a valóságban is gyakoroljuk. Az Atma Buda ugyanis végérvényesen bezárt, és azt lehet mondani, hogy ez nem a mi döntésünk volt. Ilyenkor pedig az embernek meg kell tanulnia elengedni a helyzetet, amit megszokott, amihez elkezdett ragaszkodni, és ami esetleg nem engedte, hogy továbblépjen új kihívások, új célok felé. A külső körülmények változására úgy is reagálhatunk, hogy áldozatnak tekintjük magunkat, és azon mérgelődünk, hogy elbánt velünk az élet, de arra is használhatjuk, hogy megerősödjünk, még eltökéltebbé váljunk a céljaink elérésében, akkor is, ha a helyzet látszólag kedvező vagy éppen kedvezőtlen irányba változik. 

Az Atma Buda megszűnése nyilván nem csak nekünk, az ott oktató tanároknak szívfájdalom, hanem azoknak is, akiknek a Bem rakpart esett a leginkább közel, és akik szerettek az órákra járni. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy nem szavaztak elegen az Atma Budára, főleg az utóbbi egy-két hónapban, és a nyári hónapokban is valószínűleg ez lett volna a helyzet, így a központ kezdett veszteséges lenni. A bezárás oka azonban nem közvetlenül ez volt, mint ahogy a következőkből ki fog derülni. A helyzet azonban lehetőséget adott arra a lépésre, amit már régóta fontolgattunk, hogy tovább lépjünk, és Budán is egy, a pestihez hasonló központot hozzunk létre, étteremmel, shoppal és jógával. 

Most pedig következzék az Atma Buda hiteles története, természetesen megváltoztatott nevekkel. Ha jól emlékszem, négy évvel ezelőtt béreltük ki a Bem rakparti lakást egy ingatlanhasznosító Kft-től, amelynek arab tulajdonosai készséggel belementek mindenféle átalakításba, amire szükségünk volt, hogy a lakásban legyen két öltöző, két zuhanyzó, és két használható jógaterem. A tulajdonos papíron egy magánszemély volt, akit akkor még nem ismertünk, de a Kft-nek volt egy ingatlanhasznosítási szerződése a tulajjal. Így hát nyugodt szívvel belevágtunk a dologba. 

Az első jelzés, hogy itt valami nincs rendjén, tavaly ősszel érkezett, amikor az OTP banktól kirendelt ingatlanszakértő bejelentkezett, hogy felértékelje a lakást, mivel hiteltartozás van rajta, aminek a törlesztése akadozik. Idén tavasszal már egy végrehajtó jelentkezett, aki azt mondta, hogy a lakást hamarosan árverésre bocsátják, mert a tulaj nem fizeti a törlesztőrészleteit. Ekkor mi beszéltünk az ingatlanos Kft-vel, ők azt ígérték, hogy megakadályozzák az árverést. A tulajjal is beszéltünk, akitől megtudtuk, hogy semmisnek tekinti a Kft-vel kötött szerződést, mert szerinte hamisítvány, és már két éve pereli őket okirat-hamisításért. 

Tulajdonosi jogait azonban látszólag nem nagyon akarta gyakorolni, mert nem kifogásolta, hogy nem neki fizetjük a bérleti díjat, sőt, mint utóbb kiderült, a törlesztéssel is elmaradt, így az ingatlant április körül visszavonhatatlanul elárverezték. Új tulajdonosa egy ingatlan-alap Kft. A birtokbavétel két hete pénteken reggel történt, éppen a Mysore óra után. Rendőrség, zárszakértő, bírósági végrehajtó és az új tulajdonost képviselő emberek jelentek meg, és ha nem lett volna ott senki, minden bizonnyal feltörik az ajtót, és lecserélik a zárakat. Így is lecserélték, de előtte megengedték, hogy elvigyük, amit akartunk, illetve 30 napra vállalták a hátrahagyott ingóságok megőrzését, amiket hamarosan szintén el fogunk szállítani onnan. A jóféle gumipadló, és az Antigravity vasszerkezet sajnos marad, nem is tudnánk hová tenni.

Az új tulaj képviselője felajánlotta, hogy kérjünk egy bérlési ajánlatot, hátha belemegy a Kft. Végül kiderült, hogy legfeljebb hosszú távra, és magasabb bérleti díjért adnák ki, mint amennyiért eddig béreltük. Így a központ pénzügyileg már erősen veszteséges lett volna, és egyébként is tovább akartunk lépni.

A stratégia tehát most az, hogy a nyári, általában alacsonyabb látogatottságú időszakra kibővített órarenddel megy tovább az Atma Pest, úgyhogy aki tud, azt bátorítjuk, hogy járjon oda, és legyen türelemmel a kényelmetlenségek miatt. Kerékpárral, tömegközlekedéssel 15-20 perc alatt át lehet érni a Margit-hídtól a Kálvin térre. A legnépszerűbb órákat megpróbáltuk beilleszteni az órarendbe, és ha lesz még igény, akkor szívesen tovább bővítjük majd, bár az esti fő időszakot már sikerült teljesen telepakolni órákkal. 

Az Atma Buda pedig remélhetőleg szeptemberre újjászületik hamvaiból, méghozzá nagyobb és szebb helyen, ahol lesz étterem, shop és jógatermek is. Az elhelyezkedése még számunkra is ismeretlen, hiszen most kezdjük el nézegetni a kiadó ingatlanokat. Elsősorban konyhával is rendelkező éttermet keresünk, ahol van elég négyzetméter a jógához is, és lehetőleg forgalmas csomópontok közelében, jól megközepíthető helyen legyen. Ha ebben bárki tud segíteni, akkor keressen meg engem (gauranga@brihaspati.net vagy 06309140839), illetve küldjétek a pozitív energiákat, hogy minél hamarabb sikerüljön megtalálni a következő központot, és így a budai közönséget is még magasabb színvonalon tudjuk kiszolgálni.

Hány ászana van összesen?

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Az ászanák csökkenő száma

Egyes tudósok, akik azzal érvelnek, hogy az Ashtanga vinyásza jóga egy modern találmány, azt állítják, hogy az ászanák az idők során gyűltek össze. Ezt az állítást arra tényre alapozzák, hogy az olyan középkori szövegek, mint a Ghéranda Szamhitá, vagy a Hatha-jóga Pradípiká viszonylag kevés ászanáról tesznek említést, míg a mi rendszerünk ma sok pózból áll. Ezért azzal érvelnek, hogy az Ashtanga-jógát valószínűleg a tizenkilencedik században találták ki, mivel túl sok ászanát tartalmaz ahhoz, hogy valóban ősi lehessen. Ez az érvelés hibás. Abból, hogy egy bizonyos írásban mennyi póz van említve, nem lehet egy rendszer antikvitását vagy annak hiányát megítélni. A Hatha-jóga Pradípiká például nem ad teljes listát a pózokról, és soha nem is szándékozott ezt megtenni. A Pradípiká azért nem sorolja fel az összes ászanát név szerint, mert személyes oktatás során kellett elsajátítani egy tanártól, nem pedig egy szöveg olvasása alapján.

Valójában, minél ősibb egy jógarendszer, annál több ászanát találunk benne. Az entrópia (rendezetlenség) hatása alatt az idők során nem csak egyre több szanszkrit szöveg és tudás veszett el, hanem egyre több ászana is. A sásztrák állítása szerint eredetileg 8 400 000 ászana volt, az univerzumot benépesítő fajok számával megegyezően, amelyek összességét csak a Legfelsőbb Lény ismerte az Úr Siva formájában. Ez pedig azt jelentené, hogy az idők kezdetén tulajdonképpen végtelen számú ászana létezett. Rámamohan Brahmacari, aki a tizenkilencedik-huszadik században élt, állítólag hétezer ászanát ismert, és háromezret tanított meg Srí T. Krisnamácsárjának. A legtöbb modern ászana-rendszer csupán néhány tucat, vagy legfeljebb száz körüli pózból áll. Vagyis az ászanák száma csökkent az idő előrehaladtával, nem pedig növekedett.

Az írásos bizonyítékok hiánya

Sajnos a legtöbb jóga-iskola semmilyen írásos bizonyítékot nem hagyott hátra maga után. Még a Védákat sem írták le egészen a tizenkilencedik századig. A hagyományos álláspont az volt, hogy ha egy tudást leírnak, akkor azt el lehet olvasni, és illetéktelen kezekbe is kerülhet. A legtöbb jóga-iskola titokban tartotta a tudományát, és csak az emlékezetükben őrizték. A ászanákat csak személyes tanítás során lehetett megtanulni attól, aki mesteri szinten sajátította el őket. Egyes nyugati tudósok nem is vesznek tudomást az indiai spiritualitás azon aspektusairól, melyek nem voltak leírva. Ez gyakran annak a ténynek köszönhető, hogy puszta megfigyelőnek tartják magukat, és nem akarnak igazán belemerülni a dolgokba. De az indiai spirituális tradíciók elsősorban szájhagyomány útján terjednek. Ha valaki meg akart tanulni valamit, akkor általában meg kellett kapnia annak a bizalmát és elfogadását, aki tudta azt, amit meg akar tanulni. A legtöbb tudást, amit szövegekbe foglaltak, annyira általánosnak tekintették, hogy alig volt használható. Az írásos bizonyítékok hiánya önmagában tehát nem bizonyítja, hogy az Ashtanga vinyásza jóga nem ősi, vagy hogy az ászanák nagy száma csak nemrég jött létre.

Az Ashtanga-jóga antikvitása

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Ötödik fejezet

Az Ashtanga-jóga antikvitása

Sokszor megközelítettek már olyan tanítványok, akiket zavarba hoztak egyes modern tudósok állításai, miszerint az Ashtanga-jóga egy modern találmány. Ez a rövid fejezet megerősíti, hogy az Ashtanga vinyásza jóga valóban egy ősi gyakorlat, és bizonyítékokat is felsorolok ezen állítás alátámasztására. Ezt létfontosságú pontnak tartom, mert ha megértjük, hogy a szádhanánk (gyakorlásunk) egy élő, de ősi tradíciótól száll alá, és ha energetikailag összekapcsolódunk ezzel a tradícióval, akkor ez teljesen más szintre fogja emelni a gyakorlásunkat; vagyis nem csak fizikailag, hanem spirituálisan is át fog alakítani bennünket.

Az Ashtanga vinyásza jóga a Védák termékeny földjéből nőtt ki, amelyek az ősi tudás hatalmas tömegét alkotják. Amint az első fejezetben is megjegyeztük, négy fő védikus szöveg van, A Rig-Véda, Száma-Véda, Jadzsur-Véda és Atharva-Véda. Ugyancsak négy upavéda (kiegészítő Véda) van, amelyek az orvostudomány (ájurvéda), közgazdaságtan (arthavéda), hadviselés (dhanurvéda) és művészetek (gándharva-véda) témáival foglalkoznak. A Védák hat testrésszel (védángával) is rendelkeznek, melyek a szanszkrit nyelvtan (vjákarana), asztrológia (dzsjótisa), etimológia (nirukta), fonetika (síksa), versmérték (cshandasz) és a rituálé (kalpa). A védikus tanítás hat filozófiai rendszerre oszlik, melyeket darsanáknak neveznek: logika (njája), kozmológia (vaisésika), teremtés (számkhja) pszichológia (jóga), védikus rituálé (mímámsza) és a végső valóság (védánta).

A jóga, vagyis a pszichológia ősi védikus ága nem kel versenyre az öt másik darsanával, hanem inkább együttműködik velük. Ennek megfelelően a jóga a számkhja-darsana tanításait használja filozófiájaként (a számkhja tanítása annak vizsgálatából áll, hogy a világot alkotó jelenségek huszonöt kategóriába oszthatók. Ennek köszönhető, hogy a számkhja kifejezést sok esetben „kategorizálás”-ként fordítják. Patandzsali elfogadja a számkhja huszonöt kategóriáját, de hozzáad egy huszonhatodikat: Ísvarát, vagyis Istent); ebből a szempontból a jógát a számkhja pszichológiai ágának is tekinthetjük. A jóga a njája-darsana eredményeit is alkalmazza a logikával kapcsolatban. Azonban az összes többi darsana a jóga-darsanára tekint szaktekintélyként a meditációban.

Patandzsali, a Jóga-szútra szerzőjeként hozzájárult a jóga-darsanához; valamint a vjákarana védángához is, amikor megírta Nagy kommentárját (Mahábhásjáját) Pánini nyelvtanához. Ezen kívül, összeállított egy tanulmányt az egyik upavédával kapcsolatban, nevezetesen a Csaraka-szamhitá című ájurvédikus szöveget. Vjásza, a Brahma-szútra szerzője, mely a Védántával kapcsolatos alapvető szöveg, ugyancsak a Patandzsali-féle Jóga-szútrához fűzött legfontosabb kommentár szerzője. Patandzsali Jóga-szútrája az az alapvető szöveg, amelyet az Ashtanga-jóga minden változatában elfogadnak. Így azt találjuk, hogy általában a jóga, és különösen az Ashtanga-jóga több pontot is összefonódik a védikus tudomány más ágaival.

Mégis, mi az Ashtanga vinyásza jóga forrása? A vinyásza módszer csupán az egyik iskola, amely Patandzsali Ashtanga-jógájának általános terminusába sorolható, és szigorúan szólva, az Ashtanga-jóga és Ashtanga vinyásza jóga kifejezések nem azonosak. Egyes modern nyugati tudósok azzal érveltek, hogy az Ashtanga vinyásza jóga bizonyára modern találmány, mert számos ászanát magában foglal, és mert úgy tűnik, hogy nincs írásos bizonyíték arra, hogy ősi gyökerei vannak. Mindkét érv helytelen, ahogy a következőkben elmagyarázom."

Kár a gőzért?

Ott tart a világ manapság, hogy már az is nagy érdem, ha valaki veszi magának a fáradságot, feláll a székből, és elkezd valamit mozogni. Hát még ha az edzését kiegészíti jógával, vagy éppenséggel a jóga a fő mozgásforma, amit minden nap végez. Tegnap volt nálam egy srác, Sivananda jógra járt. Hát mit mondjak, komolyabban össze kellett szorítania a fogát, hogy ki ne menjen az óra felénél. Nem mintha bajom lenne a Sivanandával, nagyon jó irányzat, és kell is. Csakhogy mozgásformának szerintem nem elegendő, legalábbis egy Hot Ashtangához viszonyítva. A legtöbb földi halandó, ha letol egy atmás jóga órát napi rendszerességgel, utána már nem nagyon vágyik szigetkörökre meg intervall-edzésekre. Persze vannak olyan fanatikusok, mint én, akik még tolnak mellé 2-3 óra edzést, de ez a legtöbb ember számára nem követhető vagy követendő példa. 8 óra munka mellett jó, ha másfél-két órád jut jógára, és már akkor is reklamál a család, hogy hol vagy.

De a mai bejegyzésnek nem is ez lenne a témája, hanem az étrend. Sok ember a "diéta" szó hallatán reflex-szerűen arra gondol, hogy "meg kell válnom a kedvenc kajáimtól, éheznem kell, és szenvedni fogok". Éppen ezért mindenki egy átmeneti, szükséges rossznak tekinti a diétát, vagy bármiféle étkezési korlátozást, tudatos étkezési rendszert. És amit eléri a kívánt eredményt, amiért ekkora elmondást vállalt be (például lefogy az ideálisnak tartott súlyra, vagy kigyógyul ebből-abból a betegségből), akkor úgy gondolja, hogy simán visszaállhat az előtte megszokott étrendre, és lám, csodák csodája, pár hónap múlva visszatérnek a problémák, megnő az úszógumi, fájnak az ízületek, jönnek a ciszták, daganatok, vagy éppen kalimpál a szív, megugrik a vércukorszint, kinek mi. 

"Vétkezz büntetlenül" - ez a szlogen a legnagyobb baromság, amit valaha hallottam, hozzátéve még azt, hogy a Norbi-féle Update péksütemények rekord mennyiségű adalékanyagot tartalmaznak, mint ahogyan a táplálékkiegészítő-ipar által gyártott fogyasztó- és proteinshake-ekre is ez ugyanúgy igaz. Persze mindegyik űberbizotns-gos és egészséges, legalábbis ha hiszünk a gyártóknak. De még csak nem is ez a mai blogbejegyzésem témája, hiszen az egészséges étrend útján elindulni és azon haladni egy élet küldetése. Szándékosan nem is használtam azt a szót, hogy "végigmenni", mert például én már 25 éve kísérletezem a számomra legmegfelelőbb, legfunkcionálisabb étrenddel, és most jutottam el odáig, hogy nem tartom szentírásnak, mindenki számára érvényesnek azt az étrendet, amit én éppen aktuálisan követek. Én per pillanat a legjobbnak érzem, és a céljaimat a leginkább ez szolgálja, de mindenkinek más a testalkata, metabolizmusa, életmódja, edzéscéljai stb. 

A lényegi gondolat inkább az lenne, hogy gyakorlatilag fölöslegesen edzünk, ha nem figyelünk oda az étkezésünkre. Választhatjuk a leggyilkosabb edzésformát, aminek a végén hordágyon visznek el a ,mentőkocsiban újraélesztésre, ha ugyanúgy tömjük magunkba a sütiket, pizzát, hamburgert és a sült krumplit, és isszuk hozzá a Zéró Egészség Kólát vagy az energiaitalt. A legtöbb ember ugyanis szemetet, emészthetetlen ételeket eszik, és tömi magába az üres kalóriákat meg a méreganyagokat. Ha elkezdünk edzeni vagy jógázni, akkor tulajdonképpen a napközben bepakolt szemetet próbáljuk elégetni, több-kevesebb sikerrel, és háromszor-négyszer annyit kell edzenünk, mintha természetes kajákat ennénk, amit a szervezetünk meg tud emészteni, és be tud építeni. 

Arról jutott mindez eszembe, hogy sok embert látok, aki minden nap jön jógára izzadni, és nem hogy fogyna, szálkásodna, közeledne az ideális testalkata felé, hanem ehelyett inkább hízik, ami nyilván a belső szervek, izmok, ízületek funkcióját is káros irányban befolyásolja. NINCS OLYAN EDZÉS, AMI MELLETT BÁRMIT ZABÁLHATSZ, főleg 30 éves korod felett. És minél több hulladékot eszel, annál több oxidatív stressznek teszed ki a szervezetedet, és annál több öregedési impulzust küld a hipotalamusz a sejtekbe. Plusz a fölös kalóriát próbálod ledolgozni, ami szükségtelenül terheli a kötőszöveteidet és az ízületeidet. Holott helyes étrenddel (ami egy életre szól, nem csak pár hónapra) töredék annyi idő meg erőfeszítés sokkal több funkcionális eredményt hozna izomerőben, vitalitásban, hajlékonyságban és mentális kiegyensúlyozottságban. A kaja ugyanis nem csak a testünkre hat, hanem az elménkre is. 

A táplálkozás jógája, valamint a jama és nijama elvek gyakorlása pedig ugyanúgy része a jógikus folyamatnak, mint az ászana-gyakorlás. Amikor Pattabhi Jois azt mondta, hogy Practice, Practice, Practice, akkor véleményem szerint ezt nem csak az ászana-gyakorlásra értette. Az első Practice az ászana, a második az életmód, a harmadik pedig a jóga szellemisége és szemléletmódja. Ha nem gyakoroljuk mindhármat egyenlő figyelemmel az életükben, akkor valóban csak divatjógások leszünk, és sem a tökéletes alakot, sem a tökéletes anyagcserét, sem a jógikus mentalitást nem fogjuk látni megvalósulni az életünkben. Így aztán sokan csalódnak a jógában, és elmennek egyéb edzésekre. Ami nem baj, de ha ott is ugyanezeket a hibákat követik el, akkor körülbelül ugyanerre az eredményre számíthatnak.

A jóga nagyon hatékony, és sokféle hatással rendelkező rendszer. Az első lépés azonban ahhoz, hogy ezeket a hatásokat valóban ki tudjuk aknázni, az étkezésünk tudatosításában rejlik. A szakértők szerint 70, vagy 80%-ban az étrendtől függ a sikerünk, és csak a többi az edzés.

Meditáció a köldökcsakrán

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.30. nábhi-csakré kája-vjúha-gjánam

nábhi - köldök; csakré – központ; kája – test; vjúha – elrendezés; gjánam – tudás.

A köldökcsakrára irányított szamjama által az orvostudomány ismeretére tehetünk szert.

Vjásza hozzáteszi, hogy az olyan dolgok ismerhetők meg, mint a három dósa (váta, kapha és pitta), a hét dhátu (bőr, vér, izom, zsír, csont, velő és sperma). Ezek ájurvédikus szakkifejezések, az ájurvéda pedig India ősi gyógyászati rendszere.

A Patandzsalihoz szóló tradicionális imában a jóga, nyelvtan és orvostudomány szerzőjeként is tisztelik. Neki tulajdonítják a Csaraka-szamhitát, az orvostudomány egyik fő művét.

Ebben a szútrában Patandzsali leírja, hogyan tett szert az orvostudományról szóló tudására – nem sok évtizednyi kutatással, hanem pusztán a test középpontjára irányított szamjamával. Így a test összes rendszere megismerhető. Vigjánabhiksu elmagyarázza, hogy hogy ehhez a szamjamához azért kell a köldököt választani, mert a magzat összes végtagja és szerve a köldök bugyrából nő ki (ahol az anyjához kapcsolódik), mint ahogyan a banáncserje nő ki a gyökeréből.

A köldök bugyra (kanda) a finom anatómia kifinomult eleme. Úgy tartják, hogy ott végződik mind a 72 ezer nádí. Vaszistha Risi rámutat, hogy a köldök a kanda közepe, ahonnan a csakrák erednek. A kandászana nevű póz célja az, hogy a kandát stimuláljuk azáltal, hogy mindkét sarkunkat a gyomorba nyomjuk."

A kortalan jógi

Sokszor mondjuk a jógára, hogy megfiatalít, megelőzi az öregedést, és meghosszabbítja az életet. Talán ez is az oka annak, hogy egyre több ember választja a jógát idősebb korában, amikor már érzi az évei súlyát. Persze jó lenne, ha a fiatalok is időben elkezdenék, hiszen mindazok a kedvező hatások, amiket a jóga produkál, már fiatal korunktól kezdve érvényesülnek, és szerintem nem csak az fontos, hogy hány évet töltünk ebben a porhüvelyben, hanem az is, hogy közben milyen a közérzetünk, illetve mennyire hasznosan töltöttük el a rendelkezésünkre álló időt. 

Egy közelmúltban megjelent kutatás a hipotalamusz funkciójával kapcsolja össze az öregedés folyamatát. Persze azért a jóga tanítása szerint nem csak a szervezetünk, idegrendszerünk és hormonjaink, valamint mentális funkcióink befolyásolják az élethosszunkat, hanem a karmánk is. DE! Tételezzük fel, hogy bizonyos esetekben és bizonyos határok között csökkenthető vagy növelhető az élethossz! Ebben az esetben érdemes lenne megvizsgálni, hogy mik azok a tényezők, amelyek a tudomány, illetve a jóga tanításának álláspontja szerint befolyásolják az élethosszunkat.

A jóga tanítása szerint az élethosszunk a lélegzetvételek számában van meghatározva. Vagyis, ha hamarabb elszívjuk a nekünk rendeltetett levegő-mennyiséget, akkor hamarabb meg is halunk. Ha beosztjuk, akkor sokkal tovább élhetünk. Ezért is gyakorolják a jógában a légzésvisszatartásos pránájámát, minél hosszabb légzésekre és erőltetés nélküli légzésvissztartásokra törekedve. Egy jógi, aki napjában több órát pránájámázik, ezáltal lelassítja az idegi impulzusait is, kevesebb stressz éri, és az egész alapanyagcseréje is lelassul. Kevesebb táplálékra van szüksége, és kevesebb külső tárgy megszerzésére a boldogság és teljesség állapotának eléréséhez. 

Persze ez egy idealizált állapot, de az biztos, hogy már a rendszeres ászana-gyakorlás is mélyebbé, lassabbá, tudatosabbá teszi a légzést, ami által csökken a stressz, relaxáltabb lesz az idegrendszerünk, és optimalizálódik a hormonszint is. Sokszor hallani száz, kétszáz éves jógikról, és ha összetalálkoztunk egy-egy ilyen emberrel, akkor azt látjuk rajta, hogy vidám, életerős, tele van pozitív érzelmekkel, és sohasem túlsúlyos.

A fentebb belinkelt tanulmány nem említi ugyan a légzés szerepét a biológiai öregedés folyamatában, viszont beszél a táplálék mennyiségéről. Ha sok étel áll a rendelkezésünkre, akkor hamarabb meghalunk. Míg ha kevesebbet eszünk, vagy böjtölünk, akkor tovább élünk. Persze én úgy gondolom, hogy az étel összetétele sem mindegy. Az élő, növényi étrend valószínűleg hosszabb életet biztosít, mint a halott állati eredetű fehérjékben bővelkedő étrend, vagy az agyonkezelt, agyontartósított, agyonfeldolgozott junkfood magunkba tömése.

A gyulladások mennyiségére is kitér a cikk. A túlzott evés, és főleg az emészthetetlen ételek bevitele növeli a gyulladások mennyiségét a szervezetünkben, mivel káros szabadgyökök tömkelege keletkezik, ez pedig oxidatív stresszt okoz, vagyis a túl sok és egészségtelen kajával stresszeljük a sejtjeinket. Ehhez jön a meg nem emésztett érzelmek, indulatok, pszichés feszültségek okozta stressz, a kilátástalanság, a túl sok probléma, létbizonytalanság és még sorolhatnám azokat a pszichés faktorokat, amelyek mind-mind megrövidítik az ember életét. 

A cikk kiemeli például a szociális szerepet. Vagyis ha az ember úgy érzi, hogy van célja az életének, küldetése van, feladatai vannak, másoknak szükségük van rá, szeretik, igénylik a jelenlétét, akkor a hipotalamusz lecsökkenti az öregedést elősegítő impulzusok küldését. Ellenkező esetben viszont úgy érezzük, hogy nincs miért élnünk, nincs miért maradnunk. A jógi persze szerencsés esetben túljut ezen a ponton. Egyrészt önmagán belül találja meg a küldetéstudatát, így függetleníteni tudja magát a társadalmi elvárásoktól vagy az érzelmi elfogadottságtól, másrészt a szamádhi közelében a jógi már közömbössé válik az iránt, hogy az életét ebben a testben folytatja-e, vagy pedig egy következőben. Ez másodlagos körülménnyé válik abban az esetben, amikor nem a testként, hanem tudatként azonosítja magát, és megtapasztalja a tudat örökkévaló természetét.

Mindazonáltal a jóga a gyakorlás minden szintjén segít az öregedési folyamat lelassításában, és abban, hogy tartalmat, célt találjunk az életünknek, ami az élethosszunktól függetlenül motivációt ad nekünk céljaink elérésére, álmaink megvalósítására. Egy szóval: lélegezz, létezz, és légy boldog, máskülönben a hátralévő életed egyetlen pillanatát sem fogod igazán megélni! 

Meditáció a Holdon és a Sarkcsillagon

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.28. csandré tárá-vjúha-gjánam

csandré – hold; tárá – csillagok; vjúha – elrendezések; gjánam – tudás.

A holdra irányított szamjama által megismerhetjük a csillagok elrendezését.

Sem Vjásza, sem a többi történelmi alkommentátor nem magyarázza tovább ezt a szútrát. H. Aranja úgy veszi, hogy a „hold” itt a hold kapuját jelenti, mint ahogyan a „nap” a nap kapuját jelentette. Ha szert tettünk az önvalóról szóló tudásra, akkor a prána a nap-kapun, vagyis a Brahman kapuján keresztül távozik az életünk végén. Ha nem tettünk szert az önvalóról szóló tudásra, az életerő a hold-csatornán keresztül távozik, amit Aranja az érzékszervek, például a szem nyílásaival azonosít. Az érzékszervek olyan kapuk, amelyeken keresztül felfogjuk a világot, vagy a durva világ durva fizikai szintjét. Mint ahogyan a nap beteríti fényével a holdat, és csak e fény által ismerjük a holdat, így a tudat fénye, ami a nap-kapun keresztül sugárzik, visszatükröződik a hold-kapura, az érzékekre. Csak a tudat fényén keresztül képesek az érzékeink bármit is felfogni.

A hold-kapura (az érzékekre) irányított szamjama által minden, amit az érzékeken keresztül megismerhetünk – még a legtávolabbi tárgyak is, mint a csillagok – megismerhető. Ez a szamjama képesebbé teszi az érzékeket arra, hogy olyan távoli tárgyakról gyűjtsenek információt, mint a távoli naprendszerek.

3.29. dhruvé tad-gati gjánam

dhruvé – a sarkcsillagra irányított szamjama által; tat – az; gati – mozgás; gjánam – tudás.

A sarkcsillagra irányított szamjama által megismerhető a csillagok mozgása.

Ezt a szamjamát közvetlenül az előző után kell gyakorolni, Vjásza szerint. Hozzáteszi, hogy ha a mennyei járművekre, amelyeket néha „asztrális szekerek”-nek fordítanak, irányítjuk a szamjamát, akkor mindent megtudhatunk róluk. Sankara úgy értelmezi, hogy ez az asztrológiai tudásra vonatkozik, ami annak ismerete, hogyan befolyásolja a bolygók együttállása és szembenállása az élőlények jó és rossz szerencséjét.

H. Aranja ezt úgy értelmezi, hogy az égben lévő csillagok valóságos mozgására utal, amit érzékelni tudunk, ha szilárdan a sarkcsillagra nézünk hosszú ideig. Vjásza szerint a szútra az asztrológiai és csillagászati tudásra is vonatkozik."

Megbocsátás és elengedés

Mindkét szó nagyon divatos manapság, spirituális, ezó és jógás körökben is. Sokat gondolkodom én is rajta, hogy hogyan és miként lehet a leghatékonyabb módon alkalmazni ezeket a dolgokat, hogy valóban elősegítsék önnön fejlődésünket is, és másokét is, ugyanakkor ne essünk a naivitás csapdájába, és ne hagyjuk kihasználni magunkat. 

Mostanában ritkán olvasgatom az Elephant Journal cikkeit, ugyanis sok erőltetett és bulvárszagú van közöttük. A fenti témával kapcsolatban azonban ráakadtam egy cikkre, ami azért tetszett, és nagyjából össze is foglalta a tárggyal kapcsolatos ambivalens érzéseimet. Szóval én sem veszem be minden esetben a "Bocsáss meg neki és engedd el" pirulát, hanem van, amikor inkább köpök egyet. A szerző azzal kezdni, hogy a haragot, dühöt, sértődöttséget, amit akkor érzünk, ha valaki megbánt, csalódást okoz, méltatlanul viselkedik a belé helyezett bizalmunkhoz, visszaél a jóindulatunkkal stb., két részre osztja. 

Van a hirtelen felbuggyanó harag, ami meggondolatlan cselekedetekre, esetleg agresszióra, bosszúra sarkallana bennünket, amit önmagunk is megbánnánk rövid idő elteltével. Az ilyen harag általában destruktív, ezért meg kell tanulni minél előbb kiereszteni magunkból az indulatot, és lehiggadni. A harag másik fajtája az, amikor "haragot tartunk", vagy a "haragosává válunk" valakinek, aki megbántott bennünket. Ez a hosszú távú érzelmi minta viszont szintén destruktív énszerintem, vagyis ha állandóan rosszban vagyunk a világgal, és azon méltatlankodunk, hogy ki hogyan bántott meg bennünket, akkor nem marad erőnk az élet és az emberek pozitívumait látni. 

Mindenkiben van ez is, az is, és a legtöbbször választás kérdése, hogy melyikre koncentrálunk. De persze az sem megoldás, hogy vakon eltekintünk valakinek a jellemhibáitól, és idealizáljuk magunkban, mert ezáltal neki sem adjuk meg a lehetőséget, hogy dolgozzon rajtuk. Persze ez mindenkinek a maga dolga, és általában a külső segítség vagy éppen kényszer sokkal kevésbé működik, mint a belső elhatározás, hogy dolgozni kezdünk egyik vagy másik hibánkon. 

nem vagyunk azonban egyedül ebben a világban, és még ha el is értük valahol a jóga hatására azt az állapotot, amikor könnyen meg tudunk bocsátani azoknak, akik bántanak bennünket, a bizalom elvesztése egy másik kérdés. Ha valaki elvesztegeti a bizalmunkat, akkor megváltozik a kapcsolatunk vele, és ezt a bizalmat már csak nagyon fáradságos munkával lehet helyreállítani. Ha azonban naivan azt mondjuk magunkban, hogy feltétel nélkül szeretjük azt is, aki visszaél a szeretetünkkel, akkor saját magunkat áldozzuk fel, plusz a másik félnek sem adjuk meg a lehetőséget a fejlődésre.

Érdekes gondolatot említ a cikk szerzője: a bennünk élő belső gyermek néha pontosan hogy a kontrollra, korlátokra, feltételekre vágyik, mert azok viszik előbbre. Amikor egy traumákat átélt léleknek erőfeszítést, áldozatot kell hoznia,azért, hogy megkapja a szeretetet, amiből nem kapott eleget, akkor sokkal jobban értékeli, mintha feltételek nélkül elhalmoznánk a szeretetünkkel.

Mindannyian tudjuk, hogy az elkényeztetett gyerekek mennyire frusztráltak és kezelhetetlenek, és emellett mennyi problémát okoznak a világban. A szigorúan, de következetes szeretettel nevelt gyerekek általában sokkal tartalmasabb kapcsolatokat képesek kialakítani, és önállóbbak is lesznek, mint a kontroll nélküli narcizmusban agyonfürdetett mama kedvencei, akiknek szintén jót akartak a szülei, de túl engedékenyek voltak vele. Az ilyen gyerekekből lesznek később a kis diktátorok és hatalommániás őrültek. 

A szeretetnek ára van, mint ahogyan a megbocsájtásnak is. És ha a másik fél nem hajlandó megfizetni az árat, akkor nem a vele szemben támasztott elvárásainkat kell elengedni, hanem inkább a kapcsolatot. Ez nem azt jelenti, hogy elküldjük az illetőt melegebb égtájakra, hiszen akkor megint csak haragban válunk el. Inkább azt jelenti ez, hogy nem fektetünk többé annyi bizalmat és nem várunk el annyit attól a kapcsolattól, mint a konfliktus előtt. Az elengedés ebben az esetben azt jelenti, hogy elengedünk egy kapcsolatot, nem engedjük, hogy a másik fél tovább kihasználjon bennünket és visszaéljen a jóindulatunkkal. 

Lehetünk jóindulatúak, de ne legyünk naivak, inkább megfontoltak és következetesek. Ha a másik félnek nem ér meg annyit a kapcsolatunk, hogy megfelelő méltósággal viszonyuljon hozzánk, akkor az a kapcsolat már amúgy is meghalt, felszínessé vált, bár az udvariasság keretein belül persze még eljátszhatjuk, hogy semmi bajunk a másikkal. 

Sokkal több az olyan kapcsolat, amelyben az emberek nem mondják ki őszintén, amit gondolnak, mert így kényelmesebb nekik. Ez nem feltétlenül baj, ha nem is várunk többet a kapcsolattól. De ha hagyjuk magunkat áldozati báránnyá válni, akkor nem lesz egyenlő arányban az, amit adunk és kapunk a kapcsolatban. Ez pedig hosszú távon bennünket is rombol, ahelyett, hogy mindketten gazdagabbá válnánk.

Szóval engedjük el azokat, akik nem méltóak a szeretetünkre, és bocsássunk meg azoknak, akik kiérdemelték a bocsánatunkat és az újabb esélyt. Mindenki változhat, ha elég erősen érzi a kényszert, hogy változnia kell. Ha viszont következmények nélkül hagyjuk, hogy kihasználjanak bennünket, akkor ugyanaz az eset fog újra és újra ismétlődni. Hibázni emberi dolog, de szokást csinálni egy hibából az már ostobaságra vall. 

A cikk szerzője a végét a jógára és a jogaoktatókra hegyezi ki, a "bad boyokat" és a "bad girlöket" emlegetve. Nos, a guru-biznisz egy teljesen más téma, sokat lehet csalódni, és sok ideál összedőlhet az emberben. Inkább maradjunk annál a gondolatnál, hogy egy jógaoktatónak fel kellene ismernie annak a fontosságát, hogy dolgozzon a saját hibáin, és a kapcsolatait minél több tényleges tartalommal töltse meg, csöpögő ezó szentimentalizmus helyett. Senki nem várja el, hogy tökéletesek legyünk, de az etika, integritás, értékrend területén kötelességünk folyamatosan fejlődni. 

A legpusztítóbb fegyver

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Mukta-haszta sírsászana (szabadkezes fejenállás) és baddha-haszta sírsászana (kötött kezes fejenállás)

A fejenállás-pózok egyik kihívása az, hogy ha egyszer elkezdesz kidőlni belőle, nem tudod megállítani a folyamatot. Így nem ajánlott addig próbálkozni a fejenállással, amíg nem tudod meg is tartani a pózt. Szélesebben értelmezve ez egy fontos elvre utal: Soha ne eressz szabadjára egy erőt, ha nem tudod visszavonni.

Ezt a leckét a következő történet tanítja a Mahábháratában, amelyben alkalomhoz illően Brahmá fejéről esik szó. A Mahábhárata napjai közben a nagy harcosok fő fegyvere az asztra volt. Az asztra egy nyíl volt, amit egy mágikus varázsige kimondása közben lőttek ki, és ezáltal pusztító rakétává változtatták. Sokféle asztra létezett, amelyek pusztító erejét csak azok a harcosok tudták aktiválni, akik tapasz és beavatás által váltak a varázsigék mestereivé. A legfélelmetesebb asztra a Brahma-sírsa asztra volt, vagyis „Brahmá feje-rakéta”, amely Siva pusztító erejét idézte meg, amikor letépte Brahmá ötödik fejét. A Szkanda Purána szerint ezt a fegyvert Rishi Dadicha gyémántkemény koponyájából készítették, akinek a gerincéből Indra vadzsrája is készült. A Brahma sírsa asztrát sohasem volt szabad emberek ellen használni, csakis démonok ellen.

Az Úr Siva Rishi Agasztjának adta a Brahma sírsa asztrát. Hosszú idő elteltével Agasztja átadta Dronának, Ardzsuna harci gurujának. Drona Ardzsunának adta, mivel tudott Ardzsuna erős tapaszáról és önuralmáról. Drona fia, Asvatthámá féltékeny lett Ardzsuna eredményeire, és meggyőzte az apját, Drona józan esze ellenében, hogy árulja el neki a szörnyű fegyver mantráját. Drona végül engedett neki, de előtte megígértette a fiával, hogy sohasem veti be a fegyvert emberi lények ellen.

Később a Mahábhárata háború alatt, Asvatthámá Krisna és Ardzsuna ellenfele lett. Bhíma, Ardzsuna bátyja küzdelemre hívta ki Asvatthámát. Mivel Bhíma nagy harcos volt, Asvatthámá nem akart kockázatot vállalni, és kilőtte Bhímára a Brahma sírsa asztrát, a következő szavakkal: „Legyen a világ Pándava-mentes”. Ekkor ekkor lépett Ardzsuna a csatamezőre. Rájött, hogy ha meg akarja védeni magát és bátyját, akkor vissza kell vernie Asvatthámá asztráját azáltal, hogy saját maga is kilövi a Brahma sírsa asztrát.

Ahogy a két asztra egymás felé száguldott, a hegyek elkezdtek rázkódni, az óceánok pedig forrni. Egyértelművé vált, hogy a két asztra kombinált ereje az egész világot elpusztítja. A két mennyei Risi, Vjásza és Nárada megjelent a két asztra között, hogy megakadályozzák összeütközésüket. Mindketten felemelték kezeiket, és összegyűjtött tapaszuk kombinált ereje által megállították a két asztrát a levegőben. A rishik felszólították Ardzsunát és Asvatthámát, hogy hívják vissza az asztráikat, mert ekkora pusztító erejű fegyvert egyáltalán nem szabad használni a törékeny földön, vagy embertársaik ellen. Ardzsuna engedelmeskedett a parancsnak, és nagy koncentrációval és erőlködés közepette visszavonta a fegyverét összegyűjtött tapasza ereje által.

Asvatthámá azonban nem tudta visszahívni asztráját. Sohasem tanulta meg, hogyan kell visszahívni, és sohasem érdekelte, hogy bármilyen pusztító erőt visszavonjon, amit útjára indított. Csak a pusztítás és a céljai elérése érdekelte. Mivel Ardzsunát és testvéreit a rishik védelmezték, Asvatthámá a Pándavák meg nem született gyermekei ellen fordította az asztrát, hogy beteljesüljön az átka, mely alapján a föld Pándava-mentes lesz. Az Úr Krisna ereje által az egyik meg nem született gyermek, Paríksit megmenekült. Judhisthíra uralkodó halála után Paríksit lépett trónra, és hatvan évig uralkodott. Az Úr Krisna megátkozta Asvatthámát, hogy egymagában kóboroljon a világban, bűzösen, betegségektől megfertőzve, barátok és szerelem nélkül sok ezer éven keresztül."

A gaumukhászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Gaumukhászana (tehénfej-póz)

A „go” szó tehenet jelent, a „mukha” pedig arcot. A gaumukha kifejezés mindenre használható, ami furcsa, vagy véletlenszerű formájú, mint például egy szabálytalan alakú ház. Még egy szabálytalan alakú lukat is nevezhetünk tehénfejen, amelyet a betörők törnek egy ház falába. A póz neve a gaumukha fenti értelmezéseiből származik. A Gangesz forrását is Gaumukh-nak nevezik, mert azt tartják, hogy a hegy a tehén arcára hasonlít.

Megjegyzés: A behajlított térdekkel ülő póz valóban hasonlít a tehén fejére. A két térd alkotja az alsó és felső ajkait, a két lábfej a füleit, a hátunk mögött kulcsolt karok pedig a szarvát. Persze a karok kulcsolása miatt a póz aszimmetrikus, ezért Maehle értelmezésének is van létjogosultsága.

Szimbolikus értelemben, a tehén sokféle jelentőséggel bír Indiában. Például az anyaság jelképe, és azoké, akik önként sokat adnak és keveset kérnek. A Kámadhénu, a bőség tehene a jólét és szerencse jelképe. Az Úr Krisna egyik neve Góvinda, ami a tehenek urát jelenti, és ez mindannyiunkat arra a tényre emlékeztet, hogy Krisna élete első részét Vrindávanában töltötte tehénpásztor-fiúként. Indiában szentnek tekintik a teheneket, és tilos megölni őket. A Shatapatha Bráhmana szerint a tehén és ökör húsát nem szabad megenni, mert ők tartanak fenn mindent a Földön.

A következő mítosz a tehén fontosságát hangsúlyozza. Hosszú ideig tartó törvénytelenségek és éhínség után Prithu lett a Föld királya. Alattvalói arra panaszkodtak, hogy a Föld visszavonta a gyógyfüveket, gabonákat és zöldségeket, és így nem volt mit enni. Prithu fogta az íját és nyilait és elindult a Földistennő megkeresésére. A Földanya egy tehén formáját vette fel és elmenekült. Hosszú hajsza után a Föld-tehén végül megengedte, hogy Prithu megfejje, és ezen keresztül a Föld termékenysége és bősége visszatért. Így a tehén annak a bőségnek is a szimbóluma, amivel a bolygó ellát bennünket.

Sehol sem egyértelműbb a Föld bőségének fontossága, mint a Rishi Vaszistha és Kausika király közötti konfliktusban. Ahogy a védikus királyoknál szokás volt, Kausika király meglátogatta Vaszistha Rishi ásramját, miközben az ellenségeivel készült csatába menni. A király és a bölcs kellemesen viszonyultak egymáshoz, és meg is kedvelték egymást, így végül Rihsi Vaszistha meghívta a királyt és az egész hadseregét, hogy legyen a vendége éjszakára. Kausika megpróbálta ezt megakadályozni, mivel nem akarta leterhelni az ásram konyháját, de Vaszistha erősködött. Utána Vaszistha azt mondta kívánságteljesítő Kámadhénu tehenének, hogy biztosítson mindent, amire szüksége van. A tehén (mely a Föld bőségét szimbolizálja) hegyekben álló párolt riszt, folyókban áramló joghurtot, és mindenféle megszámlálhatatlan finomságot adott.

Az étkezés végén Kausika felhívta a bölcs figyelmét, hogy a tehén valóban drága kincs, és mivel a törvény szerint minden kincs a királyt illeti, Vaszisthának át kell adnia a tehenet a királynak. Amikor a bölcs visszautasította, akkor Kausika először százezer tehenet, majd tizennégyezer elefántot, és utána még nyolcezer anrany szekeret is felajánlott neki. De Vaiszistha kérlelhetetlen maradt, és visszautasította. Végül a király utasításba adta a katonáinak, hogy erőszakkal vigyék el a tehenet. A Kámadhénunak azonban sikerült kereket oldania. Visszamenekült Vaszisthához, és megkérte, hogy védje meg. Vaszistha rámutatott, hogy bráhmanaként nem volt hatalma a király fölött, aki a harcosok (ksatriják) rendjéhez tartozott, és óriási hadsereggel rendelkezett. A Kámadhénu akkor azt mondta Vaszisthának, hogy a világ egyetlen ksatrijája sem képes szembeszegülni egy bráhmana erejével. Felajánlotta, hogy megoldja a helyzetet, ha Vaszistha arra utasítja, hogy pusztító erőket nyilvánítson meg a kedvezők helyett.

Vaszistha azt parancsolta a tehénnek, hogy nyilvánítson meg egy hadsereget, amely képes legyőzni Kausikáét. Miután Kausika emberei kiállták az első rohamot, a tehén egy nagyobb hadsereget nyilvánított meg, amely még vérszomjasabb és démonikusabb harcosokból állt. Végül Kausika egész hadserege és száz fia is holtan feküdt a csatatéren. Ekkor Kausika rájött, hogy egy ksatrija hadereje nem tud szembeszegülni egy bráhmana spirituális hatalmával. Lemondott királyi hatalmáról, és visszavonult az erdőbe annak reményében, hogy a lemondás erejével szert tehet egy bráhmana spirituális erejére."