Marícsjászana A

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"63. Marícsjászana

Azt mondják, hogy Marícsi, Brahmé egyik fia fedezte fel ezeket az ászanákat egyik felesége gyógyítása közben. Ez az ászana több részből áll, ezeket az alábbiakban fogjuk ismertetni. Ezek az ászanák különösen női betegségek esetén nagyon hasznosak. Ezeket az ászanákat megtaláljuk a Jóga-rahaszjában és a Náda-bindu Upanisadban. Ezeket az ászanákat előnyös üres hassal végezni. Minden esetre legalább négy óra teljen el az utolsó étkezéstől számítva.

Marícsjászana A

Technika:

1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunkat nyújtsuk ki előre, majd hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a balt térdben, és helyezzük a talpunkat stabilan a talajra a csípő mellett. A lábszár legyen merőleges a talajra. (figyeljük meg az illusztrációkat).
2. Vigyünk a bal karunkat körbe a bal láb körül. Vigyük hátra a jobb kezünket és jobb kezünkkel fogjuk meg a bal csuklót. Egy dolgot vegyünk figyelembe: a bal combunk szorosan nyomódjon oda a törzshöz. Tartsuk a gerincet minél egyenesebben. Nyújtsuk ki a jobb lábunkat és a lábujjak legyenek egyenesek, a combunk és a vádlink pedig érjen a földhöz.
3. Kilégzésre hajlítsuk előre a törzsünket csípőből és érintsük a fejünk tetejét a jobb térdhez. Előrehajlás közben ne emelkedjék meg a jobb térd.
4. Belégzésre emeljük vissza a törzset.
5. Ismételjük meg a másik oldalon.
6. A törzset többször előrehajlíthatjuk és kiegyenesíthetjük, amennyire lehetséges fölösleges erőfeszítés nélkül.

Hatásai: Csökkenti a zsírlerakódást a derekunk körül. Nők esetében szabályozza a haviciklust és a menstruációt.

(A modern Ashtanga vinyásza jógában néhány elemet már eltérően gyakorolunk: a jobb térd behajlításával kezdjük a pózt, ilyenkor a jobb kezünkkel fogjuk a bal csuklót, és esetenként a két oldal között hátraugrást is végzünk. Ez alapján fogom most ismertetni a marícsjászana A vinyászáit:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a jobb lábunkat behajlítva és a talpunkat az ülőcsont mellé helyezve.

Astau: Kilégzésre kulcsoljuk a karjainkat a jobb láb körül, és hajoljunk előre a bal lábra. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana A szthitiben.

Nava: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába, a bal lábunkat behajlítva és a talpunkat az ülőcsont mellé helyezve.

Csaturdasa: Kilégzésre kulcsoljuk a karjainkat a bal láb körül, és hajoljunk előre a jobb lábra. Végezzünk el minél több mély légzést a marícsjászana A szthitiben.

Pancsadasa: Belégzésre bontsuk a kézkulcsolást, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra, majd emeljük meg a testüket a levegőbe.

Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

A hét tudatalatti csakra

A jógairodalom és a tantra tanulmányozása során nagyon részletekbe menően foglalkozhatunk a hét fő csakrával és a nekik megfelelő tudati vagy tudatossági szinten történő evolúciós lépésekkel. Ami azonban sokkal kevésbé van előtérben, azok az úgynevezett árnyék-csakrák, vagy állati csakrák, melyek a múládhára alatt találhatók különböző szinteken. Nem sikerült olyan konkrét jóga-vagy tantra-írásra rátalálnom eddig, amely részletezné az alsó hét csakra jelentőségét, de a fellelhető internetes cikkek azért nagyjából egybehangzanak azt illetően, hogy a fizikai test mely tájaihoz kapcsolhatók ezek a csakrák (már ha szeretnénk valahová tájolni őket, mint ahogyan a felső csakrákkal tesszük), és milyen érzelmi energiák kötődnek hozzájuk. Ezek alapján már intuitív módon is el lehet kezdeni a munkát azokon a területeken és tudatalatti barlangokon, melyekről úgy érezzük, hogy dolgunk van vele. A hét alsó csakra nevei a hét alsó világhoz is kapcsolódnak, melyeket a hindu purána-irodalom ismertet részletesen. Ha lesz majd időm, ezek kutatásába is belekezdek. A hindu puránák sok kincset rejtenek az univerzum szerkezetével kapcsolatban, amit aztán a mikrokozmikus világunk analógiáira is lefordíthatunk. Hét felső világról, és hét alsó világról beszélnek, és a középső világot, a Bhú-mandalát is hét koncentrikus világra osztják, tehát a "hetedhét határon túl", vagy a "hét tengeren túl" kifejezések úgy látszik több helyen is előbukkantak a kollektív tudatból az emberi történelem során. De térjünk most vissza a hét alsó csakrára.

1. Atála csakra

A csípők magasságában található, a félelem és a kéjérzet energiáit tartalmazza. Az atála szó azt jelenti, hogy "aminek nincs alja" Azok az emberek, akiknek ez a csakra uralja a tudatát, félnek az élettől, a haláltól, Istentől és mindenkitől. Ugyancsak ez az energiaközpont hordozza a szexualitás vagy a kéjérzet önző, alsóbbrendű formáját, melyben a partner öröme nem számít, csak az önző, állati szintű kielégülés, még annak árán is, hogy a partnernek fájdalmat okozunk a beleegyezése nélkül. A nemi erőszak csakrája is.

2. Vitala csakra

A combok magasságában található, a neheztelést, megsértődést és a haragot irányítja. Akit ez a csakra ural, az könnyen kerül bele az áldozat vagy mártír-szerepbe, másokat okol a szenvedéséért, dühös vagy sértődött a világra, a környezetére és Istenre.

3. Szutala csakra

A szutala jelentése "nagy mélység", a térdek magasságában található, és a féltékenység energiáját uralja. A féltékenység oka az, hogy tudat alatt nem érezzük magunkat "elég jónak", kilátástalannak, segítségre szorulónak és alsóbbrendűnek érezzük magunkat. Akit ez a csakra ural, az minden után sóvárog, de nem érzi magát méltónak arra, hogy elérje, tagadja Isten létét és mindenkivel perlekedik, harcol. Igényli az ellenségképet, ezért akkor is kreál magának egyet, amikor a valóságban nincs ellensége.

4. Talátala csakra

Jelentése: "ami az alja alatt van", a vádlik magasságában található, a folyamatos zavar és erőfeszítés jellemzi, melyből hiányzik a tudatosság. A mohóság és a hamisság jellemzi azt, akit ez a csakra ural, és minél több pénzt, hatalmat, szexuális vagy érzelmi birtoklást szeretne elérni, mert nem érzi biztonságban magát. Szüntelenül az erejét és hatalmát igyekszik fitogtatni, és uralkodni próbál mások felett, mert különben fél, hogy felülkerekednek rajta. A narcisztikus pszichopaták jellegzetes fixációja.

5. Raszátala csakra 

A raszátala jelentése az "érzéki élvezet alja vagy állapota". A bokák magasságában található, az önzőség és az állati érdekérvényesítés központja. Mindent a saját jólétének rendel alá, képtelen az együttérzés, önzetlenség, önkéntes lemondás gyakorlására. Nem hatja meg mások szenvedése. A harag, féltékenység és a félelem erős érzései még meditáció vagy emelkedett tudatállapotok közepette is rátörhetnek. Düh-, pánik-, és hisztéria-rohamok jellemzik.

6. Mahátala csakra

A lábfejek magasságában található. A mahátala jelentése: "a nagy alsó világ", vagy a feneketlen mélység, az öntudatlanság sötétségének és a belső vakságnak a világa. Akit ez a csakra ural, az habozás nélkül ellop bármit, meggyőzve magát, hogy az neki "jár", és a világnak kötelessége az ő rendelkezésére bocsátani mindent anélkül, hogy erőfeszítést tenne bármiért. Nem hisz a karmában, a kötelességben, majdhogynem nincs lelkiismerete.

7. Pátála csakra

Ez a csakra a talpakon található, a gonoszság, a kínzás, a gyilkosság és a pusztító gyűlölet birodalma. Ezen a szinten a megzavarodott lélek a pusztításban, kínzásban, gyilkolásban leli örömét, néha isteni igazságszolgáltatónak tekintve magára, aki végez azokkal, akik "megérdemlik". A sorozatgyilkosok, kéjgyilkosok, önmagukat kínzók birodalma. A pátála az "elesettek, bűnösök világa". A puránák makrokozmosz-leírása szerint a Pátála alatt már csak a Naraka, vagyis a pokolbolygók vannak. Ez a Purgatóriumhoz hasonló karmikus büntetésvégrehajtó, illetve javító-nevelő régió azok számára, akik súlyos bűnöket halmoztak fel.

Kiegészítő jóga-technikák

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A kiegészítő jóga-technikák

A jóga több kiegészítő módszert használ a három nagy módszer (ászana, pránájáma és Kundaliní meditáció) támogatására, melyek az emberi lény külső rétegeit tisztítják meg. Bár lehet, hogy önmagukban nem képesek előidézni a szamádhit, nagyban növelik az elérés esélyét. Úgy találtam, hogy ahelyett, hogy e területek közül csak egyre vagy kettőre koncentrálnék, ha mindegyikből alkalmazok valamennyit, azzal támogatom azt a holisztikus megközelítést, mely az egész életünket áttranszformálja. Ebben a részben összefoglalom az összes technikát és jelzem, hogy hol esik róla több szó. E technikák részletes leírása meghaladja e könyv terjedelmét.

Odaadás Isten iránt (bhakti-jóga)

A bhakti-jóga annyira fontos, hogy e könyv teljes fejezetét (4. fejezet) ennek szenteltem, és abban is reménykedem, hogy egy teljes kötetet írhatok róla. Emellett a bhakti-jóga gyakorlati aspektusát a Jóga-meditáció című könyvem 3. részében is ismertetem. Sok ember számára, engem is beleértve, ez a jóga központi része. Viszont nincs értelme olyasvalakinek mondani, hogy „teljesen és feltétel nélkül hódoljon meg Isten előtt”, aki alaposan kiábrándult a vallásból. Ettől eltekintve, minél több odaadást tudunk belevinni Isten iránt a gyakorlatunkba és az életünkbe, annál hamarabb járunk sikerrel.

Mantra

A mantrák olyan hanghullámok, melyek valóságot teremtenek. Azért képesek erre, mert a teljes kozmosz a fekete lyuktól a kvarkig hullámmintázatokból áll. A mantra-jóga filozófiáját ismertettem az Ashtanga-jóga: a középső sorozat 3. fejezetében. Gyakorlati alkalmazását pedig a Pránájáma - a jóga légzése és a Jóga-meditáció című könyvben is ismertettem. Egyes tanárok külön diszciplinaként tekintenek a mantra-jógára, melyben a mantra többé-kevésbé kizárólagos fókuszba kerül. Én a pránájáma és a meditáció hang-komponensének tekintem inkább. Így a pránájáma és a meditáció újabb rétegévé válik, növelve azok hatékonyságát.

Bhávana (kultiváció) és szankalpa (elhatározás)

Ez egy nagy téma, és annyira fontos, hogy külön kötetben szeretnék foglalkozni vele. Ez a bevezetés. A bhávana kifejezés, ami a helyes gondolati minták gyakorlatát jelenti, az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés a Jóga-szútrában. Például az 1.33. szútra kijelenti: „Az elme tisztaságát a boldogok iránti barátságosság, a szenvedők iránti együttérzés, az erényesek iránt érzett öröm és a gonoszok iránt érzett megbocsátás idézi elő.” Ez a bhávana egyértelmű esete. A hozzáállás ilyen jellegű megváltozása spontán módon túl hosszú időbe telne (például ha csak a csenden történő meditációval akarnánk előidézni). Sokkal hatékonyabb, ha tudatosan és célzottan kultiváljuk ezt a hozzáállást. A bhávana gondolatát a Bhagavad-gítá is tartalmazza, mely a 17.3. versben azt mondja, hogy „bármi is legyen valakinek a szilárd hite, azzá fog válni”. Ez azt jelenti, hogy a meggyőződéseinket tudatosan kell kultiválnunk, ahelyett, hogy a tudatalattinkra bíznánk.

A szankalpa (elhatározás) viszont azt az eltökéltséget jelenti, melyet rávetítünk a gyakorlásunkra. Például, ha egy bizonyos mantrát, verset vagy koant az elménkben tartunk a meditáció, a légzésvisszatartás vagy az ászana-gyakorlás alatt, az a szankalpa. Ebben a kontextusban például feltehetjük azt a kérdést, hogy elérhetem-e a szamádhit csupán a gondolati mintáim megváltoztatásával. Nem nagy az esélye; a legtöbb esetben további munkát is kell végezni. Ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy egyáltalán elérhetjük-e a szamádhit a gondolati mintáink megváltoztatása nélkül, akkor a válasz megint csak az lenne, hogy „nem valószínű”. Ha nem változtatjuk meg a régi gondolkodási mintáinkat, akkor megmaradnak akadályként, még akkor is, ha minden nap gyakoroljuk a meditációt. Míg a bhávana és a szankalpa önmagában nem képes előidézni a szamádhit, nélkülük viszont nehéz elérni azt.

-->

A erőállat megtartása

Ez a tegnapelőtti blogbejegyzés témájának folytatása. Hogyan tartsuk meg az erőállatunkat, ha már egyszer sikerült megtalálnunk és felvenni vele a kapcsolatot? Mindenek előtt foglaljuk le különböző feladatokban. Az erőállatok játékos szellemek, és örömüket lelik abban, hogy ha feladatot kapnak. Viszont hogyha sohasem révülünk, nem használjuk őket semmire, nem hívjuk segítségül, akkor elunják magukat, és elhagynak. Márpedig mindenkinek szüksége van legalább egy erőállatra ahhoz, hogy egészségben és teljességben tudjon élni. A sámánoknak sokszor több tucat erőállatuk is van, mert ők sok mindenféle feladatra használják őket és különleges erőiket. 

A sámánrévülés alaptétele is abban rejlik, hogy valamilyen céllal utazunk, amit előre meghatározunk, megfogalmazunk. Ekkor hívjuk segítségül az erőállatot. De érdemes nem csak egyoldalúan kérni tőlük, hanem néha olyankor is találkozni velük, amikor csak vele akarunk lenni, játszunk, táncolunk, örülünk egymásnak. Néha az ilyen találkozások is nagyon tanulságosak. 

Az erőállat szimbolikáját fizikai szinten is megjeleníthetjük magunk körül, a környezetünkben, az oltárunkon. Ha sikerül tollat, csontot, fogat, karmot szerezni egy olyan állattól, amely a szellemvilágban az erőállatunk, azt a sámánok nagy erővel rendelkező talizmánként, erőtárgyként tisztelik, a testükön hordják, vagy a szertartások, gyógyítások közben alkalmazzák. Az erőállat ábrázolása az oltáron, ruhán, használati tárgyakon, sámándobon vagy a tokján, esetleg tetoválás formájában szintén emlékeztethet a kapcsolatunkra vele. 

Az erőállatokat érdemes néha etetni, itatni is. Kivihetünk az erdőbe egy kis ételfelajánlást. Az indiánok dohányt, kukoricalisztet vagy olyan ételt szoktak felajánlani a totemállatoknak, ami az adott állat kedvence. Van, amikor az állat a sámán testén keresztül eszik vagy iszik, és pontosan megmondja neki, hogy mit vegyen magához, amivel az erőállat jóllakik és erőre kap. 

Ha valakivel konfliktusba keveredünk, és ez a konfliktus a szellemi szintre is kiterjed, akkor megesik, hogy az erőállataink egymásnak esnek, de az is megtörténhet, hogy az erőállatunk egy ránk leselkedő veszélytől igyekszik megvédeni bennünket, és ebben a csatában más szellemi erőkkel szembeszállva megsérülhet. Ilyenkor mi magunk is betegséget, legyengült állapotokat élhetünk meg, és magasabb tanítók, gyógyítók vagy sámánok segítségére is szükség lehet, hogy az erőállatunk és vele együtt mi magunk is meggyógyuljunk. Ha az erőállat elkóborolt, akkor is energiavesztést, betegséget élhetünk meg, és ilyenkor a sámán néha azzal éri el a gyógyulásunkat, hogy elhoz nekünk egy új erőállatot. 

Ha kiegyensúlyozott kapcsolat kifejlesztésére törekszünk a szellemvilággal, akkor ezáltal mi is több személyes erőre, nagyobb szabadsági fokra és mélyebb önismeretre teszünk szert. 

Evolúció a csakrákon keresztül

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A Jóga-szútrához fűzött kommentárjában Hariharánanda Áranja azt állítja, hogy még az úgynevezett kontroll nélküli (ksipta) elme is egy pontra kihegyezetté válhat, ha képzelt ellenségeinek legyőzésére fókuszál. Ezt azért említem, mert szeretném megkérdőjelezni azt az elképzelést, hogy a meditáció kimerül az elme lelassításában és lecsendesítésében, mint ahogy az ászana célja sem csak annyi, hogy egészségessé, széppé és fiatalosabbá teszi az elmét. Persze az elme lecsendesítése hasznos lehet mindenféle mentális zavar és nehézség esetében, de magasabb célra törekszünk, mint a stressz és a depresszió csökkentése jóga-meditációval. Első célunk a csakrák aktiválása, melyet a Jóga-meditáció című könyvemben evolucionáris agy-újrakapcsolásként írok le. Miután aktiváltuk őket, a Kundalinít (az isteni teremtő erőt) fel kell vezetni ezeken a csakrákon keresztül (több szó lesz még a csakrák közvetlen befolyásáról a szamádhi típusaira a hatodik fejezetben), és attól függően, hogy hol koncentrálódik, meg fogja határozni az élmény fajtáját, amit bárki átél, kezdve a pszichopatától egészen Gautama Buddháig. Ez bátor kijelentésnek tűnik. Amikor elkezdtem a jógát, akkor én is hókuszpókusznak tartottam ezeket az elképzeléseket, ezért meg tudom érteni, ha bárki más így érez. A tanulmányaim, gyakorlásom és tapasztalatom azonban mást mutat.

Úgy gondolom, hogy viszonylag gyors haladásom a szamádhik bizonyos fajtáiban nem lett volna lehetséges anélkül, hogy megtanultam felvezetni a Kundalinít a csakrák aktiválása érdekében. Azt is meg kell említenem, hogy nem az első vagyok, aki ezeket a gondolatokat megfogalmazza. Gopi Krishna, az indiai jógi tizenkét könyvben magyarázza el, hogy a Kundaliní a misztikus állapotok, de ugyanakkor a mentális betegségek, a zsenialitás, és még a gonosz zsenik ereje mögött álló erő. Én csak annyit tettem, hogy kiszélesítettem a megközelítését és elkerültem a buktatókat azáltal, hogy a meditációs gyakorlatot mélyen beépítettem a jóga más aspektusaiba, beleértve az ászanát, a pránájámát, a kriját, múdrát, étrendet és a filozófiát. Gopi Krishna mulasztása, hogy nem gyakorolta a pránájámát, megmagyarázza, miért küzdött évtizedekig a Kundalinível. A csakrák teljes térképét megtalálhatjuk evolucionáris szemszögből bemutatva a Jóga-meditáció 13. fejezetében.

Még a történelem nagy szörnyetegeit, mint Hitlert és Sztálint is ugyanaz a prána hajtotta, ugyanaz az isteni teremtő erő (melyet eben a kontextusban Kundalinínek nevezünk), mely az olyan jóindulatú zseniket irányította, mint Mozart vagy Shakespeare. Rajtuk kívül, akik ezt az erőt az ötödik csakra szintjén, isteni művészetként fejezték ki, a gonosz zseni a legalsó csakrán, a múládhárán keresztül használja ezt az erőt a vált ellenségei megsemmisítése érdekében. Amikor az isteni teremtőerő a gyökércsakrán keresztül fejeződik ki, akkor az állatokban hüllő-szerű élményt vált ki, míg ember esetében a pszichopata tapasztalatát. Ha felemeljük az alhasi csakrába, akkor az emlősökéhez hasonló csordaszellemet eredményez, melyben a nemzetünkön, családunkon, focicsapatunkon vagy a hovatartozás más formáin keresztül határozzuk meg önmagunkat. Ha nem haladjuk meg ezt a pontot, akkor a „másik” megteremtésének csapdájába esünk. Ha valaki egy „másik” klubba, klánba vagy törzsbe tartozik, akkor azt a csoportot fenyegetőnek látjuk. Ha valaki egy „másik” céghez tartozik, akkor az ő területére nyugodtan üríthetjük a mérgező hulladékot vagy háztartási szemetet.

Ha felemeljük a köldökcsakráig, a manupúráig, akkor ugyanez az erő nyilvánul meg a manipuláció, vezetői hajlam, birtoklásvágy, elnyelés és a vagyon felhalmozásának formájában. Ez az emberszabású majmokra jellemző tudat (melyben a hordában elfoglalt pozíció és hatalom által határozzuk meg magunkat) az evolúciónk jelenlegi szintje. Igyekszünk felemelni magunkat mások fölé a vagyon és a személyes hatalom által, és a folyamat során a Föld élővilágát a környezeti katasztrófa szélére hoztuk, magunkat pedig a kihalás szélére. Ezeken a problémákon csak a négy magasabb csakra sorrendben történő aktiválásával kerekedhetünk felül.

Erőállat behívása

Többen kérdezték már tőlem, hogy miképpen találhatják meg a saját erőállatukat és hogyan létesíthetnek kapcsolatot vele. A Facebook oldalamon szoktam posztolni információkat a különböző erőállatok által képviselt archetipikus tulajdonságokról és mitológiai szerepükről is. Azt, hogy melyik állat formájában fog megjelenni a mi erőállatunk, úgy is elkezdhetjük kipuhatolni, hogy ezeket a leírásokat olvassuk. Magyarul Ted Andrews: Az állatok szimbolikája és Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket című könyvekben találhatunk erről sok információt. De persze a modern ember mindent igyekszik intellektuális, bal agyféltekés módszerekkel megoldani, márpedig a szellemvilághoz való kapcsolódásnál sokkal jobban járunk, ha elővesszük jobb agyféltekés, intuitív énünket. Ha gyermekkorunkban volt kedvenc állatunk, plüssállatunk, mesefiguránk, az is egy támpont lehet, bár elképzelhető, hogy ahogy növekszünk és beleágyazódunk a materiális világba, az erőállatunk elkószál, mert nem foglalkozunk vele már gondolatban sem. 

Kik az erőállatok? 

A sámáni világkép három régióra osztja az univerzumot (vagy multiverzumot, ahogy tetszik): Alsó, Felső és Középső Világra. Mi most a középsőben inkarnálódtunk, és az alsó világ az alacsonyabb tudatosságú rétegeket képviseli, ahol ösztönlények és érzelmi energiák lakoznak. Saját énünkön belül ez a tudatalatti, melyben számtalan animisztikus, azaz állati jellemzőkkel bíró archetipikus energia és mintázat lakozik. Az erőállat egy olyan segítő szellemi erő, amely elkísér utunkon, segít eljutni a szellemvilág különböző pontjaira, és sok mindenben segít, például megvéd vagy figyelmeztet, ha veszély leselkedik ránk, erőt ad, ha betegek vagyunk, és segít megtalálni a válaszokat a minket foglalkoztató kérdésekre. Az erőállatok tehát az Alsó Világban laknak és érzelmi energiákat képviselnek, így a kapcsolatunk is elsősorban érzelmi lesz velük, mint ahogy az állatokkal, háziállatokkal szokott lenni. Az erőállat azonban nem lehet háziállat (pl. kecske, birka, tehén, csirke stb.), hanem csak vad vagy félvad, szabad állat, amely a szabadsága miatt rendelkezik erővel, és nekünk is akkor fog segíteni, amikor akar, nem kényszeríthetjük semmire. Ló vagy macska lehet, de egyébként emlős, madár, esetleg hüllő, kétéltű, vízi élőlény is lehet. Mitikus lény, pl. griff, főnix, sárkány, pegazus stb. is eljöhet, mint erőállat. Férgek, rovarok ritkább esetben szoktak erőállatként megjelenni, de erre is van példa. Viszont ha révülés közben fenyegetően, ártó szándékkal közelít felénk egy állat, a fogait vagy a karmait mutogatva, az nem erőállat, hanem egy betegségenergia, mely rovarok, csúszómászók vagy förtelmes szörnyek alakját is felveheti. Ezt az energiát a beavatott sámán el tudja távolítani, semlegesíteni tudja. Az erőállat mindig kíváncsian, barátsággal közelít, még ha kell is esetleg idő, hogy kialakuljon köztünk a bizalom. 

Hogyan találhatjuk meg az erőállatunkat? 

Azok, akik mindig materiális, külső tudatállapotban tartózkodnak, és semmiféle kapcsolatot nem létesítenek a szellemvilággal, általában a "mugli" kategóriába sorolhatók. Ha megtanuljuk és gyakoroljuk azokat a technikákat, melyekkel megváltoztathatjuk a tudatállapotunkat, és érzékennyé válhatunk a szellemvilág jelenlétére, akkor elindulunk a "tudóvá" és "látóvá" válás útján, melynek során önmagunkat is teljesebben ismerhetjük meg. Ehhez érdemes elsajátítani a sámárévülés vagy lélekutazás technikáját. Ez egy olyan transzállapot, melyet hangszerek (pl. sámándob, doromb, csörgő stb.) ritmikus hangjára vagy a légzés, tánc, böjt stb. segítségével érünk el. Egyes kultúrákban pszichiaktív hatású mesternövényeket is alkalmaznak arra, hogy a sámán felvegye a kapcsolatot a szellemvilággal. Ha sikerült eljutni a révült állapotba, akkor megkereshetjük az Életfát vagy Világfát, mely egy ősi szimbólum, és minden élő és tudatos megnyilvánulást összekapcsol ebben az univerzumban. Az Életfa tövénél vagy környékén keressünk egy föld alá vezető lejáratot, odút, barlangot, víztükröt, vagyis olyan természetes helyet, melyen keresztül lejuthatunk az Alsó Világba. Amikor ez sikerült, akkor hívjuk az erőállatunkat. Ha szerencsénk van, egy vagy több állat is megjelenhet. Gyakran a szemeit, arcát látjuk először nagyon közelről, esetleg a jelenlétét vagy a lehelletét, szimatolását érezzük magunkon.  Ha többször, legalább négyszer megjelenik egy utazás során, vagy több utazás alatt is visszatér, akkor ő a mi erőállatunk, vagy hajlandó annak szegődni. Megszólíthatjuk, átölelhetjük, beengedhetjük a testünkbe vagy beléphetünk az övébe. Lehet vele játszani, ismerkedni, kommunikálni. Kérdezzük meg tőle, hogy miben tud segíteni nekünk, és milyen különleges képességei vannak. Lehet, hogy a nevét is megmondja. Különböző helyekre tud elvinni, például a madarak a Felső Világba szeretnek utazni, a földön járó állatok a Középsőbe, és a hüllők, halak az Alsó Világba. 

A szellemvilág lényeihez történő kapcsolódást mindenképpen érdemes az erőállatokkal kezdeni, mert ők kapcsolatba hoznak az alsó énünk szunnyadó ösztönerőivel, segítenek a tudatalatti munkában, és "bejárásuk" van a felső világokba is, tehát ha tanítót, felső világbeli segítőket (pl. angyalokat) szeretnénk keresni magunknak, akkor abban is segíteni fognak. valamint figyelmeztetnek, ha éppen egy "angyalbőrbe" bújt démon akarna rászedni bennünket. A különböző ősi mitológiákban az isteneknek és a félisteneknek is voltak állati segítői, szállító járművei. 

A cikk folytatásában arról lesz szó, hogyan ápoljuk a kapcsolatunkat az erőállatunkkal, és hogyan tartsuk meg az erőállatunkat hosszú ideig. 

Ardha matszjéndrászana B

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"62. Ardha-matszjéndrászana

B rész

Technika:

1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunkat kinyújtva előre. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a jobbat, és hozzuk a lábunkat az ülőcsont alá. A térdünk külső oldala és a combunk érjen a földhöz. Hajlítsuk be a bal lábunkat és helyezzük a bal talpunkat a jobb térdünk jobb oldalára. A bal talpunk szilárdan legyen a talajon, a bal lábszárunk pedig függőleges legyen a talajra.
2. Kilégzésre csavarjuk el a törzsünket balra és a jobb kart hozzuk ki a bal combon kívülre, a bal térdünk érjen a jobb felkar külső részéhez, és a jobb kezünk ujjaival kapaszkodjunk a bal lábunkba.

Megjegyzés: figyeljünk oda rá, hogy a jobb könyökünk sérülésének elkerülése érdekében a könyökünknek minél lejeb kell lennie a bal térdhez képest. Figyeljük meg az illusztrációt és jegyezzük meg a pozíciót.

3. Vigyük hátra a bal kezünket úgy, hogy az ujjaink a jobb combunkhoz érjenek. Figyeljünk rá, hogy a gerincünk legyen egyenes.
4. Fordítsuk el a fejünket balra úgy, hogy az állunk a bal vállunk felé forduljon.
5. Vegyünk három mély levegőt.
6. Ismételjük meg a másik oldalon.

Megjegyzés: A mély lélegzetvételeket végezzük lélegzetvisszatartás és a tüdők erőltetése nélkül. Változatképpen, hogy valamennyire megkönnyítsük az ászanát, a jobb sarkunkat, ahelyett, hogy az ülőcsont alá tennénk, tehetjük valamennyire balra, hogy könnyebb legyen egyensúlyozni.

Hatásai: Hasi fájdalmak esetében különösen hasznos. Gyorsan lefogyasztja a derekunkat.

(Az ardha-matszjéndrászana B vinyászái álló helyzetből:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Astau: Kilégzésre helyezzük a jobb talpunkat a bal ülőcsont alá, majd a bal talpunkat helyezzük a jobb térd külső oldalán a talajra. Forduljunk ki balra, és a jobb kezünkkel fogjuk a bal belső talpélet, a bal kezünkkel pedig a jobb combot. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Nava: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Csaturdasa: Kilégzésre helyezzük a jobb talpunkat a jobb ülőcsont alá, majd a jobb talpunkat helyezzük a bal térd külső oldalán a talajra. Forduljunk ki jobbra, és a bal kezünkkel fogjuk a jobb belső talpélet, a jobb kezünkkel pedig a bal combot. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Ardha matszjéndrászana A

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"61. Ardha-matszjéndrászana

A rész

Technika:

1. Üljünk egyenesen, mindkét lábunkat nyújtsuk ki előre.
2. Hajlítsuk be az egyik lábunkat, mondjuk a jobbat térdben, és helyezzük a jobb talpunkat a bal combra úgy, hogy a jobb lábunk sarka olyan közel essen a köldökhöz, amennyire lehetséges. Álljunk ellen annak a tendenciának, hogy a kinyújtott lábunk kiforduljon balra. Bal lábfejünk maradjon merőleges a földre. A térdeink között ne legyen nagyobb távolság, mint 12 hüvelyk.
3. Lélegezzünk ki lassan, és forgassuk el a törzsünket balra, egyenesen tartva a gerincet. Vigyük hátra a bal kezünket úgy, hogy az ujjainkkal elérjük a jobb lábszárat a bokánk fölött.
4. Fordítsuk el a fejünket balra úgy, hogy az állunk a bal vállunk fölé kerüljön.
5. Nyújtsuk ki a jobb karunkat és fogjuk meg a jobb tenyerünkkel a bal lábfejünk külső oldalát. A jobb kezünk ujjai érintsék a bal lábunk talpát. Ebben a pozícióban a lapockák és a jobb kar egyenes vonalon lesznek.
6. Nézzünk az orrhegyünkre, ha házasok vagyunk. Nőtlen emberek nézhetnek a két szemöldök közé.
7. Vegyünk mély levegőket, kezdő szinten nem többet háromnál. Lassan emelhetjük a légzések számát tizenkettőre, ahogy a gyakorálsunk fejlődik.
8. Ismételjük meg a másik oldalon is.

Megjegyzés: Fontos, hogy az ellenpózt hajtsuk végre nem sokkal a fenti ászana elvégzése után. Az ellenpóz a baddha padmászana, melyet később ismertetek.

(Az ardha-matszjéndrászana A vinyászái álló helyzetből:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Astau: Kilégzésre helyezzük féllótusz pozícióba a jobb lábunkat, majd forduljunk ki balra, és a jobb kezünkkel fogjuk a bal külső talpélet, a bal kezünkkel pedig a jobb lábszárat. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Nava: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Belégzésre ugorjuk előre dandászanába.
Csaturdasa: Kilégzésre helyezzük féllótusz pozícióba a bal lábunkat, majd forduljunk ki balra, és a bal kezünkkel fogjuk a jobb külső talpélet, a jobb kezünkkel pedig a bal lábszárat. Végezzünk el néhány mély légzést az ardha-matszjéndrászana szthitiben.
Pancsadasa: Belégzésre forduljunk vissza, bontsuk a kézkulcsolásokat, és helyezzük mindkét tenyerünket a talajra.
Sódasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Lélekcsere

A lélek általában a karmája szerint ölt testet, és a karmájának megfelelő ideig él benne, utána pedig elhagyja azt és meghal. A halál és az újabb testetöltés között több-kevesebb idő telhet el, de azokban az esetekben, amikor valaki súlyos bűnöket követett el, például megölt valakit, vagy öngyilkos lett, megtörténhet, hogy hosszú ideig nem kap újabb fizikai testet, de ugyanakkor nem tud felemelkedni a magasabb világokba sem, ahol mindenki finomfizikai testben, prána- vagy fény- vagy hangtestben létezik. Az ilyen feketemágusok lelke megpróbál újabb testet szerezni magának, és az alábbiakban ennek lehetőségeiről, veszélyeiről szeretnék írni.

Senki sem szeretné elveszíteni a saját lelkét, és a testét önként átadni egy másik léleknek. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a tudatunk természetes védekező mechanizmusai gyengébben működnek, és egy nagy hatalmú, rossz szándékú lélek ezt kihasználhatja. Ilyen eset a halál, haldoklás, vagy a kóma állapota. Megtörténhet, hogy a halott feltámad, és tovább éli az életét, mintha mi sem történt volna. A kómából is ki lehet jönni, esetenként tíz-húsz év elteltével is. Ha a "magához térő" lélek merőben más tulajdonságokat, szokásokat mutat, mint aki meghalt vagy kómába került, akkor fennállhat a lélekcsere esete. Ez különösen akkor lehet probléma, ha az új "jövevény" valóban egy gonosz lélek, és folytatja ártalmas tevékenységét, ami miatt előzőleg elveszítette a testét. Az ilyen esetek nagyon ritkák, és nehezen megoldható helyzetet teremthetnek. Sankarácsárja és egyes buddhista sziddhák életéből is olvashatunk erre példát, amikor kiléptek a saját testükből, és beléptek egy haldokló testébe, majd néhány év vagy hónap múlva visszatértek a saját testükbe, a "gazdatest" pedig meghalt. Tehát misztikus jógik is képesek arra, hogy belépjenek más testébe, de ők nem szoktak visszaélni ezzel a képességükkel. 

A magzatok is jobban ki vannak téve ilyen támadásoknak a terhesség hónapjai alatt, persze a szülő itt legfeljebb azt konstatálja, ha a magzat valami miatt elhal, és az anyuka elvetél. Abban az esetben, ha sikeres volt a lélekcsere, azt, hogy az "eredeti" lélek született-e meg a gyermekünkként, vagy valaki kicserélte, nem igazán tudjuk megállapítani, mert egyiküket sem ismertük előtte. 

Az ősi magyar hitvilágban és sok, sámánhitet követő nép kultúrájában is úgy tekintették, hogy az embernek két lelke van: a szusz, mely a "helyhez kötött" lélek, és az "isz", ez pedig a "szabad" lélek. Amikor alszunk és álmodunk, akkor a szusz a testükben marad, hiszen akkor is lélegzünk, és életjelenségeket produkálunk. De ugyanakkor nem vagyunk tudatosak a testünkről, hanem más dimenziókban, valóságokban utazunk. Az isz ilyenkor kilép a testből és elindul az álomúton a szellemvilágba. Sokszor tapasztalhatunk olyat, hogy amikor vissza akarunk térni a testünkbe, és fel akarunk ébredni, akkor nem tudunk megmozdulni, újra átvenni az irányítást a testünk fölött. Ezt alvási paralízisnek is nevezi a szakirodalom. Vannak olyanok, akik meditáció, révülés végeztével élik meg ugyanezt az ólmos érzetet, hogy nehezen tudnak visszalépni a testükbe. 

Ilyenkor megtörténhet, hogy egy szellemlény akadályozza a visszalépésünket, bár a legtöbb esetben komoly zavart nem képes okozni. Álmunkban is meglátogathatnak erősebb, zavaró szellemek, de érzékenyebb, védtelenebb emberek elméjébe is beférkőzhetnek "társbérlőként" Ilyenkor a vendég-szellem is akarja használni a testünket, ezért megtörténhet, hogy rávesz olyan szokásokra, amelyekhez előtte nem vonzódtunk, például dohányzás, alkohol fogyasztása stb. Az egészséges elmével és életerővel rendelkező ember persze általában észleli az idegen jelenlétet, és meg is tud szabadulni tőle az akaratereje segítségével, de előfordulhat, hogy egy sámán vagy beavatott személy segítségére van szüksége hozzá. Vigyázzunk tehát a lelkünkre, és mindig tudatosan húzzuk meg a határainkat!

A jóga fraktálja

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Meditáció

A jóga-technikák harmadik fő kategóriája a meditáció. Nem elszigetelt diszciplinaként kell gyakorolni, hanem a többivel kombinálva és összekapcsolva. Ha külön tesszük, akkor a technikák haszna arra a körre korlátozódik, amelyikkel foglalkoznak, például az ászana a testre hat. Ahhoz, hogy össze tudjuk kapcsolni, a meditációt az ászana és a légzés tudatos meghosszabbítása (lelassítása), illetve visszatartása (pránájáma) rendszerén belül kell gyakorolni. Ez azt jelenti, hogy nem elég csak passzívan nézni a légzést, hogy meditáljunk; a meditáció struktúrájának önmagában kell tartalmaznia a légzés lelassításának mechanizmusait. A jóga-meditációnak ugyanazokat az elemeket és elveket kell magába foglalnia, mint a jógapózoknak vagy a jóga-légzésnek; a három együtt egy olyan módszert alkot, amely erőteljes eredményeket hoz.

Nagy részletességgel leírtan a jóga-meditációt egy korábbi könyvben és itt csak egy rövid összefoglalót fogok adni. A „Jóga-meditáció a mantrák, csakrák és a Kundaliní segítségével a spirituális szabadság eléréséért” című könyvemben leírtam a jóga-technikák Mandelbrot-hasonlatát. A Mandelbrot-halmazt a néhai matemetikusról, Benoit Mandelbrotról nevezték el. Ennek geometriai formája a fraktál, egy komplex minta, mely ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy néz ki, bármilyen messziről vagy közelről nézzük is. Minél mélyebbre és mélyebbre merülünk a fraktálban, annál inkább újra és újra ismétlődnek ugyanazok a mintázatok.

Az ászana például csak akkor hatékony, ha a bandhákkal (energiazárakkal), jógikus légzéssel, fókuszponttal (dristi), koncentrációval (dháraná) stb. együtt végezzük. Ugyanennek a mintázatnak az ismétlődését látjuk, amikor mélyebbre nézünk, a pránájámába. Egy ászanában kell végezni, alkalmazva az energiazárat, a fókuszpontot, a mantrát (hanghullámot), múdrát (energiapecsétet), stb. Amikor a következő szintre koncentrálunk, a pratjáhárára (függetlenség a külső stimulusoktól), ugyanúgy igaz ez a mintázat. A külső stimulusoktól való mentességet a jóga ágainak együttes alkalmazásával érhetjük el. Ászanában végezzük, pránájámával, a bandha, múdrá, mantra, vizualizáció stb. alkalmazásával együtt. A jóga két utolsó foka, a dhjána (meditáció) és a szamádhi (elmerülés) hasonlóképpen nem különálló gyakorlatok, hanem a jóga-technikák meglévő szövedékének mélyebb rétegei, melyekben ugyanazt a mintázatot és részleteket fedezzük fel, újra és újra."

Érkező lélek fogadása

A múltkori, lélekkísérésről szóló blogom folytatása következik bizonyos értelemben. A halál és a születés, vagy újjászületés az Élet nevű érme két oldala. Ahogy Krisna mondja a Bhagavad-gítában: "A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül." A születés, a lélek testetöltése tehát ugyanolyan természetes folyamat ebben a világban, mint a halál, a halandó test elhagyása. Ezért érdemes a lélek eljövetelével, földi testbe való leszületésével kapcsoltban is fejleszteni a tudatosságunkat és megfelelően üdvözölni. 

1. A fogantatás, a terhesség megállapítása sok párnál várva várt esemény. A nem várt terhesség esetében is helyesebben cselekszünk karmikusan, ha világra segítjük a születendő lelket, és támogatjuk életében, amennyire tudjuk. A spirituális fejlődés, tudatosodás a felelősség felvállalásáról szól, elsősorban saját tetteink következményeinek tekintetében. Az abortusz karmikus terhe megegyező lehet az emberölésével, vagy az öngyilkosságéval, bár ezt a modern világban sokan kényelmesen félremagyarázzák, élettelen szövetnek tekintve a magzati testben lévő lelket. Maradjunk most a lélek testetöltésének ortodox magyarázatánál. 

2. A lélek olyan szülők gyermekeként fog megszületni, akik karmája az övével kompatibilis, de ezen belül néha lehet választási lehetősége. Vannak olyan reinkarnációs emlékek, amikor valakinek sok párt megmutattak testetöltése előtt, és ő választotta ki a jelenlegi szüleit. Amikor közeledik a fogantatás pillanata, az érzékenyebb szülők érezhetik az új jövevény jelenlétét körülöttük, hiszen már feléjük gravitál. A klasszikus hindu felfogás szerint a lelkek a gabonába kerülnek az eső által a magasabb világokból, majd a férfi testébe kerülnek, amikor megeszi a gabonát. Végül a megtermékenyítés pillanatában, amikor a spermium behatol a petesejtbe, a lélek is beleköltözik, és elindul az Életnek nevezett biológiai ciklus, a baba testének kialakulása. 

3. A lélek már a petesejtbe költözést és a terhesség teljes időszakát is tudatosan éli meg, bár ilyenkor a testével való kapcsolata még lazább, mint a születése után. A "mozgó lélek", mely álomkor is kilép a testünkből, ilyenkor még a kozmikus szférákat járja, és készül a kilépésre a fizikai világba. Mindazonáltal a baba emlékezhet minden olyan eseményre, érzelemre, traumára, ami a magzati lét alatt éri. Nem kell ilyenkor minden áron arra törekedni, hogy kapcsolatot teremtsünk a baba lelkével, elegendő az, ha pozitív érzelmekkel gondolunk rá, és biztosítjuk a szeretetünkről és a védelmünkről. A szülők hangja, simogatása, szeretete ugyanúgy hatással van a fejlődő lélekre, mint a szülők veszekedése, a negatív érzelmek, stresszes élethelyzetek, vagy csak az, ha a szülő nem várja boldogan, hanem nyűgnek éli meg a terhességet.

4. A különböző természeti népek sokféle tilalmat javasoltak a kismamának, hogy védje a zsenge magzatot a negatív hatásoktól. A fizikai túlterhelés és a stresszes helyzetek mellett érdemes elkerülni a sötét, baljós helyeket, temetőket, kórházakat, háborús övezeteket stb. ahol kóborló szellemek, rosszindulatú entitások támadhatják meg a magzat lelkét. Ezek a paraziták megnyomorgathatják a baba lelkét, elrabolhatják egy részét, sőt előfordulhat az is, hogy teljesen elviszik a baba lelkét, és akkor a baba meghal, vagy pedig kilökik a lelket a testből, és beleköltöznek. Ez ritkán történik meg, és az ilyen "lélekcserékről" egy következő blogban fogok írni. Sok esetben végeznek védelmező szertartásokat vagy adnak olyan amuletteket az anyukának, ami a baba lelkét védi az asztrális támadásoktól.

5. Manapság divatba jött az "elhalt ikerterhességgel" kapcsolatos oldások, családállítások erőltetése, de nekem van egy olyan sejtésem, hogy ez sokkal több esetben csak kitaláció, mint ahányszor ténylegesen megtörtént. Ha dokumentálható az ikerterhesség, és az egyik magzat valóban elhal, és el kell távolítani, ami orvosilag ritka, akkor ezt osszuk meg a gyermekünkkel a jövőben, hogy segítsük a trauma feldolgozását. Általában már a terhesség megállapításakor kiderül, hogy egy vagy több szívhangot hall-e az orvos. Van, amikor az ezzel foglalkozó ezó "segítők" kimagyarázzák, hogy a magzat csak pár napig vagy pillanatig élt, és az ő elvesztése miatt nem működnek a dolgok az életünkben. Ilyen esetekben viszont szintén nem lenne indokolt bűntodatot érezni az áthaladó lélek elvesztése miatt. Elegendő annak a bűntodatnak a feloldása is, amit valóban kiváltottak bizonyos traumatikus események az életünkben, segítőként nem az lenne a feladatunk, hogy még további, fiktív okokat kreáljunk a bűntudat számára.

6. Ahogy a baba növekszik, és közeledik a megszületés időpontja, egyre jobban érezteti jelenlétét, és ilyenkor is szükséges a türelem, szeretet, és annak az érzésnek az erősítése, hogy várjuk a világba, és itt is biztonságot fogunk teremteni a számára. Bárhogy is történjen a szülés, akár korán, kórházban, akár programozva, orvosi beavatkozásokkal, akár, természetes úton, vagy otthon, jó ötlet, ha az apuka is jelen van a szülésnél. Ez az ő kötödését is erősíteni fogja a babához és az anyukához is. A szülés egy nagyon őszinte és meghitt, meghatározó pillanat a nők életében. Minden támogatást meg kell adni nekik, és persze jó, ha ott van a szakképesített személyek mellett olyan bába, dúla, aki a születés spirituális oldalába is be van avatva. Különböző szertartásokat szoktak elvégezni a köldökzsnór elvágásának pillanat előtt, például szent vízzel, tárgyakkal, étellel áldják meg a babát, vagy megmutatják az isteneknek. Érdemes feljegyezni az asztrológiailag fontos időpontokat: a fogantatás, a baba kibújása és a köldökzsinór elvágása időpontját, mert ezekre később szükség lehet.

7. A születés utáni napokat-heteket az anyuka és a pici baba elvonulva szokták tölteni, a nagy rokoni látogatásokat érdemes kicsit későbbre halasztani. A baba idegrendszere és immunrendszere az első napokban-hetekben hiperérzékeny, és fokozatosan kell hozzászoktatni minden újhoz, amivel találkozik ebben a világban. A sok testi kontaktus az anyával és az apukával szintén meghatározó, a bőr közvetlen érintkezése sok érzelmi támaszt ad a babának. 

8. És végül, de nem utolsósorban, a szülővé válás útján egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni: az a legjobb, ha félretesszük az erős elvárásainkat a gyermekeinkkel szemben, és önmagunkkal, mint szülővel szemben is. A feladatunk inkább az, hogy megismerjük a lelket, aki hozzánk érkezett, és hagyjuk, hogy kibontakozzon az egyénisége, az életfeladata, a saját magával hozott karmikus erők és lehetőségek. Ne tekintsünk mindenre úgy, hogy tőlünk örökölte, mert minden gyermeknek saját sorsa van. Már nagyon kis korukban elkezdenek megmutatkozni azok az egyéni sajátosságok, képességek, tudások, melyeket az előző életükből hoztak magukkal. Ne akarjuk elfojtani ezeket, és minden áron a saját hasonlóságunkra vagy elvárásaink szerint formázni a gyermeket. Ő nem egy gyurmagolyó, hanem egy bimbózó virág. Meglepődhetünk, amikor egy "öreg lélek" születik meg a gyermekünkként, aki már sok-sok tapasztalattal rendelkezik, és gyakran még mi is nagyon sokat tanulhatunk tőle. 

A prána és az elme

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Amikor a szövetek krónikus prána-hiányban szenvednek, sokkal nagyobb az esélye a krónikus betegségek kialakulásának és megtelepedésének. Ennek a prána-hiánynak az oka a tudatalatti elme, vagy más szavakkal a személyiségünkkel kapcsolatos problémák, melyek oka a múltbeli tetteinkben (karmánkban) rejlik. Amikor tudatába kerülünk ezeknek a gyengeségeknek, gyakorolhatjuk a prána-légzést és feltölthetjük pránával ezeket a szöveteket. A jóga-írások kijelentik, hogy elméletileg bármilyen betegséget legyőzhetünk, ha elérjük a pránájáma feletti irányítást. Mág ha létezett is a prána uralásának ez a tökéletes szintje a múltban, sarlatánságnak tűnne nekem, ha kijelenteném, hogy ezzel a módszerrel nagyon könnyen meggyógyíthatjuk magunkat. Ezen kívül az öndiagnózisra irányuló képességeinket se becsüljük fölé. Azt javaslom, hogy ne kizárólagosan csak az ilyen gyógyeljárásokat gyakoroljuk, hanem kombináljuk a gyógyászat nyugati és más tradicionális formáival.

A pránájáma is elősegíti a prána egyenletes eloszlatását a testben. Ez a kévala kumbhakában, a pránájáma csúcsán történik meg. Ezt a felfüggesztés spontán módon jön létre, amikor a pránájáma egyéb gyakorlatait már elsajátítottuk. Patandzsalí a negyedik pránájámának nevezi a kévala kumbhakát (Jóga-szútra 2.51), mely elvezet a szamádhihoz. Egy másik fontos jóga-szöveg, a Hatha Tatva Kaumudí szerint a szamádhiban a prána egyenletesen oszlik el a testben (HTK 51.32). Ez a mentális tevékenység hiányának köszönhető. Az elme és annak feltételekhez kötöttsége idézi elő a rpána egyenetlen eloszlását a testben. Hasonlítsuk össze ezt az ájurvédikus szövegekkel, melyek szerint az elme (ádhi) az összes betegség (vjádhi) alapvető oka. Az elme normális állapotában nem csak megakadályozza a szamádhit, hanem a testben is betegséget és végső soron annak megsemmisülését okozza. A 2.52. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy amikor elérjük a pránájámát, a jóga akadályai elhárulnak és visszaáll az elme eredeti állapota (a szattva). Ekkor a jógi már sikert érhet el a jóga magasabb ágaiban, például a meditációban.

K: Mit jelent a gyakorlásunk elmélyítése?

V: A meditációban a légzéshossz növelésére törekszünk azáltal, hogy növeljük az egyes csakrákban kimondott mantrák számát. Az így nyert időt arra használjuk, hogy vizualizáljuk a csakra színét, a jantráját, a jantra színét, a szirmok számát stb. Ez is egy példája annak, ahogy „ráközelítünk a gyakorlás szövedékére”, és ugyanez történik a légzésvisszatartás alatt is a pránájáma közben."

Odin táltos lova

Most volt egy kis szünet a szimbólumok átadásában, mivel fesztiválokon voltam és sok koncertet tartottam. De előre lett vetítve, hogy a következő szimbólum, amit megkapok Odintól, nyolclábó lovával, a Sleipnirrel lesz kapcsolatos. Ez alkalommal éppen egy egyéni kezelést végeztem, ahol a vendégnek is nagyon erős és részletes, szinte beavatás-szerű látomásai voltak, én pedig megláttam odin nyolclábű szürke pejkóját, Szleipnirt, és ő hívott, hogy üljek a hátára, mert megyün Odinhoz. Az eddig kapott kilenc szimbólumot igyekszem minál gyakrabban használni, a gongra is fel szoktam rajzolni őket, ütővel, illetve a kezelt személyekre is kivetítem, amitől úgy érzem, hogy erősödik a gyógyító folyamat hatékonysága. Szóval Szleipnir hátán szárnyalva jártuk be a felső világokat, mígnem Aszgardba érkeztünk. Érdekes módon én úgy láttam, hogy nem csak nyolc lába volt, hanem két szárnya is, és a homlokán egy szswrv is csavarodott, vagyis a pegazusok és unikornisok jellemzőit is viselte. Ahogy belovagoltunk Aszgard erődítményébe és a Valhalla csarnokába, Odin elé kerültünk. 

Egy nagyon szép szimbólumot rajzolt le fénylő vonalakkal a levegőbe, majd a derekamra tekerte, mint egy övet. Itt látható a képen, talán látezik valami hasonló a magyar vagy az északi népi motívumokban is. A kereszteződő vonalak nyolc vége Szleipnir nyolc lábát jelképezi. odin azt mondta: "Ez nyolclábú táltos lovam szimbóluma, és ha kivetíted a derekadra vagy valaki máséra, akkor megkapod a lovam erejét, mely a kilenc világban bárhová el tud vinni a szél segességénél gyorsabban, és vissza is tud hozni onnan épségben. Ha bármilyen veszély leselkedik rátok, akkor átugorja, és semmilyen ártó erő nem képes utolérni. Ez a szimbólum tehát a szellemvilágban való közlekedést, és a céljaink elérését is elősegíti, például, ha a jövőben tervezünk valamit, és nem tiszta a kép, akkor el tud vinni a jövőbe vagy a múltba is, hogy jobban lássuk a helyzetet. A rúna-szimbólum vörös háttér előtt szürke színben jelent meg. 

Ezzel búcsút is intettünk Odinnak, és Szlepinir visszavitt az Életfához, én pedig folytattam a dolbolást, amíg vége nem lett a kezelésnek. Általában fél órát szoktam dobolni, és előtte fél órát gongozok. A vendég, aki közben ott feküdt, szintén kapott fénylő szimbólumokat a torkára, a homlokára és a tenyereire. Nem ritka, hogy a szellemvilág szimbólumokban kommunikál velünk, és ezeknek utána több és több dimenziójába tudunk behatolni, ahogy használjuk az energetikájukat. 

Álljon most itt egy kis összefoglaló Szleipnir mitológiai szerepéről a Wikipédiából:

"Szleipnir (Sleipner, ó-norvégül Sleipnir) a skandináv mitológiában Odin szürke, erős, nyolclábú lova. Szleipnir gyorsabb, mint bármely más ló, s a szélnél gyorsabban tud vágtázni. Földön, vízen és levegőben is tud haladni. Odin nagyon szereti a lovát és a legendák szerint ő az, aki a Valhallába viszi a háborúban elesett harcosokat. A jósnő, Sigrdrivomal szerint Odin rúnákat faragott Szleipnir fogaira. Szleipnir apja Svadilfari, egy hegyi óriás (Bergrese)hatalmas fekete ménje. Ez az óriás felajánlotta, hogy épít egy erődöt az istenek otthona, Asgard körül. Ha sikerül felépítenie az erődöt egy szezon alatt, fizetségként a Napot, a Holdat és feleségnek Freyja istennőt kérte. Az istenek nem hitték, hogy meg tudja csinálni, és elfogadták a követeléseit. De Svadilfari erős, és az ő segítségével úgy néz ki, mintha a óriásnak mégis sikerülni fog. Az istenek kezdtek nyugtalankodni, és elküldték a ravasz Lokit, hogy valamiképpen hátráltassa az óriást. Loki egy gyönyörű szürke kancává válik, elcsábítja Svadilfarit a gazdájától és hagyja, hogy a mén meghágja. Loki hamarosan megszüli a varázslatos csikót, Szleipnirt. Az óriásnak lova nélkül nem sikerül időben elvégezni a feladatát. Loki visszaalakul embernek, és a lovat (Szleipnir) később Odinnak adja.

Szleipnir nem Loki egyetlen gyermeke, testvérei a nagy és rendkívül erős farkas, Fenrir (Fenrisulven), és Jormungandr (Midgard kígyó), amely egyre növekszik, amíg körbe nem éri a földet. Van egy nővére is, Hel, aki szépséges az egyik oldalán, de élettelen, mint egy halott a másikon. Szleipnir találkozik féltestvérével az alvilágban, ahova Odin száműzte azt, hogy a holtak úrnője legyen. De Fenrir farkas az istenek és a sötétség erői közötti utolsó csatában (Ragnarök) megöli Szleipnirt, és elnyeli őt Odinnal együtt.

Az óriás Rungnir fogadást köt Odinnal, hogy ő és lova gyorsabb, mint Odin és Szleipnir. Rungnir elveszíti a fogadást, és később elesik a Thor elleni harcban. A Ragnarökben Hermod és Szleipnir lemennek az alvilágba, hogy megmentsék Baldrot és Odint. A kilenc nap és kilenc éjszaka vágtatnak földön, tengeren és égen keresztül, hogy elérjenek az alvilág kapujához, amit Hél kutyája Garm őrzött. Szleipnir bátran átugrik Garmon. Egyre mélyebbre mennek Hel birodalmába, mély szakadékok és meggyötört lelkek hada között. Még lejjebb találkoznak köpködő kígyókkal és Nidhogg sárkánnyal, aki a vérüket szívja a földi vétkezőknek. Végül elérnek az alvilág királynőjéhez, Helhez, aki megígéri, hogy kiadja Baldrot, ha minden teremtmény a földön ejt egy könnycseppet érte. Mindenki sírt, egy magányos, öreg óriásnő (Töck) kivételével, így Baldr továbbra is Hel birodalmában marad a végső csatáig. Azt mondják, hogy a gazdák mindig meghagyták az utolsó köteg gabonát Szleipnirnek abban a reményben, hogy így Odin nem károsítja meg őket, amikor arra jár.

Néhány régi Gotlandon talált kő egy jól felszerelt lovast ábrázol nyolclábú lován. Feltételezhető, hogy ezek a képek Szleipnirt jelenítik meg. Szleipnir nyolc lába úgy is értelmezhető, mint a sebesség metaforája. Vannak azonban példák a szibériai sámánoknál, akikről azt mondták, hogy vannak nyolc lábú lovaik, amivel eljutnak a mennybe és az alvilágba."