Udupi Krisna

Reggel 5-kor keltem, frissítő hatórás alvás után. Kezdjük megszokni a helyet, kezd kialakulni a napi ritmus. A fedett terasznak, ahol edzünk, már egészen jógasálás kisugárzása van. Háromnegyed hatkor már István is pakolászik a sálában, mikor megérkezem. Edzeni akar, aztán úgy dönt, hogy inkább segít igazítani. Ezt kevesebbet gyakorolhatta eddig, mint az első szériát. Kicsit bemelegítünk, tökmerev vagyok. Mindenki megjön, elkezdjük a gyakorlást. Ma egészen jól megy mindenkinek, sokat beszélek, belemegyek a részletekbe. A Mysore óra másik hátránya, hogy az oktató nem beszél, nem tudja felhívni a figyelmet a részletekre. István lelkesen igazgat, mindenki lelkesen gyakorol. India többi részén azt figyeltem meg, hogy viszonylag gyors szokott lenni a napkelte és a naplemente. Itt viszont lassúnak tűnik, majdnem két óráig tart. Mire vége a gyakorlásnak, már felkel, és lemegyünk fürödni a tengerbe. A képen Bogyó emelkedik ki Poszeidonként a hullámok közül. Ma nem kell annyira sietni, csak tízkor indulunk Udupiba. Kimosok, kiteregetek előtte. Lassan száradnak a ruhák a magas páratartalom miatt.

Reggeli után Udupi Krisnát indulunk megnézni. Bogyóval teljes ortodox Krisnás ruhát öltünk, még tilakunk is van. A többiekre is ráparancsolok, hogy a lányok hosszú nadrágban és ujjas pólóban jöjjenek. Megérkezik a taxi, nagyobbat kértünk, mint tegnap. Elől van egy hely Bogyónak, középen és hátul három-három magyar számítás szerint. Indiai szerint négy-négy. Végül Heni Péter ölébe ül, Madhu pedig Saci ölébe, amin Györgyi felháborodik. Megnyugtatják, hogy Madhu a könnyebb, és visszafelé amúgy is cserélnek. Megérkezünk a templomba, először egy kisebb templomba vezet be Madhu. Valószínűleg az Úr Visnu múrtija előtt állunk, Anantésvara a neve. Fotózni persze nem szabad. Minden templomban szoktak csaranámritát adni, vagyis olyan vizet, amivel a múrtit fürdették reggel. Megisszuk, néhány cseppet a fejünkre öntünk. Hátul van egy szép aranyozott síva-múrti, meg Ananta, az ezerfejű kígyó. Még beljebb egy titokzatos Ayappa Swami múrti,akit nem tudok hová tenni eddigi ismereteim szerint. Gyanítom, hogy nem ez a fő templom, kimegyünk. Kint látunk három hatalmas faragott szekeret. Úgy látszik, szekérfesztivál lesz. Ezeken szokták a múrtikat kihozni és körbevinni a városban.

A fö templomot Madhvacarya alapította 850 évvel ezelőtt. Állítólag egyszer az óceán partján meditált, és látta, hogy egy hajó zátonyra fut. Segített kiirányítani a partra. A kapitány hálából neki adott egy nagy tilak-tömböt, amit a hajó aljában tároltak nehezékként. A tilak szent agyag, amellyel a vaisnavák a homlokukat jelölik. Amikor a tilaktömb széttört, egy múrtit találtak benne, Krisna múrtiját. Kiderült, hogy a múrtit Rukminí devi, Krisna felesége imádta ötezer évvel ezelőtt. Nem olyan magas, 41-50 cm lehet legfeljebb, de naygon szép. A bejáratnál folyosó-labirituson kell végigmenni. Az őrök megkérik, hogy vegyük le az ingünket, mert itt úgy kell a tiszteletet kifejezni a múrti iránt, hogy meztelen felsőtesttel mész be a templomra. Szerencsére ez a szabály csak a férfiakra vonatkozik. Bent a templomban egy csomó pap nyüzsög, autentikus, kenetteljes a hangulat. Fotózni persze nem lehet. Egy pap örömmel üdvözöl bennünket, felfedezi, hogy Krisnások vagyunk. Körbevezet, az oltár előtt kétszer is megállhatunk. Egy kis rácsos ablakon lehet benézni, és megnézni a múrtit, miközben a pap mécsest és füstölőt ajánl neki. Idegenvezetőnk azt mondja, hogy most a templom főnöke,a jelenlegi Swami végzi az imádatot. Madhvacaryának nyolc fő tanítványa volt, és mindegyikük alapított egy iskolát. A nyolc iskola szerzetesei végzik az imádatot, kétévente váltva egymást. Tovább megyünk, vannak még más múrtik. van egy Pánduranga-Vitthala nevű, róla már hallottam. Van Ganésa, Síva, a kilenc bolygó múrtija, meg Subrahmanya, egy csomó kígyó-dombormű kíséretében. Bejárjuk az egész komplexumot, a pap lelkesen magyaráz. A templomon belül vagy egy Gósala (tehenészet), ahonnan a tejet a múrtinak főzött ételek elkészítéséhez használják fel. Papunk hátravisz egy ezer éves fához (valószínűleg már itt volt, amikor Madhva itt élt), és megmutatja a Swamik (főpapok) temetkezési kamráját. A köböl készült síremlékek alatt vannak a szentek mumifikált testei. Az egyik síremléken felfedezzük egy jógapózban ülő alak domborművét, amely nagyon hasonlít a híres Harappai pecsétnyomó ábrázolásához. Mintha Múlabandhászanában ülne az alak. Le is fotózom. Megkérdezzük, hány éves a síremlék, 6-700 évet mond a pap. Kifelé menet veszünk még képeket, és indiai rajzfilm-dvd-ket. Mahabharata, Ramayana stb. Ezt is nézze a gyerek, ne csak a Sreket! A pap invitál ebédre, és az esti szekérfelvonulásra, megígérjük, hogy megyünk, de persze nem fogunk tudni visszajönni.

Amint kiérünk a templomból, látunk egy nagy elefántot, titokban lefotózzuk, mert nem engedi a gazdája. Egy kicsit bazározunk a templom körül. Bogyótól berendelt egyik közös ismerősünk 150 kis kagylót, sikeresen megalkuszunk rá. Veszek még egy pár Yantrát (mágikus szimbólumokat tartalmazó réztáblát), sokkal többet nem kapunk. Beszerezzük a virágot, gyümölcsöt és vizet, és visszaülünk a taxiba. Napközben fülledt, meleg az idő, kellemesebb az otthoni havas időjárásnál. Bemegyünk még egy internet-kávézóba. Felnyomom a blogot, már egészen gyorsan megy. Közben a többiek a mellettünk lévő 7Bees cafe-ban lazulnak. Végre találtunk egy nyugati jellegű helyet. Pizzát rendelünk, meg fagyikelyhet. Lecsapunk még egy mentás lime-koktélra (alkohol nélkül), de így is remek mojito-íze van. Friss menta, friss lime, barnacukor. A pizza inkább kenyérjellegű, és kb másfél tenyér méretű. Ennek ellenére mindenki elégedett vele két hét dél-indiai koszt után. Kevés a hely a presszóban, Istvánnal leülünk két mosolygós indiai lány mellé. Erre hirtelen felpattannak, sürgős dolguk akad. Vagy nem jöttünk be nekik, vagy féltek, hogy az apjuk letöri a derekukat. Amúgy nem akartunk semmit, csak megenni a pizzánkat. Közben megy a lazulós zene, a tv-ben éppen egy indiai valóságshow megy. A szereplőket teleetetik, aztán felültetik valami óriáskerékre. A végén mindenki vastagon hány egy nagy zacskóba. Kösz szépen, hördülünk fel. Jó kis étvágygerjesztő műsor. Még egy feladatunk van Udupiban, be kell szerezni a doki által felírt gyógyszerek második felét. Györgyié a legdrágább, neki kilenc drágaköböl álló készítményt írt fel a doki a pajzsmirigyére. Én próbálok még venni egy kis ízületlazító cuccot, megveszem mindet, ami van. Mahayograj Guggul, meg Arthrella. A többiek is rákapnak, elkunyizzák a készletem egy részét. A Mahanarayan olaj is hódít, ízületre nagyon jó, nekem meg a stressz ellen írta elő a doki, hogy kenjem a fejemre. Visszaindulunk, kell még fürdőzni az esti óra előtt. A sofőr 1200 rúpít akar kérni, Madhu lealkudja 1000-re. Egész ügyes ember, kezdem megkedvelni. Lemegyünk fürödni, de a férfiszakasz kidőlt. Bogyó a szobájában heggeszt, István és Péter az övékben, Kimerültek. Györgyi és Ildikó kinn a parton süttetik magukat pecsenyére. Én is kimegyek, egy kicsit tarajozok. Csendes volt reggel is a tenger, félórákat kellett várni egy.egy jó hullámra. Délután is elcsípek egy párat, már egész jól megy a body-surfing. A többiek csak bejönnek, aztán kisodródnak. Kicsit napozunk a parton, japázok, majd ledőlök aludni, Fél óra múlva ébredek, egy kicsit megkapott a nap. Visszamegyek, negyed hatkor elkezdek gyakorolni. Ma is István tartja az órát, én első szériát gyakorlok. Az öt Szúrja-namaszkár A után rájövök, hogy alig van energiám, felugrok a szobába egy Genioért. Így már jobban megy. Az öt Szúrja-namaszkár B után pedig arra jövök rá, hogy alaposan le kellett volna zuhanyozni a gyakorlás előtt, mert tiszta homok mindenem, és a szőnyeg is tele lett vele. Olyan érzés, mintha smirglin jógáznék, és a kezem-lábam is be lenne tekerve vele, a rücskös felével befelé. Kicsit merev vagyok, nem megy olyan jól, mint tegnap. István belelendült, Vinayos back-bending órát tart. Bogyó lazul, Sáriék romantikáznak. Végignyomom a szériát, a befejezőnél odatalál Bogyó, elkezd fotózni. A fényképek kedvéért próbálom jobban csinálni, persze lehet, hogy így se fog jól kinézni. Holnap megpróbálom a hármas sorozatot, még sohasem csináltam. Befejezem, a többiek is a vége felé tartanak. Feljövök mosni, zuhanyozni. A hajunkat napjában többször ki kell fésülni, mert veszett iramban kezd összerasztásodni. Bogyó már menne vacsorázni. Végül lemegyünk, a csapat sehol. Kiderül, hogy a parton vannak, nézik az éjszakai tengert. Lassan betessékeljük őket, leülünk a vacsorához. Ildikó kérésére ma padlizsános és hölgyujjas szabdzsi is van. Vacsora után igazán meglepnek, egy tortát hoznak, rajta van a nevem. Kiderül, hogy Gábor-nap van. Nem szoktam tartani amúgy, főleg, mert a Gauranga nevet használom inkább. Kicsi torta, de olyan émelyítően édes, hogy így is alig bírjuk megenni. Állítólag nincs benne tojás. Befalatozzuk, felvonulunk a szobákba. Esti lazulás, blogírás. Holnap nem megyünk sehová, pihenőnapot tartunk. Már csak pár napunk van vissza a hazautazásig, nem szabad túlterhelni magunkat.