"A kiegészítő jóga-technikák
A
jóga több kiegészítő módszert használ a három nagy módszer
(ászana,
pránájáma
és Kundaliní meditáció) támogatására, melyek az emberi lény
külső rétegeit tisztítják meg. Bár lehet, hogy önmagukban nem
képesek előidézni a szamádhit,
nagyban növelik az elérés esélyét. Úgy találtam, hogy
ahelyett, hogy e területek közül csak egyre vagy kettőre
koncentrálnék, ha mindegyikből alkalmazok valamennyit, azzal
támogatom azt a holisztikus megközelítést, mely az egész
életünket áttranszformálja. Ebben a részben összefoglalom az
összes technikát és jelzem, hogy hol esik róla több szó. E
technikák részletes leírása meghaladja e könyv terjedelmét.
Odaadás
Isten iránt (bhakti-jóga)
A
bhakti-jóga
annyira fontos, hogy e könyv teljes fejezetét (4. fejezet) ennek
szenteltem, és abban is reménykedem, hogy egy teljes kötetet
írhatok róla. Emellett a bhakti-jóga
gyakorlati aspektusát a
Jóga-meditáció
című könyvem 3. részében is ismertetem. Sok ember számára,
engem is beleértve, ez a jóga központi része. Viszont nincs
értelme olyasvalakinek mondani, hogy „teljesen és feltétel
nélkül hódoljon meg Isten előtt”, aki alaposan kiábrándult a
vallásból. Ettől eltekintve, minél több odaadást tudunk
belevinni Isten iránt a gyakorlatunkba és az életünkbe, annál
hamarabb járunk sikerrel.
Mantra
A
mantrák
olyan hanghullámok, melyek valóságot teremtenek. Azért képesek
erre, mert a teljes kozmosz a fekete lyuktól a kvarkig
hullámmintázatokból áll. A mantra-jóga
filozófiáját ismertettem az Ashtanga-jóga:
a középső sorozat
3. fejezetében. Gyakorlati alkalmazását pedig a Pránájáma
- a jóga légzése
és a Jóga-meditáció
című könyvben is ismertettem. Egyes tanárok külön
diszciplinaként tekintenek a mantra-jógára,
melyben a mantra többé-kevésbé kizárólagos fókuszba kerül. Én
a pránájáma
és a meditáció hang-komponensének tekintem inkább. Így a
pránájáma
és a meditáció újabb rétegévé válik, növelve azok
hatékonyságát.
Bhávana
(kultiváció) és szankalpa
(elhatározás)
Ez
egy nagy téma, és annyira fontos, hogy külön kötetben szeretnék
foglalkozni vele. Ez a bevezetés. A bhávana
kifejezés, ami a helyes gondolati minták gyakorlatát jelenti, az
egyik leggyakrabban előforduló kifejezés a Jóga-szútrában.
Például az 1.33. szútra
kijelenti: „Az elme tisztaságát a boldogok iránti barátságosság,
a szenvedők iránti együttérzés, az erényesek iránt érzett
öröm és a gonoszok iránt érzett megbocsátás idézi elő.” Ez
a bhávana
egyértelmű esete. A hozzáállás ilyen jellegű megváltozása
spontán módon túl hosszú időbe telne (például ha csak a
csenden történő meditációval akarnánk előidézni). Sokkal
hatékonyabb, ha tudatosan és célzottan kultiváljuk ezt a
hozzáállást. A bhávana
gondolatát a Bhagavad-gítá
is tartalmazza, mely a 17.3. versben azt mondja, hogy „bármi is
legyen valakinek a szilárd hite, azzá fog válni”. Ez azt
jelenti, hogy a meggyőződéseinket tudatosan kell kultiválnunk,
ahelyett, hogy a tudatalattinkra bíznánk.
A
szankalpa
(elhatározás) viszont azt az eltökéltséget jelenti, melyet
rávetítünk a gyakorlásunkra. Például, ha egy bizonyos mantrát,
verset vagy koant az elménkben tartunk a meditáció, a
légzésvisszatartás vagy az ászana-gyakorlás
alatt, az a szankalpa.
Ebben a kontextusban például feltehetjük azt a kérdést, hogy
elérhetem-e a szamádhit
csupán a gondolati mintáim megváltoztatásával. Nem nagy az
esélye; a legtöbb esetben további munkát is kell végezni. Ha úgy
tennénk fel a kérdést, hogy egyáltalán elérhetjük-e a
szamádhit
a gondolati mintáink megváltoztatása nélkül, akkor a válasz
megint csak az lenne, hogy „nem valószínű”. Ha nem
változtatjuk meg a régi gondolkodási mintáinkat, akkor
megmaradnak akadályként, még akkor is, ha minden nap gyakoroljuk a
meditációt. Míg a bhávana
és a szankalpa
önmagában nem képes előidézni a szamádhit,
nélkülük viszont nehéz elérni azt.
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése