"Ötödik fejezet
Az
Ashtanga-jóga
antikvitása
Sokszor
megközelítettek már olyan tanítványok, akiket zavarba hoztak
egyes modern tudósok állításai, miszerint az Ashtanga-jóga
egy modern találmány. Ez a rövid fejezet megerősíti, hogy az
Ashtanga
vinyásza jóga
valóban egy ősi gyakorlat, és bizonyítékokat is felsorolok ezen
állítás alátámasztására. Ezt létfontosságú pontnak tartom,
mert ha megértjük, hogy a szádhanánk
(gyakorlásunk) egy élő, de ősi tradíciótól száll alá, és ha
energetikailag összekapcsolódunk ezzel a tradícióval, akkor ez
teljesen más szintre fogja emelni a gyakorlásunkat; vagyis nem csak
fizikailag, hanem spirituálisan is át fog alakítani bennünket.
Az
Ashtanga
vinyásza jóga
a Védák
termékeny földjéből nőtt ki, amelyek az ősi tudás hatalmas
tömegét alkotják. Amint az első fejezetben is megjegyeztük, négy
fő védikus szöveg van, A Rig-Véda,
Száma-Véda,
Jadzsur-Véda
és Atharva-Véda.
Ugyancsak négy upavéda
(kiegészítő Véda)
van, amelyek az orvostudomány (ájurvéda),
közgazdaságtan (arthavéda),
hadviselés (dhanurvéda)
és művészetek (gándharva-véda)
témáival foglalkoznak. A Védák
hat testrésszel (védángával)
is rendelkeznek, melyek a szanszkrit nyelvtan (vjákarana),
asztrológia (dzsjótisa),
etimológia (nirukta),
fonetika (síksa),
versmérték (cshandasz)
és a rituálé (kalpa).
A védikus tanítás hat filozófiai rendszerre oszlik, melyeket
darsanáknak
neveznek: logika (njája),
kozmológia (vaisésika),
teremtés (számkhja)
pszichológia (jóga),
védikus rituálé (mímámsza)
és a végső valóság (védánta).
A
jóga, vagyis a pszichológia ősi védikus ága nem kel versenyre az
öt másik darsanával,
hanem inkább együttműködik velük. Ennek megfelelően a jóga a
számkhja-darsana
tanításait használja filozófiájaként (a számkhja
tanítása annak vizsgálatából áll, hogy a világot alkotó
jelenségek huszonöt kategóriába oszthatók. Ennek köszönhető,
hogy a számkhja
kifejezést sok esetben „kategorizálás”-ként fordítják.
Patandzsali elfogadja a számkhja
huszonöt kategóriáját, de hozzáad egy huszonhatodikat: Ísvarát,
vagyis Istent); ebből a szempontból a jógát a számkhja
pszichológiai ágának is tekinthetjük. A jóga a njája-darsana
eredményeit is alkalmazza a logikával kapcsolatban. Azonban az
összes többi darsana
a jóga-darsanára
tekint szaktekintélyként a meditációban.
Patandzsali,
a Jóga-szútra
szerzőjeként hozzájárult a jóga-darsanához;
valamint a vjákarana
védángához
is, amikor megírta Nagy kommentárját (Mahábhásjáját)
Pánini nyelvtanához. Ezen kívül, összeállított egy tanulmányt
az egyik upavédával
kapcsolatban, nevezetesen a Csaraka-szamhitá
című ájurvédikus szöveget. Vjásza, a Brahma-szútra
szerzője, mely a Védántával
kapcsolatos alapvető szöveg, ugyancsak a Patandzsali-féle
Jóga-szútrához
fűzött legfontosabb kommentár szerzője. Patandzsali Jóga-szútrája
az az alapvető szöveg, amelyet az Ashtanga-jóga
minden változatában elfogadnak. Így azt találjuk, hogy általában
a jóga, és különösen az Ashtanga-jóga
több pontot is összefonódik a védikus tudomány más ágaival.
Mégis,
mi az Ashtanga
vinyásza jóga
forrása? A vinyásza
módszer csupán az egyik iskola, amely Patandzsali
Ashtanga-jógájának
általános terminusába sorolható, és szigorúan szólva, az
Ashtanga-jóga
és Ashtanga
vinyásza jóga
kifejezések nem azonosak. Egyes modern nyugati tudósok azzal
érveltek, hogy az Ashtanga
vinyásza jóga
bizonyára modern találmány, mert számos ászanát
magában foglal, és mert úgy tűnik, hogy nincs írásos bizonyíték
arra, hogy ősi gyökerei vannak. Mindkét érv helytelen, ahogy a
következőkben elmagyarázom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése