A
jóga és az ájurvéda (a tradicionális indiai gyógyászat
tudománya) egyaránt ősrégi, és bár a védikus krónikák
szerint az emberiséggel egyidős, a történettudomány is
elfogadja, hogy ezek a rendszerek legalább 5-6000 éves múltra
tekintenek vissza.
Mindkét
rendszer holisztikusan közelíti meg az emberi lényt, és mindkét
rendszer az egészség helyreállítását szolgálja, bár a céljuk
túlmutat ezen, hiszen minden védikus tudomány célja végső soron
az önvaló megismerése, a spirituális kutatás.
Az
ájurvéda rendszere
Az
ájurvéda felfogása szerint az emberi szervezetben három
biloógiai erő (dósa) irányít minden funkciót. Ezek a
váta (levegő), pitta (tűz) és kapha (víz).
A három dósa egyénre jellemző születési aránya adja meg
a prakritit, vagyis az ájurvédikus testalkatot. Ebből egy
csomó dolog következik, például az, hogy a különböző emberek
anyagcsere-sajátosságai eltérnek, és az egyes táplálékok
különbözőképpen hatnak rájuk. Ez ugyanígy igaz a jóga
gyakorlataival kapcsolatban is. A jóga-gyakorlatok közül főleg az
ászanák (testtartások) és a pránájáma
(légzőgyakorlatok) végzése esetén érdemes figyelembe venni a
dósák arányát, illetve esetleges eltolódásukat, ami a
betegségek forrása lehet. A váta alkatú embereknek például
nyugtató, földelő hatású ászanákra van szükségük, és
a csípőnyitás, a lassú nyújtások a legideálisabbak. A pitta
alkatúak számára az erőt és a hajlékonyságot fejlesztő pózok
egyaránt hasznosak lehetnek, de a dinamikus gyakorlás helyett itt
is érdemes a lassúbb, belelazulósabb jógaórákat választani. A
kapha alkatú emberek számára viszont az erőfejlesztő
pózok és a dinamikus gyakorlás ajánlott, de persze a nyújtás
sem maradhat el.
Légzőgyakorlatok
és a dósák
A
pránájáma-gyakorlatok között is vannak olyanok, amelyek
melegítő hatásúak (például a kapálabhátí, a
koponyatisztító légzés, vagy a bhásztriká, a fújtató
légzés). Ezek a váta és kapha alkatúak számára
ajánlottak. A sítalí és sítkarí pránájámák
egyaránt hűsítő hatásúak, így pitta-túltengés esetén
lehetnek hatásosak. A nádí sódhana pránájáma, azaz a
váltott orrlyukú légzés viszont képes kiegyensúlyozni a három
dósa működését, és felkészít a meditációra. A
meditációs gyakorlatok esetében nem annyira az ájurvédikus
testalkatot, mint az elmére ható minőségeket (radzsasz -
aktivitás, tamasz - passzivitás, szattva - egyensúly)
kell figyelembe venni, és a szattva irányába kell fejlődni.
A
méregtelenítés módszerei
A
jóga és ájurvéda között az egyik jelentős hasonlóság
a méregtelenítő eljárások alkalmazása és hangsúlyozása. A
jógi beöntéssel tisztítja a beleit, hánytatással a gyomrát,
sós vízzel mossa ki az orrnyílásait, és a hasfal forgatásával
önmasszázst végez. Ezeket az eljárásokat satkarmának
(hat tisztító folyamat) nevezik a jógában. Mindez az ájurvédikus
gyógyászat alapeszköztárában is szerepel. Hiszen az ájurvéda
felfogásában a dósák felborult egyensúlya emésztési
zavarokat eredményez, ami viszont méreganyagok lerakódását
okozza az emésztőtraktusban, majd a test szöveteiben. Az ájurvéda
éppen ezért olajos masszázzsal, diétával és izzasztó kúrával
igyekszik kiemelni a méreganyagokat a szövetekből, majd az
emésztőcsatornán keresztül szintén beöntéssel, hashajtással,
hánytatással és az orrjáratok tisztításával igyekszik
eltávolítani őket a pancsakarma terápia keretein belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése