A gaumukhászana mitológiája

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Gaumukhászana (tehénfej-póz)

A „go” szó tehenet jelent, a „mukha” pedig arcot. A gaumukha kifejezés mindenre használható, ami furcsa, vagy véletlenszerű formájú, mint például egy szabálytalan alakú ház. Még egy szabálytalan alakú lukat is nevezhetünk tehénfejen, amelyet a betörők törnek egy ház falába. A póz neve a gaumukha fenti értelmezéseiből származik. A Gangesz forrását is Gaumukh-nak nevezik, mert azt tartják, hogy a hegy a tehén arcára hasonlít.

Megjegyzés: A behajlított térdekkel ülő póz valóban hasonlít a tehén fejére. A két térd alkotja az alsó és felső ajkait, a két lábfej a füleit, a hátunk mögött kulcsolt karok pedig a szarvát. Persze a karok kulcsolása miatt a póz aszimmetrikus, ezért Maehle értelmezésének is van létjogosultsága.

Szimbolikus értelemben, a tehén sokféle jelentőséggel bír Indiában. Például az anyaság jelképe, és azoké, akik önként sokat adnak és keveset kérnek. A Kámadhénu, a bőség tehene a jólét és szerencse jelképe. Az Úr Krisna egyik neve Góvinda, ami a tehenek urát jelenti, és ez mindannyiunkat arra a tényre emlékeztet, hogy Krisna élete első részét Vrindávanában töltötte tehénpásztor-fiúként. Indiában szentnek tekintik a teheneket, és tilos megölni őket. A Shatapatha Bráhmana szerint a tehén és ökör húsát nem szabad megenni, mert ők tartanak fenn mindent a Földön.

A következő mítosz a tehén fontosságát hangsúlyozza. Hosszú ideig tartó törvénytelenségek és éhínség után Prithu lett a Föld királya. Alattvalói arra panaszkodtak, hogy a Föld visszavonta a gyógyfüveket, gabonákat és zöldségeket, és így nem volt mit enni. Prithu fogta az íját és nyilait és elindult a Földistennő megkeresésére. A Földanya egy tehén formáját vette fel és elmenekült. Hosszú hajsza után a Föld-tehén végül megengedte, hogy Prithu megfejje, és ezen keresztül a Föld termékenysége és bősége visszatért. Így a tehén annak a bőségnek is a szimbóluma, amivel a bolygó ellát bennünket.

Sehol sem egyértelműbb a Föld bőségének fontossága, mint a Rishi Vaszistha és Kausika király közötti konfliktusban. Ahogy a védikus királyoknál szokás volt, Kausika király meglátogatta Vaszistha Rishi ásramját, miközben az ellenségeivel készült csatába menni. A király és a bölcs kellemesen viszonyultak egymáshoz, és meg is kedvelték egymást, így végül Rihsi Vaszistha meghívta a királyt és az egész hadseregét, hogy legyen a vendége éjszakára. Kausika megpróbálta ezt megakadályozni, mivel nem akarta leterhelni az ásram konyháját, de Vaszistha erősködött. Utána Vaszistha azt mondta kívánságteljesítő Kámadhénu tehenének, hogy biztosítson mindent, amire szüksége van. A tehén (mely a Föld bőségét szimbolizálja) hegyekben álló párolt riszt, folyókban áramló joghurtot, és mindenféle megszámlálhatatlan finomságot adott.

Az étkezés végén Kausika felhívta a bölcs figyelmét, hogy a tehén valóban drága kincs, és mivel a törvény szerint minden kincs a királyt illeti, Vaszisthának át kell adnia a tehenet a királynak. Amikor a bölcs visszautasította, akkor Kausika először százezer tehenet, majd tizennégyezer elefántot, és utána még nyolcezer anrany szekeret is felajánlott neki. De Vaiszistha kérlelhetetlen maradt, és visszautasította. Végül a király utasításba adta a katonáinak, hogy erőszakkal vigyék el a tehenet. A Kámadhénunak azonban sikerült kereket oldania. Visszamenekült Vaszisthához, és megkérte, hogy védje meg. Vaszistha rámutatott, hogy bráhmanaként nem volt hatalma a király fölött, aki a harcosok (ksatriják) rendjéhez tartozott, és óriási hadsereggel rendelkezett. A Kámadhénu akkor azt mondta Vaszisthának, hogy a világ egyetlen ksatrijája sem képes szembeszegülni egy bráhmana erejével. Felajánlotta, hogy megoldja a helyzetet, ha Vaszistha arra utasítja, hogy pusztító erőket nyilvánítson meg a kedvezők helyett.

Vaszistha azt parancsolta a tehénnek, hogy nyilvánítson meg egy hadsereget, amely képes legyőzni Kausikáét. Miután Kausika emberei kiállták az első rohamot, a tehén egy nagyobb hadsereget nyilvánított meg, amely még vérszomjasabb és démonikusabb harcosokból állt. Végül Kausika egész hadserege és száz fia is holtan feküdt a csatatéren. Ekkor Kausika rájött, hogy egy ksatrija hadereje nem tud szembeszegülni egy bráhmana spirituális hatalmával. Lemondott királyi hatalmáról, és visszavonult az erdőbe annak reményében, hogy a lemondás erejével szert tehet egy bráhmana spirituális erejére."