A kumbhaka mesterfokozata

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha elértük a 12:24:24 számolást, ismét csökkentsük a felére, megkapva a 6:12:12-t. Most váltsunk a belső kumbhaka mester-fokozatára, az 1:4:2 arányra (bár egyes tanárok szerint nem szabad kihagyni az 1:3:2 arányt sem). A Jóga-rahaszja azt mondja, hogy ez az arány a legfontosabb (2.59). Most a 6:24:12 számolással fogunk kezdeni. Elképzelhető, hogy ezt nagyon könnyűnek találjuk majd, így a következő nap növelhetjük a számolást 7:28:14-re. Folytassuk az időtartam növelését, amíg nem ütközünk ellenállásba. Sok gyakorló, akik megfelelő egyensúlyban tartják az előző fejezet végén leírt összes tényezőt, viszonylag könnyen eljut a 10.40:20 számolásig, de mindenképpen legyünk türelmesek, ne siettessük! A pránájáma varázslatos hatásának számos aspektusa, például a karma elégetése, a tudatalatti tisztítása és a prána rögzítése a betegségek gyógyítása érdekében ezen szintek fölött következik be. Ha szükséges, olvassuk el újra a kumbhaka hosszáról szóló részt a kumbhaka fejezetben, mely most már sokkal több értelmet nyer. A 11:44:22 és a 12:48:24 arányok már eleve erőteljes gyakorlást jelentenek, mely közben sok minden történik a felszín alatt. Ha elakadunk, ne aggódjunk, csak folytassuk a mindennapos gyakorlást. Azonban vizsgáljuk meg, hogy a korábban felsorolt életmódbeli tényezők közül melyik okozhatja a problémát. Ha sok stressz ér bennünket a munkahelyünkön, sok sültételt eszünk, gondok vannak a családunkkal vagy nem alszunk eleget, akkor elképzelhető, hogy nem tudunk továbbfejlődni, amíg meg nem oldjuk ezeket a dolgokat. Ilyenkor igazából jobb ugyanott maradni, ahol vagyunk a gyakorlásban, mint hogy még egy stresszforrást adjunk az életünkhöz.

Ha elértük ezt a pontot, akkor végezzünk alkalmanként tíz kört. Azt fogjuk találni, hogy a gyakorlás eleje sokszor könnyű, a közepe nehéz, az utolsó pár kör pedig ismét könnyű, mert ráhangolódtunk. Ez a tapasztalat azonban nem lesz meg, ha csak 5-6 kört csinálunk.

Azonban még akkor is, ha ezen a szinten maradunk, a 12:48:24 arány gyakorlása napi 30 percen keresztül az egész életünket és a személyiségünket is meg fogja változtatni. Bámulatosan hasznos lesz. Sok gyakorló számára a kulcs a továbbmenetelhez a kapálabháti gyakorlás növelése, valamint a bhásztriká hozzáadása, amely technikát a következőkben fogom leírni."

A szavaink súlya

A puránák, vagyis a hinduizmus krónikái szerint 5000 éve kezdődött a Kali-juga, vagyis az emberiség legsötétebb, legdegradáltabb korszaka. A védikus krónikák négy korszakra osztják az emberiség történelmét: Szatja-juga (aranykor), Trétá (ezüstkor), Dvápara (bronzkor) és végül Kali (vaskor). Ez utübbi korszak összesen 432 ezer földi év hosszú, az előző három pedig sorrendben négyszer, háromszor és kétszer olyan hosszú. 

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a védikus hagyomány szerint a dharmának, vagyis a vallásos elveknek négy lába, nágy alappillére van, ezek pedig a lemondás, a tisztaság, a kegyesség és az igazmondás. Mindegyik korszakban egy elv elveszik. A Szatja-jugában még mind a négy megvan, de a végére elveszik a lemondás az emberekből. A Trétá-juga alatt az emberekből kiveszik a tisztaság, a Dvápara-juga alatt pedig a kegyesség. Végül a Kalí-jugában a vallásosság utolsó alapelve, az igazmodás is fokozatosan megsemmisül.

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mikor hazudtunk utoljára, akkor valószínűleg nem kell nagyon messzire visszamenni az időben. Kisebb-nagyobb füllentések, az igazság elhallgatása, vagy a tények olyan interpretálása, ami valamilyen előnnyel jár a számunkra, ma már általánosnak mondhatóak. 

Nagyon kevés ember áll ki az igazságért, kevesen vállalják az ezzel járó megpróbáltatást, nehézségeket, önfeláldozást. A legtöbben hallgatunk, ha igazságtalanságnak vagyunk a szemtanúi, vagy ha nem is hallgatunk, cselekedni általában nem szoktunk. Az adott szavunkat pedig nem tartjuk be, könnyen megfeledkezünk az ígéreteinkről, az elköteleződéseinkről. 

Ebből nem csak az adódik, hogy megbízhatatlanná válunk, ami felszínessé teszi a társas kapcsolatainkat, hanem az is, hogy az akaraterőnkből is sokat veszítünk. Miért van ez így? Ha teszel egy fogadalmat, megígérsz valakinek valamit, és azt betartod, ha törik, ha szakad, bármilyen nehézségeket is kell legyőznöd ennek érdekében, akkor vasakaratra teszel szert, és a szavaidnak valóban lesz súlya. Az univerzum is úgy fog átrendeződni, hogy a kimondott szavad megvalósuljon. A védikus bölcsek is rendelkeztek ezzel a képességgel, ezért szatjavratának nevezték őket, és mindenki nagyon félt az átkuktól. Tudták, hogy attól még Isten sem tud megvédeni, mivel Ő is alárendeli magát a szavahihetőségüknek. 

Viszont ha sorozatosan nem tartjuk be az ígéreteinket, akkor fokozatosan elveszítjük az erőnket, hogy megvalósítsuk a terveinket, az álmainkat, hiszen magunknak is egyre könnyebben el fogjuk nézni azt, ha nem tartjuk be, amit vállaltunk vagy megígértünk önmagunknak. Így degradálódik a személyiségünk és erodálódik az akaraterőnk. Az az ember pedig, akinek nincs akaratereje, nem lehet boldog, mert olyan lesz, mint egy szalmaszál a tenger hullámain, a pillanatnyi körülmények fogják meghatározni a döntéseit. Kezdjünk el igazat mondani és gyakoroljuk azt, hogy megvalósítjuk az ígéreteinket, így egyre több belső erőre tehetünk szert. 

A gálavászana mitológiája

A Detox-jóga könyv befejezése után visszatérünk az Ashtanga-könyvhöz, és tovább folytatjuk a harmadik sorozat ászanűáinak ismertetését.

Gálavászana

A pózt a Gálava nevű bölcsről nevezték el. Gálavászana Visvámitra Muni fia volt a Mahábhárata (Anusászana-parva 4.52) szerint. Eredeti nevét nem említik a puránák. Mándáta dinasztiájában volt egy Aruna nevű király. Aruna fia volt Szatjavrata, aki később Trisanku néven vált híressé. Szatjavrata fiatalkorában elrabolt egy lányt az esküvőjéről, melyet egy bráhmana pappal kötött volna. Emiatt az apja száműzte. De mivel bűn volt száműzni, az apja birodalmát aszály sújtotta. Visvámitra családjának is szenvednie kellett, mivel hátrahagyta őket, amikor a Kausikí partjára ment meditálni. Visvámitra felesége nagyon szomorú volt, amikor látta a gyermekeit szenvedni, ezért úgy döntött, hogy eladja az egyik fiát és így meg tudja menteni a többit. Egy pórázt kötött az egyik fia nyakába és elvitte a vásárba. Szatjavrata látta őket és meghallgatta a történetüket, valamint azt, hogy Visvámitra családtagjai. Megkérte a nőt, hogy vegye le a pórázt a gyermekről és ne adja el, valamint védelmet ígért nekik, amíg Visvámitra vissza nem tér. Megígérte, hogy visz nekik ételt, amit a kunyhójuk melletti fa alatt fog hagyni. Amikor az anya hallotta ezt, levette a kötelet (gála) a gyermek nyakáról, akit azután Gálavának kezdtek nevezni (Déví-bhágavata Purána 7., Harivamsa Purána 12.)

Gálava apja, Visvámitra irányítása alatt folytatta tanulmányait. Egyszer Dharma felvette Vaszistha formáját, és odament Visvámitrához, hogy próbára tegye. Rizst kért, és mivel frissen kellett elkészíteni, ez bizonyos időbe került. Amint elkészült, Visvámitra elhozta, de a vendég elment, azt ígérve, hogy mindjárt visszajön. Visvámitra száz évig állt így, miközben Gálava szolgálta. Száz év után Dharma visszatért, és így Visvámitra megpihenhetett. Visvámitra megáldotta Gálavát, és eljött az ideje, hogy Gálava elhagyja a kunyhót. Megkérdezte Vsivámitrát, hogy mit szeretne adományként kapni a tanításért cserébe. Visvámitra azt válaszolta, hogy nem akar semmit, de Gálava csok ott állt, és ismételgette a kérdést. Végül Visvámitra mérges lett és azt mondta, hogy 800 fehér lovat szeretne, de mindegyiknek legyen fekete a füle. Gálava kétségbe esett. Ekkor találkozott Garudával, aki megígérte, hogy segít neki. Elmentek Nahusa fia, Jajáti palotájába. Garuda bemutatkozott és elmondta a kérésüket, de a király bevallotta, hogy nem tud nyolcszáz lovat adni. Viszont odaadta a lányát, Mádhavít Gálavának, és azt mondta, hogy ha férjhez adja a lányát egy királyhoz, akkor megkapja a lovakat tőle.

Gálava először Ajódhja királyának, Harjasvának ajánlotta fel, aki gyermeket akart. Gálava azt mondta, hogy vegye feleségül Mádhavít és lesz egy fiuk, de cserébe szeretne kapni 800 lovat. Harjasva azonban csak 200 lovat tudott adni. Ekkor Mádhaví azt mondta, hogy kapott egy áldást, ami által szűz marad még azután is, hogy szült egy gyermeket. Megkérte Gálavát, hogy fogadja el a 200 lovat és hagyja őt Harjasvánál. Miután a gyermek megszületett, odaadhatja egy másik királynak. Gálava beleegyezett, és később Kásí királyához, Divódasához adta hozzá, majd Usinarához, Bhódzsa királyához. Ezután már 600 lova volt, és azon gondolkodott, hogy honnan szerezze meg a maradék 200-at. Ekkor Garuda azt javasolta, hogy adja oda Mádhavít az apjának a maradék 200 ló helyett. Így Gálava odaadta Visvámitrának a 600 lovat és Mádhavít, és útjára eredt. Hamarosan megszületett az Astaka nevű fiuk.

Egyszer Gálava az esti rítusait végezte, amikor Csitraszéna, a gandharvák királya, felette repült égi szekerén és köpött egyet. A köpet Gálava kezeire esett. Gálava panaszkodni kezdett Krisnának, aki megígérte, hogy napnyugtára elhozza neki a gandharva fejét. Nárada elmondta ezt Csitraszénának, és megkérte őt és a feleségeit, Szandhját és Válít, hogy kérjenek segítséget Szubhadrától.

Máglyát raktak Szubhadra palotája előtt és amikor a gandharva felkészült, hogy beleugrik, a feleségei elkezdtek jajveszékelni. Szubhadra odament hozzájuk és a feleségek kegyelemért kezdtek esedezni. Utána elmondták neki a történteket, és Szubhadra rájött, hogy mennyire nehéz feladatra vállalkozott. Ardzsuna megígérte, hogy segít neki, és Krisna útját állta, amikor az megtámadta Csitraszénát. Hatalmas csata kezdődött, és a világ is beleremegett az isteni fegyverek használatába. Szubhadra könyörgött nekik, hogy hagyják abba, és végül Krisna azt ajánlotta Csitraszénának, hogy helyezze a fejét Gálava lábaihoz. Miután ezt megtette, Gálava megbocsátott neki.

Egy Patálakétu nevű aszura zaklatta Gálavát meditáció közben. Gálavát ez zavarta, ezért egy meleg leheletet küldött az ég felé. Azonnal megjelent egy ló, és egy isteni hang kijelentette, hogy a ló ezer jódzsanát fog megtenni egy reggel alatt. Ezt a lovat Ritadhvadzsának adta, aki a lóra ülte csatába szállt Pátálakétuval, és megölte.

Savászana relaxáció

A Detox-jóga könyv befejező része következik:

36. Savászana (relaxáció hullapózban)

A kapálabháti befejezése után feküdjünk hanyatt a jógaszőnyegre. A hátunkat fokozatosan tegyük le, mintha egy szőnyeget tekernénk ki. Ügyeljünk arra, hogy a nyakunk ne homorítson túlságosan hátra. Közelítsük az állat egy kicsit a mellkashoz. Belégzésre karjainkat szorítsuk a törzshöz, lábainkat szorítsuk össze, feszítsük meg az összes izmot, majd kilégzésre nyissuk szét és fordítsuk ki a karokat és a lábakat, lazítsuk el az egész testünket. Minden egyes légzésnél próbáljunk egyre jobban ellazulni, engedjük, hogy a pulzusunk lelassuljon, vegyünk egy pihenőt a megerőltető gyakorlatok után. Belégzésnél a has emelkedik, kilégzésnél egyre jobban belesüppedünk a talajba. A szemek csukva, a légzést erőfeszítés nélkül végezzük.

A gyakorlatok végrehajtása után legalább 10-15 percig maradjunk savászanában (ha időnk engedi, és szükségét érezzük, akár tovább is), és relaxáljunk. Semmiképpen ne ugorjunk fel az utolsó gyakorlat után és ne siessünk el valahová! Az ellazulás hozzájárul ahhoz, hogy az ászanák hatása mélyebben érvényesüljön. A testnek le kell hűlnie az ászanák gyakorlása után, ezért ha úgy gondoljuk, hogy fázni fogunk a relaxáció alatt, akkor öltözzünk fel vagy terítsünk magunkra egy pokrócot vagy törülközőt. De ha a szoba fel van fűtve, akkor nem kell ettől tartani. Miután elhelyezkedtünk savászanában, fokozatosan lazítsuk el a testrészeinket (jobb láb, bal láb, jobb kar, bal kar, hát lentről felfelé, fej, mellkas, belső szervek). A gondolatainkat is próbáljuk lecsendesíteni. Ez nem lesz nehéz, mert a jóga-ászanák és a tudatos légzés addigra már amúgy is relaxált tudatállapotba juttatnak. A relaxáció végén „térjünk vissza a testünkbe”, mozgassuk meg végtagjainkat, majd rövid ideig időzzünk a jobb oldalunkra fordulva. Ezután lassan álljunk négykézlábra, majd üljünk szukhászanába (törökülés) vagy sziddhászanába (tökéletes ülés). Masszírozzuk meg az arcunkat, végül álljunk fel, és tegyük a kezeinket andzsalí-mudrába. Hajoljunk meg a jóga-társaink, oktatóink és a Legfelsőbb előtt, hálát adva a lehetőségért, hogy gyakorolhattuk a Detox-jógát.

A gyakorlat hatásai:

A szervezet megpihen, a pulzus visszatér a normálishoz, a vérnyomás lecsökken

Elősegíti a teljes kikapcsolódást

Lenyugtatja és koncentrálja az elmét

Kedvező hatással van a pszichoszomatikus betegségekre

Az alvászavarok kiváló ellenszere, lefekvés előtt végezve

Jóga és Ájurvéda - az egészség őrei

A jóga és az ájurvéda (a tradicionális indiai gyógyászat tudománya) egyaránt ősrégi, és bár a védikus krónikák szerint az emberiséggel egyidős, a történettudomány is elfogadja, hogy ezek a rendszerek legalább 5-6000 éves múltra tekintenek vissza.

Mindkét rendszer holisztikusan közelíti meg az emberi lényt, és mindkét rendszer az egészség helyreállítását szolgálja, bár a céljuk túlmutat ezen, hiszen minden védikus tudomány célja végső soron az önvaló megismerése, a spirituális kutatás.

Az ájurvéda rendszere

Az ájurvéda felfogása szerint az emberi szervezetben három biloógiai erő (dósa) irányít minden funkciót. Ezek a váta (levegő), pitta (tűz) és kapha (víz). A három dósa egyénre jellemző születési aránya adja meg a prakritit, vagyis az ájurvédikus testalkatot. Ebből egy csomó dolog következik, például az, hogy a különböző emberek anyagcsere-sajátosságai eltérnek, és az egyes táplálékok különbözőképpen hatnak rájuk. Ez ugyanígy igaz a jóga gyakorlataival kapcsolatban is. A jóga-gyakorlatok közül főleg az ászanák (testtartások) és a pránájáma (légzőgyakorlatok) végzése esetén érdemes figyelembe venni a dósák arányát, illetve esetleges eltolódásukat, ami a betegségek forrása lehet. A váta alkatú embereknek például nyugtató, földelő hatású ászanákra van szükségük, és a csípőnyitás, a lassú nyújtások a legideálisabbak. A pitta alkatúak számára az erőt és a hajlékonyságot fejlesztő pózok egyaránt hasznosak lehetnek, de a dinamikus gyakorlás helyett itt is érdemes a lassúbb, belelazulósabb jógaórákat választani. A kapha alkatú emberek számára viszont az erőfejlesztő pózok és a dinamikus gyakorlás ajánlott, de persze a nyújtás sem maradhat el.

Légzőgyakorlatok és a dósák

A pránájáma-gyakorlatok között is vannak olyanok, amelyek melegítő hatásúak (például a kapálabhátí, a koponyatisztító légzés, vagy a bhásztriká, a fújtató légzés). Ezek a váta és kapha alkatúak számára ajánlottak. A sítalí és sítkarí pránájámák egyaránt hűsítő hatásúak, így pitta-túltengés esetén lehetnek hatásosak. A nádí sódhana pránájáma, azaz a váltott orrlyukú légzés viszont képes kiegyensúlyozni a három dósa működését, és felkészít a meditációra. A meditációs gyakorlatok esetében nem annyira az ájurvédikus testalkatot, mint az elmére ható minőségeket (radzsasz - aktivitás, tamasz - passzivitás, szattva - egyensúly) kell figyelembe venni, és a szattva irányába kell fejlődni.

A méregtelenítés módszerei

A jóga és ájurvéda között az egyik jelentős hasonlóság a méregtelenítő eljárások alkalmazása és hangsúlyozása. A jógi beöntéssel tisztítja a beleit, hánytatással a gyomrát, sós vízzel mossa ki az orrnyílásait, és a hasfal forgatásával önmasszázst végez. Ezeket az eljárásokat satkarmának (hat tisztító folyamat) nevezik a jógában. Mindez az ájurvédikus gyógyászat alapeszköztárában is szerepel. Hiszen az ájurvéda felfogásában a dósák felborult egyensúlya emésztési zavarokat eredményez, ami viszont méreganyagok lerakódását okozza az emésztőtraktusban, majd a test szöveteiben. Az ájurvéda éppen ezért olajos masszázzsal, diétával és izzasztó kúrával igyekszik kiemelni a méreganyagokat a szövetekből, majd az emésztőcsatornán keresztül szintén beöntéssel, hashajtással, hánytatással és az orrjáratok tisztításával igyekszik eltávolítani őket a pancsakarma terápia keretein belül.

A pránájáma és a Brahman

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Most térjünk át a napon történő meditációra a köldökcsakrában. Azonnal lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül, 15 másodperc alatt. Emeljük fel a mellkasunkat, nyeljünk egyet, vegyük fel a torokzárat és tegyük az állunkat a mellkasra. Tartsuk vissza a légzésünket belül 15 másodpercig. Emeljük meg a fejünket, lazítsuk el a nyakunkat, és lélegezzünk ki a bal orrnyíláson keresztül 15 másodperc alatt. Ez egy kör.

Azonnal kezdjük el a második kört és így gyakoroljunk napi 20 percen keresztül. Természetesen mélyebbre tudunk menni, ha napi 30 percen keresztül gyakorolunk, de a gyakorlásnak bele kell férnie az életünkbe. Máskülönben teljesen fel fogunk hagyni vele. Ahogy a számolás hosszabbá válik, csökkenteni kell a körök számát; máskülönben a gyakorlás egyre hosszabbá fog válni, hacsak nem ezt akarjuk.

Ha könnyűnek találjuk a 15:15:15 számolást, akkor másnap váltsunk a 16.16:16-ra. Ne felejtsük el gyakorolni a kapálabhátit a nádí sódhana gyakorlás előtt, és ideális esetben az ászana-gyakorlást végezzük el a kapálabháti előtt. A kapálabháti képessé fog tenni arra, hogy erőfeszítés nélkül növeljük a számolás hosszát. Amikor azt találjuk, hogy az adott számolás túl könnyű – amit gyakran az alapján tudunk megállapítani, hogy a gyakorlás nem köt le eléggé – akkor a következő napon hozzátehetünk egy másodpercet. De ne legyünk nagyon ambiciózusak.

Ha a légzésciklusunk hossza már egy perc fölé emelkedett, akkor továbbléphetünk a következő arányra. Például, ha a számolás 20:20:20 volt, akkor áttérhetünk a következő viszama vrittire (1:1:2 arányú számolásra). Csökkentsük a felére a számolást, így 10:10:10-re jutunk. A kilégzést növeljük a duplájára, azaz 10:10:20 lesz az arány. Ezt megint nagyon könnyűnek találhatjuk, és a következő napon hosszabbíthatjuk, megtartva az 1:1:2 arányt, 11:11:22-re. Több héten vagy hónapon keresztül folyamatosan adjunk hozzá, amíg el nem jutunk a 16:16:32 arányig.

Amikor ez az arány kényelmes, csökkentsük le a felére (8:8:16) és hosszabbítsuk meg a kumbhakát az 1:2:2 arányra. A számolás most 8:16:16 lesz. Ismét, ha nagyon könnyűnek találjuk, akkor másnap növelhetjük, megtartva az 1:2:2 arányt, 9:18:18-ra. Folyamatosan adjunk hozzá, ha kell, több hónapon keresztül, amíg el nem érjük a 12:24:24 arányt.

Ne feledjük, hogy a fejlődésünk számos tényezőtől függ, például az étkezésünktől, az alvásmennyiségünktől, a munka és pihenés arányától, az ászana- és krijá-gyakorlás minőségétől, a családi és társadalmi életünktől, a ránk nehezedő stressz mennyiségétől, de a legfontosabb tényező az odaadásunk Isten iránt. Tartsuk magunk előtt Isten képét a pránájáma közben, és kontempláljuk azt a kumbhaka közben. Emlékezzünk arra, hogy a prána a felfogható Brahman (pratjaksa brahman). A prána nem más, mint az immanens Isten. A pránájáma gyakorlása az ima egyik formája, ezért odaadással kell végezni. Ez a bennünk rejlő isteni erő uralásának formája, és ha közben emlékezünk istenre, akkor eredményesebb lesz és hamarabb elvezet a sikerhez."

Hálni jár beléd a lélek?

Ép testben ép lélek - ezt szokták mondani. Természetesen az egészséges test inkább csak előfeltétele a spirituális fejlődésnek, önmagában nem garantálja a megvilágosodást. De akkor is! A mai világban már annyira kezdünk elrugaszkodni a természetes életformától és a fizikai valóságtól, hogy sokunk testébe épp hogy csak hálni jár a lélek. És ez alól néha a jógások, spirtualisták, vegánok, edzők sem kivételek. 

Én azt gondolom, hogy ha már valaki az egészséggel foglalkozik hivatásszerűen, akkor az a legjobb reklám, ha a saját egészségét megerősíti a számtalan káros behatással szemben. Ott van a stressz, a szennyezett levegő, víz, kaja, a számtalan fertőző betegség meg mindenféle krónikus nyavalya. Egy modern spártai harcos az én felfogásomban felveszi ezekkel a harcot, és beleteszi az energiát abba, hogy az egészsége tényleg megbízható és erőteljes legyen. Az erős és szívós test szerintem sokkal jobb, mint az agyonkoplalt, izom nélküli test, amely nem bírja a terhelést és a fizikai munkavégzést. Persze ha nem is teszteljük magunkat ilyen feladatokkal, akkor nem fogjuk érezni a fizikai erő hiányából fakadó hátrányt és akár az egész életünket leélhetjük emós vagy barbibaba-testalkattal, ahelyett hogy spárati asszonyok és férfiak életét élnénk, akiknek a lába alatt döndül a talaj, amikor lépnek, és az energiájuk szétvet mindent.

A jóga is sok szívósságot ad, ha minden nap gyakorlod, legalábbis az Ashtanga. De ha szeretnénk valóban golyóálló egészségre és erőre szert tenni, akkor nem szabad megriadni a komolyabb fizikai terhelésektől sem. A kettlebell például remek izomzatot fejleszt férfiak és nők esetében is. És nem a mesterségesen felfújt és leszálkásított kirakatizmokra gondolok itt, hanem az egészséges, erős, funkcionális testre. A képen látható lányból például nem néznél ki brutális erőt, mégis tíz percig mozgatja a 24 kilós girját lerakás nélkül. Ki lehet próbálni, hogy kinek megy.

A táplálkozással is így vagyok. Én is híve vagyok a  vegán étrendnek, bár nem írom ki mindenhol a profilomra, akit érdekel, az úgyis megkérdezi, hogy mit eszem. De bármelyik másik étrendet vagy divatdiétát is felhozhatnám példának. Ha az az eredménye, hogy csak hálni jár beléd a lélek, akkor bizonyára valamit nem jól csinálsz. Vagy nem eszel eleget, vagy nem elég változatosan, vagy nem szeded a megfelelő étrendkiegészítőket. Az étrend akkor funkcionális, ha kiszolgálja az igényeidet, tudsz tőle erősödni, és nem hízol el. Egy egészséges és erőtől duzzadó vegán jobb reklám ennek az étrendnek, mint egy agyonkoplalt csontkollekció. 

Mág az utolsó szó jogán megemlíteném az amerikai "Body Acceptance" mozgalmat, illetve azokat az überkövér képviselőit, akik úgy érzik, hogy ezzel a szlogennel sikerült elaltatni a lelkiismeretüket. Szerintem egy brutálisan behízott jógakotató nem jó példa mások számára, még akkor sem, ha egyébként ügyes és hajlékony. Miért?

1. Mert a jóga arra nevel, hogy mértékletesen együnk, és az egészségünket támogató dolgokat, azoktól meg soha nem leszel tonnadonna.

2. Mert a 20-30 kiló túlsúly nem csak esztétika és ízlés kérdése. Túlterheled vele az ízületeidet, nem tudsz rendesen levegőt venni, a belső szerveid megbetegszenek, és a tested tele van méreganyagokkal. 

Mellékeltem egy képet a Fatyogamama-ról, akinek komoly követőtábora van világszerte. Én azért jobban örülök, ha az emberek, akik hozzám járnak, előbb-utóbb elkezdenek egészségesen kinézni és jobban érzik magukat a bőrükben, ahelyett, hogy elfogadó közegre lelnének az evésfüggőségük számára. Bizonyára a Fatyogamama sem a zöldturmixtól lett ekkora, hanem a végestelen mennyiségű finomított szénhidráttól és cukortól.

Kumbhaka dzsálándhára bandhával

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Kumbhaka dzsálándhára bandhával

Olvassuk át a dzsálándhára bandhával végzett belső kumbhakáról szóló jegyzeteket az „Uddzsájí kumbhakával” című fejezetben, és a bandhákról szóló fejezetben is.

A mantra és a légzéshullám

A nádí sódhana számolásához használt alap mantra az Óm. Máskülönben használjuk az ístamantránkat. Vaszistha azt javasolja, hogy bontsuk az Óm hangot három alkotóelemére, belégzéskor az A-t, a kumbhaka alatt az U-t, a kilégzés alatt pedig az M-et (3.1-4). Ez a pránájáma védikus formája.

A nádí sódhanához társuló légzéshullám a háromrészes fel-fel hullám. Ezt a hullámot már megszoktuk a nádí-suddhi gyakorlása alatt. Helyezzük el ezt a légzéshullámot a eddig leírt technikában, és könnyebbnek fogjuk találni a vizualizáció, a mantra és a koncentráció fenntartását. E légzéshullám nélkül az elme hajlamos lesz a tamaszra, különösen a hosszú kilégzések közben.

Számolás és arány

Amikor hozzátesszük a kumbhakát, azt ajánlom, hogy felezzük meg a számolást, amit utoljára használtunk Vaszistha nádí suddhijának gyakorlása közben. Például, ha a 20:40 arányt használtuk, akkor annak a fele 10:20. Most pedig tegyük hozzá a belső kumbhakát az 1:1:2 arány szerint, ami az első napon a könnyű 10:10:20 arány gyakorlását jelenti, ami összesen 40 másodperc.

Egyes tanárok szerint itt mindenképpen vissza kell térni a szamavritti arányra (melyben minden összetevő azonos hosszúságú). Ebben az esetben a 20:40 arányt váltsuk át 30:30-ra. Ennek a fele 15 másodperc. Ezután az új 1:1:1 szamavritti arányt alkalmazva a 15.15:15 arányt kapjuk, ami összesen 45 másodperc. Mivel az előző arányok (a 20:40 vagy a 30:30) egyaránt egyperces légzésciklust ettek ki, a két új számolás egyikének sem kellene gondot jelentenie. Ismétlem, hogy a számolások egyike sem volt rögzítve a jóga-szövegekben. A tanárra volt bízva, hogy megtalálja a megfelelő arányt, a célhoz pedig több út vezetett. Inkább az a kérdés, hogy mit diktál a józan ész, mi az, ami működik, mi támogatja a gyakorlót; mint az, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

Ha ebben az esetben a 15:15:15 arányt választjuk, akkor lélegezzünk be a bal orrlyukon keresztül (például ismételjük magunkban az Óm-ot 15-ször), és emeljük meg a mellkasunkat a belégzés végén. Nyeljünk egyet, vegyük fel a torokzárat és helyezzük az állunkat a szegycsontra és tartsuk vissza a levegőt belül. Számoljunk le még 15 Óm-ot az ujjainkon az óra vagy metronóm ketyegésére. Emeljük fel a fejünket, lazítsuk el a torkunkat és lélegezzünk ki lassan 15 másodperc alatt. Ezalatt a teljes 45másodperces ciklus alatt meditáljunk a holdon a homlokunk közepén."

Félelem nélküli óvatosság

Múlt heti blogbejegyzésemben már írtam arról, hogy miként szabadulhatunk meg a félelmeinktől, és miért fontos ez. Röviden összefoglalva: ha valaminek meg kell történnie a karmánk szerint, akkor azt úgysem tudjuk elkerülni, tehát jobb nem erőlködni rajta. Ha viszont valami nincs benne a karmánkban, akkor úgysem kell védekezni ellene, mert el fog kerülni bennünket. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy akkor vállaljunk be vakmerő és esztelen dolgokat, legalábbis én úgy értelmezem, hogy az óvatosság nem árt ebben a világban, mert az élet bármikor pofánverhet.

Ez ellentmondani látszik a félelemnélküliség elvének, de mégsem ellentmondás, mert szerintem az óvatosság és a megfontoltság nem egyenértékű a félelemmel. Én sok jógaoktatót ismerek, és amikor azt hallom, hogy valakit baleset ért például valamilyen extrém sport közben, akkor azon gondolkodom, hogy miért kellett kockáztatnia a testi épségét, amikor ezzel keresi a kenyerét. Mi jógaoktatók, és az edzők is, a testünkből élünk, és ha komolyabban lesérülünk, akkor megtörténhet, hogy hónapokig nem tudunk dolgozni, edzeni, gyakorolni.

Nem azt mondom, hogy folyamatos stresszben kell élni amiatt, hogy bármikor valami baleset érhet, de az ésszerűségi határon belül érdemes tartózkodni. A védikus tanítás szerint benne a világban minden lépésnél veszély leselkedhet ránk, és mivel a karma szövevényét olyan nehéz kibogozni, nem mindig tudunk felkészülni minden eshetőségre. Én a magam esetében azonban kidolgoztam bizonyos elveket, amikkel elkerülhetem a veszélyesebb helyzeteket.

Először is próbálok egészségesen étkezni, kerülni a káros szokásokat és rendszeresen mozogni, hogy öregkoromban ne kelljen a gyerekeimnek kórházról kórházra szállítaniuk engem, hanem minél tovább aktív és tevékeny tudjak maradni. Ezt ugye mindenki megteheti. De ha tunyulsz, és önpusztító életmódot folytatsz, akkor ne csodálkozz, hogy hamarabb megroggyan az egészséged. 

Amikor thaiboxoltam, azt gondoltam,  hogy az egy jó buli, de amikor eltört a karom az egyik sparring közben, eldöntöttem, hogy szögre akasztom a kesztyűt, mert túlzottan nagy a sérülséveszély. Extrém sportokat nem szoktam űzni, nem igen vágyom arra, hogy ejtőernyőzzek, vagy egyéb levegőakrobatikát hajtsak vére. Ha valaki például szeret falat vagy sziklát mászni, akkor is használhat beülőt, amivel biztosítani tudja magát a leesés ellen. A legveszélyesebb dolog, amit mostanában csinálok, az, hogy biciklivel közlekedem a városban, persze odafigyelve.  

A jóga önmagában nem sérülésveszélyes, legalábbis belehalni nem lehet. A kettlebell szintén egy olyan sport, ami, ha ésszel és odafigyelve csináljuk, nem sok sérülési lehetőséget hordoz magában, viszont nagyon jól megerősít. Így azt érzem, hogy nagyjából számíthatok a hosszú távú egészségre, persze az előre nem látott dolgok soha sincsenek kizárva az egyenletből.

Tehát azt üzenem mindenkinek, hogy vigyázzon az egészségére és ne vállaljon fölösleges kockázatot, főleg ne szórakozásból. Lehet, hogy a kötelességeink ellátása nem olyan izgalmas, mint egy adrenalinfröccs snowboardozás közben, de azért jó, ha el tudjuk látni őket. Krisna is azt mondja, hogy nem szabad elhanyagolni a kötelességeinket, mert ha ragaszkodás nélkül végezzük őket, akkor elvezethetnek a felszabaduláshoz, ha viszont elhanyagoljuk őket, akkor karmikus visszahatásokat gyűjthetünk össze.

Bhásztriká (fújtató légzés)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

35. Bhásztriká (fújtató légzés)

Belégzésre bontsuk a pózt, és üljünk fel, majd helyezkedjünk el vírászanában (hőspóz, az ülőcsontok a két sarok között a földre érnek); vagy vadzsrászanában (gyémántpóz, az előbbihez hasonlóan, behajlított térdekkel ülünk, de az ülőcsontok itt a talpunkon vannak, a nagylábujjak egymásra érnek. A harmadik opció a lótuszpóz (padmászana), amennyiben helyesen végre tudjuk hajtani. Mindhárom pozícióban a térdek és az ülőcsontok a földet érintik. Vegyünk egy nagy levegőt, majd a hasfal behúzásával hirtelen lökjük ki a tödőből. Belégzésnél a hasfal aktív kitolásával húzzuk be a levegőt a tüdőbe. A ki- és a belégzés egyformán aktív, gyors és erőteljes, a mellkas többi része viszont nem mozdul, csak a hasfallal pumpálunk. Ez a légzés annyiban tér el a kapálabhátitól, hogy ott csak a kilégzés aktív, a belégzés viszont passzív. Törekedjünk 100-108 légzésciklus végrehajtására egyben.

A bhásztriká gyakorlása erőteljesen igénybe veszi (és egyben erősíti is) a hasfalat és a rekeszizmot. Ha elfárad a hasfalunk, és nem tudjuk folytatni a légzést, akkor egy hosszü be- és kilégzéssel zárjuk le a gyakorlást. Ha elfogyott a levegőnk, akkor tegyük ugyanezt. Idővel meg fog erősödni a hasfalunk és jobban tudjuk irányítani az izmok működését, így a bhásztriká is gyorssá, határozottá válik.

A gyakorlat hatásai:

Megszünteti a torokgyulladást

Erősíti az emésztési tüzet

Megszünteti az orr és a mellkas betegségeit, asztma esetében is kedvező hatású

Meghozza az étvágyat

Csökkenti a tumorképződést

Elősegíti a Kundaliní megismerését

Megszünteti a váta, pitta és a kapha túlsúlyából fakadó betegségeket

Felmelegíti a testet

Megtisztítja a nádíkat

Nagyon jó hatású izomsorvadás és oxigénhiányos állapotok esetén

Kiegyensúlyozza a három dósát (a vátát, pittát és kaphát)

Megtisztítja a vért és elősegíti az idegen anyagok és méreganyagok kiürítését

Megszilárdítja a pránát és elcsendesíti az elmét, elősegíti az elme és a prána felemelkedését

A gyakorlója soha nem fog megbetegedni, mindig jó egészségnek fog örvendeni.

Ez a légzőgyakorlat növeli a vér oxigénszintjét, csökkenti a széndioxid-szintet és lúgosító hatással rendelkezik, ami nagyon kedvező a méregtelenítés és az emésztési tűz élénkítése szempontjából. A bhásztriká ezenfelül oldja a stresszt is, ami által az azt követő relaxáció még mélyebb és hatékonyabb lesz.

Ellenjavallatok: Terhesség és magas vérnyomás esetén nem ajánlott a gyakorlása. A kezdőknek lassan kell belekezdeni ennek a pránájámának a gyakorlásába, hogy a testük alkalmazkodni tudjon a gyakorlathoz. A bhásztriká lényegében egy kontrollált hiperventilláció, így a vérben a megemelkedett oxigénszint miatt szédülést vagy idegfeszültséget is érezhetünk. Ebben az esetben szüntessük be a gyakorlást.

Dzsathara-parivartanászana

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

34. Dzsathara-parivartanászana (fekvő gerinccsavarás, tekintet oldalra)

Belégzésre bontsuk az izomzárakat, és lassan engedjük vissza a gerincünket, majd a lábainkat is a talajra. Hanyatt fekve tárjuk ki a karokat két oldalra 90 fokos szögben a törzshöz képest, és igyekezzünk mindkét kart végig a talajon tartani a gyakorlat alatt. Emeljük fel mindkét lábunkat a levegőbe, majd a bal lábunkat kulcsoljuk körbe a jobb körül, mint ahogyan a garudászanában (saspózban) végeztük. A jobb térdet is hajlítsuk be 90 fokos szögben, majd vigyük ki a lábainkat a jobb oldalra úgy, hogy a bal térdünk érjen le a földre. Ha a bal vállunk vagy lapockánk megemelkedik, akkor igyekezzünk visszanyomni a talajra, és fordítsuk a fejünket is a bal kezünk irányába. Hajtsunk végre tíz mély légzést, majd fordítsuk vissza a fejünket semleges helyzetbe, és végezzük el a kumbhakát a három bandhával. Utána fordítsuk vissza a lábainkat középre, majd hajtsuk végre a pózt a másik oldalra is.

A gyakorlat hatásai:

Erősíti a hátat, a gerincet és az összes hasizmot, különösen az oldalsókat

Csökkenti a vállak, mellkas, csípő, derék és gerinc merevségét

Elősegíti az emésztést

Javítja a vérkeringést

A belső szervekre gyakorolt nyomás által elősegíti az anyagcsere-melléktermékek és a méreganyagok kiválasztását

Oxigéndús vérrel látja el a belső szerveket

A gerinccsavarás miatt hidratálja a porckorongokat, a gerinc helyreáll, elazul és megnyúlik

Csökkenti a stresszt és a szorongást, a depressziót és alvászavart.

Relaxál és megszünteti a krónikus fáradtságot

Migrén és fejfájás esetén is segít.

Ellenjavallatok: gerincsérülések, hátfájás,porckorong-problémák, csípő vagy térdek sérülése.

A fényen túl

Újabb vendégposzt Kovács Attila, azaz Acyutananda Dasa tollából:

"A fényen túl

– Két hullám sodródik a társaival az óceán végeláthatatlan vizein. A nagyobb hullám hirtelen szomorú és ideges lesz. A kicsi azonnal megérzi, hogy valami baj van, és rákérdez a szomorúság okára. „Ne akard tudni! – válaszolja a nagy. – Ha megtudnád, soha többé nem lennél boldog.” A kis hullám nem nyugszik, és addig nyaggatja, míg végül a társa ki nem böki: „Te még nem láthatod, de én már tudom, hogy a távolban egy sziklás parton törik meg és tűnik el minden hullám. Nekünk is végünk lesz hamarosan!” „Nyolc szót mondok neked – válaszolja a kis hullám –, és boldog leszel: Te nem hullám vagy, Te a víz vagy!”

A barátom tanmeséjét hallgatva csöndben meredek az előttem elterülő fenséges látványra. A Tirupati fölött – India egyik legszentebb városa fölött – magasodó hegyek lankáin ülünk egy kristálytiszta vizű patak partján. Alattunk Tirupati városa terül el a mélyben, amíg a szem ellát. A délutáni nap megpihenni készülő sugarai még tisztán rajzolják ki a távoli Govindaraja-templom magas tornyát. Ramanuja temploma ez, a nagy tanítóé, aki nyilvánvalóvá tette, hogy az élőlények nem azonosak Istennel. A barátom a tanmeséjével ennek pont az ellenkezőjéről próbál meggyőzni. Arról, hogy Isten és az élőlények egyek. Az ő elképzelése szerint Isten legmagasabb szintű megtapasztalása az Istennel történő eggyéválás.

– A példád nagyon jó arra, hogy bemutassa: nem szabad az anyaggal és az abból fakadó illúziókkal azonosítanunk magunkat – mondom neki a csöndet megtörve –, mert örök lelkek vagyunk, és a létezésünk soha nem szűnik meg. Azonban arra nem jó, hogy a lelkek és Isten olyan fajta végső és teljes egységét mutassa be, ahol megszűnik minden különbség és mindenki eggyé, sőt, Istenné válik. Hiszen az ideiglenes hullám megszűnése után is megmaradnak a végső összetevők, az egyedi vízmolekulák. Ez a kulcsa a félreértésednek is. A lelkek és Isten minőségileg egyek, hiszen mindkettőt ugyanaz a mulandó anyag fölött álló halhatatlan lelki természet jellemzi. Mégis különböznek más tulajdonságaikban. Az eredeti lelki természetünk felélesztése nem jelenti az Istennel történő teljes összeolvadást.

– Ezzel nem értek egyet. A Te Isteneid, például Ráma vagy Krisna, emberi formával és tulajdonságokkal rendelkező Istenek. Ők egy sokkal magasabb rendű isteni természet leképezései a halandó világ viszonyrendszerébe. Mert az egyszerűbb emberek csak egy olyan Istenhez tudnak viszonyulni, akit a saját képükre formáltak. Isten és a létezés végső valósága azonban szavakkal el nem mondható, elmével föl nem fogható, anyagi érzékek által meg nem tapasztalható. Minden különbség, forma és egyéni lét, amit ebben a világban tapasztalunk, csak illúzió, s a megvilágosodás pillanatában szertefoszlik.

– Te viszont fölcseréled az okot és az okozatot. Ha már a vizes példáknál tartunk, figyeld meg a patakban a mögöttünk hullámzó fák és a kék égen lomhán úszó szelíd bárányfelhők tükröződését. Ha próbálod megfogni a tükörképet, akkor a fák és felhők helyett csak vizet markolsz. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vízen látható tükörképek és formák nem valósak, mert nincs valós tartalmuk, szubsztanciájuk. A környező dolgokról a patakra vetülő fény viszont valóságos. Azt hiszem, eddig egyet is értünk. A Te elképzelésed azonban olyan, mintha azt mondanánk, hogy csupán a fény a valóságos, és a vízfelület játéka az oka az így tükröződő képeknek, azoknak semmi kapcsolata nincs a valósággal. Ez a fény azonban fákról és felhőkről verődik vissza és rajzolja ki a valóságos tárgyak tükörképét. Ugyanígy a világunk egy magasabb rendű valóság: Isten és Isten országának a tükröződése az élettelen anyagon. Te az egynemű lelki fényig jutsz el, a lelki létezés alapjáig. Ez azonban nem a végső valóság, „csak” Isten és lakhelye tulajdonságainak a ragyogása. A szentírásaink lelki világról és Istenről alkotott képe tehát nem a mi behatárolt elképzeléseink miatt hasonlít a halandó világunkra, hanem mert a mi világunk egy tükörkép. A valóság torz tükörképe. Vagyis a repülő húzza a csíkot, nem a csík a repülőt…

– Elgondolkodtató, amit mondasz, de Isten végtelenségébe akkor sem fér bele, hogy egy emberihez hasonló formába és tulajdonságokra korlátozódjon a léte, mert akkor már nem Isten.

– Forma nélkül viszont nincs formanélküliség sem. Például a gyöngy ragyogásának nincs formája, de a gyöngy nélkül ragyogás sincs. Ugyanígy a napfény sincs a formával rendelkező Nap nélkül. Nem tudsz olyan forma nélküli dolgot mondani, melynek nem egy formával rendelkező dolog lenne az alapja. Az anyag önmagában egynemű massza, csupán mikor kapcsolatba kerül valami élő dologgal, akkor ruházódik föl tulajdonságokkal és formával. Az anyag olyan, mint egy kesztyű. Ha a kezedre húzod, élőnek, aktívnak és formásnak tűnik. Ha kiveszed belőle a kezed, „holtan” esik össze. Már a modern tudomány is pedzegeti ezt. Az anyagban egyre mélyebbre ásva azt tapasztalják, hogy a formával rendelkező és látható anyag helyére láthatatlan energiamezők lépnek. Az általunk tapasztalható létező formákat egy felsőbbrendű tudat létével magyarázzák. Minden, ami él és mozog vagy egyszerűen csak változatos, az a mögötte lévő tudat – az élet – miatt él, mozog és kap változatos formákat. Az élet pedig maga a lelki, isteni valóság.

– Viszont nemcsak az élőlényeknek van formája, nemcsak az élőlények kapcsán tapasztalunk változatosságot, hanem az élettelen dolgoknál is, mint amilyenek a hegyek, a tengerek és más természeti képződmények.

– Igen, az egész univerzumunk önműködőnek és személytelen erők által irányított élettelen rendszernek tűnik a számunkra. De ez csak a mi korlátozott látásmódunk. Képzeld el, hogy a karodon él egy tudatos mikroszkopikus élőlény, és azt elemezi, hogy a szőrszálak változatossága, illetve a karod mozgása milyen törvényszerűségeket követ. Számára mindez vak és személytelen törvényszerűségek eredményének tűnik. Föl sem merülne benne, hogy az egész mögött egy személyes, tudatos élőlény áll. Ugyanígy áll a mi világunk mögött Krisna, Isten. A jelenlegi szintünkön mi csak a tükörkép formáit látjuk, nem a valóságban létező formákat és tulajdonságokat. Isten és az élőlények különálló lelki formája az általunk tapasztalt formákkal ellentétben nem korlátozza be a teljes létezést átfogó – a formával rendelkező és a forma nélküli létezést egyaránt átfogó – Istent és az élőlényekhez fűződő örök szeretetteli kapcsolatát, hanem egyszerűn csak lehetőséget ad a kapcsolatok teljes megélésére. Paradox módon és szándékod ellenére tehát valójában a Te elméleted szorítja korlátok közé és degradálja le Istent azzal, hogy megfosztja őt transzendentális formájától és tulajdonságaitól, sőt, azt hangoztatva, hogy minden és mindenki Egy – azaz Isten –, egyéni lényét és személyiségét is tagadja.

Meditáció a holdon és a napon

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Vizualizáció

A Hatha-jóga Pradípiká is kijelenti, hogy a hold-ciklus alatt (belégzés a balon, kumbhaka, kilégzés a jobbon) a jóginak a holdon kell meditálnia (4.12). Dzsajatáráma Jógapradípjakájában kiegészíti – a bal oldali belégzés után a holdon kell meditálni az ágjá csakrában (391-418). Bhávadéva Mishra is alátámasztja ezt, amikor azt mondja, hogy a nádík megtisztítását a holdon és a napon történő meditációval kell kísérni a belégzés, illetve a kilégzés közben (61).

A „szvára ás a nádík egyensúlya” című fejezetben már elmagyaráztam, hogy a jobb orrlyuk a nap erejét hordozza, ami katabolikus (szövetlebontó) hatású, szimpatikus („harcolj vagy menekülj”, stressz-reakció), bal agyféltekés (analitikus elme), fundamentalista („csak egy igazság létezik”), efferens (kifelé irányuló idegpályák, cselekvés és extrovertált psziché) és férfias. A csakrák szempontjából a szoláris erő a manipúra, a tűzcsakra, a köldök szintjén helyezkedik el. A szoláris légzésciklus hatásának erősítése érdekében a jógi a tűzcsakrán meditál a végzése közben.

A bal orrnyílás viszont a hold-energiát hordozza, ami anabolikus (tápláló/szövetépítő), paraszimpatikus (relaxáció, feltöltődés), jobb agyféltekés (integráló, szintetikus elme), relativisztikus („sokféle igazság van”), afferens (befelé irányuló idegpályák/kontemplatív, reflektív, introvertált psziché) és nőies. A csakrák szintjén a lunáris erő az ágjá csakra (harmadik szem) szintjén található. Bár az ágjá csakrát harmadik szemnek nevezzük, nem a homlok felszínén található. Hasonlóképpen, a visuddhát torokcsakrának, a manipúrát pedig köldökcsakrának nevezik, de ezek a nevek csak a test felszínén található vonatkoztatási pontokra utalnak. A valóságban ezek a csakrák sokkal beljebb, a szusumná mentén helyezkednek el a testben. Sankara Jóga-tárávalíjában a szusumnát pascsima márgának, vagyis hátulsó útnak nevezi, abból a nyilvánvaló okból, hogy a testünk hátsó oldalához közel, a gerincvelő környékén helyezkedik el. Az ágjá csakra az agy közepén van, a harmadik lebeny környékén, ami egy gerincfolyadékkal teli üreg a koponyában. Ezt a lebenyt az idegrendszer és endokrin rendszer legfontosabb kapcsolódási pontjai, a talamusz, hipotalamusz, agyalapi mirigy és a tobozmirigy alkotnak. Ezen a területen kell vizualizálnunk a hold korongját, amely az ezüst nektár óceánjához hasonlóan ragyog. Ha nehéznek találjuk a hold vizualizációjat, akkor látogassuk meg a természetet egy tiszta, teliholdas éjszakán és nézzük meg alaposan. Ez sokat segíthet."

Hiedelmeink rabságában

Ennek a blogbejegyzésnek azt a címet is adhattam volna, hogy "félelmeink rabságában", de akkor nem jött volna át annyira az, amit mondani szeretnénk. Hajlamosak vagyunk ugyanis elfogadni azt, hogy a félelem egy természetes és elkerülhetetlen dolog, és azok a dolgok, amiktől félnünk kell, legyen az betegség, hirtelen halál, valamilyen veszély vagy veszteség, fájdalom, szenvedés stb. valóságosak és elkerülhetetlenek. 

Patandzsali is felsorolja a klésákat, vagyis a szenvedés forrásait: avidjá (tudatlanság), aszmitá (hamis éntudat), rága (ragaszkodás), dvésa (ellenszenv) és abhinivésa (halálfélelem). Azt is kijelenti, hogy a tudatlanság, vagyis a tényleges önvalónk ismeretének hiánya a másik négy klésa oka. Hiszen, ha ismernénk az örök önvalónkat (nem csak elméletben, hanem gyakorlati szinten is megtapasztalnánk azt, hogy nem vagyunk más, mint az örök tudat), akkor a félelmeink alapja egy csapásra megszűnne.

Krisna is azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy a bölcs nem bánkódik sem az élő, sem a halott felett (értsd: nem bánkódik azon sem, ha a saját anyagi teste életben van vagy meghal), mert a megszületett számára biztos a halál, az örök lelket viszont senki sem képes elpusztítani. Az anyagi testet a karma hozza létre és az is fogja elpusztítani, pontosan abban a pillanatban, amikor el kell pusztulnia. Ez talán a félelmünk legmélyebb forrása, az életünk miatti aggódás. De még számtalan olyan hiedelemmel vagyunk hajlamosak körülvenni magunkat, melyek látszólag megvédenek az ismeretlentől, a valóságban azonban korlátoznak és félelemmel töltenek el. 

Egy materialista például nem hisz a karmában és a halál utáni életben, mégis fél. Pedig számára a halál csupán egy biokémiai folyamat végét jelenti, mint amikor egy gépen megnyomják az "OFF" gombot. Mégis fél, hiszen a testével azonosítja magát, és ragaszkodik ahhoz, annak elvesztését a legfájdalmasabb élménynek hiszi. 

Egy olyan embernek, aki hisz a lélek örökkévalóságában, a reinkarnációban és a karmában, elvileg nem kellene félnie a haláltól, hiszen a teste halála után újjá fog születni, és folytatja létezését. Megtörténhet azonban, hogy az ilyen, spirituális beállítottságú emberek is félnek, például a karmikus visszahatásoktól, hiszen tudják, hogy nem menekülhetnek el előlük, és nem tudják megbocsátani magunknak a múltban elkövetett hibákat, félve azok jövőbeni következményeitől.

De nézzünk egy anyagi példát. Mondjuk, hogy benne vagy egy viszonyban, legyen az akár munka- vagy magánkapcsolat, és a másik fél azt sugallja neked, hogy ő pótolhatatlan, amit ő ad, azt nem tudod megkapni mástól. A félelmeid miatt hajlamos leszel alárendelni magadat a másik személynek, akkor is, ha szíved szerint nem tennéd, és hagyod, hogy manipuláljon, irányítson, és kizsaroljon belőled olyan dolgokat, amiket nem szeretnél. Holott a valóságban bárki mástól is megkaphatnád ugyanezt, sőt, még jobbat is. Ezt nevezik a pszichológiában kodependens kapcsolatnak. De egy ilyen hiedelem elleni lázadáshoz bátorság kell, vállalnod kell az ugrást az ismeretlenbe, és bíznod kell abban, hogy ami azután következik, az nem lesz rosszabb, vagy esetleg sokkal jobb lesz, mint az a korlátozó hiedelem, amit éppen szétzúztál a döntéseddel.

Életünk minden pillanatában válaszút elé kerülünk: kockáztatunk-e az ismeretlen megismerésének oltárán, vagy a félelmeink által vezérelt, hamis biztonságot sugalló hiedelemrendszerek rabjai maradunk. 

Kumbhaka és az elme csendje

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Kumbhaka közben sokkal könnyebb megtalálni az elme természetes csendjét, de sok gyakorló nem is keresi. A kumbhakában az elme csak akkor folytatja aktivitását, ha a feltételekhez kötöttségünk folytatja mesterséges aktiváló hatását, de a legerősebb feltételekhez kötöttségnek is fokozatosan kifogy az üzemanyaga. Keressük és találjuk meg az elme természetes csendjét a kumbhakában.

A fentebb leírt spirituális előnyök mellett a belső kumbhaka egyik fontos fizikai hatása az, hogy a bent tartott levegő nyomása alatt a tüdő felső lebenyeiben is megnyílnak és átszellőznek a hörgőcskék. Ezek az elhanyagolt felső lebenyek számos légzőszervi betegség táptalajai, de az általános vitalitásunkat is lecsökkentik, mivel akadályozzák a széndioxid és oxigén cseréjét. Így a kumbhaka fontos technika, mellyel növelhetjük a szervezetünk képességét a prána befogadására.

Ellenjavallatok

Vegyük figyelembe a kumbhakával végzett uddzsájínál felsorolt ellenjavallatokat.

Módszer

A jóga-upanisadokon kívül, melyek kora ismeretlen, az első szöveg, amely részletesen ismerteti ezt a módszert, valószínűleg a Góraksa-sataka. Góraksa azt javasolja, hogy a bal orrlyukon keresztül szívjuk be a levegőt, utána hajtsuk végre a kumbhakát, és lélegezzünk ki a jobbon keresztül (43-46). Miután belélegeztünk a jobb orrlyukon keresztül, ismét gyakoroljuk a kumbhakát, majd lélegezzünk ki a balon keresztül. Ez alkot egy kört. Vaszistha módszeréhez képest a belső (antara) kumbhaka a különbség. Vaszisthához hasonlóan, Góraksa Nátha is azt javasolja, hogy a nyelv tövén elhelyezkedő holdon meditáljunk a bal orrlyukon keresztül végzett belégzés során. Vegyük észre, hogy a hold (csandra) egy szanszkrit kifejezés, melyet gyakran az ídára, vagyis a bal orrnyílásra is értenek. A jóga-sásztrák gyakran mondják, hogy „lélegezzünk be a holdon keresztül”, ami alatt a bal orrlyukas belégzést értik. A holdon történő meditációt azonban az egész ídá ciklus alatt folytatni kell, ami azt jelenti, hogy belégzés a balon keresztül, kumbhaka, majd kilégzés a jobbon keresztül. Később el fogom magyarázni, mi a rejtélyes hold jelentése itt. A jobb orrnyíláson keresztül történő belégzéssel kezdődik a szúrja-ciklus. E ciklus alatt Góraksa javaslata alapján a köldökben, vagyis a tűzcsakrában, a manipúrában elhelyezkedő napon kell meditálni. Vegyük észre, hogy itt is a szúrja kifejezést mind a jobb orrnyílásra, mind a tűz-csakrára, vagyis a manipúrára alkalmazzák.

Góraksa némileg pozitívabb a sikerrel kapcsolatos előrejelzéseiben, és biztosít afelől, hogy ha három hónapig végezzük ezt a technikát, a nádík megtisztulnak, ami egyike azon tényezőknek, melyek a betegségektől való mentességet biztosítják. A sziddha külön hangsúlyt fektet arra a tényre, hogy amikor a nektár óceánján meditálunk a „holdban” vagy a tűz lángjain a „napban”, akkor boldognak kell lennünk. Ez különösen segíti a gyakorlást."