Yogacarya Vinay Kumar

Elérkezett az utolsó teljes napunk Mysore-ban.Gondolom, a hét mindenkinek fárasztó volt, mert napi két jógaórán nem nagyon vettünk részt itthon, még én sem gyakoroltam ennyit egy hét alatt. És hozzá kell tenni, hogy mindkét oktató, Ajay Kumar és Vinay Kumar is kitett magáért, úgy gondolom, hogy a társaság szívébe lopták magukat.

Kelés reggel négykor. Hál'istennek itt a péntek! Tegnap este eleve fél 12-kor feküdtem, mert megint blogot írtam. Akik a héten olvasták, István India-álló HP notebook-jának és az Airtel ingyenes wifi-szolgáltatásának köszönhetik a rendszeres feedeket. Udupiban nem tudjuk, milyen technikai feltételek várnak ránk. Négy előtt már fölébredtem, nem mondható, hogy pihent állapotban. Fürdés után egy kis Kineto és alga megtette a hatását, lelkesen gyaloglunk a sálába. Öt körül ott vagyunk, Ildikó már megelőzött. Mióta Vinay kizárta az óráról, mert késett, nagyon megtanulta a leckét. Egyébkén üdvözletét küldi Rudinak, a férjének. Szívesen kiküldeném egy pár budapest tanítványomat is egy ilyen késésmentesítő tréningre. Letesszük a szőnyegeket, melegítünk.

Bartos ma nam jött, pedig ő egy vezéregyéniségnek számít itt. Meg is vannak zavarodva a kettes szériások, nem tudják pontosan a gyakorlatok sorrendjét. Tizen nyomjuk a napüdvözletet és az álló gyakorlatsort. Karácsonyi ajándék gyanánt Pramod is megjelenik, ketten igazgatnak Ajayyal. Ők is mintha fáradtak lennének, kettejüktől kevesebb igazítás jut per főre, mint máskor Ajaytól egyedül. Mellesleg reggel az órára menet semmi isteni jelet nem láttam, ezért úgy döntöttem, nem kísérletezek a második sorozattal. A csütörtöki hardcore edzések is még bennem voltak, és utólag nézve jó döntés volt, mert általánosan gyengén szerepelt a csapat, a ketteseket is beleértve. Maradt a szokásos primary, meg a mozi. Előttem sréen Sugi nyomja, az indiai középnehézsúlyú lány, látványos a hátrahajlító technikája. Kötéllel megfogja a bokáját, lazán a fejére teszi mindkét talpát. Mindenki kínlódik, várja a szombatot, meg az óra végét.

István viszonylag hamar kapitulál, kimegy befejezőzni meg savászanázni. Ajay rá is kérdez, hogy mi van. István csak legyint, hogy fáradt. Három nap lazulási időt adtam neki Udupiban. Etetni kell, meg pihentetni, mert egészen anorex alkata lett már a sok jógázástól. Jó(gá)ból is megárt a sok! Én egészen kezdek belejönni, de azért kímélem magamat. Elvégre az utolsó lehetőségünk, hát vágjunk jó képet hozzá! Ajay kedvence lehet a gerinccsavarás, mert ma is megteker a Maricsjászana C-ben és D-ben, csakúgy, mint az előttem lévő kis mexikói lányt. A Garbhapindászana is egész jól megy, nyolc lendülésre körbe is fordulok (most először!), és kilencedikre simán felmegyek Kukuttászanába. Azárt vannak kis örömök az életben. Baddhakónászana, és most vesztemre nem Ajay talál meg, hanem Pramod. Nem mindegy, hogy 50 kiló, vagy 80! Az utóbbi jut, és vagy 18 légzésig tehénkedik rajtam. A térdemet és a bokámat mintha telenomyták volna lidokainnal, amikor végre kienged. Sebaj. Már reggel is terminátoros hangulatban keltem fel, nulla érzelem, nulla gondolat, csak a cél villog a monitoron.

Megcsinálom a hidat háromszor, utána az előrehajlítást. A dropbacket (hátrahajás hídba álló helyzetből) ma nem erőltetem, kész van a derekam. Már gyertyában virítok, mikor odalép Ajay. Dropback? - kérdezi. Na jó, adom meg magamat. És meglepően jól megy, a harmadik felállásnál már majdnem fel is tudok jönni segítség nélkül. Otthon simán ment, mondjuk az igaz, hogy kissé kifordítottam a lábfejemet. A párhuzamos lábtartás miatt elkezd fájni a lábszárcsont és a bokám találkozási pontja elől. Előttem Sugi nyomja a dropbacket. Derekára teszi a kezét, behajol. A feje a térde magasságában jár, pontosan a földre néz maga alatt. Nem semmi. Ekkor elhangzik a varázsszó Ajaytól: "Do you want to do the real thing?" A Real Thing kifejezés ebben az esetben a Csakrabandhászanára utal. Hátrahajlításnál nem a földre teszi a kezét, hanem a bokáját fogja meg hátulról. Ajay kiegyenesíti a térdét, Sugi egyedül egyensúlyoz a pózban. Ajay most azt mondja, hogy fokozatosan lépegessen fel a tenyerével a térdéig. "Ilyen nincs"- mondom magamban. Végül Sugi minimális segítséggel fel is áll a pózból. Bravó. Már ezért megérte ez a hét és ez a nap. Majdnem kész vagyunk a befejezővel, mikor Ajay szól, hogy mondjuk el a mantrát. A savászana kimaradt, mert megbeszéltük vele, hogy fotózkodhatunk utolsó alkalommal.

A hét órásik már kinn várnak, Ajay kijön. Leülünk köré, ő az asztalra ül. Valami van a térdével, nem tud leülni a földre. Fénykép, csoportos, páros stb. Mosolyog, elbúcsúzunk, megköszönjük a hetet. Hazanyomulunk, mert mára beterveztünk egy autós kirándulást, fél tízre jön a taxi. lepujázunk, megesszük a gyümölcsöt, meg amit találunk még itthon. Beáll a dzsipó a ház elé. Bepattanunk, a hotelnél összeszedjük a csapatot. Kilenc üléses a verda, picit feszengünk nyolcan. Somnathpurba megyünk 35 km-re Mysore-tól. Hamarosan elnyom bennünket a buzgóság. Az intenzív jógázás miatt bárhol, bármikor el tudunk aludni Istvánnal. Arra ébredek, hogy ott vagyunk. Szépen rendben tartott kert. Száz rúpí a beugró. Előtte megiszunk egy-egy kókuszt. Kell a fehérje, meg a vitamin. Én ki is eszem a kocsonyás belsejét. Beindulunk. Ezer éves a templom, Visnu, Késava és Gopála Krisna múrtija van benne. A templomot a Hoysala stílusban építették, ami azt jelenti, hogy telis-tele van kőfaragványokkal, domborművekkel. Tisztára olyan, mint Angkor Vat. Amúgy oda is tervezünk ellátogatni jógatábor keretében, valószínűleg 2011-ben. Ildikó, István, én és Bogyó ámulatba esünk, fotózunk, mint egy sportriporter. Én két készlet akkut is lemerítek, mire körbeérek. Van itt minden, Ráma, Buddha, Visnu, Siva, meg a Káma-szútra-jelentek, amikre Bogyó egyfolytában vadászik. De csak 5-6 intim jelenetet ábrázoló dombormű van, Bogyó nem elégedett. Közben a többiek ráuntak, hűsölnek az ódon oszlopok alatt. Lenyomunk néhány ászanát a historikus háttér előtt, míg az őr ránk nem szól. Mindenkinek nagyon tetszett a templom, azt mondják, az egyik legszebb Indiában.

Visszasétálunk a taxihoz, ki van írva, hogy fél kilométerre van egy Ugra-Naraszimha templom. Ez Krisna oroszlánfejű inkarnációja, aki széttépett egy démont a körmeivel. Nosza, nézzük meg. A taxis bizonytalannak tűnik, de azért odatalálunk. Keskeny ösvény kanyarog a rizsföldek között, pálmafák alatt. Tiszta trópusi táj. Megérkezünk a templomhoz, a papok lelkesen megmutatják a múrtit. Tényleg szép, fekete kőből van, védelmező hatású, nagy áldásban van részünk. Meg is engedik, hogy lefotózzuk. Elővesznek egy színes albumot, és mutatják, hogy a templom főnöke egy titokzatos Swamiji, valami misztikus lehet. A képen forró parázson sétál végig mezítláb, meg szöges papucsban járkál. Meg is mutatják a szögekkel kivert fapapucsot, meg a székét. Az is tiszta szög, még a karfája is. Nem semmi. Na ezt is láttuk, talán még mi is nagy jógik leszünk egyszer. A másik kitűzött cél Melkote, de a sofőr fél kettő felé látványosan eltéved, kavircol az autópályák között. Megmondjuk neki, hogy induljon vissza Mysore-ba, nehogy elbukjuk az utolsó óránkat Vinayyal. Végül egészen időben visszaérünk, még tudunk szundítani is egy fél órát.

Mindenki időben ott van, ma Vinay késik egy kicsit. Benyomulunk, én rámeditálok az előttem a falon lógó buddhista meditációs mandalára, hogy kibírjam a szenvedést, amit Vinay mosolyogva ránk mér. Nem vitás, a mai óra lesz a csúcs. Meglepően könnyen megy, a derekam kezdi beadni magát így egy hét tekergetés után. Hiába, mindent meg lehet szokni. Péter zihál, dolgozik. Bogyó lazán nyomja az ászanákat. Megivott előtte fél liter Kinetót, én meg elfelejtettem. Na mindegy. A végén már alkudozik Vinay: még egy híd, öt légzésig, Péter kedvéért. Utána végigcsinál velünk egy sor dropbacket térdelésből. Az egyik fájó pont nekem az órában a térdem, a térdelő gyakorlatoknál iszonyúan nyomja a kemény padló. Vinaynak vannak kis ronygszőnyegei, aláteszem. Így se sokkal jobb. Egymás után csináljuk a dropbacket (Kapotászana A és B, kinek mi megy) Vinay segítségével. Ildi egész jó, az ujjával eléri a lábujjait. Sári még jobb, a sarkát is meg tudja fogni, miközben a törzse a levegőben hátrahomorítva. Utána még Istvánnal megcsináltat egy skorpiót, mondván, hogy jövőre majd ezt is kipróbáljuk. A végén gericcsavar (csak nem teker szerencsére), majd Kúrmászana 15 légzésig. Nem úsztuk meg. Erőt veszek magamon, próbálom kitartani végig. Az utolsó öt légzés olyan, mint egy maraton utolsó öt kilométere. Vége. Elmondjuk a mantrát, utána fotózkodás. Megkérjük, hogy mutasson be néhány advanced hátrahajlítást. Elkezdi cifrázni. Kázenállásból leereszti a lábát a fejére, állásból hátrahajol, megfogja a bokáját (Csakrabandhászana, a nap póza), mejd leteszi a könyökét, állát, mellkasát. Két lábszára a két füle mellett. Mint valami kígyóember. Lelkesen kattintgatunk. Utána beállunk csoportképre, majd ketten lefotózkodunk. A végére midnketten közvetlenebbek lettek, meghívjük őket Magyarországra. István majd egyeztet Ajayyal és Vinayyal is.

Óra után totál hétvége, relax hangulat. Beugrunk a Nilgiris'be fagyiért meg üdítőért. Hétkor ünnepi vacsora Bartuséknál. Nekik biznisz, nekünk ünnep. Ünnepeljük, hogy túléltük ezt a hetet. Én még előtte leülök bepötyögni a blogot, István pedig Péterrel és Györgyivel bementek a Navaratna illatboltba, persze negyed órát késtek a vacsiról. Györgyi elnevezte Istvánt Andrásnak, mi meg őt Barbinak. Az esti buliban már lazás a hangulat. Monika remek vacsorát főzött, 200 rúpíért All You Can Eat. Meg is pakoljuk vagy kétszer a tányérunkat, eszünk. Az udvar tele van jógásokkal, még van két lány a Main Salából is, azaz Pattabhiék Gokulam-i salájából. Kikérdezzük, hogy megy a gyakorlás. Azt mondja, szezonban 200-an voltak, most kb 60-an reggelente. Sarath és Saraswati vannak bent az órán, de nem nagyon igazítanak. A neveket sem jegyzik meg, csak pofára mondják az országneveket. Akkor miért fizet ennyit az ember? Azt mondja az egyik lány, hogy az energiáért, ami ott uralkodik. Az tény, hogy az ember találkozhat egy-két ős-astangással, akiknek öröm nézni a gyakorlását. De szerintem személyes asszisztencia nélkül eléggé nehéz előre jutni. A kanadai lány például három éve az első szériát gyakorolja. Nálam már biztos, hogy kipróbálta volna a másodikat.

Vacsi után Bartus masszás-bemutatóra készülődik. Hétfőn indítja az ájurvédikus jógamasszázs workshopját, 40 óra, 12000 rúpia, István tanulna tőle, még mielőtt hazamegy. Először a fiát, Barnabát masszírozza, thai elemeket mutat. Utána felkér egy pár önként jelentkezőt, kezével, lábával, olajjal és porral dolgozik. Az egyik lányon bemutatja a jógás nyújtó elemeket, majd az arcmasszázst. Érti a dolgát, úgy ül ott, mint valami sámán. Közben magyaráz. Vágja a pitét. Istvánnal összenézünk, meg kéne őt is hívni Magyarországra. Kattogtatjuk a fotókat, videózunk. Tíz fele a társaság lassan oszlani kezd, a magyarok is hazaindulnak. Holnap 8-30.-kor indulás a madárrezervátumba, majd Udupiba. István még lenn marad társalogni.