Ma van újhold, ilyenkor nem szoktak jógázni Mysore-ban. Mi viszont fanatikusok vagyunk, vinyásza-órát tartunk Ajay-módra. Negyed hatkor kelek, fél hatkor megszólal a mohamedán ima is. Itt Indiában a házak tetején van egy víztartály, abban melegítik a vizet. Reggelre azonban le szokott hűlni a víz a tartályban, úgyhogy hajnalban hideg vízben lehet csak fürödni. Ma István is velünk gyakorol. Saci viszont nem jelentkezik. Nagyon egymásra találtak Madhuval. Ebből kifolyólag Heni már harmadik napja Istvánék szobájában kényszerül éjszakázni, Péter a földön alszik. Otthon is azt figyeltem meg, hogy akkor tűnnek el a lányok a jógáról, amikor szerelmesek lesznek. Nem tesz jót a jóga-szádhanának. Végignyomjuk a napüdvözleteket, meg az álló sorozatot. Utána elkezdjük a vinyásza-gyakorlatokat. Guggolás terpeszben, majd keresztezett lábbal. Az indiaiak könnyedén tudnak guggolni a földön úgy, hogy a sarkuk is lenn van. Nekünk ez általában nehézséget okoz, mert az Achilles-ínünk nem nyúlik annyira. A vinyásza-gyakorlatok abban segítenek, hogy megtanuljuk megemelni a súlypontunkat, és a térdünket a mellkas közelében, a sarkunkat pedig a combunkhoz közel tartani. Ez nem igényel olyan mértékű nyújtást, mint a normál széria, újholdra pont jó. Viszont nagyobb erőnlétet igényel. Most nem csináltam végig, csak mutattam a gyakorlatokat. Ennek ellenére a karomban, vállamban, hátamban és mellkasomban érzem azért óra után a mai gyakorlást. Gondolom, a többiek is. A falra felugrástól félnek a lányok, de belejönnek. Pókember-gyakorlat. Csinálunk még bokszoló-lebegőülésből ötvenet, csakrászanával egybekötött vinyászát, meg háromütemű fekvőtámaszt. Jó gyakorlatok, de ha nem vigyáz az ember, lehűl közötte. Otthon viszont ki kellene próbálni harminchat fokos teremben, biztosan jó volna. Végigcsináljuk a befejező gyakorlatokat, este már nem lesz óra.
Jóga után nem is megyünk ki a partra, úgyis egész nap strandolni fogunk. Lefürdünk, pujázunk, reggelizünk. Felajánlottunk egy nagy dinnyét a síláknak, de nem túl édes. Víztartalma miatt azért elfogyasztjuk. Fél tízre érkezik a taxi. Udupi 20 kilométerre van. Ez a hátránya ennek a szállodának, hogy mindentől messze esik. Viszont legalább csendes, nincsenek turisták. Nagy luxus Tata busz érkezik, jó drága is. Megalkuszunk vele, elindulunk. A busz jó narancssárgás raszta-színekre van festve, és olyan csuklós ajtaja van, mint otthon a trolibuszoknak. St. Mary’s Island-re készülünk először. Ez a kis sziget Malpe Beach-nél van, Udupitól kb öt kilométerre északra. Állítólag Vasco da Gama itt kötött ki először, amikor felfedezte Indiát. Persze a keralaiak szerint ott kötött ki, de sebaj, majd jövőre azt a helyet is megnézzük. Az út során néha irdatlan halszag lep bennünket el, szinte öklendezünk tőle. Átkelünk a Malpe folyón, majd kisvártatva megérkezünk a kikötőbe. A halszag egyre erősödik, mivel ez alapjában véve egy halász-kikötő. A látvány a riviéra kikötőire emlékeztet, de csupa halászhajó, a halászok teregetik, hajtogatják a hálókat. Vágni lehet a halszagot. A szigetre induló kis hajó 30 férőhelyes, és mindet ki kell fizetnünk, ha át akarunk kelni. Vidáman pöfögünk kifelé az öbölből, még egy-két delfint is látunk a vízből kiugrani. Kb fél óra múlva odaérünk. Át kell szállni egy még kisebb csónakba, ami kiköt a parton. Azt gondoltuk, hogy csak mi leszünk a szigeten, de egy csapat indiai már ott lazul. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik viszont az, hogy az egész sziget tele van szemetelve. Az indiaiak ismét tanúbizonyságot tesznek környezet-tudatosságuk hiányáról. A sziget amúgy csodálatos, maximum 500 méter átmérőjű bazalt-képződmény, teli pálmafákkal. Mintha az egész sziget függőleges bazalttufa-oszlopokból állna. Néhol bedőltek az oszlopok, mintha görög építmények romjai lennének. Ha rendben tartanák a szigetet, tényleg paradicsomi hely lenne. A sziklák között kagylótörmelék tölti ki a földet, mintha durva szemcséjű homok lenne. Egy csomó érdekes formájú kagylót találunk, mindenki tesz el belőlük. A többiek napoznak a perzselő napban, Péter búvárkodik. Én nekiindulok a vízből kimagasló szikláknak, megmászom őket, és ászanázok rajtuk. Egy pár jó fotót sikerül elkapni. Már reklamáltak a blog-olvasók, hogy számoljak be a romantikus szál alakulásáról. Nos, Madhu és Saci négy napja együtt vannak, a szigeten is romantikáznak a vízben meg a sziklák között. Ma kivételesen két képet is közlök. A hajósok azt mondták, hogy legfeljebb másfél órát maradhatunk, ezért Bogyó le se vetkőzik, hanem hosszú nadrágban és ingben heverészik a napon. Végső soron ő jár jól, mert mi mindannyian pecsenyére égünk ez alatt a pár óra alatt. Én még elmegyek felfedezni a sziget túlsó csücskét. Egészen magasra futnak fel a bazaltoszlopok, mintha valami azték romváros lenne.
Visszaindulunk a hajóval. Beérünk a kikötőbe. Szemben egy óriási szerelőcsarnok, egy nagy hajót hegesztenek éppen benne. Az egész kikötő tele van kék kezeslábasban és bukósisakban közlekedő szerelőkkel meg halászokkal. Itt is élnek a hálók között, a szerelőcsarnok rámpáin. Ahogy kifelé haladunk a kikötőből, megint beburkol bennünket a halszag. A halpiacon kiterítve szárítják a kis halakat. Aki ezek után nem lesz vegetáriánus, az reménytelen eset. Be is akartunk menni egy vegetáriánus étterembe ebédelni, amit kinéztünk útközben. Balszerencsénkre a sofőr egy másik helyre visz, a Malpe Beach-re. Itt van a Paradise Isle, a környék legdrágább szállója. Végül ide ülünk be ebédelni, bár nekem erős fenntartásaim vannak, ami be is igazolódik. Az étlap fele nem igaz, nagyon kevés a vegetáriánus étel. Mindenesetre a társaság fele éhes, rendelünk egy pár dolgot. Összességében a mostani tábor leggyengébb éttermének értékeltem. Halálosan lassú volt a kiszolgálás, és a felét elfelejtették kihozni annak, amit rendeltünk. Közben én fürödni akartam, a többiek aludni az árnyékban. Végül elment az idő, és mire összeszedtük a csapatot, indulni kellett vissza Udupiba.
Itt megint szétszóródik a csapat. Van, aki internetezni akar, van, aki fagyizni, van, aki pénzt váltani, van, aki vásárolgatni. Egy biztos, az idő megy. Én felnyomom a blogot a Bent Hotel netcafé-jában, majd átmegyek a szomszédba, a 7Bees Cafe-ba. Betolunk még egy pizzát, egy fagyit meg a kedvenc alkoholmentes mojito-nkat. Trendi hely, folyamatosan jönnek ki-be a farmernadrágos indiaiak. István és Heni is megérkeznek. István vega hamburgert rendel, Heni bananasplit-et. Ez három gombóc fagyi egy banán két fele között, némi díszítéssel. Végül mindenkit összeterelünk nagy nehezen. Már sötét van, mire hazaérünk. A naplementéről bizony lemaradtunk. Ha itthon lettünk volna egész nap, akkor se jártunk volna rosszabbul. Mondjuk a sziget szép volt, a többi az már gagyi. Jó, hogy ebben a hotelben lakunk. Madhu visszafelé elsüti a meglepit: marad még egy éjszakára. Fokozatosan beadom Péternek és Heninek, aki eredetileg Saci szobatársa, és ma este a negyedik éjszakájukat is hármasban tölthetik. Holnap reggel rendes jóganap, úgyhogy próbálunk időben lefeküdni. Bogyóék még falatoznak este egyet az otthonról hozott vega májkrémből, meg amit találnak. Én nem akarok mér enni, orromban még ott kísért a kikötő halszaga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése