2009. március 22., vasárnap

Nefürgyéle


Reggel ötkor szól az órám, felkelek. Nem volt hosszú az alvás, de jó volt kinyújtózkodni az egész napos zötykölődés után. Lefürdök, bár ebben a párában szinte azonnal izzadni kezd az ember. Összeszedem a matracomat, elindulok a megbeszélt jógázóhelyre, Mindenki alszik még. Ha nem jönnek, az se baj, legalább gyakorlok egy jót. 25 fok, 85% páratartalom. Félretolom az asztalokat a tornácon, leterítem a szőnyeget. Ezen a területen minden tiszta homok, teljesen jól lehetne forgatni a Dűne című filmet. A párás levegő ellenére nem hajlok túl jól, lehet hogy összetört a kocsikázás. Végigcsinálom a bevezető gyakorlatsort, elkezdem az előrehajlításokat. Megjelenik Ildikó, majd kisvártatva Györgyi is. Nincs mese, órát kell tartani. Mysore stílusban elkezdem csináltatni velük a gyakorlatokat, bár Györgyinek szinte diktálni kell, nem tudja még a sorozatot. Ildikó is többet kihagy, vissza kell hozni, hogy csinálja meg a kimaradt gyakorlatokat. Az ülő gyakorlatok vége felé járnak, mikor megjelenik Péter, ő is elkezdi. Sokat kell vele is foglalkozni. Közben a lányok befejezik a fordított gyakorlatokat és a lótuszt is, most már csak Péterrel foglalkozom. Közben felkelt a nap, de kissé felhős az ég. One-on-One, azaz egy oktató egy tanítvánnyal foglalkozik. Ez Krisnamácsárja-módszer, autentikus környezetben. Pár utolsó gyakorlatot kivéve Péter is megcsinál mindent. Közben hazaugrom, Bogyó akkor kel. Kijön, körülnéz. Óra után hívom Istvánt, hogy menjünk ki fürödni a tengerre. Nefürgyéle, hanem inkább ugorj be az óceánba! Ildikó és Bogyó már kint vannak.

Remek a víz, belecsobbanunk. Györgyi és Heni is megjelennek. A parton szinte csak mi vagyunk, ma még a halászok sem dolgoznak. Kinn pihennek a csónakok a parton. Beleugrunk a hullámokba, kissé csípi a szemünket a sós víz. A parton ászanázunk egy kicsit, csak ferde a homok. Kézenállásban folyton átfordulok, és hanyatt esek. Fél óra lazulás után visszamegyünk a szobánkba. Fölösleges papucsot hordani, mert csak felrúgod a homokot a tarkódig. Reggelihez készülődünk. Iddli (rizslisztből készült galuska), sambar (csípős leves) és kókusz csatni (ez utóbbit durván telenyomták fokhagymával, biztosan Heni kedvéért) a menü. Addig követelődzünk, míg mézes-banános palacsinta is kerül, meg egy pár vajas-lekváros pirítós. Reggeli után kijelölünk egy hármas csapatot, akik bemennek a legközelebbi városkába bevásárolni meg ügyintézni. A csapat belőlem, Istvánból és Saciból áll, akinek lovagja amúgy holnap érkezik Udupiba. A többiek leadják a rendelést, hogy kinek mit hozzunk. Kel venni 50 dvd-t, mert mindenki meg akarja kapni mindenkinek a fotóit és egyéb anyagait.

A portás hív egy motoros riksát, fél 12-kor elindulunk Padubidribe, ami mintegy 15 percnyi útra van vadregényes Resortunktól. Beülünk az internet café-ba, felnyomom a tegnapi blogot. Még jó, hogy megírtam előre, mert ugye itt nincsenek ékezetes betűk a billentyűzeteken. A maradék néhány mondatba, amit hozzáírok, darabonként kell bemásolni az ékezetes magánhangzókat. Mindegy, fent van. Veszünk még gyümölcsöt, élénk a piac. Van vagy 40 fok, egyből lever bennünket a víz a napon. Sári vesz két nagy rücskös gyümölcsöt, jackfruit a neve. Fogalmam sincs, milyen íze lehet, még sohasem ettem nyersen. Veszünk egy csomó vizet, ugyanis itt Indiában üveges vizet kell inni, a csapvíztől könnyen megbetegszik az ember. Betalálunk egy ájurvédikus orvoshoz is, aki másnapra visszarendel Udupiba. Bogyóval el akarunk menni egy checkupra. Visszaindulunk a riksával, rendben haza is visz 60 rúpíért. István rutinosan elkéri a számát, máskor is kirendeljük.

Még egy fürdés a tengerben, mindenki élvezi a hullámokat, vagy napozik. Utána feljövök a szobába, lefürdök. Megint „nefürgyéle” a hangulat, mert mire kiteregetek, ismét merő egy víz vagyok. Elkezdem a puját, Bogyó összekészíti a gyümölcsöket. Közben a többiek lent pingpongoznak. Puja után megbeszéljük, hogy fél 6-kor tartunk egy stretchinges órát. Addig elmegyek sétálni a tengerpartra, és közben japázok. A nap lassan bukik befelé a tengerbe, kagylódarabokat mos ki a tenger a partra. A part nagyon szép, enyhén sárgás homok borítja, és néhány halász háza áll csak a part mellett, egy nagy kövekből kirakott fal mögött. Sajnos az indiai emberek nem élnek túlzottan környezet-tudatos életet. A part néhol tele van dobálva műanyag zacskókkal és flakonokkal, és egy pár helyi ember wc-nek használja a partot. Azért a mi partszakaszunk még egész jó, és szerencsére ezt a helyet még nem fedezték fel a turisták.

Fél hatra pont visszaérek, elkezdjük az órát. Az Agni-jóga ászanákat nyomjuk végig, és még színesítem egy pár gyakorlattal. Ildikó, Heni, Péter és Saci nyomják az órát. Bogyó pihen, csak videózik és fotóz. István is fotóz, de beszáll az igazításokba is. Végül egész jó kis óra kerekedik, köteles hátrahajlító elemekkel tűzdelve (lásd a képet). Közben Györgyi is befut, fotózgat ő is.
Fél nyolc körül végzünk, Bogyó már nyavalyog, hogy menjünk vacsorázni. Nefürgyéle, egy bőlmenni kellaz asztalhoz. A hotelben főztek rizst, csapátit, dált meg hölgyujj-szabdzsit. Hoznak hozzá még papadamot meg joghurtot. Egészen jóllakunk, ma korábban lepihenhet a társaság. Holnap hatkor kezdjük a vezetett Astanga-órát. Remélhetőleg teljes létszámban.

Nincsenek megjegyzések: