A légzés lelassítása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A légzés lelassítása

A kedvenc meditációs pózunkban ülve az uddzsájí technika segítségével nyújthatjuk meg a légzést. Meg fogjuk tapasztalni, hogy az uddzsájí a légzés lelassításának elengedhetetlen eszköze. Alkalmazzuk a teljes jóga-légzésciklust, kilégzés közben fújjunk ki minden levegőt, és szívjuk be a lehető legtöbb levegőt anélkül, hogy erőlködnénk. Eleinte alkalmazzuk az 1:1 arányt, ami azt jelenti, hogy a kilégzés pontosan ugyanolyan hosszú legyen, mint a belégzés. Mivel a belégzés a radzsaszt képviseli, a kilégzés pedig a tapaszt, ha azonos ideig tartanak, az energiát és dinamikus egyensúlyt biztosít számunkra. Először a háromrészes le-fel hullámot fogjuk alkalmazni az első pár légzésciklus idejére, hogy megérkezzünk a jelen pillanatba és ellazuljunk, mielőtt átkapcsolunk arra a hullámra, ami természetesen illik az adott pránájáma-technikához.

Belégzés közben azt fogjuk tapasztalni, hogy az uddzsájí hang képzése megkönnyíti a levegő szétosztását a törzs alsó, középső, majd végül felső részébe, majd a kilégzést fordított sorrendben. Ha már megállapodtunk ebben a légzésmódszerben, akkor átváltunk a háromrészes fel-le hullámra, ami az uddzsájí természetes mintája. (ez nem vonatkozik a vinyásza-gyakorlásra, csak a formális, ülő pránájáma-gyakorlásra.) Ez azt jelenti, hogy a kilégzést valamivel a szeméremcsont fölött kezdjük, és engedjük, hogy hullámként kiterjedjen a kulcscsontokig. Csináljunk végig néhány kört, hogy megalapozzuk ezt a hullámot, és érezzük meg, mennyire segíti a koncentrációnkat és a képességünket, hogy nemes, spirituális dolgokra koncentráljuk az elménket. De persze ezzel a hullámmal dolgozni kell. A fel-le hullám relaxáló hatású, de hajlamos a gerinc tövénél hagyni a Kundalinít. Ekkor az elme attól boldog, ha ehet, ihat és jól érezheti magát."

Lapacho - az immunerősítő

Igaz, hogy még nincs itt a szeles, hideg ősz, de az ember immunrendszere bármikor meggyegnülhet a kevés alvás vagy a sok stressz miatt. Én is elkaptam valami vírust két napja, tegnap torokfájással ébredtem. Nosza, gondoltam, meg kellene tolni egy kicsit az immunrendszeremet, hogy leküzdje a betolakodót, és hirtelen elhatározástól vezérelve vettem egy zacskó lapacho teát. Egy nap alatt megszűnt a torokfájás, de azért még iszom pár teát! A lapachoról (Tabebuia avellanedeae) a következőket kell tudni:

A Lapacho fa kérgét az inkák számtalan betegség kezelésére használták. Dél-Amerikában most is gyógyszerként tartják számon, a nyugati orvostudomány számára azonban csak a XX. század második felétől vált ismertté. Az utóbbi évtizedek során Észak-Amerikában a gyógynövény egyre ismertebbé vált, Európában viszont még mindig nagyon kevesen ismerik.

A Lapacho tea gyógyító ereje

Sokan azt állítják, hogy a Lapacho egy olyan csodagyógyszer, ami akár rákos betegségek gyógyítására is alkalmas, míg mások csak látszagyógyszernek tekintik. A Lapacho fa kérgéből készített tea mint rák elleni gyógyszer a mai napig éles vita tárgya. A fa kérge aktív hatóanyagokat tartalmaz, melyek gyógyító hatásúak a rákos megbetegedések kezelésében, az erős Lapacho teának és az intenzív kezelésnek azonban komoly mellékhatásai vannak.

Baktériumölő és immunerősítő hatása azonban kevésbé vitatott. Éppen ezért számos betegség kezelésére használják. Lássuk, mi mindenre is jó a Lapacho tea:

• Immunrendszer erősítő
• Megfázás
• Influenza 
• Malária
• Gombás fertőzések
• Vírusos fertőzések
• Bakteriális fertőzések
• Gyulladásgátló
• Izzasztó hatású
• Fájdalomcsillapító
• Nyugtató
• Vérnyomáscsökkentő
• Vízhajtó
• Rovarcsípések gyógyítására
• Sebek tisztítására
• Pikkelysömör kezelésére
• Emésztés serkentésére

Tudnivalók a Lapachoról:
Felhasználható részek : belső kéreg
Hatóanyagok: Lapachol, kálium, kalcium, vas, bárium, stroncium, jód, bór
Más elnevezés: Iperoxo, Pau d'arco, Taheebo

Lapacho tea kezelés

A Lapacho gyógykezelés fokozott odafigyelést igényel, ugyanis fennáll a túladagolás veszélye. Nem szabad túl sok Lapacho teát inni, a kúra maximum 6 hétig tarthat megszakítás nélkül.
Terhesség esetén a tea csak külső használatra ajánlott.

A Lapacho tea elkészítése:

1 liter vízhez elegendő 2 teáskanál Lapacho fakéreg. 5 percig főzzük, majd 15 percig hűlni hagyjuk, csak ezután lehet inni.

A javasolt Lapacho kúra: 1 liter tea naponta, legtovább 6 hétig, ezután 4 hét szünet. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a főzet külső felhasználására: kézöblítésre, fürdőkre, borogatásokra. A Lapacho fa kérgéből balzsamot is készítenek.

Tudnivalók a Lapacho fáról

A Lapacho fa Dél-Amerika esőerdeiben él, olyan országokban, mint Argentína, Paraguay és Brazília.
Örökzöld növény, vörös, vagy lila virágokkal. Bizonyos területeken akár 700 évig is elélhet.
A kéreg belső részét használják gyógyszerként. A kéreg többi része nem tartalmazza a már említett aktív hatóanyagokat.
Miután lehántották, a Lapacho fa törzsén a kéreg hamar regenerálódik, ezért a fa nem szenved semmilyen maradandó károsodást.

Dél-Amerika indiánjai már évszázadok óta ismerik, és sokféle betegség kezelésére használják a magasra növő, csodálatos virágokat hozó és akár 700 évig is élő Lapacho-fa kérgét. Évente egy-kétszer szedik le a belül vöröses barna kérgét, melyet apróra reszelnek és teaként fogyasztják. A fakéreg 40 éves kor után éri el a gyógyászati célra is alkalmas hatóanyag-koncentrációt. Csak 35-40 éve figyeltek fel a tudósok arra, hogy a perui és bolíviai inkák a növényi kivonatot nagyon eredményesen alkalmazzák gyulladások, izületi panaszok és daganatok kezelésére. Alkalmazzák nyálkahártya-és bőrfekélyek, hasi panaszok, különféle daganatok, reuma, fájdalmak, asztma, fertőzések és legyengülés esetén. Ezután megkezdődtek az intenzív kutatások.

Gyógyászati szempontból két fajtája között szoktak különbséget tenni: az egyik a La pacho colorado, azaz vörös La pacho, ipe roxo,a másik pedig a La pacho morado, azaz lila La pacho. Ez utóbbi, melynek gyógyhatását intenzívebbnek tarják, a hűvösebb klímát igényli, így inkább az Andok magaslatain és Paraguay magasabban fekvő helyein nő. A Pau D'arco, Taheebo és Ipe Roxo neveken is ismert fa kérgének széles körben elterjedt használata miatt például Brazíliában nemzeti jelképnek számít. Más vidékeken az indián őslakosság az "élet fájának", az "istenek fájának" nevezi, teáját pedig inka indián teaként is emlegetik.

Ez a dél-amerikaiak egyik univerzális gyógynövényének tartott La pacho nagyon magas ásványi anyag tartalommal (vas, kálium, kalcium, mangán és magnézium) rendelkezik, általános roboráló, immunerősítő hatása van, enyhíti a fertőzéseket és bőrbetegségeket, és csökkenti a szív- és érrendszeri panaszokat, sőt a szakértők szerint a daganat elleni küzdelemben is kiválóan segít.

Gyógyító hatóanyagai: Az 1960-as években indított kutatások után többféle hatóanyagot is sikerült kimutatni a fakéregből. A csodálatos természetnek hála, mint sok más gyógynövény, vagy gyógyító étel (zöldség, gyümölcs) esetében, a La pachonál is megfigyelték a hatóanyagok szinergetikus hatását, ami azt jelenti, hogy a különleges gyógyító hatás igazából a növényben jelen levő hatóanyagok összjátékából adódik, míg az egyes anyagok önmagukban nem hoznának jelentősebb eredményt. Azért nézzük meg, milyen hatóanyagokat is tartalmaz a kéreg a fitoterápia iránt intenzívebben érdeklődő olvasóink kedvéért:


Fő hatóanyagai: naphto- és furano-naphtochinon nevű alkaloidok (La pachole és La pachone), melyek idegrendszerre ható anyagok. A La pachol antibiotikus, sőt tumor növekedést gátló hatású. A vizsgálatok azt igazolják, hogy bár ez az anyag a kéregben csak minimális mennyiségben fordul elő, mégis igen effektív, tehát nem szükséges készítményben magunkhoz venni a La pachot, hanem teaként fogyasztva is hozzájuthatunk értékes összetevőihez


További hatóanyagai: flavonoidok, szaponinok, illetve izokumarin, kumarin, iridoglikozid és fenolkarbonsav. Ásványi anyag tartalma is igen magas és sok nyomelemet is tartalmaz: kálciumot, magnéziumot (segít stressz és izomgörcsök esetén), szelént és cinket (biológiai védőanyagok), mangánt (erősíti a szervezet ellenálló képességét), vasat (hiánya vérszegénységhez, fáradtsághoz, étvágytalansághoz vezet), jódot (a csontok stabilitásáért felelős, támogatja a sebgyógyulást), szilíciumot, rezet,foszfort,káliumot, illetve molibdént, nátriumot, kobaltot, bórt, aranyat, ezüstöt, stronciumot, báriumot, és nikkelt.

Mivel hatóanyagai komplex módon hatnak, a növény felhasználási köre is széles. Lássuk, milyen értékes tulajdonságokkal is rendelkezik!

Immunstimuláló. Ez főleg a chinonoknak (alkaloidoknak) köszönhető, melyek kis koncentrációban (nanogrammnyi adagban), azaz még teában is képesek aktiválni a fehérvérsejtek (granulociták és T-limfociták) takarító- (fagocita) funkcióját. Ezek a fehérvérsejtek a rossz struktúrájú, azaz daganatsejteket és a kórokozókat falják fel, azaz az ő munkájukat könnyíthetjük, meg a La pacho tea fogyasztásával.

Erős antibiotikus hatású, azaz segíti a szervezetet a kártékony baktériumok, sőt, még a vírusok és gombák elleni védekezésében és azok legyőzésében is.

Fokozza a sejtek anyagcseréjét, méregtelenít, segíti a kiválasztást; különösen a májsejtek méregtelenítő tevékenységét és a nyirokkal történő salakanyag-transzportot, azaz azok kiválasztását fokozza.

Daganat gátló, mivel segít elpusztítani a daganatos sejteket. A már emlegetett La pacho-alkaloidok (nanogrammnyi mennyiségben is) gátolják a daganatsejtek szaporodását. Azáltal is daganatellenes, hogy immunstimulálóként javítja a szervezet ellen álló erejét, a salaktalanító funkciók támogatásával pedig könnyebbé válik a kemoterápia mellékhatásainak leküzdése.

Sokféle és magas ásványi anyag -és nyomelem-tartalmának köszönhetően vérképzést elősegítő hatású, ezáltal könnyebben regenerálódik a vérkép.
Jó gyulladásgátló, hiszen hatóanyagai antioxidáns (szabadgyök-fogó) tulajdonságúak. 

Csökkenti a sejtmembránok szétesését, és a belőlük keletkező gyulladáskeltő prosztaglandinok szintjét.

Fájdalomcsillapító hatású, mely ugyancsak a prosztaglandinok termelődésének csökkenésére vezethető vissza.

Fokozza a kiválasztást, mivel serkenti a nyálkahártyák mirigyeinek nyákelválasztását, javítja a vizelet kiválasztását, a máj méregtelenítését, a nyirokkal történő salakanyag-eltávolítást, vér- és bőrtisztító hatással rendelkezik és segíti a sebgyógyulást.

Mikor fogyasszuk a Lapacho teát?

Legyengült immunrendszer esetén, azaz:
- gyulladásoknál
- visszatérő fertőzéseknél (bakteriális, vírusos, gombás fertőzések kiújulásának megelőzésére)
- allergiák és
- asztma kezelésekor
Gyulladáscsökkentőként
- ízületi gyulladásoknál, csökkenti a reumatikus fájdalmakat
- bélgyulladásoknál, helyreállítja a gyomor- és béltraktus zavarait
- bőrgyulladásoknál
- légúti gyulladások esetén (csökkenti a megfázásos és fertőzéses betegségek tüneteit, csökkenti a lázat is)
- húgyúti gyulladásoknál
Daganatos betegségeknél
- kiegészítő terápiaként az immunrendszer erősítésére
- a kemoterápia mellékhatásainak enyhítésére
- daganatellenes hatása miatt
Anyagcsere-aktiválására
- fogyókúrák kiegészítésére,
- cukorbetegségnél
- magas vérnyomás esetén
- enyhíti a szív- és érrendszeri betegségek panaszait és
- újra megemlítendő reumatikus fájdalmakat csökkentő hatása, hiszen a reuma is a helytelen táplálkozásból eredő, azaz az anyagcserével szorosan összefüggő betegség.
Salaktalanító kúráknál
- a máj méregtelenítésére (Fontos: minden ami a májat pörgeti, emelheti a vérnyomást, ezért ha valakinél ez gondot okoz, akkor célszerű felényi adagokkal próbálkozni, esetleg elhagyni a teát).
- nyirokrendszer salaktalanítására például ödémásoknál
- nehézfémek kiválasztására
- szervezet elsavasodása ellen

Kúraszerűen ajánlott candidás fertőzés esetén kiegészítő kezelésként gombaölő hatása miatt, illetve azon csodás képessége folyamán, miszerint képes a nehézfémeket is kiválasztani a szervezetből, melyeket a candida gomba szokott lekötni. Fontos, hogy a candida elleni küzdelemben ne felejtkezzünk meg a nehézfémekről, mert ha azok kivezetését elmulasztjuk, akkor azok elszabadulva idegrendszert károsító hatásúak (álmatlanságot, fejfájást, depressziót okoznak). Ugyanakkor eredménytelen candida diéták oka lehet az is, hogy a nehézfémekről elfelejtkeztünk, és a candida gombánk olyannyira meg akar minket védeni a nehézfémektől, hogy akkurátusan ragaszkodik hozzájuk és nem hagyja magát visszaszorítani.

Általánosságban javítja a vérképet, hiszen magas ásványianyag- és nyomelem-tartalmának köszönhetően elősegíti a vérképzést, azaz a vérkép regenerálódását.
Idegrendszerre gyakorolt hatása miatt a dél-amerikai szakemberek a tea fogyasztását ajánlják még

- depresszív hangulat esetén (Bár egyedül a teával a súlyos depresszió nem gyógyítható, mégis, mintegy „mellékhatásként”egy több hetes La pacho kúra után sok ember számol be arról, hogy lelkileg is kiegyensúlyozottabb, békésebb és nyugodtabb lett.)
- és álmatlanság esetén is: a mézzel édesített La pacho tea kortyokban fogyasztva jó alternatívája lehet az elalvást elősegítő klasszikus mézes tejnek, amelyet nem minden gyomor tolerál.

Mellékhatása nem ismert, de folyamatos fogyasztása nem javasolt, csupán kúraszerűen igyuk teáját.

Egylábas galambpóz

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

15. Ékapáda-rádzsakapótászana (egylábas királyi galamb-póz, előkészítő változat, tekintet az orrhegyen)

Az előző pózból helyezzük a jobb lábszárat a matracra a mellkas alatt keresztben. Ha a csípőnk nagyon mobilis, akkor a lábszál lehet akár párhuzamos a matrac elülső szélével. Ha kevesebb mobilitással rendelkezünk, akkor kb 45 fokban helyezzük el keresztbe a mellkas alatt, úgy, hogy a jobb térdünk kilógjon a törzs jobb oldala alól, a jobb sarkunk pedig ne a csípőtaréj alá essen, hanem valamivel fölötte, a hasfal alatt helyezkedjen el.

Ideális esetben a lábszárnak és a comb külső oldalának, valamint a jobb ülőcsontnak is a talajhoz kell érnie. A bal láb marad nyújtott állapotban, némileg befelé is forgathatjuk, hogy a bal csípőtaréj, a térdkalács és a rüszt a talajhoz érjen. Ezek után sétáljunk ki előre a tenyerekkel, és engedjük rá a mellkast a jobb lábszárra. A lábszár és a boka ekkor a hasfalba nyomódva masszírozza a zsigeri szerveket. Ez az első talajpóz (amelyben a törzs is a talajt érinti), ezért a tíz mély légzés végrehajtása után hajtsunk végre egy báhja kumbhakát (külső légzésvisszatartást) a három bandhával a következők szerint:

Belégzésre emeljük meg a fejünket a földről, majd préseljük ki az összes lehetséges levegőt a tüdőnkből, és szorítsuk az állunkat a szegycsonthoz (dzsálándhára bandha). Húzzuk be a gátizomzatot (múla bandha), majd a hasfalat is (uddíjána bandha). A gyakorlat célja nem feltétlenül a légzésszünet fenntartása szélsőségesen hosszú ideig, hanem az, hogy a bandhákban részt vevő izmokat minél intenzívebben húzzuk befelé, ezzel erőteljes vákuumot létrehozva a testüregekben. Tartsuk ki a kumbhakát öt-tíz számolásig, vagy ameddig jólesik. Amikor erőteljessé válik a légszomj, akkor engedjük el a bandhákat a fent említett sorrend fordítottjában (először az uddíjána bandhát, majd a múla bandhát, és végül a dzsálándhára bandhát), és lélegezzünk be lassan, erőfeszítés nélkül. Ha zihálva kell levegőt vennünk a kumbhaka után, akkor túl hosszú volt a légzésszünet. Fokozatosan haladva tudjuk megerősíteni a bandhában részt vevő izmokat és a tüdőt, kitolva a légzésszünet hosszát.

Minden talajpóz végén hasonlóképpen hajtsuk végre a báhja kumbhakát (külső légzésvisszatartást) a mahábandhával (a három izomzár egyidejű alkalmazásával). A külső, vagyis kiürített tüdővel végzett légzésvisszatartás a bandhákkal kombinálva elősegíti a széndioxid kivonását a vérből, a fáradt prána és vele együtt a méreganyagok és salakanyagok kiürülését. A kumbhakával végzett ászana-gyakorlás tehát sokkal intenzívebb méregtelenítő hatással rendelkezik, mint a folyamatos légzés mellett végrehajtott jógapózok.

A gyakorlat hatásai:

Nyújtja a kis- és nagy farizmot, a körteképű izmot és a combpólyafeszítő izmot.

Mobilizálja a csípőízületet, elősegíti a combcsont befelé forgatását

Nyújtja a csípőhajlító izmokat

Masszírozza és méregteleníti a vastagbelet, májat, epehólyagot, lépet, vékonybelet és a gyomrot.

Szabályozza a hasnyálmirigy működését

Ellenjavallatok:

A csípőízület bizonyos sérülései, kopása, csípőprotézis esetén a befelé forgatás kerülendő

Térdsérülések esetén a lábszárat közelíteni kell a combhoz

ha nem sikerül egyszerre a földhöz érinteni a jobb ülőcsontot és a bal csípőteréjt, akkor a csípő, a medence és a keresztcsonti ízület mobilizációjára van szükség.

Ha pipáltatjuk a jobb lábfejet, akkor a póz nyújtó hatása intenzívebb lesz. Ha viszont spiccelünk vele, akkor kímélőbb lesz a gyakorlat.

Egylábas deszkapóz

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

14. Ékapáda-dzsánusírsa-szantólanászana (egylábas deszkapóz, térd a homlokhoz, tekintet az orrhegyen)

Az előző pózból belégzésre forduljunk vissza lefelé néző kutyapózba. Először a jobb lábunkat emeljük, majd forduljunk át, és a jobb tenyerünket is helyezzük a földre a bal mellé vállszélességben. Kilégzésre hajlítsuk a jobb térdünket, és húzzuk be a mellkasunkhoz, miközben az állunkat is a mellkashoz nyomjuk. A cél az lesz, hogy a térdünket az állunkhoz, az orrunkhoz vagy a homlokunkhoz érintsük, erőteljesen feszítve a csípőhajlítókat és az oldalsó hasizmokat.

Toljuk előre a vállakat és a csípőt addig, amíg tudjuk. A lábfejre is feszítsünk rá, és spiccelünk, amennyire tudunk, csak a talppárnákon támaszkodva. A cél az lesz, hogy a vállak jóval a csuklók elé kerüljenek, nyújtott karral, és a csípő is kiegyenesedjen, vagyis a vállak és a bokák között egyenes vonalban legyen a törzs és a bal lábunk. A felső háti szakasz némileg domborodhat a dzsálándhára bandha miatt. Tartsuk ki a pózt tíz mély légzésig.

A gyakorlat hatásai:

Ez egy megerőltető póz, főleg a csípőhajlítókkal és a hasfallal kell erőteljes munkát kifejteni

Mobilizálja és erősíti a csuklókat és az alkart

Erősíti a vállakat és a törzs-izomzatot

Ellenjavallatok:

A csukló sérülése vagy csuklófájdalom esetén kifelé fordíthatjuk a kézfejeket kb 45 fokban, vagy végezzük alkartámasszal a pózt

A nyaki porckorongok sérülése esetén az állat nem kell teljesen a szegycsonthoz nyomni. De ha ezt csak a csuklyásizom rövidsége akadályozza, akkor fokozatos nyújtással (gyertya- és ekepózban) elérhetjük a teljes dzsálándhára-bandha pozíciót.

Ha a térdet nem sikerül a mellkashoz hozni, akkor vagy a csípőt kell mobilizálni, vagy a csípőhajlító izmokat kell erősíteni, vagy mindkettővel kell foglalkozni.

Hasznos-e a tanácskérés?

Manapság mindenki szakértő, tanácsadó meg coach, és nyakra-főre osztogatják az észt mindenféle fórumokon, az interneten meg személyesen is. És persze tanácskérőkből sincs hiány, csak az a kérdés, hogy visz-e valahová ez az egész tanácsadás-biznisz?

Vizsgáljuk meg azt, hogy milyen kategóriák vannak a tanácskérők között, és hogy ki az, aki valóban alkalmas arra, hogy tanácsot fogadjon el másoktól? Ki az, akinek egyáltalán érdemes tanácsot adni?

Először is vannak az úgynevezett „hivatásos tanácskérők” Mindegy, hogy mennyi választ kapnak a kérdéseikre, még mindig kérdeznek, és úgy tűnik, sohasem lépnek a megvalósítás mezejére. A védikus gondolkodásban a megértés három szintjét szokták elkülöníteni: a hallás, a megfontolás és az alkalmazás szintjét. Sajnos van, aki csak az első vagy a második szintig jut, és sohasem alkalmazza azt, amit hall. Akármennyi tanácsot is kér például a fogyással vagy az edzéssel kapcsolatban, sem a szírpárnáitól nem fog megszabadulni, sem a sportban nem fog sohasem kézzel fogható eredményeket elérni.

Aztán vannak persze az olyan emberek, akiknek nincs szükségük tanácsra, legalábbis ők úgy gondolják. Ha bárki megpróbálja kijavítani őket vagy segíteni rajtuk, azt azonnal kioktatják. Ők azok, akiknek „teli van a pohara”, és így már nem tudnak több bölcsességet beletölteni. Persze a poharuk legtöbbször nem tudással, hanem az egójukkal van teli, és amíg ezt nem sikerül kiüríteniük, addig egy helyben fognak toporogni. H el akarsz érni valamit, ami másoknak már sikerült, de neked nem, akkor „üres pohárral kell odaállni”, és tanulni kell tőlük.

A harmadik kategória azokból az emberekből áll, akik csak olyan tanácsot fogadnak meg, ami megegyezik a saját véleményükkel vagy ragaszkodásaikkal. Ők addig keresik a megfelelő „tanácsadót”, amíg azt nem hallják valakitől, amit hallani szeretnének. Mondanom sem kell, hogy ők sem fognak fejlődni egy tapodtat sem az életükben.

Most térjünk vissza egy kicsit az első csoportra: miért is nem tudnak átlépni a tanácskérő üzemmódból a megvalósítási üzemmódba? Ennek több oka is van, de legfőbb az, hogy a tanácskérő üzemmód azonnali elégedettséget biztosít, mintha egy lámpa gyulladna fel a fejünkben. Heuréka! Megvan a megoldás a problémámra, persze csak fejben. Minden egyszerűnek és könnyűnek tűnik, mindaddig, amíg el nem kezdjük a megvalósítási fázist. Itt ugyanis már erőfeszítést kell beletenni, és valószínűleg mindazokkal a nehézségekkel szembe fogjuk találni magunkat, amikre a tanácsadónk figyelmeztetett. Ámde ettől ezek nem lesznek könnyebbek. Sőt, csúfosan meg is bukhatunk, nem is egyszer. A sikeres ember nem az, aki sohasem bukott meg, hanem aki mindig felállt és tovább próbálkozott, egy tapasztalattal gazdagabban.

A megvalósítás rizikóval jár, és az ilyen emberek ösztönösen kerülik a kockázatot, mert nincs elég önbizalmuk. Helyette inkább százszor meghallgatják ugyanazt a tanácsot, és gyűjtik az elszántságot, a „motivációt”. Ebben persze benne van az is, hogy amikor tanácsot kérünk egy sikeres embertől, aki már elért valamit, akkor az ő figyelmében fürdünk, ami addiktív lehet. Ettől persze önmagában nem ragad át ránk a siker, ez is csak egy pótcselekvés. Ne legyünk groupiek, hanem tegyük le az asztalra a saját eredményeinket!

Összességében meg kell tanulni nyitottnak lenni a tanácsra, az útmutatásra, de nem függővé válni a tanácskérés folyamatától, pláne elköteleződés nélkül. Ha kötelezzük magunkat arra, hogy követjük a tanácsot, mielőtt megint tanács után koslatunk, akkor sokkal több élettapasztalattal leszünk gazdagabbak, mintha sportot űznénk a tanácskérésből.

Pránájáma az Ashtanga-gyakorlók számára

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Miért fontos, hogy az ashtanga vinyásza jógik túllépjenek az uddzsájín?

Bár ez a könyv minden jóga-gyakorlóhoz szól, és nem csak az ashtanga vinyásza jóga gyakorlóihoz, itt külön kell, hogy szóljak hozzájuk. Két előző könyvemben az ashtanga vinyásza jóga ászanáinak első és második sorozatát írtam le. Mint az ashtanga vinyásza jóga gyakorlójának, meg kell értenem, hogy a pránájáma gyakorlása nem merül ki és nem is teljesedik ki az uddzsájí légzés gyakorlásában az ászanák végzése közben. Valójában ez csak a jéghegy csúcsa. Az uddzsájí egy nagyon erőteljes gyakorlat, és ha alkalmazzuk ászana-gyakorlás közben, mint ahogyan a pratjáhára és dháraná technikáit is alkalmazzuk a dristi és a légzés figyelése által, az ászana-gyakorlásunk nem csak sokkal hatékonyabb lesz, de a pránájáma és a meditáció előkészítő gyakorlatává is válik. Az uddzsájí bizonyára segít abban, hogy megtanuljuk irányítani a légzésünket, hosszúra nyújtsuk azt és egyenletesen eloszlassuk az összes testrészbe. Az uddzsájí légzés azonban csak a pránájáma előkészítő gyakorlata. A pránájáma számos előző definíciója által egyértelművé vált, hogy a legtöbb sásztra a pránájámát egy formális ülő gyakorlatnak tekinti, melyben különböző kumbhakákat alkalmazunk számolással együtt. Hasonlóképpen, mivel a dristi és az elme fókuszálása a légzésen az ászana közben nem helyettesíti, hanem előkészíti a formális, ülő jógikus meditációs gyakorlatot; az ászana-gyakorlás közben végzett uddzsájí sem helyettesíti a formális, ülő kumbhaka-gyakorlást, hanem előkészíti azt. A kumbhaka nélkül végzett uddzsájí önmagában nem képes egyensúlyt létrehozni az ídá és a pingalá között, amit a nádí sódhana pránájámával érhetünk el, valamint a prána fluktuációinak teljes megszűnését sem érhetjük el vele, amit a hosszú légzésvisszatartások (kumbhakák) által érhetünk el.

A dristi és az uddzsájí bevezetik és előkészítik a magasabb jógikus technikákat, hogy amikor eljön az ideje az ülő gyakorlás megkezdésének, addigra szilárd alapunk legyen a pránájáma és meditáció előkészítésében. Ha helyesen gyakorolja az uddzsájít, azaz finoman, lágyan és ambíciótól mentesen, az Ashtanga vinyásza gyakorlójának meglesz a megfelelő alapja a pránájámához, és gyorsan fog tudni fejlődni az alapvető technikákban, mint a váltott orrlyukas légzés vagy a kumbhaka."

Diéták útvesztőjében

A modern világban az internetnek köszönhetően szinte minden információ pillanatok alatt hozzáférhető bárki számára. Ugyanakkor az információdömpingben már szinte lehetetlen elválasztani a valós, megalapozott híreket a valótlantól. Az egészséges életmóddal és táplálkozással kapcsolatban is számtalan cikk lát napvilágot minden másodpercben.

Amellett, hogy az embereket látszólag egyre jobban érdekli az, hogy amit esznek, milyen hatással van a szervezetükre, ugyanakkor az elhízásban és a különböző krónikus betegségekben szenvedők száma nem csökken. Bár a paleo- és reformélelmiszereket kínáló boltok és webshopok gombamód szaporodnak, és szinte vagyonokat költhetnénk különböző superfoodokra, bioélelmiszerekre és mindenféle-fajta csodakapszulára, ugyanakkor a nagyáruházak hús- tej- és konzervpultjai előtt sem csökken a tömeg, valamint a pékségek, kávézók, fagyizók is ugyanúgy tömve vannak.

A jóravaló embernek nem is olyan könnyű eligazodnia a gyakran egymásnak is szögesen ellentmondó különböző tudományos publikációk és divatdiéták között. Jó a zsír vagy nem jó? Kell-e szénhidrát vagy kerüljük? Káros-e a hús és az állati fehérje, vagy teljesen ártatlan? Ezek után sok ember sajnos továbbra is a függőségei után megy, és ha kell, alátámasztja az étel-választását valamiféle „tudományos” kutatási eredménnyel vagy jól bereklámozott divat-diétával.

Éppen a fentiekből adódóan úgy gondoltam, hogy érdemes néhány egyszerű alapelvet kiemelni azok számára, akik valóban szeretnék megtámogatni az egészségüket a helyes ételválasztással, és nem szélkakas módjára szeretnék váltogatni a leggyorsabb eredményt ígérő divat-diétákat.

1. Mozgás nélkül egyik diéta sem lesz hatásos

Az emberi szervezet sport nélkül is eléget napi szinten 1200-1500 kalóriát. Tehát, ha ennél kevesebbet viszünk be, akkor a zsírtartalékokhoz kell nyúlnia. Ennek viszont két hátránya van. Mivel nem használjuk az izmainkat, abból is ugyanannyit fogunk fogyni, mint zsírból. A másik pedig az, hogy a kiéheztetett szervezet átáll raktározó üzemmódra, és amint egy kis kalóriatöbblethez jut a szigorú diéta végeztével, azonnal beépíti azt. A rendszeres sporttal azonban fel tudjuk pörgetni az anyagcserét, és ha helyes ételeket választunk akkor bátran ehetünk akár napi 3-4000 kalóriát is.

2. Csak a következetesség és a rendszeresség vezet eredményre

Egy kéthetes szuperdiétától nem várhatunk tartós eredményeket, ha utána visszaállunk a korábbi életmódra és étrendre. Minden szakértő egyetért abban, hogy nem kampányszerűen kell fogyókúrázni, hanem életmódot kell váltani. Ha tíz éven keresztül nap mint nap egészségesen étkezünk és mozgunk, akkor könnyedén elkerülhetjük a jojó-effektust és normalizálhatjuk a testsúlyunkat.

3. A túl szigorú korlátozások nem vezetnek eredményre

Ha egy diétában túl sok a megkötés, annak két veszélye van. Egyrészt az elménk nem fogja sokáig bírni a túlzott megvonást és átcsap a „tiltott” ételek zabálásába, másrészt a túlzottan egyhangú diéta könnyen tápanyaghiányhoz vezethet, mivel túl sok tápanyagforrást iktatunk ki, és közöttük esetleg egészségeseket is.

4. A zöldség és gyümölcs nem ártott meg még senkinek

A friss növényi ételek ellen a legtöbb diétának nincs kifogása. Legfeljebb a gyümölcscukorba szoktak belekötni, de aki inzulin-érzékeny, az fogyaszthat alacsonyabb glikémiás indexű gyümölcsöket. A glikémiás index figyelembevétele egyébként sem egy rossz dolog, mert a legtöbb „élvezeti” élelmiszer az egekbe tolja az inzulin-szintet, és így előbb-utóbb a cukorbetegség kialakulásának kedvez. A friss zöldséget és gyümölcsöt tehát a testtípusunknak megfelelő mértékben érdemes előtérbe helyezni.

5. Nincs olyan diéta, ami mindenkinél egyformán beválna

Ennek egyik oka az életmódunkban adódó különbségekben keresendő. Egy favágónak más a tápanyagszükséglete, mint egy titkárnőnek. A másik ok pedig a genetikánkból fakad. Különböző testalkat-típussal, anyagcsere-sajátosságokkal és biokémiai mutatókkal rendelkezünk. Ami az egyik ember számára orvosság, a másik számára méreg lehet hosszú távon. A jó szakemberek persze mindezt figyelembe veszik, de az biztos, hogy nagyon sokat kell kísérleteznünk, mire valóban rátalálunk arra az étrendre, ami a számunkra hosszú távon beválik, biztosítja az erőt és az egészséget, fiatalosságot.

6. Felejtsd el a csodakapszulákat

Semmilyen csodakapszula nem helyettesíti az egészséges étrendet és az edzést. A fölösleges kalóriákat sem fogja elégetni, sőt a legtöbbször vagy lassítja az anyagcserét, vagy károsítja a belső szerveinket (májat, szívet, vesét, beleket stb.), vagy éppen a hormonháztartásunkba nyúl bele, ami szintén nemkívánatos következményekkel jár. Úgyhogy a legjobb, ha a csodakapszulákra kidobott pénzt inkább a piacon költjük el vagy az edzőteremben.

Személyes meggyőződésem persze az, hogy a legtöbb ember állati fehérje fogyasztása nélkül is személyre tudná szabni az étrendjét, de ehhez valóban nagy odafigyelés, szakismeret és megfelelően változatos alapanyag-kiválasztás szükséges. Arról az étrendről, ami nekem bevált, mér sokat írtam, az „Életmód” és „Étrend” címkék alatt visszakereshetők a blogban.

Az uddzsájí légzés titka

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Végül is mi az a titok, amit el kell suttognunk? Az uddzsájí közben megpróbáljuk a belégzést egyenlővé tenni a kilégzéssel, a két hangot pedig annyira azonossá tenni, amennyire lehetséges. De jegyezzük meg, hogy még az összes erőfeszítés után is, mindkettőnek meglesz a sajátságos természete. A belégzés susogóbb hangú lesz, míg a kilégzés hehezettebb. A légzés által suttogott titok a belégzéskor a susogó „szah”, kilégzéskor pedig a hehezett „aham” szótag. Ha ezt a két szanszkrit szót összekötjük (a szandhik, vagyis hasonulások eszközével), akkor megkapjuk a szóhamot, vagyis a prána/prakriti nagy mantráját. A szóham az Upanisadok úgynevezett mahávákjáinak (nagy szavainak) egyike. Azt jelenti, hogy „én az vagyok”. Ennek a mantrának a segítségével lélegzik a prána és éltet bennünket egész életünkön át az első légzésünktől az utolsóig. Az „én az vagyok” kifejezés azt jelenti, hogy valahol legbelül nem azok vagyunk, akiknek gondoljuk magunkat. Azt jelenti, hogy nem az úgynevezett fenomenális énnel vagyunk azonosak, vagyis azzal az énnel, amely azonosítja magát az olyan jelenségekkel, mint a test és az elme. Ehelyett, „az” vagyunk. „Az” a tiszta tudatosságra utal, amely minden fenomenális jelenséget tapasztal. Az, ami megmarad, miután a test és az elme elmúlt. Ez az elpusztíthatatlan, határtalan és örök tudat, a valódi Én.

Az uddzsájí annak a mantrának a folyamatos ismétlése, amely kijelenti, hogy nem az vagyunk, ami változik és elmúlik, hanem az, ami örök, elpusztíthatatlan, határtalan és halhatatlan – a tiszta tudatosság."

Duruzsolók

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig gyanakvással töltöttek el a hízelgő emberek. Persze meg kell tudni érezni a különbséget aközött, amikor valaki tényleg szeret vagy őszintén csodál és ezért veszi észre benned az értékes dolgokat, és aközött, aki mézesmázosan hízeleg. De ha valakivel van egy őszinte kapcsolatod (amit úgy veszek észre, hogy manapság sajnos igen ritka), akkor azokat a dolgokat is kölcsönösen megmondjátok egymásnak, ami nem tetszik, amivel nem értesz egyet, vagy amin szerinted változtatni kellene.

Én általában úgy vagyok vele, hogy senkit nem tekintek az ellenségemnek, de persze mindenkinek vannak irigyei, akik nem segítő szándékkal kritizálják, hanem azért, hogy lehúzzák és magokat jobb színben lássák vagy láttassák. Az ilyen kritizálókra nem kell hallgatni, csak azokra, akiknek megvan az érettségük hozzá és a kapcsolatunk is olyan, hogy komolyan tudjuk venni, amit mond.

De térjünk vissza a hízelgőkre. Biztos, hogy ismertek ti is olyan tenyérbemászó típusú embereket, aki mindig pont azt duruzsolja a füledbe, amit a legszívesebben hallasz, és olyan dolgokat erősít benned, amik persze az önbizalom növelésére jók, de könnyen átcsaphatnak az egó növelésébe. Az ilyen emberekkel az a legnagyobb baj, hogy mindig akarnak valamit, vagyis nem őszintén dicsérnek, hanem érdekből. Vagy szeretnének elérni nálad valamit, vagy manipulálni akarnak, vagy ugyanezt a hamis hízelgést várják el cserébe, mert az egójuk nem bírja elviselni a kritizálást. Van egy indiai mondás: „A túlzott odaadás a tolvaj jele.” Jön valaki, a bizalmadba férkőzik a hízelgésével, és utána megfoszt valamitől, ami értékes a számodra.

Ezen túl persze alapvető probléma az is, ha mi magunk szomjazzuk a hízelgő szavakat. Ha annyira nem bízunk magunkban, hogy folyamatosan külső megerősítésre van szükségünk, akkor ott valami baj van. Az embernek általában arra kell törekednie, hogy amit csinál, azzal elégedetté tegye saját magát, és lehetőség szerint másokon is segítsen. Ha adtunk valamit másoknak, akkor természetes, hogy ezt értékelni fogják, bár sajnos ez sem mindenkire igaz.

Az elért eredményeink önmagunkat kell, hogy megerősítsék, és nem az a céljuk, hogy mások előtt menőzzünk velük. Bizonyára mindannyian ismerünk olyanokat, akik szüntelenül magukról beszélnek, és állandóan sztárolják magukat. Az ilyen emberekkel unalmas beszélgetni, mert igazából senki sem kíváncsi éjjel-nappal zengedezett ódáikra önmagukról.

Az az ember, akinek szüntelen dicséretre van szüksége ahhoz, hogy előrehaladjon a célja felé, nem igazán biztos abban, hogy el szeretné azt érni. Nincs elég belső motivációja, és a dicséret sok esetben inkább akadályozni fogja, mint hogy segítse. A legsikeresebb és legcéltudatosabb emberek mindenféle külső motiváció nélkül is töretlenül küzdenek, amíg el nem érik a céljukat, sőt, ha negatív megnyilvánulásokkal találkoznak, az még jobban feltüzeli őket.

Egyes pszichológusok szerint a gyerekeknél sem célravezető az állandó dicsérés, mert ha a kis eredményekért is megdicsérjük, akkor elveszíti a motivációját, hogy nagyobbakat érjen el, hogy kockázatot vállaljon, amibe belebukhat. Szintén egy indiai közmondás szerint, ha rinocéroszra mész vadászni, abba nem bukhatsz bele, mert ha elejted, akkor mindenki gratulálni fog, de ha nem sikerül, akkor csak legyintenek, hogy úgyis lehetetlenre vállalkoztál. Persze nem azt akarom ezzel mondnai, hogy bármely állatot meggyilkolni az etikus vagy dicsőséges dolog. Én nagyon vadászatellenes vagyok. Ezt átvitt értelemben kell érteni, a lehetetlennek tűnő kihívásokra vonatkozik.

A fentiekből következik például az, hogy sok ember felnőttként is könnyen megállapodik abban, amit elér, és nem vállal kockázatot, hogy új képességeket fejlesszen ki. Amikor egy új területre tévedsz, ott abszolút kezdő vagy, mert nincs még tapasztalatod. Mégis az élet folyamatos tanulásból és kihívásokból áll, szóval sohasem szabad belefásulni egy szerepbe. A jóga, fitnesz vagy sport területén is azt láttam, hogy azok, akik mertek váltani, újítani, belefogni egy-egy új dologba, azok sikeresebbek lettek, mint azok, akik egy dolgot jól megtanultak, de utána már nem mertek több kockázatot vállalni, és eljárt felettük az idő.

Összegezve tehát, nem függjünk a dicséreten és a külső megerősítéseken, de ne adjuk fel az álmainkat, merjünk nagyban gondolkodni! Ha pedig értéket látunk másokban, akkor ne irigykedjünk, hanem fejezzük ki azt, mert mások eredményeinek elismerése nem ugyanaz, mint az érdekelvű, üres hízelgés.

Csamatkárászana (csodálatos póz)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

13. Csamatkárászana (csodálatos póz, tekintet az orrhegyen)

Az előző pózból forduljunk tovább annyira, hogy a jobb talpunk a bal láb külső oldala mellett leérjen a talajra, körülbelül a csípő alatt. A jobb térd be van hajlítva, teljes talpunk a talajon van. A bal térd maradjon továbbra is nyújtva, de miközben átfordulunk, spicceljünk a lábfejjel, és a talpunkat igyekezzünk lefeszíteni a talajra, mint a púrvóttánászanában (hátulsó deszkapóz).

Az átfordulós közben engedjük el a talajt a jobb kezünkkel, és emlejük a magasba a fülünk mellett, majd feszítsük hátra vállból, amennyire tudjuk. A bal kar továbbra is függőleges, a kifelé forduló tenyérrel támaszkodunk a talajon. Ha a bal vállunknak túl sok ez a kifelé csavarás, akkor a szükséges mértékben befordíthatjuk a kézfejünket.

A végső pozícióban a két talp és a bal tenyér van a talajon, a jobb térd be van hajlítva, a jobb kart pedig hátrahúzzuk víz szintes pozícióba vagy az alá a levegőben, a váll nyitottságának függvényében. A fejünket és hátraengedhetjük, és igyekezzünk a medencét minél magasabbra kitolni úgy, hogy a két csípő nagyjából azonos magasságban marad. Ha sikerül, akár a vállnál magasabbra is emelhetjük a medencét. A törzsünkkel mindegy ráfekszünk a levegőre.

Létezik olyan változata is a gyakorlatnak, ahol a jobb lábnak csak a talppárnája van a talajon, a sark a levegőben van, de én a stabilitás miatt jobban szertetem, ha mindkét talpunkat teljesen belenyomjuk a talajba.

A gyakorlat hatásai:

Erősíti a támaszkodó kéz vállízületét és csuklóját

Nyitja a levegőben lévő kéz vállövét, mobilizálja a lapockát

Nyújtja a csípőhorpasz-izmokat, valamint a hasfal izmait

Erősíti a combhajlítókat és a farizmot

Mobilizálja a nyújtott láb bokáját

Erősíti a törzsizmokat és a gerincfeszítő izmokat

Növeli a mellkas és a tüdő térfogatát

Ellenjavallatok:

Alacsony vérnyomás, egyensúlyozási zavarok, váll- könyök és csuklósérülések, az achilles-ín sérülései

Kifordított egylábas lefelé néző kutyapóz

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

12. Parivritta-ékapáda-adhómukha-svánászana (Kifordított egylábas lefelé néző kutya-póz, tekintet az orrhegyen)

Az előző póz továbblépéseként hajlítsuk be a jobb térdünket derékszögben vagy egy kicsit hegyesebb szögben, és fordítsuk ki a jobb csípőt a jobb láb fejet ezáltal a talaj felé fordítva. A nagylábujjunkkal a talaj irányába igyekezzünk mutatni, és a jobb csípőt maximális mértékben forgassuk fölfelé. Ugyanakkor a bal talp maradjunk a talajon és ne forduljon befelé, a bal térd pedig maradjun átnyújtva,

A karok szintén egyenesen nyújtva maradnak, mindkét tenyerünket nyomjuk bele a talajba. Dugjuk ki a fejünket a jobb hónaljunk alatt, és nézzünk fölfelé, ha tudunk. Ha nem sikerül ennyire kidugni a fejünket, akkor nézzünk az orrhegyünkre.

A gyakorlat hatásai:

Ugyanazokat a hatásokat adja, mint az előző gyakorlat,

Emellett mobilizálja a csípőt,

Erősíti a törzs izmait

Enyhe csavaró hatást fejt ki a törzsre, ezzel masszírozza a belső szerveket

Ellenjavallatok: 

Magas vérnyomás, illetve az előző gyakorlatban említett ellenjavallatok.

Vándorlás

Nekem szegezték a kérdést, hogy mi a véleményem a bevándorlás/kiváldorlás kérdéséről. Általában nem szoktam nyilvánosan állást foglalni politikai kérdésekben, és olyan kérdésekben sem nagyon, amikhez a legtöbb ember erős érzelmi töltetet fűz. Úgyhogy most ezzel a kérdéssel kapcsolatban is inkább egy-két filozófiai gondolatot említenék meg.

A történelem színpada

Minél inkább igyekszünk állandósítani a helyzetünket ebben az anyagi világban, annál inkább az lesz a törekvésünk, hogy a közelmúltra és a közeljövőre tekintsünk ki, és mint ahogyan tegnapelőtti bejegyzésemben is elemeztem, az emlékezet bizony sok esetben hajlamos megváltoztatni a tényeket, hát még az olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek nem is voltunk szemtanúi.

A történettudomány háromféle módszerrel igyekszik rekonstruálni a múltat: a régészeti leletek (tárgyi bizonyítékok), a korabeli szemtanúk beszámolói (történelmi krónikák) és a hipotézisek segítségével, melyekkel főként az előző kettő közötti hézagokat igyekeznek átfedni a történészek. A tudásszerzésnek ezek a módjai megegyeznek azzal, amiről Patandzsali is beszél a Jóga-szútrában: pratjaksa (közvetlen érzékelés), aitihja (hiteles beszámolók) és anumána (következtetés).

Azt mondhatjuk, hogy a fenti három módszer segítségével nagyjából sikerült rekonstruálni az elmúlt pár ezer év történelmét. És ha nem egy, hanem több emberöltőnyi távlatban gondolkodunk, akkor egyből észrevesszük, hogy még a legállandóbbnak hitt dolgok sem maradnak fenn örökké. A Kárpát-medence volt már Nagy Sándor birodalmának része, majd a rómaikaé, a Hun birodalomé, majd megérkezett a hét vezér és elfoglalta törzseivel, azután jártak itt a törökök, tatárok, osztrákok, németek, oroszok, vagyis történelmünk csupa jövés-menés.

Hajdanán a középkorban Európa gyarmatosította az „elmaradott világ” többi részét, beleértve Afrikát, Ázsiát, az Amerikákat, Ausztráliát és még az Antarktisszal is megpróbálkoztak. Azután Afrikából átszállítottak egy csomó rabszolgát Dél- és Észak-Amerikába, akik ott megtelepedtek és kivívták a szabadságukat. A rabszolgatartó társadalmak és birodalmak évezredekig tartották magukat, bár a modern korban a gazdasági gyarmatosítás a legerőteljesebb faktor, amely nem foglalkozik a bőrszíneddel, a származásoddal, a kultúráddal, a vallásoddal, csak a mohóságodra épít. Ez a gazdasági érdek még a politikai erőviszonyokat is jelentősen átitatja, így végső soron senki nem tudja, hogy ki kivel van, ki a barát és ki az ellenség.

Minden változik

Lépjünk még egyet visszább a perspektívában: Az örök lélek csupán átmeneti utazó ezen a földön, egyik testből a másikba vándorol. Így az előbb nagy vonalakban felvázolt évezredes történelmi drámában már mindannyian mindenféle szerepet betöltöttünk, ezért nem érdemes azokra a feszültségekre kihegyezni az életünket, amelyek csupán a jelenlegi testetöltésünkhöz kötődnek.

Az ember úgysem képes olyan helyzetet teremteni a környezetében, ami teljes boldogságot okozna. A boldogság és boldogtalanság, vagy mondhatnánk az öröm és a szenvedés az elmében jön létre, ezért a bölcs jógi az önvalója megismerésére és az elméje fölötti uralom megszerzésére fordítja az idejét és az energiáját.

Minden olyan cselekedet, mellyel a környezetünket igyekszünk megváltoztatni, főleg, ha erőszakkal párosul, csak tovább bonyolítja a karmánkat. Persze nem olyan könnyű erőszakmentesen és békésen élni egymás mellett egy olyan világban, amelyben mindig az erőviszonyok határozták meg azt, hogy ki kinek diktálja a feltételeket.

Nem is azt akarom sugallni, hogy legyünk teljes mértékben közömbösek a minket körülvevő események iránt. De mindig törekedni kell arra, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzunk másoknak, és minél kevésbé bonyolódjunk bele a karmánkba.

Hiba a Mátrixban

Érdekes módon, a jóga egyik célja a félelmeink legyőzése, és amint látjuk, a legerőteljesebb diktatúrákban általában a félelem segítségével manipulálják a tömegeket. Vagyis, ha sikerült legyőznöd a félelmeidet, akkor irányíthatatlanná válsz, egy hiba leszel a Mátrixban. Minél több tudásra teszel szert, annál kevésbé vagy manipulálható. Ezt a spirituális ébredést éppen ezért nevezzük vértelen forradalomnak, vagy a szív forradalmának. Egyénről egyénre zajlik le, és bár hozzásegíthetjük a másikat, de nem tehetünk erőszakot a szabad akaratán. A munka java részét mindenkinek magának kell elvégeznie.

A Jóga-szútra szerint az anyagi világnak csupán egy feladata van, hogy az itt szerzett tapasztalatok, átélt élmének segítségével ráébressze az élőlényt eredeti tudatára, és az meg tudjon szilárdulni a tiszta tudat állapotában, amikor csupán szemléli ezt a világot vagy a mögötte álló transzcendens valóságot, és nem akarja megváltoztatni. Aki úgy gondolja, hogy hatalommal és intelligenciával rendelkezik, az meg akarja változtatni a világot. Amikor már több tudással rendelkezik, akkor önmagát szeretné megváltoztatni, vagy inkább megtisztítani, és végül eljut arra a pontra, amikor már csak szemlélődik, és önmagában boldog, mert nem befolyásolják a tünemény világ változásai. Ez lesz a vándorlásunk vége.