Boxedzés a sálában

Elérkezett a csütörtök. Kíváncsian várjuk Ajay vinyásza-óráját. Elsők vagyunk a sálában Istvánnal. Lassan becsurognak a többiek, kilencen vagyunk összesen. Elkezdjük a napüdvözletet, és az álló sorozatot. A vinyásza óra olyan rávezető gyakorlatokból áll, amelyek segítik a vinyásza (előre és hátraugrás) megfelelő elsajátítását. István mondta előtte, hogy minél kevesebb széklet legyen bennünk. Pár perc múlva kezdem megérteni, miért. Az első gyakorlatban guggolni kell, úgy, hogy a sarkad a földön van, a kezek a térdeden. Terpeszből fokozatosan szűkítjük a lábakat, végül keresztezett lábbal csináljuk. Ajay mindenkit odaállít a falhoz, és a keresztezett guggolásból lassan hátra kell ugrani úgy, hogy a lábunkat feltesszük a falra, majd nagyon lassan vissza. Bandha work - hangsúlyozza. A tizedik után kezdem úgy érezni magamat, mint egy boxedzésen, a vállam, hátam és mellizmom megtelik vérrel, lüktet. Keresztezett lábbal ki kell emelni magunkat úgy, hogy csak a tenyerünk van a földön. Még tíz kör. Most már a tricepszem is bedurrant. Elkezdjük a vinyászát. Ülő helyzetből indulsz. Keresztezed a lábadat, kiemeled magad, majd a kezed között hátraviszed a lábadat, lehetőleg úgy, hogy ne érjen a földre. Csaturnagába érkezel.Utána felfelé, lefelé néző kutya, majd visszaugrasz előre. A combot a mellkashoz, popsit föl, és minél lassabban ereszteni le. Tiszta Mátrix. Utána fűszerezzük még egy csakrászanával, vagyis hátrabukfenc, és onnan az egész vinyásza. Kommandós-képzés. A végére még egy Kombat tréning: lebegőülésben ülsz, keresztezett lábbal. Kilégzésre a térdeket a mellkashoz, belégzésre nyújtani. Egész héten azon gondolkodtam, hogy kire hasonlít Ajay. Most beugrott: Mike Tysonra. Persze nem akkora darab, de ha összeszorítja a száját (amit gyakran tesz), akkor egészen olyan. A képet titokban készítettük, a sálában található tablóról.

Levezető gyakorlatnak háromütemű fekvőtámaszt csináltat, csaturanga, felfelé nézőkutya, majd lefelé néző kutya. Utána megkérdezi, ki mennyit bírt csinálni belőle. Azt mondja, 50 a cél. Elmondjuk a befejező mantrát, elküld mindenkit az oldalsó szobákba befejező sorozatra. Ilyenkor lehet kérdezni. Megkérdezek pár dolgot a lábkeresztezésről. Kiderül, hogy jó, ahogyan csinálom. Mondjuk a vinyásza órán azt tanította, hogy vissza kell tartani a légzést az átugrásnál, és úgy kell behúzni a bandhákat. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, szerintem ez legfeljebb csak kezdő szinten ajánlott. A klasszikus az, hogy folyamatosan kell lélegezni. Mindenesetre jól megdolgoztuk magunkat, úgy érzem magamat, mint Papp Laci a pofonok völgyében.

Óra után hazavágtatunk, felszedjük Bogyót. Puja, majd irány a Mandala, egy gyors reggelizésre. Többen is megjelennek a csapatból. A reggeli utánra fürdőzést beszélünk meg a Regale medencéjében. A férfitagok hiánytalanul le is jelentkeznek, elindulunk a hotelba. Elég néptelen még az udvar, sokkal csendesebb, mint kedden. Kihasználjuk az alkalmat, belecsobbanunk az átlátszó medencébe. Hihetetlenül oldja a stresszt. Néhány indiai kisgyerek viháncol a medencében. Megérkezik Monika, lengyel szomszédunk is két gyerekével. A nagyobbik, Barnaba öt éves, nagyon élénk gyerek. Spontán nyomja az ászanákat, le is fotóztam egy párat. A kislány sajnos születési betegséggel rendelkezik, nagyon vékony, kb egy éves lehet. De azért kedvesen mosolyog, fekvő helyében is fantasztikusan laza csípőről tesz tanúbizonyságot. Hiába, jógi család. Kihasználom az alkalmat, Monikától kikérdezem a második sorozat csínját-bínját. Azt javasolja, miért nem próbálom ki holnap, nem tudom. Habozok. Akarnám is meg nem is. Mindenesetre jegyzetelek bőszen. István is Astanga könyvet hozott magával, az ászanák nevét magolja. Péterék pingpongozni mennek. Mi tovább beszélgetünk a jógáról Lukassal, istván lengyel barátjával. Néhány fürdés és jó pár kör japa után kezdek elálmosodni. István már rég húzza a lóbőrt az egyik pálmafa alatt. Csatlakozom. Kell a pihi, délután még szadi óra ígárkezik Vinayyal. Mikor felébredek, látom hogy Heni és Györygi is idetaláltak. Ildikó nem jött, biztos azért, mert nem akarja még egyszer lekésni Vinay back-bending óráját. Sáriról meg az a hír járja, hogy éppen egy parkban lazul az Airport Hotel egyik recepciósával. Rosszallóan csóválom a fejemet. Na mindegy, kivárjuk, mi lesz a történet vége, legfeljebb megírom a blogban. Három előtt összecuccolunk, menni kell órára. Lukassal nagyon belemelegedtünk a különböző jógarendszerek elemzésébe. Sebaj, holnap este majd folytatjuk Monikáéknál az ünnepi vacsorán.

Megérkezünk Vinay sálájához. Ildikó már bent nyomul, nem bízta a véletlenre. Mindenki odaér szerencsére, teljes létszámban kezdődik az óra. Sári vigyorog, mint a vadalma. Kérdezem, hol volt. Egy parkban romantikázott a bennszülött sráccal. Sorolja, milyen madarak voltak ott. Elkezdjük az órát. Vinay megengedte, hogy felvegyük a matra-éneklést az elején és a végén. Szép sárga pólóban van és fekete Adidas gatyóban. A dereka megint hajlik, mint a gumi. Jó alaposan mutat mindent, igazít. Számol. Cifrázza a gyakorlatokat, nehezíti. Nekem lassan kezd beállni a derekam a sok hátrahajlítástól. Nem fáj, csk éppen mintha egy csatornacsőbe lenék behúzva. Minél jobban erőltetem, annál kevésbé haljik. Sok a térdelő gyakorlat is. Hiába hajtom be duplán a matracot, akkor is nyomja a térdemet a kemény föld. Csípőt nyitunk kitörésben. Vinay letolja a medencéjét majdnem a földig. Utána meg az enyémet. Ez már nem Ausvitz, ez inkvizíció. Lassú halál. Kábé egy eretneknek érzem magamat a máglyán. Ilyen mennyiségű fizikai és mentális fájdalmat még nem éltem át jógaórán. Komolyan elkezdek kételkedni abban, hogy ez egyáltalán mennyire egészséges, amit csinálunk. Folyamatos hátrahajlítás, szinte semmi előrehajlítás. Négyszer megcsináltatja a hidat, majd összeesek. Utána felállít. Drop-back. Állásból hátra kéne hajlítani hídba. Otthon, délután, melegben és kipihent derékkal simán megy. Végül letérdeltet, úgy csináljuk a dropback-et. Így se könnyű. Ildikó és Saci toppon vannak. A kezükkel simán megfogják a talpukat, Kapótászana. Csak nézek. Végül az előrehajlítás, csavarások és a teknőspóz. Hát az enyém ma igencsak púposra sikeredett. Kicsit elnéző voltam magammal szemben. Óra közben meggyőzöm magamat, hogy semmi értelme holnap reggel második sorozatot gyakorolni, mert Vinay bebetonozta a derekamat. Hacsak nem kapok valami isteni jelet reggel. Majd figyelek.

Óra végén riksába pattanunk. Be kell menni a bazárba a tegnap megrendelt füstölőkért. Megérkezünk, az öreg Mohamed (vagy hogy hívják) komótosan pakol, mutogat. Tizennégy kiló így is, plusz a papírdobozok, zacskók. Végül rádobatok még egy kiló Green Ambert is. Jó a cucc. István éjjel-nappal ezeket égeti. Visszaérvén nincs idő már fürödni, a Yogic Supply családnál rendeltünk vacsorát. Mohamed már telekent illatok olajokkal, még fújok hozzá egy kis parfümöt, vacsihoz megteszi. István ekszkuzálja magát, egyik ismerősét, Jennifert megy búcsúztatni, aki holnap utazik vissza Amerikába. Mi a többiekkel megjelenünk a kis útszéli házikóban. Sári megint a portással flörtöl, hajnalig elérhetetlen. Amúgy Györgyi is beszervezett magának egy állandó riksást, de szigorúan csak üzleti kapcsolatban vannak. Györgyi külön kérte, hogy írjam meg az anyukájának, hogy ne aggódjon, nagyon jól van, jól érzi magát. Szórakoztató jelenség, az biztos. Beülünk vacsorázni. Betámolyog három jógás lány, akik a Mandalában vannak Teacher Trainingen. Elbeszélgetünk, vacsorázunk. Jó az étel, egész európai. Ildikó tányérja tele, de kijelenti, hogy nem szereti a zöldbabot. Mindenesetre jól lakunk, nem is csíp, nincs benne hagyma és fokhagyma. Ez a lényeg. Közben kitúrjuk az összes Astanga Yoga feliratú pólót, trikót. A lányok sokallják az 500 rúpít érte, mi Bogyóval bevásárolunk. Kilenc felé hazasétálunk, még blogot kell írni, és Istvánnál van a kulcs. Szerencsére ő is előkerül, készülünk az utolsó teljes Mysore-i napunkra. Ma elég zúzós volt a vinyásza óra, és Vinay back-bendingje is derekas volt. Remélem, holnapra azért marad még egy kis szufla bennem. Jó éjszakát.