2020. június 12., péntek

Varázshangok és hangszerek

Nemsokára elérkezik az idő, amikor az első kis csapatnak igyekszem majd átadni mindazokat a dolgokat, melyeket az elmúlt év során megtanultam és megkaptam az különböző terápiás és gyógyító hangok és hangszerek használatával kapcsolatban. Akik eljönnek majd erre a négynapos tanfolyamra, bizonyára nem csak ismerkedni szeretnének a hangszerekkel, hanem beszerezni és használni is szeretnék őket. Ebben a blogbejegyzésben azzal kapcsolatban osztom meg tapasztalataimat, hogy honnan érdemes jó minőségű hangszereket beszerezni. 

A négy nap során az alábbi hangszerek használatát fogjuk megismerni:

  • Tibeti hangtálak
  • Kristály hangtálak
  • Gongok
  • Sámándob
  • Csörgők
  • Doromb
  • Didgeridoo és más fúvósok
  • Egyéb hangkeltő kütyük (tingsha, csengő, óceándob, esőbot, chime, koshi, mennydörgő, kalimba, sansula, stb.)

A gong az egyik legalapvetőbb relaxációs és hangterápiás hangszer, mely jól kiegészíti és kiterjeszti a hangtálak által kiváltott hatásokat. A gongfürdőn használt hangszerszámok hanghullámokat és erőteljes rezgéseket indítanak el. Ebben a folyamatban sokat segíthet, hogy a test jelentős százaléka vízből áll, amely jól vezeti a hanghullámokat, így könnyebben kerülhetünk meditatív állapotba.

A kiterjedt hangfrekvencia által fogékonyabbá válhatunk a régi fájdalmak elengedésére, a hangok olyan emlékképeket ébreszthetnek fel bennünk, amelyek segíthetnek a megnyílásban, a felismerésben, illetve a személyes fejlődésben. A gong önmagában ugyan nem oldja meg a problémáinkat, de kiváló alternatíva arra, hogy a változás útjára léphessünk.

A gong rezonanciája minden idegszálunkba behatol, mélyen relaxál és felszabadítja a testet gátló energetikai blokkokat. A gong-terápia kiválóan oldja a stresszt, elűzi a rosszkedvet, segít a fáradtság ellen, pozitív élményekkel tölt fel, lazítja az elmét és revitalizálja az immun – és az idegrendszert. Ha a hangban fürdünk, erős vibráció hatol végig a testünkön, amely harmonizál minden szinten, ennek hatására javulhat a közérzet, és új dimenzióba kerülhet a testünk és a lelkünk.

A tibeti hangtálak rezgései a gonghoz hasonló elven működnek, csak eltérő méreteik miatt kiterjedt frekvenciatartományokban lehet velük dolgozni. A rezgések a bőrön keresztül hatolnak testünkbe, eljutnak az izmokhoz, a belső szervekhez, megmozgatva, harmonizálva minden sejtet. A tálak által közvetített kellemes, vibráló érzés mellett a rezgések behangolják szervezetünket, így állítva helyre energetikai rendszerünket.

A hangtálakból előhívott rezgések a testfelülettel érintkezve bejutnak és koncentrikus körök formájában végigáramlanak az egész testben. Ha a testben nincsenek energetikai blokkok, akkor a hangrezgések könnyedén áthaladnak, majd kilépnek a lábujjaknál és a hajszálak végénél.
A rezgéseket a vendég azonnal érzékeli, és a folyamatos hang- és rezgésáramlás hatására kellemesen ellazul. Az ismételt kezelések segítenek megtapasztalni a belső békét, harmóniát, felerősíteni a szervezet öngyógyító képességét, és energiát gyűjteni a hétköznapi feladatokra.
A hangtál terápia - hangmasszázs - másik hatása, hogy a gazdag skálán folyamatosan érkező hangok könnyen és gyorsan, bármilyen technika alkalmazása nélkül juttatnak kellemes, ellazult, relaxált állapotba, mely állapot jótékonyan hat testi és szellemi működésünkre.
Boldogságérzet árad szét bennünk, energetikailag töltődünk, és a többszöri kezelések hatására erősödik többek között az immunrendszerünk, javul a koncentrálóképesség, a kreativitás, a kiegyensúlyozottság.

A hangtál kezelés - hangmasszázs - hatásai:
- a stressz okozta feszült állapotok oldódása
- a légzés javulása, elmélyülése
- az immunrendszer felerősödése, öngyógyító folyamatok beindulása
- az energiablokkok oldódása
- a nyak, a váll, a hát, a deréktáji izomfájdalmak enyhülése, megszűnése
- a fejfájás, alvászavarok elmúlása
- az emésztés szabályozása, alhasi görcsök oldódása
- a keringési zavarok, magas vérnyomás helyreállítása
- a tanulási nehézség leküzdése, a koncentráció, a motiváció javulása
- a viselkedés harmonizálása

A tibeti hangtálak beszerzésével kapcsolatban az alábbi helyeken érdemes körülnézni: Balla Tibor (http://www.balla-hangterapia.hu/). Ő tart egy nagyon jó kétnapos képzést is, melyen az egyéni hangtálas kezelést meg lehet tanulni. 


Hangterápia Központ (Bálint Györgyi): http://rezgesterapia.hu/

Ezeket a boltokat meg lehet látogatni, és így személyesen tudunk hangszereket válogatni. Az utolsó helyen gongok, kristály hangtálak és más hangszerek is vannak. A többi beszerzési hely inkább webshopként üzemel, ezért csak a feltöltött hangminták alapján tudunk választani a hangszerek közül.

Gongok, kristály hangtálak és egyéb hangszerek: 


Doromb: 

Szilágyi Áron: http://www.doromb.com/, ő több oktató videót is feltöltött az internetre. 

Didgeridoo (pvc, slide típus) és fujara:

S&T Musical Instruments (Sevecsek Béla): https://www.facebook.com/stmusicalinstruments/




Sansula és kalimba: https://www.kalimbamagic.com/

A sámándobokkal kapcsolatos összes infót egy másik bejegyzésben találjátok meg: Sámándob-varázslat.

A négy napos tanfolyamra pedig itt tudtok jelentkezni: http://atmacenter.hu/esemeny/hangszeres-relaxacio-vezeto-kepzes/

2020. június 11., csütörtök

A laja-jóga lényege

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

A Hatha-jóga Pradípiká a jóga egyik klasszikus műve, melyet Szvátmáráma Jógí állított össze. Ebben a műben a Hatha-jógát a bennünk létező duális energiák összekapcsolódásaként értelmezi a szerző, melyeket a ha és a tha szótagok szimbolizálnak. Az életünk tele van kettősségekkel: öröm és szenvedés, nyugalom és izgalom, hideg és meleg stb. A hatha-jóga célja az, hogy összhangba hozzuk és egyesítsük ezeket az ellentétes energiákat, melynek hatására minden helyzetben kiegyensúlyozottak tudunk maradni. Más kontextusban a hatha kifejezés erőt jelent, és ezért egyesek úgy értelmezték, hogy a hatha-jóga “erőteljes jógát” jelent. Brahmánanda azonban a Hatha-jóga Pradípikához fűzött Dzsjótszná című magyarázatában eloszlatja ezt a félreértést, hiszen a hatha-jóga célja a felkészülés a rádzsa-jógára (királyi jóga, vagyis a meditáció), melynek fő gyakorlata a laja-jóga.

A Siva-szamhitá (5.30) is alátámasztja ugyanezt:

Nincs még egy olyan póz, mint a sziddhászana, nincs még egy olyan erő, mint a kumbhaka, nincs még egy olyan múdrá, mint a khecsarí, és nincs még egy olyan laja, mint a náda.”

A laja lényege a feloldódás, ami azt jelenti, hogy a jógi a mentális lenyomatok és érzékszervi benyomások fölé igyekszik emelkedni azáltal, hogy a mikorokozmoszt, vagyis az agyát feloldja a természetfeletti Brahmanban. A laja-jóga a szamádhi elérését teszi lehetővé, melynek során az elme feloldódik a múla-prakritiben, vagyis a Természet megnyilvánulatlan állapotában.

Sankara szerint tehát a náda a laja legmagasabb formája, mivel Sivát a náda forrásának tekintik. A náda Siva kozmikus táncának következtében jön létre. Sivát a szanszkrit ábécé hangjai forrásának is tekintik. Ezáltal a szanszkrit nyelv, és minden szanszkrit mantra forrása is egyben. Egy alkalommal Siva és Párvatí versenyezni kezdtek, hogy melyikük a kiválóbb táncos. A nagy kozmikus tánc végén Siva győzött, és tizennégyszer megütötte a dobját. A tizennégy hangból jött létre a szanszkrit ábécé, és Mahésvara-szútráknak is elnevezték e verseket, melyek a szanszkrit ábécé betűit és hangjait tartalmazzák.


2020. június 10., szerda

Nyári napforduló - tűzszertartás


Sok mindenféle program volt betervezve a nyári napfordulóra: A szokásos margitszigeti Napforduló Jógafesztivál, mely a karanténos korlátozások miatt végül nem lett megtartva, csak a Jóga Világnapjával kapcsolatos online és offline események laza hálójaként; illetve az Everness Fesztivál, mely későbbre lett halasztva, és ebben az időszakban egy háromnapos online esemény zajlott le, melyen én is tartottam egy rövidke hatha-jógaórát. 

Oguz is tartott behívó szertartást és izzasztókunyhót is a nyári napforduló alkalmával, de arra sem jutottam el, mert most a feleségem volt a soros: ő ment női elvonulásra a Naptanyára, mi pedig Zebegényben töltöttük a hétvégét a gyerekekkel. Ráadásul szombat este volt a Didgeridoo Világnapja is, melynek során a Naptanyán is sokan fújták a hangszerüket, illetve Ternyák Ricsi és Várnai Ákos a Dunakanyar másik felén, Nagymaroson koncertezett az Earth Jam formációval. Szóval minderről lemaradtam a mai napon, de viszont úgy éreztem, hogy a Napforduló időpontját mindenképpen meg kellene ünnepelnem egy szertartással nekem is. 

Másfél hete jöttem haza a négynapos látomáskeresésből Csarkútról, amiről írtam is egy részletes beszámolót. Az ott történtek persze nem csak izgalmas kaladok voltak, hanem olyan változásokat indítottak el az életemben, vagy mélyítettek el, melyek feldolgozása még folyamatban van. Egyrészt a tízrészes beszámoló megírása majdnem olyan fáradságos munkának tűnt, mint magának a Látomáskeresésnek a megélése, másrészt amikor visszaértem, azt vettem észre, hogy nem csak az én mikrokozmoszomban változtak meg a dolgok, hanem a környezetemre is eléggé mélyen kihatott a folyamat, legalábbis amit a családtagokon, munkatársakon stb. éreztem ebből.

Ahogy mentünk bele a nyári napfordulóba, úgy éreztem, hogy egyre intenzívebben gyűlik fel bennem is valamiféle frusztrált, ingerült energia, valami, amitől jó lenne megszabadulni egyszer és mindenkorra, és továbblépni egy tudatosabb, lágyabb, befogadóbb irányba. Ez alkalomból írtam is egy posztot, ahogy a szertűz előtt üldögéltem, és készültem a mai egyszemélyes, ám mégsem magányos szertartásomra.

"Áldott Napfordulót kívánok Mindenkinek! Ez alkalommal súlyos energiák gyűltek fel a Makrokozmoszban és a Mikrokozmoszban is. A nyári napforduló magyar idő szerint június 20-án 23 óra 44 perckor fog bekövetkezni, újholddal és gyűrűs napfogyatkozással karöltve, miközben négy bolygó is retrográd irányban halad az égen: Merkúr, Vénusz, Jupiter és Szaturnusz. Tartsatok szert ezen az éjszakán, küldjétek fohászaitokat a Teremtőhöz, hogy ami már megérett a pusztulásra, az hadd mehessen a Tűzapa torkába, és helyet adhasson az újnak, aminek tovább kell élnie. Vigyen el a Vízanya minden tisztátalan dolgot a szívünkből és az életünkből, fújja el a Szélapa gondjainkat-bajainkat, és Földanya szolgáljon szilárd támaszunkul, hogy ismét újjászülethessünk, immáron sokadjára, a Nap-apa szekerének fordulásával, Holdanya tápláló tekintete alatt. Minden a rokonom! Áldás!"

Tegnap még az forgott a fejemben, hogy meghirdetek egy online tűzszertartást és meditációt, mint ahogy több ehhez hasonlót csináltam a karantén alatt. De végül mégis úgy döntöttem, hogy a mai szertartást a telefon kameráját és a Facebook Live nyilvánosságát mellőzve, mondhatni egyedül, a Szellemvilág előtt lemeztelenedve fogom végrehajtani. Egy szép kis hegyi faházikóban vagyunk itt a gyerekekkel, ahol van egy tűzrakóhely is. Ott már délután befűtöttem a szertüzet, a gyerekek is szeretik az ilyen mókát. Majd lefektettem őket, és előkészültem a tűzszertartáshoz.

A tűzzel régóta tart a szakrális "szerelem", már krisnás pap koromban is én végeztem a tűzáldozatokat a nevesebb ünnepek alkalmából. Amióta a sámáni megközelítésben élem meg a dolgokat, a szertartás-része leegyszerűsödött, viszont a szellemi dimenzió folyamatosan mélyül, és ezért itt le is írnám azt, hogyan végzem mostanában a tűzszertartásokat, hátha ti is szeretnétek kipróbálni. Persze ha nem tudsz otthon konkrét tüzet rakni, akkor egy mécses meggyújtása is elegendő, és felajánlásképpen tegyél egy-egy zsályalevelet vagy más illatos gyógynövényt egy parázsló szénkorongra. Az imákat így is el tudod mondani, és a Tűzapa is jelen lesz a gyertyaláng formájában.

De ha van lehetőséged rendes szertüzet gyújtani, akkor használj tiszta fát (ne bontott bútorokat például), és miután meggyújtottad a szertüzet déli vagy keleti irányból, gyújts egy kis füstölőt is. Amikor gyújtod a tüzet, hívd a Tűzapát elő Földanya szívéből, és hívd le Nap-apából is. A tűzbe az egyes imák, fohászok után érdemes felajánlásokat helyezni a Szellemvilág számára. Ez sokféle dolog lehet: tej, tömény alkoholos ital, gabonafélék, olajos, zsíros ételek, gyógynövények, gyümölcsök stb. Én ma este egy kis rizst kevertem össze olívaolajjal, és azt ajánlottam minden fohász után a tűzbe, illetve az elején néhány frissen szedett zsályatövet is beledobtam. 

Az imák, fohászok konkrét szövegezése nem fontos, mondd azt, ami szívből jön! Krisnás koromban szanszkrit mantrákat zengettünk, de most a saját szavaimmal történő imát részesítem előnyben, mivel így mélyebben rá tudok hangolódni a különböző szellemi minőségekre. A fohászok sorrendjében a következő erőket szólíthatjuk meg:

1. A hét iránnyal kezdjük, évszaknak megfelelően: nyár-dél; ősz-nyugat; tél-észak; tavasz-kelet; Alsó Világ, Középső Világ, Felső Világ.
2. Nap-apa és Hold-anya
3. Csillagok
4. A Teremtő Isten és Istennő, Tengri, a Kék Ég, vagy az Űr
5. A négy elem istenségei: Szél-apa, Vízanya, Tűz-apa, Földanya
6. Az erőállatok szellemei
7. A növények és fák szellemei
8. A kövek és kristályok szellemei
9. Az ősök szellemei
10. A tanítók (evilági és szellemi)
11. Minden érző lény

A felsorolás még alakulhat, ahogyan az én világképem is alakul folyamatosan. Te is beleveheted még azokat a szellemi entitásokat, erőket, melyek számodra kiváltképp fontosak. 

Mindegyik szellemhez elmondtam a fohászomat a saját szavaimmal, majd egy kis felajánlást helyeztem a tűzbe, és azt mondtam: "Minden a rokonom!" 

Ahogy repültek a fohászok, úgy csendesedett és könnyebbedett a lelkem, mintha ez a napfordulós szer a méltó lezárása lenne az elmúlt heteknek és a látomáskeresésnek, és lassan valóban rá tudnék állni az új "kerékvágásra". A felajánlások után elkezdtem dobolni, és bár nem révültem be olyan mélyen, de volt egy megélésem, mintha egy vörösesen fénylő alagútban haladnék, melynek falai melegek és puhák, mintha élő szövet lenne. Az alagút egyszerre vezet a Földanya szívébe, és az én saját szívembe is, és a végén meleg fény fogad, és azt érzem, mintha egy élő, lüktető hálozatba lennék kapcsolva, mely minden érző lényt összeköt. Ezért nem mindegy, hogy én hogyan érzem magamat, és milyen érzéseket váltok ki másokból. Az érzések, érzelmi állapotok talán még fontosabbak, vagy közvetlenebbül hatnak, mint az intellektuális, ideológiai érvek és álláspontok. Valahogy nyertem egy megértést a "Minden a rokonom" jelszó jelentőségéről. Bár senki nem tudta, hgy én most itt szert végzek, mégis úgy éreztem, hogy nagyon közvetlenül tudok kapcsolódni mindenki szívéhez, és mindez egy megnyugtató, otthonos, harmonikus állapotot eredményez. 

Ahogy abbahagytam a dobolást, még tovább merengtem a pislákoló parázson, és a tűz fellángolása és kilobbanása mögött is megsejtettem egyfajta állandóságot, mely néha láthatóan megjelenik, néha elrejti magát, de valójában mindig ott van. A parázs fény-árnyék játéka egy krokodilt, sárkányt, kígyót rajzolt ki, majd a sárkány szemét láttam, és egy evolúciós "animációt", melyben egymásba alakultak a különböző ősi lények, állatok, melyek hajdanán vagy mostanában benépesítették a Földet. Emberi arcok is megjelentek néha, de ők annyira groteszknek tűntek az állatok méltóságteljes szépségéhez képest. Mégis az össszhatás a megnyugvásé, megérkezésé, elfogadásé volt, hogy minden úgy jó, ahogy van, nekem csak rá kell ébrednem a létezés szépségére. Áldott Napfordulót kívánok Nektek is!

2020. június 9., kedd

A nádánuszandhána-jóga

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

2. vers

szadásivoktáni szapádalaksa
lajávadhánáni vaszanti lóké
nádánuszandhánaszamédhimékam
manjámahé mánjatamam lajánám

Ebben a világban százhuszonötezer változata létezik a lajának (elmerült koncentrációnak, vagyis meditációnak), melyekről Szadásiva (az eredeti, örök Siva) említést tesz. Ezen laják között a náda (belső hang) által kiváltott elmerülésből fakadó szamádhi tekinthető a legkiválóbbnak.

Az Úr Siva a hindu szentháromság (Brahmá - teremtés, Visnu - fenntartás, Siva - pusztítás) egyik tagja, és számtalan megnyilvánulási formája közül Szadásivát tekintik az eredeti kútfőnek. Sok jógi Sivát tekinti a jógával kapcsolatos tudás forrásának. A Siva-szamhitában például Siva Párvatíval történő párbeszédén keresztül tanítja a jógával kapcsolatos legfontosabb tudást. 

Sankara szerint Siva a laját (elmerülés, vagy feloldódás, a tárggyal rendelkező szamádhik egyik fajtája) emeli ki a jóga gyakorlatai közül, és a százhuszonötezer laja közül is a nádánuszandhánamot (összekapcsolódás a belső hang által) tekinti a legkiválóbbnak. A "laja" kifejezés a feloldódást jelenti, mint ahogyan a "jóga" kifejezést is szokták összekapcsolódásként fordítani. Egyszerű példa a feloldódásra, amikor a só feloldódik a vízben. A jógában is sokféle laja lehetséges: Az elme feloldódik a pránában (életerőben), a prána feloldódik az átmanban (önvalóban) stb. A nádánuszandhánam gyakorlatában a nádára, vagyis a belső hangra koncentrálunk, mely a testünkön belül, egészen pontosan a szívcsakrában jön létre. 

A nádánuszandhána egy nagyon kifinomult gyakorlat, mely csak a fejlett jógik számára elérhető. Az anáhata csakrában egy finom belső hang jön létre, amit hosszas koncentráció után képesek vagyunk meghallani. A nádára irányuló koncentráció következtében az elme feloldódik a hangban, és elindul felfelé az anáhata csakrából (szívcsakrából) a szahaszrára (koronacsakra) irányába. 

A náda, vagyis belső hang a gyomorban található tűz (na szótag) és a torokban elhelyezkedő szél vagy levegő (da szótag) súrlódása következtében jön létre az anátaha csakrában. A náda, vagyis a belső hang nem hallható a fizikai hallószervvel, csak az elmével, de a nádát tekintik a fizikailag is megnyilvánuló hang (sabda) forrásának.





2020. június 8., hétfő

Látomások nyomában 10. rész - Epilógus

10. Minden a rokonom!

Amikor véget ért a Felső Világbeli utazás, melyet az előző részben ismertettem, úgy jöttem vissza, hogy tudtam: befejeztem a dolgomat erre a kiülésre, és a következő időszak annak a jegyében fog telni, hogy az itt tanult dolgokat elmélyítsem és alkalmazzam a mindennapi életemben is. Így egyre türelmetlenebbül vártam, hogy mikor jön már Oguz, hogy kihívjon a kunyhóból. Az idő java részét megint heverészéssel töltöttem el, jobb híján, és egyszer hallottam, ahogy fűrészelnek, rakják a fát és a köveket a befejező kunyhó-szertartáshoz. Utána jó ideig semmi. Majd fellobbant a szertűz a kunyhó előtt, és hallottam a lángok bíztató ropogását, a beszűrődő füstszagot. Innen besaccoltam, hogy maximum két óra lehet hátra a "szabadulásig", de azt gondoltam, hogy Oguz először mindenkit be fog hozni a hegyről és az erdőből, és én leszek az utolsó. Komótosan összepakolgattam a cuccaimat, és vártam. Vártam. Vártam. Végül itt is az történt, mint minden egyes jövetelekor: amikor nem számítottam rá, akkor jelent meg, és kihívott a kunyhóból. A négy villás botot és a zsályát nekem kellett összeszednem, majd megöleltük egymást, és segítettek kiszedni a cuccaimat a kunyhóból, kiszellőztetni a kunyhót a szertartás előtt. Ekkor viszont nem kaptam vizet, de gondoltam, hogy nem lesz hosszú a kunyhó-szer, és csak kibírom már a végéig ivás nélkül. Amíg vártam a többiek visszaérkezésére, megmelegítettem a dobomat a szertűznél, és így a bőr visszafeszült, kiszállt belőle a pára. Most megint olyan, mint újkorában.

Lassan mindenki beért a kiülőhelyéről, talán 13-an maradtunk kint végig a 18 kiülőből. Mindenki eléggé elcsigázott volt, de a szertartás közelgő vége azért felvillanyozott bennünket. Beültünk a kunyhóba, jöttek az izzó kövek, Oguz locsolta a vizet, felcsapott a gőz. Elmondtuk az imaköröket, és énekeltünk torkunk szakadtából, mint egy maraton hajrájában. A harmadik körnél azonban én már besokalltam, nagyon mellbevágott a meleg és az elmúlt négy nap megpróbáltatásai. A negyedikben már csak a túlélésre játszottam, aztán valahogy nagy nehezen mindenki kikászálódott a kunyhóból, és végre kaptunk vizet, cukros teát. Én is kimásztam, és "Minden a rokonom!" felkiáltással elterültem, hogy elkezdhessek inni és visszatérni a "normál" üzemmódba.  Hátra volt még a botok és a zsálya elégetése a szertűzben, majd átöltözés, mosakodás a patakban, és együtt elfogyasztottuk a böjtöt megtörő vacsorát. 

Beszámolóm olvasgatása közben sokan nekem szegezték a kérdést: nem veszélyes-e négy napig víz nélkül lenni? Ahogy összeszámoltam, a kezdő kunyhó és a záró kunyhó között nagyjából 72 óra és még egy pár telt el. Én azért fogadtam el másod- és harmadnap a kis pohár vizet, hogy a lélektani határ meglegyen, de utólag belegondolva lehet, hogy anélkül is ki lehet bírni a dolgot. Ez ugyanis nem egy közönséges akaraterő-vizsga vagy túlélő-mutatvány, hanem egy szakrális szertartás. Oguz és a segítők négy napig folyamatosan táplálják a szertüzet és énekelnek reggel-este, ezzel tartva nekünk a védelmező teret. Emellett jóka esznek-isznak helyettünk is, és ez a kollektív szimbiózis úgy látszik, hogy nagyon sokat segít az éhezés és szomjazás mérséklésében. Így nem csak agonizál az ember négy napig, hanem jut lehetősége a belső munkára, a tudatalattijában rejlő démonokkal való megközdésre, és a számvetés megvonására az életével kapcsolatban. Tehát egyedül senkinek nem ajánlom, hogy üljön ki az erdőbe négy napra étlen-szomjan, mert annak nem ugyanez lesz a hatása spirituálisan sem. Mint minden szellemi munka esetében, itt is nagyon fontos, hogy olyan beavatott személy vezesse a szertartást, akinek mély kapcsolata van a Szellemvilággal, és így tudja biztonságosan levezetni a folyamatot.

Magából abból is, hogy a kunyhó után már egy-két órával úgy működtem, mintha mi sem történt volna, szintén arra következtetek, hogy sok szellemi támogatást kaptunk. Nem spóroltam az evéssel a böjt megtörésekor, mégis kifogástalanul sikerült megemészteni, nem ült be a gyomromba, mint egy nagy kődarab. Az integrációs időszak persze még hetekig, hónapokig is eltarthat, ami alatt sok felismerés jöhet, és sok olyan mozzanat történhet az életemben, amit valahol a lelkem mélyén ez a Földanya méhében eltöltött négy nap indított el. Jelenleg úgy érzem, hogy ezt a szertartást (pesze megfelelő előkészületek után) mindenkinek érdemes kipróbálnia, legalább egyszer az életében. Minden a rokonom!

Belinkelem még ide az előző kilenc részt is, hogy sorrendben is el tudjátok olvasni:






2020. június 7., vasárnap

Szúptapáda pársvángusthászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"8. Szúptapáda Pársvángushtászana

Ez az ászana 23 vinyászából áll. A 8. vinyászáig a szúpta pádángusthászana módszerét követi. A 9. vinyászában, a korábban leírt szabályok megszegése nélkül, húzzuk ki a felemelt lábat ugyanarra az oldalra (a jobb oldalra) és lassan engedjük le a talajra, miközben még mindig a nagylábujjunkba kapaszkodunk. Ebben a szthitiben a fejünk felfelé fordul, a másik kinyújtott lábunkat pedig egyenesen és a talajba nyomva tartjuk. Maradjunk ebben a 9. vinyászában legalább tíz percig és utána hajtsuk végre a tizedik vinyászát. A tizedik vinyászában hozzuk vissza az oldalt lévő lábunkat a 8. vinyásza pozíciójába, és maradjunk ott. Anélkül, hogy elengednénk a lábunkat, mozgassuk olyan módon, hogy a lábunk (vagy a vádlink) a mellkasunkat érinti a nyakunk alatt, és a lábujjat fogó karunk a nyakunk mögé kerül. Maradjunk itt. Ebben a szthitiben kissé meg kell emelni a fejünket. Vagyis hat angula távolságnak kell lennie a föld és a fejünk között. A máthamon belül ezt szammukha parivritászanának nevezik. Ismételjük meg ugyanezt a másik oldalon. Először a jobb lábbal, majd a ballal gyakorolni – ez a legkiválóbb jógi jellemzője. A 11. vinyásza ugyanaz, mint a 8., és a 12. olyan, mint a 7. A 13. vinyászát úgy hajtsuk végre, mint a 8.-at, A 14. és 15. vinyászát pedig úgy, mint a 9. és 10–et. A 16. olyan, mint a 8., a 17. pedig olyan, mint a 7. A fennmaradó 6 vinyászát ugyanúgy kell végrehajtani, mint a pascsimóttánászana utolsó hat vinyászáját. Utána térjünk vissza szamaszthitibe.

Hatásai: Nem csak a pársva nádít tisztítja meg, de nem hagyja a pársva vájunak, hogy a testben létezzen. Megszünteti az olyan betegségeket, mint a heveny tüdőbaj. Nők ne végezzék a terhesség ideje alatt.

(A szúptapáda pársvángushtászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre és kilégzésre feküdjünk hanyatt.

Astau: Belégzésre emeljük fel a jobb lábunkat és fogjuk meg a nagylábujjunkat a jobb kéz ujjaival.

Nava: Kilégzésre fokozatosan engedjük ki a jobb lábunkat a jobb oldalra úgy, hogy az egész lábunk külső oldala a talajba nyomódjék. Közben továbbra is fogjuk a nagylábujjat, és nézzünk felfelé, a bal tenyerünk pedig maradjon a bal combon (szúpta pársva pádángusthászana).

Dasa: Belégzésre hozzuk vissza a jobb lábunkat a törzs fölé, majd a nagylábujjat továbbra is fogva, hajlítsuk be a térdünket, és kilégzésre húzzuk a lábszárat a mellkasra, miközben az alkarunk a tarkó mögé kerül. A fejünket kissé emeljük meg, és nézzünk előre (szúpta ardhaparivritta pádászana).

Ékádasa: Belégzésre egyenesítsük vissza a jobb lábunkat ás a jobb karunkat, de ne engedjük el a nagylábujjat.

Dvádasa: Kilégzésre engedjük vissza a jobb lábunkat a talajra, savászana pozícióba.

Trajódasa: Belégzésre emeljük fel a bal lábunkat és fogjuk meg a nagylábujjunkat a bal kéz ujjaival.

Csaturdasa: Kilégzésre fokozatosan engedjük ki a bal lábunkat a bal oldalra úgy, hogy az egész lábunk külső oldala a talajba nyomódjék. Közben továbbra is fogjuk a nagylábujjat, és nézzünk felfelé, a bal tenyerünk pedig maradjon a bal combon (szúpta pársva pádángusthászana).

Pancsadasa: Belégzésre hozzuk vissza a bal lábunkat a törzs fölé, majd a nagylábujjat továbbra is fogva, hajlítsuk be a térdünket, és kilégzésre húzzuk a lábszárat a mellkasra, miközben az alkarunk a tarkó mögé kerül. A fejünket kissé emeljük meg, és nézzünk előre (szúpta ardhaparivritta pádászana).

Sódasa: Belégzésre egyenesítsük vissza a jobb lábunkat ás a jobb karunkat, de ne engedjük el a nagylábujjat.

Szaptadasa: Kilégzésre engedjük vissza a jobb lábunkat a talajra, savászana pozícióba.

Astadasa: Belégzésre üljünk fel, majd kilégzésre gördüljünk hátra csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül csaturanga-dandászanába. Opcionálisan elegendő a felülés után hátraugrani a két kar között.

Ékónavimsatihi: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Vimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánásdzanába.

Dvávimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Trajóvimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)

2020. június 6., szombat

Szúpta pádángusthászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"7. Szúpta Pádángushtászana

Ennek az első kramája 21 vinyászából áll. A hatodik vinyászáig ugyanaz, mint a pascsimóttánászana esetében. A hetedik vinyászában feküdjünk hanyatt a nyújtott lábas ülőhelyzet helyett. Amikor lefekszünk, az egész testünket nyomjuk bele a földbe. A lábujjainknak felfelé kell mutatnia, a sarkunknak pedig a földhöz ragasztva kell lennie. Ezt más iskolákban savászanának is nevezik. Ez a szúpta pádángusthászana hetedik vinyászája. Fogjuk meg a jobb nagylábujjat a jobb kezünk ujjaival, végezzünk récsaka kumbhakát és maradjuk ebben a helyzetben, ameddig tudunk. Ezt a szthitit daksina szúpta pádángusthászanának nevezik. Miközben ebben a szthitiben maradunk, a kinyújtott lábunk vagy karunk térdét vagy könyökét sohase hajlítsuk be. A bal kezünket a kinyújtott bal láb combjára kell helyezni. A kilencedik vinyászában, lassan húzzuk a jobb lábunkat a mellkas jobb oldala elé. Közben lassan emeljük a fejünket, amíg az arcunk a jobb térdünkhöz nem ér. Maradjunk így valameddig. A 10. vinyásza ugyanaz, mint a 8., A 11. vinyásza ugyanaz, mint a 7. A 12-15. vinyászák megegyeznek a 8-11. vinyászákkal, de a bal lábunkkal és karunkkal. A 16-21. vinyászákig kövessük a pascimóttánászana 11-16. vinyászáinak módszerét, és ezután térjünk vissza szamaszthitibe. A 12. vinyászát váma szúpta pádángusthászanának nevezik. A 8. és a 15. vinyászák között a testünk egyik részének sem szabad meghajolnia. Miközben az egyik lábunk fel van emelve, a másiknak határozottan nem szabad behajolnia, kifordulnia vagy bármilyen módon csavarodnia.

Hatásai: Arányosan tartja a testrészeinket, és nagy erőt ad az idegeknek. Jól megerősíti a csípőt. Nők számára nem javasolt terhesség alatt.

(A szúpta pádángusthászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre és kilégzésre feküdjünk hanyatt.

Astau: Belégzésre emeljük fel a jobb lábunkat és fogjuk meg a nagylábujjunkat a jobb kéz ujjaival.

Nava: Kilégzésre fokozatosan közelítsük a jobb combot a jobb mellkashoz, majd érintsük a fejünket a térdhez.

Dasa: Belégzésre engedjük vissza a fejünket a talajra, és engedjük magasabbra a jobb lábunkat.

Ékádasa: Kilégzésre engedjük vissza a jobb lábunkat a talajra, savászana pozícióba.

Dvádasa: Belégzésre emeljük fel a bal lábunkat és fogjuk meg a nagylábujjunkat a bal kéz ujjaival.

Trajódasa: Kilégzésre fokozatosan közelítsük a bal combot a bal mellkashoz, majd érintsük a fejünket a térdhez.

Csaturdasa: Belégzésre engedjük vissza a fejünket a talajra, és engedjük magasabbra a bal lábunkat.

Pancsadasa: Kilégzésre engedjük vissza a bal lábunkat a talajra, savászana pozícióba.

Sódasa: Belégzésre üljünk fel, majd kilégzésre gördüljünk hátra csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül csaturanga-dandászanába. Opcionálisan elegendő a felülés után hátraugrani a két kar között.

Szaptadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánásdzanába.

Vimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Ékavimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)


2020. június 5., péntek

Látomások nyomában 9. rész

9. A Felső Világba, és még tovább...

Elérkezett végre a negyedik nap hajnala, és láttam a halvány fényeket beszűrődni a kunyhó szegélye alatt. Ekkor már biztosabb voltam abban, hogy ki fogom bírni a végéig, de persze ahogy közeledett a délután, egyre fokozódott a türelmetlenségem is. Most már naponta többször átmozgattam magamat jógagyakorlatokkal, mert egyre inkább feszélyezett a mozgáshiány, és alvásmennyiségben is többet pótoltam az elmúlt három napban, mint amennyire kipihent valaha is voltam az elmúlt években. Viszont azt vettem észre, hogy a testem adaptálódott a kunyhós léthez, és nem voltak olyan erős testi fájdalmaim, mint az első napon. A néha beütő éhségérzet és az általános kiszáradás már egy tompult, megszokott érzéssé vált, és az ingerszegény háttérből egyre élesebben emelkedtek ki a spirituális megélések. Bár négy napja nem szóltam senkihez, és egy átlagos napon is több minden történik az életemben, mint ezalatt a kunyhóban töltött időszak alatt, egyre mélyebb értelmet nyert bennem Oguz látomáskeresés-indulója: 

Egy nap, egy esztendő

Két nap, két esztendő

Három nap, három esztendő

Négy nap, négy esztendő

 

Nagyapák, Nagyanyák gyertek

Nagyapák, Nagyanyák gyertek


Szellemek, gyertek!

Ég sátrából, föld odvából gyertek!


 Tudtam, hogy még hátravan egy utazás a Felső Világba, de mivel szeretek rendszert kialakítani az életemben, ezért meg akartam várni, amíg Oguzék elkezdik az éneklést az Ősök fájánál, és utána akartam játszani a dorombon, didgeridoon és a dobon, és akkor akartam berévülni. De persze mint sok más alkalommal e látomáskeresés alatt, ismét bebizonyosodott, hogy nem én vagyok a főnök, és a látomások akkor jönnek, amikor akarnak, nem pedig akkor, amikor én elképzelem. Ahogy jógázgattam és mantrázgattam, hirtelen egy erős sugallatot éreztem: "Ne várakozz tovább, hanem fogd meg a dobodat, és indulj!"

Elkezdtem dobolni, és az utazás ott folytatódott, ahol tegnap abbamaradt, ismét Shambhala királyságában találtam magamat, Sanat-kumara, illetve Maitreya Buddha ragyogó formájában ült meditációs pózban, és körülötte a sok bódhiszattva és megvilágosodott bölcs, és sugározták kifelé a fényt. Mi közeledtünk az erőállataimmal, a farkassal és az oroszlánnal, és a körből kiinduló fénycsóva elérte a szívemet, majd fokozatosan "behúzott" a körbe, és egyre közelebb húzott magához, míg végül beléptem a Buddha testébe, tehát a fordítottja vagy inkább a végső mozzanata zajlott le annak a meditációnak, amit az előző napon kaptam. 

Utána elindultunk fölfelé, és a Buddha harmadik szemén keresztül léptem ki. Akkor már mind a négy erőállatom velem tartott, és fölfelé haladtunk egy fényhídon a Felső Világba, mely később átváltozott szivárványhíddá. Közben észrevettem, hogy a törpéktől kapott különböző fegyverek és vértek is megjelentek rajtam. Megérkeztünk egy varázslatos erdőbe, ahol csoda-növények voltak, és mindegyiken fényjelenségek voltak, világítottak a gyümölcsök, ágak, levelek. A fény-álfok, fény-tündérek birodalmába kerültünk, amiről kiderült, hogy itt vannak sokan a Felső Világ-beli segítőim közül is. 

Először a Hathorokkal találkoztam. Ők régóta a segítőim, és nehéz megállapítani róluk, hogy egyszerre egy személy van jelen, vagy a személyek egy csoportja, mert kollektív módon szoktak szeretetet és gyógyító érzelmi energiákat sugározni, általában hangok vagy valamilyen skálázáshoz hasonlító hullámok kíséretében. Ők tanították meg például az emberiségnek a hangtálak használatát és a torokéneklést. Sokszor egy felismerhetetlen fény-felhő formájában vannak jelen, vagy éppen sok fejük van.  Ott ültek a Hathorok, és kör alakban egy hangszer volt körülöttük, mintha egy fényorgona lett volna, vagy ha fizikai hangszerhez kellene hasonlítani, akkor egy kristályorgonához tudnám hasonlítani, ami fénylett. Ezen hoztak létre harmonizáló hangokat és érzelmi energiát. A hangon keresztüli gyógyításra hívták fel a figyelmemet.

A következő segítőm, aki megjelent, Ishmail volt, az arcturusi segítőm, aki a lélekvisszahívásban szokott segíteni. Megérintette a tegnap kapott sisakomat, és megmutatta, hogy úgy működik, mint az X-menben Professzor X sisakja - segít megtalálni a Szellemvilágban szétszóródott lélekrészeket, és kapcsolatot teremteni velük. A különböző eszközök, amiket kapok, általában mindig akkor szoktak megjelenni, a segítőkkel együtt, amikor éppen szükség van rájuk egy utazás közben. A sámáni lélekutazásra azt mondják, hogy a szellemek vezetik, tehát nem az én egóm írja a forgatókönyvet, és nem a racionális elmém találja ki a megoldásokat a problémás helyzetekre, hanem sugallatként kapom őket, ha bízom a szellemi segítőkben. 

A harmadik segítőm egy magasabb dimenziós lény, egy fénylény, akit Ekendranathnak neveznek. Ő egy piramis tetején szokott megjelenni, és maga is leginkább piramis formájú, két nagy sötét szemmel. A Felső Világbeli segítők formája nem mindig annyira konkrét, de az övét így lehetne leginkább leírni, és így szoktam felismerni. Amikor valakit gyógyít, akkor az arany piramis tetejére kell felvinni a szellemtestét, és ő "ráborul", és átitatja arany fénnyel. Ő azt mutatta meg, hogy a piramisok elkezdtek kiterjedni minden irányba, mint egy kaleidoszkópban. Arra akart utalni ezzel, hogy az ő segítségével a multidimenzionális látásmódot tudom fejleszteni. 

Utána továbbmentünk az erdőben, és azt láttam, hogy a különböző fénylő fák, bokrok mögött mindenütt tündérek rejtőznek, főleg víztündéreket láttam. A tónak, a vízesésnek is volt egy-egy tündére, a harmatcseppekben is parányi tündérek rejtőztek, valamint a tóban is láttam fénylő aranyhalakat, de közelebbről szemlélve ők is izgő-mozgó, világító tündérek voltak. Ezen a negyedik napon a Létkerék szerint én is a vízzel próbáltam dolgozni. Ebből a képből azt értettem meg, hogy a Természet jelenségeiben mindenütt ott van a gyógyító erő, hogyha mi rá tudunk hangolódni. 

Mentünk tovább, és éreztem, hogy lassan át fogunk kerülni a másik magasabb világba, de búcsúzóul még megjelent néhány fény-álf, akik mintha hosszú palástban álltak volna az út két oldalán, és a fejükön olyan sisak volt, ami két tekeredő kos-szarvra emlékeztetett. A kezükből szimbólumokat szórtak felém, melyek ott keringtek körülöttem, sok ezer féle szimbólum, és azt az áldást adták, hogy tanuljam meg a szimbólumok tudományát, mert ezzel is sok mindenkinek tudok segíteni, ugyanis sokszor szoktam kapni én vagy a vendégeim nekik szóló szimbólumokat, amikkel dolgozniuk kell. 

Ezután mentünk tovább felfelé a Bifröstön, a szivárványhídon és Vanaheimbe értünk, az erdei istenek birodalmába. Ahogy itt haladtunk, a természet erőinek irányító isteneivel találkoztunk, szélistennel, vízistennel, tűzistennel, a termékenység és a jót termés isteneivel és istennőivel, az évszakok istennőivel. Nagyon buja, természetes környezetben voltunk. A végén odaértünk egy kis kunyhóhoz, mely előtt ott állt az indián sámán segítőm, aki az utóbbi napok mindhárom utazásában jelen volt. Meg is lepődtem, hiszen azt hittem, hogy Alsó Világbeli segítő, de ő nevetve mondta, hogy Alsó és Felső Világbeli is, mint ahogy sok-sok más, ellentmondó tulajdonságot egyesít a személyisége, például most az arcának egyik fele férfi, a másik női volt. Bár általában fehér lovon szokott jöni, itt most anélkül állt. 

Felém nyújtotta a tenyerét, és azok a növények voltak benne, melyekkel már egy ideje dolgozom: zsálya, sárkányvér, hajnalka, palo santo és fehér üröm. Utána behívott a kunyhóba, és mondta, hogy van még itt száz még ezerféle növény, amit meg kell ismernem. Bementünk a kunyhóba, és telis-tele volt kis üvegcsékkel, edényekkel, mindegyikben más-más gyógynövénnyel. Amikor az ember leszedi és megszárítja a füvet, akkor már nem tud annyira közvetlenül kapcsolódni a növény szelleméhez, mint amikor az élő növény mellett ül. Itt viszont az üvegcsék előtt ott táncoltak a fénylő szellemeik. A sámán azt mondta, hogy meg kell tanulnod majd ezeknek a növényeknek a tudományát, és kapcsolódnod kell a szellemeikhez, mert végtelen számú van belőlük. 

Továbbmentünk a következő helyiségbe, ami valamiféle udvar lehetett, és olyan volt, mint egy ásványtár. Számtalan kő, kristály, ásvány állt ott körbe-körbe, és az ő szellemeik is üdvözöltek, mintegy jóváhagyva, hogy majd megismerhessem gyógyító titkaikat. Arra is adott egy áldást a sámán, hogy ezeknek a tudományát is meg kell tanulnom majd. Mentünk tovább, és állatok jelentek meg, nagyon sokféle erőállat, nem csak az enyémek. Az állatokkal való munkára hívta fel a figyelmet: hogy mindegyik állat rendelkezik gyógyerővel, nem csak a "legmenőbbek", hanem mindegyik. Ekkor megérkeztek Odin hollói, mi pedig a táncoló fényállatok köréből kilépve tovább haladtunk fölfelé a hollók kíséretében, és elérkeztünk Asgardba, ami a vikingek legmagasabb világa. 

Ott láttuk a különböző istenek palotáit: Frey és Freya, Thor és Sif palotáját, majd Loki palotáját láttam, mely egy kissé sejtelmesebb, félhomályosabb volt, mint a többi. Végül odaértünk a Valhallába, Odin és Frigg fogadtak, valamint az einherjarok, Odin harcosai, akikkel kapcsolatban kaptam a dalt előző nap. Kérdezték, hogy jövök-e egy kicsit csatározni, gyakorolni. Modtam, hogy persze, mert tudtam, hogy itt a lelkes harcosok minden nap halomra kaszabolják egymást, majd másnapra magukhoz térnek és együtt isznak, mintha mi sem történt volna. De azt mondták, hogy ennek még nincs itt az ideje, majd ha jön a Ragnarök, akkor fognak hívni harcba. 

Ott voltak a Valkűrök is, akok harcos istennők és lélekkísérők. Amikor a kereszténység elhódította Európát a pogány hit elől, akkor az angyalok formájában (bár őket inkább férfinevekkel szokták illetni) éltek tovább a Valkűrök. A valkűrök azt az áldást adták, hogy "hívj majd minket, amikor valamilyen nemes lélek meghal, és el kell őt kísérni a Túlvilágra." Utána találkoztam Odinnal. Ismét mutatta a rúnákat és a pajzsot, jelezve, hogy ennek a rendszernek a megkapása és alkalmazása még rám vár. Ebből eddig huszonkilenc szimbólumot kaptam meg. Az előző napokban általa mutatott és mondott dolgokat még egy áldással egészítette ki: megfogta a sisakomat, és azt mondta, hogy még hosszú időn keresztül kell tanítanom az embereket a szellemvilág dolgaira. "Ezt a próbát most kiálltad, de az igazi beavatásodra a következő kiülésnél fog sor kerülni. Most pedig menj a kedvenceidhez!"  

Ezzel egyértelművé tette, hogy októberben, amikor Oguznál történő kétéves képzésünk véget ér, a tanulócsoportunk "záróvizsgáján", egy ugyanilyen látomáskeresés-szertartáson nem lesz elég, ha csupán segítői minőségben vagyok jelen (mint ahogy egy jó párszor eljátszottam ezzel a gondolattal az elmúlt napokban), hanem konkrétan ki is kell ülnöm majd az erdőbe. 

Amikor Odin búcsút intett nekünk, tovább emelkedtünk felfelé, most már csak a sasom és a sárkányom volt velem. Fölöttem és alattam voltak, mintha egy szendvics lettünk volna, de azután eggyé váltunk, és a Nap felé repültünk. Amikor éppen elértük volna a Napot, akkor megsokszorozódott, mint egy fényhíd, amikor a fényképezőgép optikájába belevilágít a Nap. Végtelen hosszú fény hídon keresztül haladtunk fölfelé, és a legvégén azt láttam, hogy egy nagy hófödte hegycsúcsot ölelnek körbe a Nap sugarai, és felismertem, hogy a Kailása hegyen vagyunk. Ez volt az utazás utolsó állomása, megérkeztünk Sivához. Siva nagyon lelkesen fogadott, és azt mondta, hogy "Én is dobolok veled (doboltam ugyanis az utazás közben), táncoljunk együtt!" Nagyon jólesett a mozgás, még ha csak szellemi szinten, mintha Siva a mozgáshiány miatti szenvedésemet próbálta volna enyhíteni. Utána pedig leültettek, mondván: "Látjuk, hogy szomjas és éhes vagy, légy a vendégünk!" Jött Párvatí és egy arany serlegből Gangesz-vízzel kínált, amivel csillapíthattam szomjamat. Utána válogatott vegetáriánus falatokat tettek elém, még Ganésa is ott volt, aki édességeket nyomott a kezembe. Megetettek-megitattak. Ez volt az utazás utolsó mozzanata. Örültünk egymásnak, olyan volt Kailáson lenni, mintha hazatérnék. Utána búcsúzkodni kezdtünk, és elindultunk vissza az Életfa tövéhez. 

Amikor ereszkedtünk lefelé, azt láttam, mintha a sasom meg a sárkányom egy fekvő végtelen nyolcas alakban repülne, egy szép fényszimbólumot felrajzolva az égre. Ahogy ereszkedtünk lefelé, belekerültünk az Életfa törzsébe, és ott is egy fényspirálon keresztül ereszkedtünk le, egészen a tövéig. Visszaérkeztünk, kiléptünk a fából, és ott láttam a Nornákat a Wyrd (Sors) kútja mellett, amint ránk ügyet sem vetve, tovább szövögetnek. A Wyrd kút, amelybe éjjel is belenéztem, volt a legutolsó kép ebből az utazásból. Lassan befejeztem a dobolást, kinyitottam a szememet, és tovább bámultam a köveket, a Nagyapákat a kunyhó közepén lévő gödörben, a beszűrődő halvány reggeli félhomályban.









2020. június 4., csütörtök

Az anyagi létezés dzsungele

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

A Jóga-tárávalí eső verse az Ashtanga kezdő mantra néven is elhíresült Pattabhi Jois által, bár ő a dzsanaszja jé (aki az embereké) szavak helyett a nihsréjaszé szavakat használta. Tekintsük át még egyszer a fenti vers szavankénti fordításával együtt az „ashtanga vinyásza” változat jelentését!

vandé - leborulok, imákat ajánlok; gurúnám - a guruknak, vagyis a mesterek láncolatának; csarana-aravindé - lótuszhoz hasonlatos lábaiknak; szandarsita - akik megmutatják, megnyilvánítják; szva-átma - a saját önvalónk, a transzcendentális lélek; szukha - boldogság, öröm; avabódhé - a felébresztése, megvalósítása; nihsréjaszé - a végső java érdekében; dzsángalíkájamáné - kígyó-szelídítő formájában; szamszára - a születés és halál körforgása; háláhala - pusztító méreg; moha – illúzió; sántjai - megszelídítése.

Az összes guru lótusz lábainál imádkozom, akik az igaz tudást tanítják, és megmutatják az utat az önvaló felébresztésével járó, nagy boldogságról szóló tudáshoz, akik képesek megszelídíteni az illúzió kígyóját, és képesek semlegesíteni a feltételekhez kötött lét tudatlanságának mérgét.

A fenti versben Sankara kifejezi, hogy minden sikert, amelyet a jóga útján elérünk, a guru kegyének kell tekinteni. Az a guru, aki megvalósította a jóga tanítását, a Patandzsalítól, illetve az Úr Sivától eredő tanítványi láncolatot képviseli, ezért többes számban szólítja meg a versben. A hódolat felajánlása a guru lótuszlábainak a tisztelet hagyományos kifejezése, melyet a szívünk előtt összetett kezekkel, vagy a földön botként hasra fekve hajtunk végre. Sankara rámutat arra is, hogy a jóga gyakorlásának célja az önvalóról szóló tudás és megvalósítás felébresztése, mely elvezet a végső boldogsághoz. A guru mintegy kígyó-szelídítőként jelenik meg az anyagi lét dzsungelében, hogy megvédje az eltévedt lelkeket az illúzió kígyójának mérgező marásától, illetve az illúzió hatása alatt álló lelkeket kigyógyítsa tetszhalott állapotukból, és felébressze a valódi lelki létezésre.

2020. június 3., szerda

Látomások nyomában 8. rész

8. A víz napja

Lassan körbeértünk az évkörön, és közeledett az utolsó nap. A harmadik éjszaka közeledtével ismét kértem, hogy hadd lehessen beavató álmom. Egészen konkrétan igyekeztem megfogalmazni, hogy szeretnék lemenni az Alsó Világba, a Földanya szívébe álmomban, és ott jöjjenek az erőállatok, meg a szellemi segítőim, darabolják fel a testemet, és szopogassák le a húst a csontjaimról, majd utána ismét rakják össze a testemet, borítsák be hússal, hogy újjászülethessek egy tudatosabb, sámáni minőségben. Nem, nem a koplalás kezdett az agyamra menni, hanem ez egy klasszikus beavatási élmény, amit a földkerekség legkülönbözőbb pontjain meg szoktak élni a sámánok. Szóval ezért imádkoztam, és utána mentem el aludni. 

Hajnal felé valóban volt egy álmom, melyből két motívum maradt meg élesen. Az első álomban egy magyar vidéki tájon voltam, és egy növényt mutatott valaki, amit márianövénynek nevezett (lehet, hogy ez a máriatövis lenne?). A növénynek egy függőleges szára volt, és két oldalsó is, mintha szárnyak lennének. Belülről fénylett, kívül fekete volt, és tüskés is volt. Az álmomban kétszer is feltettek egy találós kérdést: "Ezeket a növényeket az 1400-as években telepítették be ide. Szerinted hány tő volt itt akkor, és hány tő van itt most?"    A válasz az volt, hogy ugyanannyi, mert azokból a tövekből nőnek ki, és akármennyire sokszorozódnak fraktálszerűen, mindig van egy eredeti tő, amiből a növény kihajt. A kérdés és a jelenet kétszer is ismétlődött. 

Az álom másik része a Gyűrűk ura és a Trónok harca keverékének tűnt, eléggé bizarr volt. Zsákos Frodót láttam, akire valamelyik segítője mondta, hogy hat őt most bizony tőrbe csalták, és fel fogják darabolni. Frodót láttam értetlen arccal, ahogy felfektették egy asztalra, és elkezdték feldarabolni a testét. Az egyes testrészeiből mintha abortált csecsemők és újszülöttek testrészei potyogtak volna ki. A hang bejelentette: Frodó testének kilenc részében vannak annak a kilenc királyi dinasztiának a sarjai, akik nem születtek meg. Tehát nem azt láttam, hogy engem daraboltak fel, hanem őt. A Frodó testéből kihulló testrészek leestek a földre, és valahogy a föld alá kerültek. Az álom vége pedig az volt, hogy ezeknek a királyi dinasztiáknak a dns-ét részlegesen már azonosították itt a Kárpát-medencében. Nem igazán értettem meg ezt a két álmot. 

Utána ismét felébredtem az éjszaka közepén, elkezdtem jógázni, és csináltam egy légzőgyakorlatot: szász gyors ki-belégzés az orron keresztül, majd egy nagy belégzés, levegő benntartás, teljes kilégzés és levegő kinntartás. Ebből elvégeztem tíz kört, és jól fel is hevült a testem, ami végülis nem jött rosszul, mert utolsó nap kezdtem fázni egy kicsit a kunyhóban.

Utána ahogy ültem a vaksötétben, és a kövekkel teli gödör irányába néztem, a gödör mintha átalakult volna a Wyrd (Sors) kútjává, és láttam a folytatását annak, amit Odin megmutatott az előző éjszaka. Odin már nem volt ott, de én egy kicsit beleláttam a jövőbe. Azt láttam, hogy lesz majd egy elvonulóhelyünk valahol vidéken, és a fiam szeretni fog az állatokkal foglalkozni, a lányom pedig a növényekkel, és az ottani szállások hasznosításával. Mi inkább Budapesten leszünk, a kertes sámántanyán, amit éppen most építünk, és a csoportokkal együtt megyünk le a gyerekekhez. 

Aztán az Föld utópisztikus jövőjével kapcsolatban is sok képet láttam: azon gondolkodtam, hogy ha ott lesz a sok ember ezekben a város-rezervátumokban, és mindenből megújuló módon látják el magukat, akkor felmerült a kérdés, hogy az élelmiszert és a nyersanyagot honnan fogják venni. Azt láttam, hogy ellenőrzött farmokon fogják termelni a növényeket, a többit pedig a városokon belül "gyártják", és a nyersanyagokat is nagyon környezetkímélő módon fogják bányászni. Lesz globális internet meg világkormány, de például repülők nem lesznek, mindenki a saját kolóniájából távmunkázhat, szavazhat, vagy akár vezetősködhet. 

Lesz azonban az embereknek egy "szakadár" kisebbsége, akik inkább lemondanak a városi civilizációval járó kényelemről és modern technológiáról, és az ősemberek vadászó-gyűjtögető életmódjához térnek vissza, kint a vad természetben. Ők a sámáni látásmódot követték, és nem tudták volna elképzelni az életüket a Természet közelsége nélkül. Őket is békén fogják hagyni, viszont a két társadalom el lesz szigetelve egymástól. Ők is tudatosan arra törekedtek, hogy csak annyit vegyenek el a természettől, amennyire szükségük van. Amit láttam, abból az következik, hogy a mi nemzedékünknek, és a következőnek még nagyon nagy szabadsága lesz abban, hogy a természethez is tudjon kapcsolódni, és a modern technológia vívmányait is élvezhesse, de viszont fontos szerepünk lesz abban, hogy az emberiség ráforduljon a fenntartható fejlődés csapásvonalára. 

Az utolsó utazásom volt a legkomplexebb, de ezt majd a következő blogban fogom ismertetni. 

2020. június 2., kedd

A szamszára mérge

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:
  1. vers

vandé gurúnám csaranáravindé

szandarsita-szvátma-szukhávabódhé

dzsanaszja jé dzsángalíkájamáné

szamszára háláhala móhasántjai

Leborulok a tanítók láncolatának lótuszlábai előtt, akiken keresztül megnyilvánul az örök boldogság. Ők a kígyóbűvölők, akik megsemmisítik a szamszára mérgező hálóját, lecsökkentve az illúziót, mely megköt bennünket.

Itt Ádí Sankara először felajánlja a tiszteletét a gurujának (Govinda Bhagavatpádának) és a paramparának, azaz a tanítványi láncolatnak (gurúnám – többes szám). Az indiai tradícióban az első lépés mindig a tisztelet és köszönet kifejezése a guruk felé, akik a bölcsesség Végső Forrásától hozzák el a tudást. A gyakorló vagy szerző nem csak az alázatit igyekszik kifejezni, hanem a guruk áldását is kéri munkájára.

Elismerve tanítóját, Ádí Sankara arra mutat rá, hogy a tudását a tanítójától kapta, és számunkra is ezt a módszert javasolja, hogy biztonságban és helyesen tudjunk haladni. Csak akkor érhetjük el a béke, tisztaság és öröm állapotát, melyről a vers második sora beszél. A jóga ugyanis tapasztalati és nem intellektuális tudomány. Ezért fontos, hogy olyan személy vezessen bennünket, aki igazán járatos a jógában, annak legigazabb értelmében. Patandzsalí is ezze kezdi a Jóga-szútrát (1.1): atha jógánusászanam – „Most pedig következzék a jógáról szóló tudás tanulmányozása.”

Sankara a kígyóbűvölő (dzsángalika) metaforáját használja. A tanító, vagyis a kígyóbűvölő tartja kordában a bennünk lévő mérget (a tudatlanságunkat), mely a szenvedést okozza az életünkben. Amikor a szamszára (ismétlődő születés és halál, ok-okozat körforgása) mérgéről beszél, Sankara a testünkben, gondolatainkban és beszédünkben megjelenő szenvedés-forrásokra utal. Innen erednek a különböző problémáink. Érdemes észrevenni, hogy Sankara a bajunk csökkentéséről és nem megszüntetéséről beszél, mert a szenvedés tagadása vagy elutasítása nem annyira hatékony, mint a kordában tartásukra tett törekvés.

2020. június 1., hétfő

Látomások nyomában 7. rész

7. Shambhala fénye

Az előző utazásomban kapott meditációt egyből az utazás végeztével ki is próbáltam. A meditáció több lépésből áll:

1. Koncentrálj Shambhala fénylő királyságára. Minél többet tudsz meg róla könyvekből, szájhagyomány stb. alapján, annák könnyebb lesz kapcsolódni ennek a Föld feletti birodalomnak a rezgéstartományához. 

2. Képzeld el az aranyló Buddhát, és körülötte a 144 ezer beavatottat, akik nagyon erős energiakört hoznak létre, azáltal, hogy a szívükből kiáradó szeretet fényét összekapcsolják. Ebből a körből fény-nyalábok indulnak ki a Föld összes szent helye és spirituális beállítottságú lénye felé, aki próbál erre a magsabb tudatosságra ráhangolódni. 

3. Képzeld el azt, hogy egy sugár elindul a Maitreja Buddha ragyogó alakja felől a szívedbe, és megtisztítja azt az ártó erőktől, negatív érzelmi mintáktól. Ekkor meg kell tapasztalnod a feltétel nélküli együttérzés és szeretet energiáját, ahogy átjárja a szívedet.

4. Próbáld meg egyre közelebb húzni a szívedhez Shambhala egész királyságát, amíg végül bele nem kerül a mellkasodba, és az egész képet ott belül látod. 

5. Amikor ezt már tisztán látod, akkor a szíveden belül indulj el a tudatoddal a Buddha szívének közepébe, és igyekezz eggyé válni a Buddhával. 

Nem csak ilyen felemelő élmények voltak ám a kiülés harmadik napján. Mivel a meditáció mélyebben megérintette a szívemet, feltettem a kérdést magamnak, (vagy a Szellemvilágnak, ki tudja?), hogy ki az, aki számomra a legfontosabb az életemben, és az a válasz jött, és ezt így is éreztem, hogy a feleségem. A szívemen belül azt láttam, hogy ő foglalja el a legfelső helyet, és a két lányom meg a fiam alatta vannak egy háromszögben, így kitöltve a szívemnek mind a négy sarkát. Viszont azt is megkaptam a Szellemvilágtól, hogy jobban törődjek velük, és ne a saját egóm, frusztrációim meg elmeprogramjaim hatásait vetítsem ki rájuk, hanem úgy viselkedjek velük, ahogyan azt igazából megérdemlik. Ezt is el kell kezdeni gyakorolni, nem lesz könnyű, azt hiszem. Ez egy komoly jógafolyamat. Itt is a Földanyához igyekeztem imádkozni, hogy vigyen el mindent, ami akadályozza azt, hogy szívből tudjam szeretni őket, és akiülés után mér ne vigyek haza magammal annyit ezekből a dolgokból, amennyi előtte volt.

Azért a harmadik nap lassacskán telt, egyre jobban elveszítettem az orientációmat az időben, és egyre inkább vártam a következő külső impulzust, amiből mérni tudtam az idő múlását és a kiülés végének közeledtét. Közbe hallottam, hogy egy-két kiülő visszament a házhoz az esős éjszaka után, mire különböző programok indultak be a fejemben: "De jó nekik, ők már be is fejezték és fönt lájtolhatnak!" "Viszont én még mindig bírom, inkább jobb lenne végigcsinálni, de nem egóból, hanem alázatból." Ekkor marha ideges lettem magamra mindezekért a máshoz hasonlítgatásokért, egószintű versengésért, megfelelési kényszerért, és elkezdtem imádkozni Földanyához, hogy vigye el mindezeket a dolgokat a szívébe, és tisztítson meg, könnyítse meg tőlük a lelkemet. A gödör a kunyhó közepén ekkor mintha egy vulkán kráterévé vált volna, melynek a mélyén békésen ott fortyog a narancssárga magma, Földanya olvadt szíve. 

A következő mélypontom az volt, hogy délutánra már annyira rákészültem arra, hogy jön Oguz, és hoz még egy pohár vizet, hogy folyamatosan azon hallgatóztam, merre jár. Végül türelmemet vesztettem, és eldöntöttem, hogy vagy megfeledkezett rólam, vagy direkt nem jön erre, mert tegnap már lecsaptam a vízre. Meg is sértődtem rá, és befordultam aludni. Ekkor a Szellemvilág szinte harsogva belekürtölte a tudatomba: "Ne Oguzra legyél megsértődve, mert itt minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ha valakire meg akarsz sértődni, akkor sértődj meg ránk." "Jól van" - mordultam vissza, és megsértődtem az egész Szellemvilágra, majd el is bóbiskoltam, mint a hisztis gyerekek szoktak. Na ekkor érkezett meg Oguz, és én persze mindenkinek megbocsátottam, és nagy lelkesen szürcsölgettem a második pohár vizet a három nap alatt.