Golden Temple

Ma jógamentes napot tartottunk. Többek között azért, mert az egész napot az autóban töltöttük Udupi felé menet. Reggel 6-kor keltünk, ismét nem túlzottan kipihenten. Én fél 12-kor feküdtem tegnap, az esti buli után még blogot írtam, meg emaileztem. István lent maradt még lazulni a jógásokkal kb fél 1-ig. Felkeltünk végül, puja, pakolás, fél kilenckor indulás. A hotelhez érve kiderül, hogy Sári maradni akar még két napot Mysore-ban, annyira összemelegedett Madhuval, a recepciós sráccal. A további bonyodalmak elkerülése végett nem engedem neki, úgyhogy jön velünk Udupiba.

Elindulunk, kb Mysore-tól fél órányira van egy madárrezervátum, ott megállunk. Reggelizünk, dósa, chips, miegymás, majd indulunk madárlesbe. Van itt egy tó is, bérelünk egy csónakot. Mintha a Tüskevárba csöppentünk volna, csak egzotikusabb állatokkal. A tóban lévő szigeteken számtalan madár fészkel: pelikánok, gémek, kormoránok, szivárványszínben pompázó gólyák, meg egy halom denevér az ágakon. A vízben és néhol a parton óriási krokodilok tanyáznak. Tavalyi elefántszafáris kalandunk után mindenki azon aggódik, hátha valamelyik krokodil beugrik a csónakba. Az evezős pasi nyugtat, hogy nem támadnak. Fotózunk, filmezünk, mintha a National Geographic stábja lennénk. Végül kiérünk a partra, indulni kell tovább. Fél 12 körül nekivágnunk.

Két-három óra múlva egy Belakupe nevű városkába érünk, ami István szerint a második legnagyobb tibeti kolónia Indiában Dharamsala után. Tisztára, mintha Nepálban lennénk. Mindenhol zászlók, feliratok nepáli nyelven, mandulavágású szemek. Egy nagy buddhista kolostor van itt, az a neve, hogy Namdroling Monastery, egy Golden Temple nevű komplexummal. Ahogyan közeledünk, egyre több a bordó ruhás szerzetes, nagy mandalák vannak a földre festve. Ahogy odaérünk, éppen kezdődik a puja. Sorokban ülnek a szerzetesek, hosszú kürtöket fújnak, egy nagy dobot ver az egyik, kicsi kézi dobokat és csengőket ráznak a többiek. Rázendítenek a mantrákra, kántálnak veszettül. Egy lépcsőzetes oltár is van itt, a mandalák között Coca-colás üvegek, ásványvizek, üdítők sorakoznak. Eléggé sajátságos imádati forma. Megyünk tovább, van itt még egy-két szentély. Mindegyikben irdatlan nagy dobok, a falon freskók a buddhista mitológia jelenteivel. Kattogtatjuk a fotógépeket veszettül. Elég bizarr jelentek vannak: kutyafejű szörnyek üstben főzik a bűnös lelkeket, csontvázak táncolnak, miegymás. Lefényképezek néhány lótuszülésben ülő Buddhát is. A képen a főoltáron ülő arany Buddhák láthatóak. Mintha csak Thaiföldön lennénk. Gondolom ezért Golden Temple, meg a kupolákat díszítő arany miatt is talán.

Fotózzuk a szerzeteseket, a fiúkat és a lányokat alig lehet megkülönböztetni. Mind kopasz, narancssárga ujjatlan ingben, és bordó szerzetesi cuccban. Sok a turista, főleg indiaiak, de egy-két nyugati arcot is felfedezünk. Kifelé menet betérünk a bazárba. Mindenki tibeti csengőket, hangtálakat, malákat, fali zászlókat stb vásárol. Györgyi kinéz egy Gurkha-tőrt, én egy jó hosszú amerikai bajonettet. Jól jöhet még a dzsungelben. Fél kettő felé van, beülünk az étterembe, rendelünk egy-egy tálit. Csípős, de arra jó, hogy az éhségünket elmulassza. Indulni kell tovább, messze még Udupi.

Délután felé hegyláncok közé érünk, kanyariog az út föl-le. Mintha a Himalájában járnánk. Többen kezdünk rosszzul lenni. Egy nagy völgybe érünk, nyugat felé haladunk. Előttünk lassan bukik lefelé a Nap, a fák között látni narancsságra korongját. Kétoldalt egyre trópusibb a növényzet. Kókuszpálmák és datolyapálmák váltogatják egymást. Összevitatkozunk, hogy melyik a gumifa. Péter szerint egy nagy levelű cserje, szerintem pedig az ricinus. Ahogy esteledik, már fárad a társaság, dalra fakadnak. Péter előadja az összes magyar rock-dalt, a lányok kórusával kiegészítve. Kilenc felé beérünk Mangalore-ba. Nagy kikötőváros, de nem sokat látunk belőle, mert már este van. Udupi még mindig negyven kilométer, ráadásul a sofőr nem tudja, hol van a szállodánk. Tizenegy felé azért odérünk, miután fél órát csűrünk egy földúton befelé a dzsungelbe. Palm Grove Beach Resort. Indiai luxus. Enyhén gyarmati hangulat, mintha az Isahora forgatási helyszínén lennénk. Egész délnek van egy spanyolos-latinos hangulata, még a kannada nyelv is olyan spanyol hanglejtésű. Mintha Mexikóban lennénk (bár még nem jártam ott). Hozzá tartozik, hogy annak idején gyarmatosítottak itt a spanyolok vagy a portugálok. A mai napon mind a négy világvallással kapcsolatba kerültünk. Voltunk buddhista kolostorban, láttunk keresztény templomokat és apácákat, fekete csadorral letakart muszlim nőket és mecseteket, valamint egy csomó hindu templomot. Már csak a konfucianizmus hiányzik a sorból.

Becuccolunk a szobákba, kiűzzük az ujjnyi csótányokat. A páratartalom jó magas, mindenki büdös az izzadságtól. Azért még kinézünk a partra. Így sötétben is elég hangulatos, a tenger jó meleg. Bent egy halászhajó fényei látszanak, jobra a világítótorony fénye köröz. Kellemes a szellő és a hullámok morajlása, mejdnem közvetlenül a parton van a szálló. Holnap reggel hatkor jógaóra – közlöm a többiekkel. Nem mindenki lelkes. Kiválasztunk egy fedett tornácot, ott edzünk holnap reggel. Mindenki nyugovóra tér. Kinyitjuk az ablakokat, hadd járjon a szél a sötétben. Lassan forog körbe a ventilátor. Zörögnek a csapágyai. Sokáig nem tudok elaludni, pedig ötkor kelni akarok.