Pungu majúrászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Pungu majúrászana (sebzett páva-póz)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A pungu majúrászanát ékahaszta-majúrászanának is nevezik (egykezes pávapóz), mivel a kétkezes verzióhoz képest az egyik kezünk a levegőben van, a törzs mellett. Egy sebzett páva képéhez is társíthatjuk persze a pózt, amelyik az egyik lábát behúzva tartja. A mély hátrahajlítások után ezzel az átvezető pózzal szakítjuk meg a sort és egyenesítjük a törzset, majd áttérünk a hason fekvő hátrahajlításokra. 

Vinyásza számolás

Az előző pózból folytatva a vinyásza számolást, először fel kell jönnünk szamaszthitibe:

Nava: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Dasa: Kilégzésre hajtsuk előre a törzset uttánászanába.

Ékádasa: Belégzésre egyenewsedjünk fel úrdhva-vriksászanába, majd érkezzünk meg szamaszthitibe.

Ékam: Álljunk vállszélességű terpeszbe, majd belégzésre a külső tenyéréleket egymáshoz illesztve emeljük a karokat úrdhva-vrikásászanába.

Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük el a két tenyeret az ujjakkal hátrafelé a talpaink között.

Tríni: Belégzésre emeljük vissza a törzset úrdhva-uttánászanába, de a tenyerek maradjanak ugyanúgy a földön.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga dandászanába, az ujjaink továbbra is nézzenek hátra. Vegyük fel a kétkezes pávapózt (majúrászana), de helyezzük a testsúlyunkat a jobb könyökünkre.

Pancsa: Miután megtaláltuk a jobb könyök megfelelő helyét, és rá tudtuk terhelni a teljes testsúlyunkat, a bal kezünket hozzuk ki oldalra és a lábainkat emeljük a magasba. Ha el tudjuk engedni a talajt a bal kezünkkel, akkor belégzésre kifelé néző tenyérrel nyújtsuk a karunkat a törzsünk mellett hátrafelé. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban (pungu-majúrászana).

Sad: Kilégzésre helyezzük vissza a bal kezünket a jobb mellé a kétkezes pávapózba (majúrászana).

Szapta: Belégzésre felfelé néző kutyapóz (még mindig hátrafelé néző ujjakkal)

Astau: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz (hátrafelé néző ujjakkal).

Nava-trajódasa: ismételjük meg a csatvári-astau vinyászákat úgy, hogy a bal kezünkre támaszkodunk a póz végrehajtásához.

Dimenzióváltás

Elkezdtem olvasni az Élet Virága könyvet, de egyelőre eléggé nagy kihívást jelent a világról alkotott eddigi elképzeléseimhez képest, bár azt hiszem van bennem elegendő spiritualitás. Drunvalo dimenzióváltás-elmélete azonban valahol megfogott, bár a számszerűsítéssel még nem nagyon tudok mit kezdeni. Ő 144 dimenzióról beszél, és hangsúlyozza, hogy ezek a dimenziók nem a matematika vagy elméleti fizika újabb kiterjedéseit vagy vektorait jelentik (idáig jutottam a magasabb dimenziók értelmezésében egyetemi tanulmányaim során), hanem rezgésszintekre, vagyis tudati szintekre utalnak. 

Legalábbis én a következőképpen értem a dolgot: a mi földi világunkban ugye három irányt, kiterjedést ismerünk. Én azonban a sámán-utazásaim során is hasonló módon tapasztalom a dolgokat, vagyis a három dimenzió valahogy mindenhol alap. Sőt, a puránikus leírások, vagy a sámán-beszámolók is hasonló módon fogalmaznak: lent-fent, kint-bent, elöl-hátul, jobbra balra, stb. Persze azt el tudom képzelni, hogy mondjuk a magasabb szférákban a tér és a három dimenzió átjáthatósága nagyobb, vagyis szellősebb az egész, és a tér egyes pontjai közvetlenül összekapcsolhatók. Ilyen megélésem volt már a Nap belsejével kapcsolatban. 

Visszatérve Drunvalo elméletére: a földi létszférában minden lénynek van egy alap hullámhossza, ez 7,23 cm. Ennek hang-megfelelője az Óm mantra. Én úgy képzelem el a magasabb dimenziókat, mintha egymásra rétegzett világok lennének, vagy "párhuzamos" valóságok, amelyek között tudnak közlekedni a megfelelő tudatossággal rendelkező személyek, és mindenhol az ott szükséges testet vagy létformát tudják felvenni. Drunvalo szerint, ha magasabb dimenzióba akarunk emelkedni, akkor nem kell mást tennünk, mint rövidíteni a hullámhosszunkat, vagyis az össz rezgéseink frekvenciáját kell növelni. Ő ezt oktávokhoz és hangmagasságokhoz hasonlítja, mivel a hang is egy hullám.

Tehát a mi tudati és érzékelési szintünkön is leképezhetőek ezek a dimenziók, például hangfrekvenciák, elektromágneses hullámok, fényhullámok, agyhullámok, vagy bármilyen egyéb rezgés formájában. Nos, legutóbbi sámándobos utazásomon pontosan ezt a kérdést tettem fel az erőállataimnak, hogy miképpen lehet dimenziót váltani. Erre közölték, hogy én azt már nagyon jól tudom, mert többször megcsináltam. Mi tagadás, érdekes helyekre jutottam el már a révüléseim során, miközben a fizikai testem itt volt a földön. Tehát a kulcs a meditáció, vagyis a tudat módosítása, a transzállapot elérése bizonyos meditációs tárgyra fókuszálva. Ezáltal az elménk rezgésszintje megváltozik, és kapcsolatba tudunk lépni azzal a szinttel.

Például a szanszkrit Gájatrí mantra első négy szava az Óm Bhúr Bhuvah Szvah bídzsa-mantrák. Az Óm ezek szerint a Földet jelöli, mivel itt mindennek ez az alap rezgése (persze ugyanakkor az isteni mag is benne van, mert Isten mindenhol jelen van), a Bhú a Naprendszerre vonatkozik és a benne található bolygókra, a Bhuvah a Tejútra, a Szvah pedig az Androméda galaxisra. Legalábbis így mondta a sasom, miközben én azért csillagászatból nem vagyok olyan erős. El is hívott magával, hogy megyünk az Andromédára.

Elég gyorsan ott teremtünk, és megérkeztünk egy bolygóra, amiről azt mondta, hogy Hathor a neve. A bolygó felettébb érdekes volt, megpróbálom leírni. A fények melegek és ragyogóak, és nem tudtam megállapítani, hogy hány nap volt az égen, de a szivárvány minden színében tündökölt minden, és csillámok itatták át. Mint a Disney-tündérmesékben. Voltak árnyékok, de csak azért, hogy kiemeljék a színeket, és nem azért, hogy sűrű sötétet teremtsenek. Amellett, hogy a fény látszólag más törvényeknek engedelmeskedett, mint nálunk (például itt mindennek egy meghatározott színe van, ott pedig színjátszó), a természeti jelenségek is nagyon légiesek és egymásba átfolyók voltak. A szivárvány például átfolyt felhőbe, majd vízbe, majd egy habos cukorsüvegre emlékeztető hegybe. Tehát az anyag sűrűsége sem volt olyan fix, mint nálunk. Itt a hegy az kőből van és nehéz, a felhő meg párából van és könnyű, puha. Ott az anyag úgy alakul, ahogy éppen szeretnénk. Technológiai cuccokat nem nagyon láttam, az ott élő fejlett lények inkább az akaratukkal irányították a környezeti megnyilvánulásokat, testi szükségleteik szinte nem voltak. Az alakjukat és a testűk "sűrűségét" is tetszés szerint tudták változtatni. Egy főnök-szerű lény lépett kapcsolatba velünk, valami főpap lehetett vagy ilyesmi. Anik vagy hasonló volt a neve. Nem is tudtam pontosan meghatározni, hogy hány feje és szeme volt, de telepatikusan kommunikáltunk. Sok mindent megtanított. Azt mondta, hogy a Földre és más bolygókra a szivárvány segítségével szoktak eljutni, és azok előtt jelennek meg finom fizikai testükben, akik a meditáció segítségével már felemelték a rezgésszintjüket. A legtöbb fejlett kultúrában voltak olyan papok, tanítok, akik előtt megjelentek és tanították őket Istenről, erkölcsről és a világról. A sumér, egyiptomi, maja, indiai, a proto-európai kultúrában is ott voltak, és a legutóbb a tibeti szerzeteseket látták el tudással. 

A hang és az elme koncentrációja a kulcs ahhoz, hogy megnyíljunk a magasabb dimenziók és Isten felé. Anik azt is elmondta, hogy a Földön számtalan formában imádják Istent, és az ő világukban is számtalan formában tisztelik Istent, de valójában egy az Isten, csak más és más módon jelenik meg. Azt mondta, hogy a sumérok Uruk városában az ő útmutatásaik alapján tisztelték Istent, de az összes többi földi megnyilvánulás különbözik az ő istenségeiktől. A fenti képen az egyik Uruk-beli templomb dobormű látható. 

A napokban volt egy álmom, amikor találkoztam a mesteremmel, aki beavatott a Krisna-tudatba és a Gauranga Das nevet adta nekem. Nagyon mérges volt rám, és helytelenítette a dolgokat, amikkel foglalkozom. Megkérdeztem Anikot, hogy miért volt ennyire elutasító. Anik azt mondta, hogy sok megvilágosodott mester élt a Földön az elmúlt korokban és most is sok van, de mind másképpen látják az Igazságot, és más szerepet töltenek be Isten tervében. Azokat a tanítványokat, akik hozzájuk jönnek, szintén a saját tervük, feladatuk végrehajtásában szeretnék lefoglalni. És mivel én most kiléptem az ő tervéből, és átléptem Oguz tervébe vagy feladatkörébe, ő ezt rosszallotta. De nem kell aggódnom, mert mindenki a szabad akarata által meghatározott utat járja, és ha lelkiismeretesen dolgozom, akkor minden problémám meg fog oldódni, és fontos szerepet tölthetek be az emberek "ébresztgetésében".

A múltkoriban posztolt dobon található szimbólumok is foglalkoztattak mostanában, és Anik azt mondta, hogy ez az ő kommunikációs nyelvük, de még fejlesztenem kell a rezgésszintemet, hogy fel tudjam fogni. Egyelőre csak azokat a fogalmakat tudom befogadni, amik a külsődleges tudásszerzési folyamataimhoz is kapcsolhatók. De ez egy korlátozás. Magyarul nem úgy kell értelmeznem a szimbólumokat, mint egy antropológusnak, hanem ha a tudatom kellőképpen megtisztult, akkor magától értetődő lesz a jelentése. Megmutatott egy szimbólumot, ami mintha egy kis arany ékszer lett volna a kezében. Térbeli alakzat volt, amiből csak két dimenzió volt látható a dobon. És ha belepillantottam a szimbólum belsejébe, akkor fraktálszerűen kanyargott az egész, arra utalva, hogy térben nem behatárolható a szimbólum és a jelentése sem. Úgyhogy majd lassan ez is a helyére kerül. Szokásomhoz híven persze ahogy vége lett a dobolásnak, leültem az internet elé, ás rákerestem az elhangzott kulcsszavakra, amitől kissé persze zavartabb lettem. Néha jobb, ha az ember a belső intuíciójára hallgat, és azt is kockáztatja, hogy zizinek nézik, amikor leírja az élményeit, hiszen mindenki a maga világnézeti korlátai által alkotott univerzumban él. Én is, bár mostanában eléggé erősen feszegetés alatt vannak a jól megszokott kis kereteim. Ennyit találtam például a Hathorokról (állítólag földön kívüli faj, és lehet, hogy az Andromédáról jöttek a Szíriuszon keresztül, és ők tanították meg Hathor óegyiptomi istennő imádatát is az embereknek):

"Az egyiptomi mellett kapcsolatot teremtettek a tibeti lámákkal is a tibeti buddhizmus kialakulása idején. A Hathorok tanítása az alapja a tibetiek hang használatával kapcsolatos egyedi technikájának és gyakorlatának. A korai földi kultúrákkal is érintkezésbe léptek."

Hogy ez miért pont azután jön be az életembe, hogy elkezdtem hangtálakkal gyógyítani, az gondolom nem véletlen.

Hol gyakoroljuk a jógát?

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"3. Fejezet

A jógábhjászáról

Miután folytattuk az első két anga (a jama és a nijama) gyakorlását, ebben a részben le fogjuk írni a harmadik és negyedik anga (ászana és pránájáma) gyakorlására érvényes és fontos elveket: A gyakorlás helyét és idejét, az étrenddel kapcsolatos szabályokat és korlátozásokat, a nádí sódhana, váju sódhana (vagyis a légzés vizsgálata, annak meghatározása, hogy miről vagyunk és nem vagyunk tudatosak a légzésünkkel kapcsolatban, és a légzés kijavítása).

Ne gyakoroljuk a jógát egy olyan országban, ahol nem hisznek a jógábhjászában, vagy egy veszélyes erdőben, ahol nem tudunk vigyázni magunkra, vagy túlzsúfolt városokban, vagy olyan házban, ahol nincs békesség. 

3.1 Hol gyakoroljuk a jógát?

Az alábbi helyek a legjobbak: ahol sok víz van; a termékeny helyek; egy vízparton vagy szent folyó mellett; ahol nincs tömeg; ami tiszta és félreeső – ezek a legjobb helyek. Ilyen helyen lehet gyakorolni a jógát. Az ilyen helyszínen találjunk egy olyan helyet, ahol van egy kút vagy tó. Kerítsük körbe a területet és egy sík helyen építsünk egy szép ásramot. Ezen a helyen oldjuk meg, hogy az olyan rovarok, mint a hangyák, szúnyogok, poloskák és egyéb vérszívó rovarok ne tudjanak bejönni. Ezen felül, minden nap tehéntrágyával kell megtisztítani a helyet. Az épületen belül helyezzünk el olyan képeket a négy falon, amelyek elősegítik a vairágja (elkülönülés),dzsitendrija (az érzékek legyőzése), és a jóga vidjá abhjásza (a jóga tudásának művelése) fejlődését.

Az ekképpen díszített jógábhjásza sálában terítsünk le egy fűből készült ülőhelyet a földön egy tiszta helyen, amely nincs szemben a bejárattal. E fölé terítsünk tigrisbőrt vagy őzbőrt, arra pedig fehér takarót vagy tiszta fehér anyagot.

Készítsük elő ekképpen az ülőhelyünket. A rossz szagok kiküszöbölése érdekében égessünk tömjént vagy füstölőt. Miután befejeztük az ászanából és pránájámából álló jóga-gyakorlásunkat, tizenöt perc pihenőt kell vennünk fekvő helyzetben, mielőtt kilépünk. Ha a jógábhjásza befejezése után azonnal kimegyünk, a huzat behatol a testünk parányi pórusain keresztül, és sokféle betegséget okozhat. Ezért bent kell maradnunk, amíg az izzadás alább nem hagy, jól át kell dörzsölni a testünket, elégedetten kell ülni és rövid pihenőt kell venni."

(A tehéntrágyával való bedörzsölés a fertőtlenítést szolgálja, mivel a tehéntrágya számos antibakteriális hatású vegyületet tartalmaz. A fű, amit le kell teríteni, általában kusafű(Desmostachya bipinnata). A tigris-vagy őzbőr a prána leszigetelését szolgálja. Ha nem terítenénk le, akkor a Föld energiatere kihúzná a pránát a testünkből, és így nem frissülnénk fel a gyakorlástól. Manapság a pvc vagy környezetbarát gumiból készült jógamatrac is megfelel erre a célra. A jógik persze nem öltek tigrist és őzet sem annak idején, de volt, hogy egy vadásztól elfogadtak egy bőrt ajándékba. A gyakorlás során keletkező izzadságot nem kötelező visszadörzsölni a testünkbe, főleg, ha méreganyagokat is tartalmaz. Ilyenkor a zuhanyzás és a szárazra dörzsölés is megteszi.)

Hiteles és álguruk - hogyan tégy különbséget?

Ez most itt egy gyakorlati útmutató kíván lenni, remélem hasznát veszitek. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy én magam nem értem el a felszabadulás, megvilágosodás vagy a lelki tökéletesség bármilyen, általam értékelhetőnek és hitelesnek tekintett formáját, szóval igazából az alábbiak csak találgatások lesznek, mivel nem vagyok teljesen kompetens annak megítélésében, hogy ki érte el valóban a spirituális szintet, és ki az, aki csak parasztvakít.

Viszont úgy érzem, mégis van létjogosultsága ennek a posztnak, hiszen az egyszeri útkereső is pontosan ugyanebben a helyzetben van: jóhiszemű, esetleg naiv, és igazából nem képes megítélni, hogy ki tekinthető hiteles spirituális személynek. Ez majd csak akkor fog teljes bizonyossággá válni a számára, amikor ő maga is elérte a megvilágosodott állapotot. De azért valamibe csak kell kapaszkodni!

1. Mit keresel?

Először erre a kérdésre kell tudnod a választ. Például, ha csak jóga-ászanákat akarsz tanulni, akkor egy jó anatómiai ismeretekkel rendelkező ászana-tanár is sokat segíthet, még ha nem is túlzottan spirituális az illető. Ha viszont konkrétan a spirituális utat keresed, akkor már valamivel magasabbra kell tenned a mércét. 

2. Évek és rutin

Amikor elindulsz egy úton, vagy belekezdesz egy folyamatba, akkor jellemzően mindenkinek mindent elhiszel, akiről úgy látszik, hogy ért az adott rendszerhez, amivel foglalkozni kívánsz. Nyilván hasznos lehet, ha az illető már mondjuk 10-20 éve műveli az adott folyamatot, és nem tegnap kezdte. De azt ne feledjük, hogy a spirituális fejlődés sokezer élet erőfeszítésének terméke, tehát lehetnek olyan ritka esetek, hogy például egy fiatal fiú mér olyan magasságokban mozog, amit egy aggastyán meg sem tud közelíteni, még ha egész életében járt is az adott úton. Viszont ha te magad eltöltesz egy pár évet az adott rendszer megismerésével, gyakorlásával, akkor már pontosabban fogod látni, hogy melyik tanító mennyire alapozta meg magát a dologban, mennyire van benne "tartalom", vagy csak a külsődleges hókuszpókusz van elhintve.

3. A kókler tipikus vonásai

Mikor kellene, hogy megszólaljon a vészharang - itt most valami olyan történik, ami nem fog igazán a hasznomra válni? Pár támpont: 

1. A guru nagyon "nyomul", vagyis nagyon meg akar győzni a maga igazáról, és ezzel együtt mindenki másról azt mondja, hogy téved.

2. A guru "be akar szervezni". Amikor azt érzed, hogy az életed egyre több vetületében törekszik kizárólagos hatalomra és befolyásra az illető, és nem hagyja, hogy önállóan dönts és gondolkodj, akkor lehet, hogy nem jó emberre bíztad magadat.

3. A guru túltolja a csilivili külsőségeket és allűröket. Szinte minden rendszerben vannak öltözködősben, kellékekben, tárgyakban, viselkedésben megnyilvánuló jelei annak, hogy az illető egy "elöljáró", "beavatott", satöbbi. Ha ezekből túl sok van, az nem jó jel. Krisztus is csak egy tunikát viselt, Buddha meg egy bordó leplet, semmi más extra "spiri" felszerelésük nem volt. 

4. A guru érthetetlenül beszél. Amikor valaki tóltolja a filozófiát, ráadásul úgy adja ezt elő, hogy fel sem vagy képes fogni, akkor ezzel azt akarja éreztetni, hogy mennyivel magasabb szinten áll mint te. Egy megvilágosodott mester hétköznapi szavakkal is rá tud vezetni a legmagasabb igazságokra.
5. A guru túl sokat szidalmaz vagy dicsér. A túl sok szidalom a mai világban mér nem működik, mert az embereknek eleve nincs önbizalmuk, és jutalmazásra vágynak a szeretethiány miatt. Nem tudják a szeretet megnyilvánulásának tekinteni a túlzott szigort. persze valamennyi azért jó, ha van. A negédes dicséret és a virágos-balzsamos New Age-hippi hangulat sem igazán sugároz hitelességet. Ez inkább az üzletember-guruk fegyvere, akik annál kedvesebbek veled, minél több pénzt remélnek tőled. Az autonómiádat tiszteletben tartó guru a legszerencsésebb választás.

6. A guruval kapcsolatban már híre ment egy-két botránynak. Ilyenkor a "nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél" elvét érdemes figyelembe venni. A pénz, a nők és a hatalom akkora erők, hogy a megvilágosodott lelkeken kívül mindenkit képesek lehúzni a mocsárba. Ebből kiindulva az ilyen pletykák gyakrabban igazak, mint ahányszor nem azok. Ha esetleg te magad is azt tapasztalod, hogy a guru veled kapcsolatban mohóvá, pénzéhessé, manipulatívvá vagy abúzívvá válik, akkor ne hessegesd el magadtól a megérzést, iszkolj el a bűvköréből minél hamarabb. 

4. Az Önvaló a legjobb guru

Ha őszinték vagyunk, akkor Isten mindig utat fog mutatni nekünk a spirituális fejlődés felé. Akár a szívünkön keresztül, akár más tanítókon, a barátainkon, vagy akár ismeretlen embereken és a természet jelenségein keresztül. Nem kell egy külső személyre projektálni kizárólagos módon a guru szerepkörét, mert a mi magunk tökéletlenségét hajlamosak vagyunk azzal kompenzálni, hogy a gurut tökéletesnek látjuk és istenítjük, vagy bálvánnyá tesszük. Ez önmagában hiba, és nem meglepő, ha Isten saját maga rombolja le bennünk ezt az illúziót. 

A jóga csodás hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Mind az öt anga elérésének módja a jóga. Az, ami jó egészséget és jó szerencsét hoz, a jóga. Az, ami hosszú életet ad, a jóga. Az, ami intellektuális erőt ad, a jóga. Az, ami gazdaggá tesz, a jóga. Az, ami emberré tesz, a jóga. Az, ami erényessé és hűségessé tesz Bharatmatát (Indiát), a jóga. Az, ami megadja a megkülönböztető képességet aközött, amit tennünk kell, és amit nem, a jóga. A tudás, ami segít megérteni, hogy miért fogadtuk el ezt az életet, a jóga. Az, ami megadja a választ a kérdésünkre – hol van Isten? - a jóga, és semmi más. Ezt bizton kijelenthetjük. 

„A jóga a sziddhi és a felszabadulás alapja

Ha megvizsgáljuk, megértjük, hogy csak a jóga

Vezet el a mindenről szóló végső, teljes tudáshoz

A jóga rendszeres, tiszta gyakorlása

A legtökéletesebb eszköz valódi természetünk megértéséhez

A jóga a dzsívátmá és a paramátmá egysége

Az eddig elhangzottak is ezt bizonyítják”

(A legutolsó kijelentés, vagyis a dzsívátmá és a paramátmá egységének megjelölése a jóga céljaként váratlanul hangozhat egy olyan tanító szájából, aki Rámánudzsácsárja visistádvaita (megkülönböztetett egység) filozófiájának a követője. Viszont valóban arra vall, hogy Krishnamacharya megvalósította a jóga és a spiritualitás lényegét: egyszerre tekinti minőségileg azonosnak és mennyiségileg különbözőnek Istent és az egyéni lelket. Sankara, a legrégibb Védánta iskola alapítója a dzsíva (egyéni lélek) és a Brahman (Abszolút Lélek) azonosságát hangsúlyozta: dzsívo brahmaiva nápará – vagyis a lélek nem alacsonyabbrendű a Brahmannál. Ezzel szemben Madhvácsárja, a későbbi dvaita iskola alapítója a lélek és Isten különbözőségére helyezte a hangsúlyt. A leghelyesebb hangsúly azonban középen van, és egyszerre tekinti azonosnak és különbözőnek is Istent és az egyéni lelket. Persze ez a megértés meghaladja az emberi logika és racionalitás határait, de a jóga őszinte gyakorlásával mindenképpen elérhető és átélhető.)

Az arany középút

A héten kezdtem el olvasni Drunvalo Melchizedek "Az Élet Virágának ősi titka" című könyvét, egyelőre vegyes érzelmekkel fogadom az ott leírtakat. Úgy tűnik, hogy amiket máshonnan szedett össze, azok valóban értékes tartalmak, de az "angyaloktól" és Thothtól kapott ismereteinek egy része nem igazán illik bele semmibe (legalábbis számomra). Egyelőre azt tudom mondani, hogy találtam azért használható gondolatokat már az első oldalon is, a szakrális geometria és az ősi szimbólumok pedig szintén érdekelnek, mivel sok szimbólumot szoktam látni meditáció és a sámánutazások közepette. A legtöbb szakrális szimbólum kisebb-nagyobb módosításokkal több ősi kultúrában is fennmaradt, így szerintem érdemes foglalkozni a jelentőségükkel. 

Szóval egy érdekes, értékes gondolat, amit a könyv elején találtam, arról szól, hogy az emberek kétféle módon szoktak közelíteni a spiritualitáshoz: a bal agyféltekés dominanciával rendelkező embereknek meggyőző, logikus észérvek tömkelegére van szükségük ahhoz, hogy elfogadják a spirituális igazságokat. Számukra "tudományos" eszközökkel kell bizonyítani Isten létét és a hozzá vezető folyamat működőképességét. A bal agyféltekés dominancia persze valahol elakadást fog okozni. Amikor arra a pontra érkezünk spirituális fejlődésünkben, ahol az észérvek, a logika és a racionalitás már nem érvényes, és egymásnak ellentmondani látszó állításokat kell egyszerre a magunkévá tennünk, el kell engednünk a racionális gondolkodásmódtól való túlzott függést. A bal agyféltekések azok, akik "tudják" Istent.

A jobb agyféltekés dominanciával rendelkezők pedig fordítva működnek, a racionalitásra nem nagyon hagyatkozva, az érzéseikre és a megérzéseikre hallgatnak inkább. Ezek is el tudják vezetni az embert valameddig, de vannak zsákutcái: a vak a lelket azhit, a szentimentalizmus, a befolyásolhatóság, a babonák kialakulása "mert valaki azt mondta". A jobb agyféltekések azok, akik szeretnek fanatikusan, megkérdőjelezés nélkül hinni egy tanítónak vagy prófétának, és az adott mester tanításainak különféle interpretációi közül nem tudják megkülönböztetni az igazat a hamistól. Őket könnyű félrevezetni. A túlzott hit ugyanolyan csapda lehet, mint a szkeptikus kételkedés. Ők azok, akik "érzik" Istent.

A bal, illetve jobb agyfélteke dominanciáját a jógában a pingalában (szoláris, racionális energia) vagy az ídában (lunáris, intuitív energia) keringő prána dominanciájának tudják be. Márpedig a jóga és a tantra írásai egyértelműsítik, hogy a pránát a két oldalsó vezetékből kifogva be kell terelni a szusumnába, vagyis a központi energiacsatornába, és fel kell ébreszteni a Kundalinít, amely képes elégetni a csakrákban felgyülemlett szennyeződéseket és eljuttatni a tudatunkat a megvilágosodott állapotba. Tehát a gondolkodásunknak mentessé kell válnia a racionalizmus és a szentimentalizmus szélsőségeitől, az agyféltekék működésének ki kell egyenlítődnie, és a pránának egyformán kell áramlania az ídában és a pingalában, vagyis a bal és a jobb orrnyílásban. 

A filozófiában ugyanúgy megfigyelhető ez a polaritás, mint minden másban. Egyes filozófusok a monizmust (csak egy Igazság van, minden más illúzió) hangsúlyozzák, ők a szoláris dominanciát képviselik, míg mások a dualizmust (Isten és a kiáradásai különböznek egymástól) hangsúlyozzák. Ők inkább a lunáris megközelítést képviselik. Nagyon kevés olyan filozófus van, aki mindkét elvet egyidejűleg igaznak tekinti, és a kettő közötti egyensúlyra törekszik.

A jógában vagy lelki gyakorlatban is az egyik szélsőség a mindenről való lemondás, a tapasz vagy vairágja gyakorlása, míg a másik szélsőség a ragaszkodásokban és az élvezetekben történő elmerülés, mely túlzottan gyengévé teszi a lelket. A vég nélküli lemondás viszont megkeményíti a lelket. A szeretet útja valahol középen van. Azoknak, akik "szeretni" szeretnék Istent, és ezáltal igazán megismerni és összekapcsolódni Vele, az arany középutat kell keresniük, ahogyan Buddha és a görög filozófusok is javasolták. 

Majúra, a mítikus páva

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Pungu majúrászana (sebzett páva-póz)

A majúrászana mitológiája

Több szót ejtettünk már a páva szimbolizmusáról, a majúrászana és a pincsha majúrászana kapcsán. Most azonban érdemes kiegészíteni az eddigi ismereteinket még néhány gondolattal. A hindu mitológia szerint a Majúra nevű mitikus, félisteni páva Garuda, a szintén félisteni sas, Visnu hátasállata tollaiból lett teremtve. Majúrát (és Garudát is) úgy szokták ábrázolni, hogy megöl egy kígyót. A kígyó többféle dolgot szimbolizál: az idő végtelen, önmaga farkába harapó kerekét, az anyagi vágyakat és az ellenségességet Istennel szemben, valamint a negatív emberi tulajdonságokat.

A hindu mitológiában több helyen is felbukkan a páva alakja. Az Uttara Rámájana szerint Indra képtelen volt győzedelmeskedni Rávana felett, és egy páva szárnyai alatt bújt el előle, majd cserébe ezer szemmel (a páva tollainak mintázata) és a kígyóktól való védelemmel áldotta meg. A páva tehát nem fél a kígyóktól, és képes megölni őket.

A hindu mitológiában több istenség hátasállata a páva: Siva fiának, Kárttikéjának, a félistenek hadvezérének, és feleségének, Kaumárínak, valamint Laksmínak, a szerencse istennőjének, és Ganésa egyik formájának is. Krisna egyik kedvenc állata szintén a páva, ezért mindig pávatollat hord a fején. Emellett Siva egyik formája, Csandra Bhairava és Szaraszavít, a tudás istennője is páván közlekedik.

A törzsi kultúrákban, legalábbis ahol őshonos a páva, ezt az állatot is erőállatnak tekintik. A páva, mint erőállat, a szépséget testesíti meg, valamint elősegíti az önmagunk iránti szeretet, a becsület, a hűség fejlesztését, a kihívásokkal történő szembenézést, valamint az ismeretlen dolgok bátor és magabiztos felfedezését. A páva a szépséges belső tulajdonságokkal együtt, magasabb fejlődési szinten történő újjászületést képviseli. Az, akinek a páva az erőállata, erős kapcsolatot fog érezni a múlt és a jelen között, és felismeri ezeknek a jövőre gyakorolt hatását. Tizstán látják a következetesség és integritás fontosságát, mindig magabiztosan cselekszenek, és megértik a könnyedség és vidámság fontosságát is.

A páva a következőket képviseli? Integritás, megújulás, szépség, egyensúly, bölcs látásmód, öntudatra ébredés, halhatatlanság, spiritualitás, önbizalom, tudatosság, vezetői képességek, önszeretet, újjáéledés, vidám életszemlélet.

A sírsapádászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

A pózhoz szükséges mobilitás kifejlesztéséhez a skorpió póz (vriscsikászana) gyakorlása szükséges alkartámaszban és kézenállásban is. A rádzsakapótászana és ékapáda-rádzsakapótászana gyakorlása is jó előkészítő. Az utthita-salabhászana szintén jó rávezető póz, mivel itt a törzs ugyanabban a helyzetben van, mint a sírsapádászanában, csupán a fej van jobban hátrahajtva és a mellkas a talajon van. Amennyiben a póz felvétele álló hátrahajlításból még túl nehéznek tűnik, végrehajthatjuk a vinyászákat a lefelé néző kutyáig, majd innen vegyük fel a fejenállást, és hajlítsuk hátra a lábunkat meg a törzset.

Haladó változat: Amennyiben nehezebb vinyászával szeretnénk végrehajtani a gyakorlatot, a póz végrehajtása után ugyanúgy jöjjünk vissza alkartámaszba, majd hídba, és onnan álljunk fel, mint a csakrabandhászanaesetében. Ekkor a következő póz felvételéhez álló helyzetből csináljuk végig a vinyászáta lefelé néző kutyapózig, és onnan vegyük fel a következő pózt. 

Egészségügyi hatások

Erősíti a nyakat, vállakat, a hátat, a combokat és a lábat.

Javítja a húgyúti betegségeket

Csökkenti a zsírlerakódást a hason és a csípőn

Elősegíti a máj és a lép méregtelenítését

Csökkenti a stresszt és a szorongást, erősíti az önbizalmat

Relaxált állapotba hozza a szívet, a fordított póznak közsönhetően töb vér áramlik az agyba

Hevíti és tisztítja a szöveteket

Stimuláló és vitalizáló póz

Élénkíti az idegrendszer működését, fejleszti a mentális erőt, a koncentrációt, javítja a gondolatok tisztaságát és kiegyensúlyozza az agyféltekék működését

A középpontba hoz, megnyugtat és lecsendesít

Élénkíti a memóriát és megszünteti az alvászavarokat

Tonizálja a has, a lábak és a nyak izmait

Erősíti a tüdő anyagcseréjét, így megelőzi a felső légúti gyulladásokat és a rossz szájszagot

Tisztítja és masszírozza a belső szerveket

Csökkenti az izomfeszültséget

Javítja az anyagcserét, csökkenti az IBS tüneteit és más emésztési panaszokat

Erősíti az arc vérkeringését, így fiatalítja az arcbőrt

Stimulálja az agyalapi mirigy működését, így növeli az endorfin (boldogsághormon) termelését, megszünteti a stresszt, szomorúságot, depressziót, letargiát.

Megkönnyíti a közérzetünket

Csökkenti az őszülést

Csökkenti a derék, a hét éls a véll artritiszes panaszait

Hasznos lehet lumbágó, ülőideggyulladás, hátfájás esetén

Csökkenti a visszeres panaszokat, valamint a farokcsont fájdalmát vagy elmozdulását

Javulást hoz székrekedés, gyomorsavasság, valamint bélgyulladás esetén

megszüntetheti az alacsony vérnyomást

További indikációk: cukorbetegség, méh-előreesés, epilepszia, köldöksérv, lágyéksérv,. Impotencia, vérszegénység, vakbélgyulladás, vesebetegségek, menstruációs zavarok, prosztata-problémák, arcüreg-gyulladás, nyombélfekély

Ellenjavallatok:szívproblémák, magas vérnyomás, fülfájdalmak, súlyos gerincbetegségek, terhesség, menstruáció

Ősi rúnák és szimbólumok

Néhány évvel ezelőtt rákattantam a viking kultúrára, elolvastam egy csomó irodalmat róla és megtanultam a rúnákat, még vettem is egy szett rúnakövet, melyet az északi varázslók jóslásra is használtak. Az Edda énekek szerint Odin fejjel lefelé lógott a Világfára, az Yggdrasira kötve, hogy megkaphassa a rúnák tudását. Tehát ez nem csak egy ábécé volt az északiak számára, hanem isteni jelentéstartalmakat hordozó szimbólumok, csakúgy, mint számos másik ősi nyelv írásjelei. 

A "klasszikusnak" számító, 24 rúnából álló Futhark ábécé eléggé ismert, és számos viking-korabeli rúnakövön találtak feliratokat ezekkel a jelekkel. Egyik sámándobos utazásom során azonban személyesen Odin tanított, és rúnaköveket nyújtott felém a kezében, amiken azonban másmilyen jelek voltak, mint a futhark rúnák. A futhark ugyanis csak egyenes vonalakból áll, nincsenek benne ívek. Én azonban íves szimbólumokat láttam, és így elraktároztam magamban, hogy ennek majd utána kell járni valamikor. A napokban posztolt egy ismerősöm egy számi (skandináv natív kultúra) sámándobot, melyet a berlini Néprajzi Múzeumban állítottak ki. Ezen a dobon az általam látottakhoz hasonló szimbólumok vannak, méghozzá kb százötven darab. 

A képet itt közlöm, és az eredeti linken találtok egy még nagyobb felbontású verziót. Egyes kutatók szerint a dob valamiféle utánzat lehet, vagy oktatási céllal készült, ugyanis az összes olyan szimbólumot tartalmazza, melyet a számik valaha is használtak a dobjaikon. Elképzelhető, hogy ezért is vannak rajta az arab számok, tehát ezt valamiféle ábécének is tekinthetnénk. Minden esetre úgy látom, hogy érdemes lesz megismerkedni a számi nép vallásával és nyelvével, hátha jutok valamire! Egy százötven szimbólumból álló rendszerrel már sok mindent ki lehet fejezni. Hasonló képírásos rendszer maradt fenn a japán és kínai nyelvben, és néhány ősi nyelvben, például az egyiptomiban, az ősi sumér nyelvben, a maja írásban, valamint a székely-magyar rovásírás elődje is képírásos szimbólumrendszer volt. Számomra elképzelhető az is, hogy egy magasabban rezgő tudatú lény teljes jelentéstartalmakat tud átadni valaki másnak néhány szimbólum használatával, míg mi a modern európai nyelvek huszonnégy-huszonhat betűjével és viszonylag szűkebb jelentéstartalmú szavaival is néha erősen félreértjük egymást. 

Érdekes dolog még az, hogy a szanszkrit nyelv, melyet szintén univerzálisnak tartanak, elsősorban a hangképzésre alapozza jelkészletét, és a jelek képi tartalmáról még nem igazán hallottam semmit. Viszont a klasszikus szanszkrit nyelv gyökei általában szintén szerteágazó jelentéstartalommal bírnak, így a szanszkrit írásokban az értelmezések végtelen sokszínűsége rejlik, ami persze csak a megfelelő tudati szinten tárul fel az olvasó vagy hallgató számára. Addig csak a felszínt kapirgássza és a saját felszínes gondolkodási szintjére próbálja leképezni az általa olvasottakat.

Indiai és nyugati jóga

Újabb részelt a Krishnamacharya-könyvből:

"Ahhoz, hogy ilyen eredményeket érjünk el a jógában, nem kell az országunk pénzét sehová sem küldeni, és semmit sem kell megvenni. Bármennyi pénzhez is jutunk, elég hely van az országunkban, ahová tehetjük. A külföldiek ellopták India anya összes képességét, tudását és kincseit, vagy közvetlenül a szemünk előtt, vagy rejtett módon. Úgy tesznek, mintha mindezt saját maguk fedezték volna fel, összerakták és utána visszahozták nekünk, mintha jót tennének velünk, és cserébe elvették az összes pénzünket és azokat a dolgokat, melyeket félretettünk a családunk boldogulása érdekében. Kis idő elteltével meg fogják próbálni megtenni ugyanezt a jóga-vidjával. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy az a vétkünk, hogy bár elolvastuk az összes könyvet, mely szükséges ahhoz, hogy felragyogjon a jóga tudása, nem értettük meg vagy tanulmányoztuk a lényegi elveket, és nem ültettük át őket a gyakorlatba. Ha tovább alszunk és csukva tartjuk a szemünket, akkor a külföldiek fognak a guruinkká válni a jóga-vidjában. Máris odaadtuk nekik az arany edényeinket és rossz szagú, bőrből készült edényeket vettünk tőlük, és ezeket kezdtük használni. Ez nagyon szomorú helyzet, A leszármazottainknak nincs szükségük az ilyen rossz szokásokra.

(Krishnamacharyából itt a nyugatiak által gyarmatosított India elnyomott nemzeti önérzete beszél. Azt azonban alátámasztotta a történelem, hogy az indiaiak sok esetben hajlamosak átvenni a globális nyugati (fogyasztói) értékrendeket és kultúrát, miközben megfeledkeznek saját spirituális kicseikről. Ugyanakkor számos nyugati kereső valóban nagyon mélyre ásta magát a jóga tudományában az Indiában még fellelhető források és tudó emberek segítségével, és esetenként ezt még professzionálisabb színvonalon oktatják világszerte, és akár még Indián belül is. A jóga globalizálódásának egyik mellékterméke azonban az is, hogy a nyugati gyakorlók elszakítják a jóga tudományát annak spirituális és kulturális gyökereitől, értékrendjétől, és a saját materiális szokásaikat szövik bele a jóga gyakorlásába, így lerontva annak tisztaságát és belső értékét.)

A jóga által képviselt fizikai gyakorlatok, az ászana krijá, amivel rendelkezünk, több, mint elég a számunkra. A kunyhó, amiben lakunk, elegendő. Nincs szükségünk rendkívüli mennyiségű pénzre hozzá. Jóga-mata csak azt akarja, hogy csak a szattvikus ételeket együk, amiket Bharatmata (India anya) biztosít a számunkra. Azt az érdeklődést, mivel a fiataljaink a külföldieket követik, arra is használhatjuk, hogy a saját országunk tudását és képességeit tanulmányozzuk. Ebben teljes hitem van. Nagyon fontos, hogy az iskolákban is tanítsák a jóga-vidját. Ezt nem kellene, hogy hangsúlyozzam, különösen azoknak a nagy tudósoknak, akik ismerik a vidjá titkait."

Siva, a Táncosok Királya

Mivel közeledik Siva Nataraja murtijának beavatása az Atma Centerben, gondoltam, hogy megosztok néhány ismeretet Sivának erről a számomra rendkívül vonzó formájáról. Natarádzsa (a "Tánc Ura") formájában szintetizálja a hinduizmus és a védikus tradíció legfontosabb aspektusait. Ananda K. Coomaraswamy szerint Nataraja "isten cselekvésének legtisztább ábrázolása, amit bármilyen művészet vagy vallás valaha megfogalmazott ...ritkán látni ennél áramlóbb és energetikusabb ábrázolását egy mozgó testnek, mint a táncoló Sivát."

A Nataraja forma eredete

Siva ezen ábrázolását a Chola időszak (Kr.u. 880-1279) alatt fejlesztették ki dél-indiai művészek, és a 12. századra a hinduizmus kanonizált Siva-ábrázolásává és Indai művészetének leghíresebb példájává vált.

Siva formájának szimbolizmusa

Nataraja formája egyszerre egyesíti magában az élet ritmusát és harmóniáját. Négy karja a négy fő irányt képviseli. Táncoló alakjának bal lába a levegőben van, a jobbal pedig egy fekvő törpe-alakon áll, az Apaszmara Purusán, aki a feltételekhez kötött lélek illúzióját, tudatlanságát és arroganciáját képviseli, és akit Siva legyőz. Bal felső tenyerében a tudást és megvilágosodást képviselő lángot tart, bal alsó karja pedig a törpére mutat, aki egy kobrát tart. Jobb felső kezében a kétfenekű damaru dob van, mely a férfi/női elv egységét és kettősségét képviseli, az alsó pedig a bíztató abhaja-múdrában (a félelemnélküliség gesztusában) van.

A karjairól, lábairól, és a hajáról kígyók tekerednek le, melyek az egoizmust képviselik. A haja rasta tincsekbe van fonva és ékszerek díszítik. Jobbra, balra repülnek a tincsi, miközben egy láng-kerékben táncol, mely a születés és halál végtelen körforgását ábrázolja. Gangá Déví (a Gangesz istensége) és a félhold is ott található Siva fején, valamint egy koponya, amely azt szimbolizálja, hogy Siva legyőzte a halált. Siva harmadik szeme a mindentudást, a belső látást és a megvilágosodást szimbolizálja. Siva murtija egy lótusz-szirmokkal díszített emelvényen áll, mely az univerzum teremtő erőit képviseli.

Siva kozmikus tánca

Siva táncát Ánandatándavának (örömtáncnak) nevezik, és a teremtés, fenntartás, pusztulás kozmikus ciklusait, valamint a születés és halál napi ritmusát képviseli. Siva tánca az örök energia ötféle megnyilvánulását képviseli: teremtés (szristi), fenntartás (szthiti), pusztítás (szamhára), illúzió (tiróbhava), és a felszabadulás kegye (anugraha). Az egész bárázolás egyesíti magában Siva paradoxikus belső békéjét és külső aktivitását.

Siva tánca és a tudomány

Fritjof Capra a következő módon hasonlítja Siva táncát a modern atomfizika kutatási eredményeihez: "Minden szubatomikus részecske nem csak táncol az energiától, hanem maga is az energia tánca, a teremtés és pusztítás vég nélküli, pulzáló folyamata... a modern fizikusok számára Siva tánca nem más, mint az atomot alkotó részecskék tánca. A hindu mitológia szerint ez a teremtés és pusztítás folyamatos tánca, amiben az egész kozmosz részt vesz; ez minden létezés és természeti jelenség alapja."

2004-ben Siva Nataraja két méteres szobrát avatták fel a CERN-ben, a genfi részecskekutató intézetben. A szobor melletti feliraton ez áll: "Sok évszázaddal ezelőtt az indiai művészek elkészítették bronzból a táncoló Siva alakját. A mi időnkben a fizikusok a legfejletteb technológia segítségévelírták le e kozmikus tánc folyamatát. A kozmikus tánc metaforája tehát egyesíti az ősi mitológiát, a vallásos művészetet és a modern fizikát."

Ruth Peel a következőképpen fogalmazta meg Siva táncának jelentőségét:

"Siva tánca
Minden mozdulat forrása
Az univerzum lüktetése
Siva táncol a bűnös helyeken
A szent helyeken
Teremt és megóv
Pusztít és felszabadít

E tánc részei vagyunk
Örök a ritmus
Jaj nekünk, ha illúziónk elvakít
És elválunk a táncoló kozmosztól
az Univerzum harmóniájától"

Három tradicionális mozgásforma

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Csak három változata létezik a testgyakorlásnak, amely egyaránt erősíti az ízületeket és az érrendszert is: a jógábhjásza, a karádi szádhana (vívás vagy harcművészet) és az íjászat. Nem tudom, hogy miért felejtették el az emberek mára az íjászat művészetét.

A karádi szádhana itt-ott még létezik, de ki kell jelenteni, hogy manapság még ebben sem követik a megfelelő kramát( rendszert). Bár ez senkinek sem a hibája, mindenki táborokra kezd oszlani, versenyre kel a többiekkel és végül összekülönböznek. Ezen felül, a harcművészet csupán olyan erőfeszítés, mellyel ebben a világban érhetünk el valamit, és nem vezet semmilyen maradandó eredményre. A karádi szádhana legnagyobb hibája az, hogy sokan nem érik el általa a finomabb eredményeket, ami az erős elmét és a kiegyensúlyozott testet jelenti. A jó egészség, a hosszú élet, a boldogság, az erős elme és az erős test az az öt aspektus, ami lényeges egy ember számára. Ha ez az öt dolog nem működik megfelelően, akkor nem fogjuk megérteni az univerzum lényegét. H ezt nem értjük, akkor még a kényelmes életnek sincs semmi jelentősége. Jelen időnkben sokféle furcsa jelenség nyilvánul meg. Ezek közül, a jó és a rossz közötti megkülönböztető képességünket felhasználva, eljött az ideje, hogy csak a jót válasszuk. Ezzel a megkülönböztető képességgel csak az emberi lények rendelkeznek, senki más. Ha szeretnénk kifejleszteni ezt a képességet, rendelkeznünk kell a teljes fizikai erőnkkel, a mentális erőnkkel, és a korábban említett öt aspektus mesterévé kell válnunk. Az öt aspektus titkát nevezzük jógának."

(Az íjászat nem csak az indiaiak, hanem a magyarok ősi hagyományai között is megtalálható, és egyaránt fejleszti a test és az elme erejét is. A karádi szádhana az indiai harcművészetekre vonatkozik, melyek legismertebb iskolája a dél-indiai kalari pajattu. Ennek az iskolának a gyakorlói nagyon sok hangsúlyt fektetnek a mozgásra, a hajlékonyságra, és a különböző fegyverek forgatásának képességére. A fegyverek természetesen nem élesek, és különböző formagyakorlatokat gyakorolnak be velük párban. A puszta kezes küzdelem és a birkózás szintén tradicionális indiai mozgásformák, de kevésbé számítanak „előkelőnek”, mint a jóga, az íjászat vagy a fegyveres küzdelem.)

A karma rétegei

Aki foglalkozott már spiritualitással, és ismeri a Bhagavad-gítát, az indiai filozófiát, az általában tisztában van a reinkarnáció folyamatával és a karma törvényével, legalábbis elméleti szinten. Tudjuk, hogy minden egyes tettünk, döntésünk, az elménk és érzékszerveink minden egyes rezdülése újabb karmikus visszahatások hullámait hozza létre, melyek rövidebb vagy hosszabb idő alatt érnek be, és van, amikor sok-sok életen keresztül éreztetik a hatásukat, és befolyásolják az életünk, tudatunk irányát és működését. Mielőtt mindennek a gyakorlati aspektusába belemerülnénk, érdemes megemlíteni azt az elvet, hogy a karma törvénye nem csak egy mechanikus folyamat, melynek során, amikor létrehozol egy bizonyos irányú és erejű hatást, ugyanakkor létrehozod az avval ellentétes irányú, a jövőben rád visszaható következményét is. Így marad egyensúlyban az univerzum, mindenki megkapja azt, ami jár. Viszont ugyanakkor a karmának van egyfajta tudatos, nevelő szándéka is. Vagyis a megfelelő tudás jelenlétében a karmikus visszahatásaink nevelő hatását is érzékelni tudjuk, és bár a szabad akaratunk továbbra is megmarad, tanulhatunk, fejlődhetünk, tudatosodhatunk a karmikus leckék hatására.

Az utóbbi időben kezdtem el személyes hangterápiás kezeléseket is végezni a jógaórák és csoportos hangfürdők, workshopok, elvonulások mellett. Jelenleg háromféle kezelésre lehet hozzám bejelentkezni: tibeti hangtálas kezelés (Balla hangterápia), sámándobos utaztatás, és egyéni transzlégzés sámándobbal. Hadd ismertessem most ezt a háromféle kezelést a karmára gyakorolt hatásuk szempontjából, legalábbis amit az eddigi tapasztalatok mutatnak. A karma egy nagyon finom dolog, és meglehetősen nehéz lenne pusztán tudományos módszerekkel igazolni egy bizonyos terápia vagy spirituális folyamat karmára gyakorolt hatását. Így tehát a szubjektív megérzéseinkre kell hagyatkoznunk. A magam részéről úgy szoktam tekinteni, hogy ha a kliens úgy érzi, hogy segíteni tudtam neki a kezeléssel, akkor annak örülök. Ha pedig nem érzett semmit, akkor vélhetőleg nem fog visszatérni következő kezelésre.

1. Hangtálas kezelés

A hangtálak hangja kikapcsolja, kisimítja az elme zavart rezgéseit, gondolati mintáit, és a testünk szöveteiben, a vízben található zavaró rezgéseket is kitolja. A hangtál tehát egyaránt hat a fizikai szinten, a pránikus szinten, és a mentális szinten is. A karma tekintetében sok-sok hangtálas kezeléssel megtörhetők olyan tudatalatti programok, gondolkodási sémák, amelyek bizonyos feltételekhez kötik a tudatunkat. A hangtál tehát elsősorban a vászanára, vagyis a múltbeli karma által létrehozott feltételekhez kötött természetre tud hatni. Ez azonban a háromféle kezelés közül a leglágyabb, legkevésbé "erőteljes" változat. Tehát például nem biztos, hogy önmagában képes kihozni valakit valamilyen függőségből vagy kényszeres viselkedésből.

2. Sámándobos utaztatás

A sámándobos kezelésnél a kliens fekszik és ellazul, és hallgatja a sámándob, csörgők és a gong hangját. A sámán utazik a "nem szokványos valóságba" az erőállatai segítségével, és gyakran a kliens is átél egy utazást, vagy találkozik az erőállataival, tanítókkal, más fontos test nélküli személyiségekkel vagy energiákkal. Mivel ennél a második fajta kezelésnél a sámán tudatosan hív be magasabb erőket és rezgéseket, sok esetben felszínre jönnek rég elfeledett emlékek a tudatalattiból, akár ebből, akár a korábbi életekből. Az emlékek általában valamilyen módon köthetők a jelenlegi inkarnációhoz, vagy ahhoz a problémához, amin dolgozni akarunk. Ezzel a módszerrel tehát a szamszkárák (tudatalatti benyomások) tisztítását is el tudjuk kezdeni, mert sokszor a felmerülő emlékekhez kapcsolódó "emléksúlyok" is oldódnak, és a kliens több erőre, határozottságra tesz szert. Ez a módszer tehát mélyebbre megy a tudatosításban, ráadásul nincsenek ellenjavallatai, bármilyen állapot esetében alkalmazható. A hangtálas kezelés ezzel szemben bizonyos esetekben nem ajánlott.

3. Transzlégzés

Saját tapasztalataim alapján és az általam tartott transzlégzések során is azt vettem észre, hogy az intenzív ki-be légzés olyan mély transzállapotokba képes vinni a klienst, hogy talán még a felgyülemlett karmikus visszahatások (karmásaja) egy részét is képes semlegesíteni vagy átalakítani. Érdekes például, hogy sok-sok élettel ezelőtti emlékek jöhetnek fel, amelyeknek még mindig közük van a jelen életbeli betegségekhez vagy kialakult problémákhoz, konfliktusokhoz. Ugyanakkor a kliens sokszor megérzi a csakrák körüli blokkok (granthik) oldódásának folyamatát is, ami szintén karmikus tisztulást és tudati változást eredményezhet, ugyanis a granthit maguk az összesűrűsödött karmikmus visszahatások alkotják. Sok esetben spirituális élményeket, isteni megtapasztalásokat is átélnek a transzlégzők, ami maradandó módon képes megváltoztatni az értékrendjüket és a világról alkotott elképzeléseiket. Olvasni, hallani, beszélni Istenről nem ugyanaz, mint közvetlenül megtapasztalni a jelenlétét. Ez utóbbi élmény sok mindenre rávilágíthat, és még ha utána folytatnunk is kell a tanulást, meditációt, a spirituális gyakorlatainkat, mégis nagyon mély meggyőződést ad azt illetően, hogy melyik a mi utunk.

A transzlégzés egyénileg is nagyon hatásos folyamat, de csoportosan végezve még jobban összeadódnak a hatások. Aki még nem próbálta ki, azt szeretettel várjuk szeptember 23-án vasárnap a Napforduló Transzutazáson, ahol öt kiváló jam-zenész kíséretében én foglak vezetni benneteket a transzlégzésben és a belső utazásban. Aki pedig már kipróbálta a transzlégzést, az még mélyebb megtapasztalásokat élhet át ezen a programon, mint az eddigiek során. Mindenkit szeretettel várunk, és természetesen egyéni kezelésekre is tudtok jelentkezni nálam, a magam részéről mindent megteszek, hogy újra az EGÉSZ-SÉG állapotában lehessetek!

Sírsapádászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Sírsapádászana (fejenállás talppal a fejen)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A sírsapádászana egy újabb mély hátrahajlítás, itt azonban már nem csak a könyökök vannak a talajon, hanem a fejünk is. A sírsapádászanát a befejező sorozatban is gyakorolhatjuk, a sírsászana sorozat D pozíciójaként, itt azonban, az előző pózokhoz igazodva, álló helyzetből hajolunk hátra és vesszük fel a pózt. Ennél a hátrahajlító póznál nem kell végrehajtani az egylábas változatot. 

Vinyásza számolás

Ékam: Belégzésre emeljük a karokat úrdhva-vriksászanába.

Dvé: Kilégzésre engedjük hátra magunkat tírjang-mukhóttánászanába.

Tríni: Belégzésre engedjük le a könyökünket a talajra, kulcsoljuk össze az ujjainkat, majd helyezzük a fejünket is a talajra az összekulcsolt tenyerekbe. A többi sírsászanától eltérően itt nem a fejtetőnek kell a talajon lennie, hanem a hajvonalnak, mert így a nyakunkat kissé hátra tudjuk hajlítani, és könnyebben végre tudjuk hajtani a pózt.

Csatvári: Kilégzésre emeljük el a talpainkat a földtől, és helyezzük a tarkónkra. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban (sírsapádászana).

Pancsa: Belégzésre egyenesítsük ki a törzsünket sírsászana A pozícióba.

Sad: Kilégzésre helyezzük a talajra a két tenyerünket, majd ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Szapta: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astau: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Aktív elengedés technikája

A pózban egyszerre kell megfeszítve tartani az izmokat a testünk hátulsó oldalán, de ugyanakkor bele is kell lazulni. Amennyiben elegendő mobilitással rendelkezünk a vállöv, lapocka, felső-középső-alsó gerincszakasz, valamint a csípőhorpasz és a comb területén, akkor a gravitáció ereje is elegendő ahhoz, hogy a lábunk a fejünkre érkezzen. Ha a hajlékonyságunk nem megfelelő, akkor a talpak a fejünk felett fognak lebegni a levegőben.

A csakrabandhászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A csakrabandhászana pozíció eléréséhez erősen dolgoztatni kell a törzs-és hátizmokat, de amikor a könyökünkkel a földre támaszkodtunk, akkor némileg ellazíthatjuk a törzset. Az egylábas változatban a láb emeléséhez meg kell feszíteni a csípőhorpasz izmait, de amikor a lábunk már függőleges helyzetbe került, akkor megpróbálhatjuk némileg ellazítani a láb és a csípő izmait.

Rávezető változatok

Amennyiben a tírjang-mukhóttánászana végrehajtása még gondot okoz, az alábbi rávezető pózokkal érhetjük el a csakrabandhászanát: Kezdjük el a hídpozíció végrehajtását a talajról, majd emeljük fel az egyik lábunkat. A viparíta dandászana és az ékapáda viparíta dandászana is jó rávezető gyakorlatok. Harmadiknak vegyük fel a hidat, majd helyezzük az alkarjainkat a talajra, és közelítsük a lábainkhoz. Itt is hajtsuk végre az egylábas változatot.

Egészségügyi hatások

Csökkenti a stresszt, szorongást, depressziót és kimerültséget

Energizálja a testet, stimulálja a pajzsmirigyet és az agyalapi mirigyet

Lassítja az öregedést

Nyitja a mellkast és a tüdőt

Fejleszti a hajlékonyságot

Nyugtatja az idegrendszert

Kiegyensúlyozza a hormonműködést

Erősíti a karokat, csuklót, lábakat, csípőt, hasat, gerincet és a vállakat.

Javítja az emésztést

Jó hatással van terméketlenség, asztma, hátfájás és csontritkulás esetén

Ellenjavallatok: súlyos hát-, nyak-, fejsérülések, alagút-szindróma, szívpanaszok, magas vagy alacsony vérnyomás, hasmenés.