2018. szeptember 4., kedd

Három tradicionális mozgásforma

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Csak három változata létezik a testgyakorlásnak, amely egyaránt erősíti az ízületeket és az érrendszert is: a jógábhjásza, a karádi szádhana (vívás vagy harcművészet) és az íjászat. Nem tudom, hogy miért felejtették el az emberek mára az íjászat művészetét.

karádi szádhana itt-ott még létezik, de ki kell jelenteni, hogy manapság még ebben sem követik a megfelelő kramát( rendszert). Bár ez senkinek sem a hibája, mindenki táborokra kezd oszlani, versenyre kel a többiekkel és végül összekülönböznek. Ezen felül, a harcművészet csupán olyan erőfeszítés, mellyel ebben a világban érhetünk el valamit, és nem vezet semmilyen maradandó eredményre. A karádi szádhana legnagyobb hibája az, hogy sokan nem érik el általa a finomabb eredményeket, ami az erős elmét és a kiegyensúlyozott testet jelenti. A jó egészség, a hosszú élet, a boldogság, az erős elme és az erős test az az öt aspektus, ami lényeges egy ember számára. Ha ez az öt dolog nem működik megfelelően, akkor nem fogjuk megérteni az univerzum lényegét. H ezt nem értjük, akkor még a kényelmes életnek sincs semmi jelentősége. Jelen időnkben sokféle furcsa jelenség nyilvánul meg. Ezek közül, a jó és a rossz közötti megkülönböztető képességünket felhasználva, eljött az ideje, hogy csak a jót válasszuk. Ezzel a megkülönböztető képességgel csak az emberi lények rendelkeznek, senki más. Ha szeretnénk kifejleszteni ezt a képességet, rendelkeznünk kell a teljes fizikai erőnkkel, a mentális erőnkkel, és a korábban említett öt aspektus mesterévé kell válnunk. Az öt aspektus titkát nevezzük jógának."

(Az íjászat nem csak az indiaiak, hanem a magyarok ősi hagyományai között is megtalálható, és egyaránt fejleszti a test és az elme erejét is. A karádi szádhana az indiai harcművészetekre vonatkozik, melyek legismertebb iskolája a dél-indiai kalari pajattu. Ennek az iskolának a gyakorlói nagyon sok hangsúlyt fektetnek a mozgásra, a hajlékonyságra, és a különböző fegyverek forgatásának képességére. A fegyverek természetesen nem élesek, és különböző formagyakorlatokat gyakorolnak be velük párban. A puszta kezes küzdelem és a birkózás szintén tradicionális indiai mozgásformák, de kevésbé számítanak „előkelőnek”, mint a jóga, az íjászat vagy a fegyveres küzdelem.)

Nincsenek megjegyzések: