Hat órát aludtunk éjszaka, ennek ellenére napról napra nehezebb a felkelés. Istvánt is fárasztja a sok plusz feladat, meg egyébként is a hét órási Astangára szokott járni. Na mindegy. Felkelünk szokás szerint négykor, zuhany, alga, és indulás a sálába. Ketten már ott vannak, kisvártatva kinyitják, beengednek. Melegítünk. Növekszik a forgalom hét eleje óta, ma már mögénk is telepszenek ketten a negyedik sorba, aztán becsűr a szőke francia csaj, be kell hogy engedjük negyediknek a sorunkba. István mérgelődik magában. A hőfok is egyre jobb, már reggel 26 fok, 60% pára. A mysore szőnyegem szépen át is ázik óra végére. Ma mindenki az első szériát nyomja, még a krúzerek is. István tegnap feldobta a gondolatot, hogy a lányok egy idő múlva abbahagyják az Astangát, mert megnő a válluk és összemegy a mellük. Hát én ezt eddig nem vettem észre. Mintegy megerősítésképpen két új arc tűnik fel az órán. Sréen előttem egy indiai (!) lány, mögöttem egy angol csaj a pasijával. Mindkét hölgy V-háttal és evezős vállakkal, mint az NSZK atlétika-válogatott. Amúgy az indiai nagyon ügyes, hídban majdnem eléri a bokáját, amikor visszasétál a kezével. István megjegyzi, hogy a vinyászája az viszont gagyi. Mindezt persze óra után diszkusszáljuk, mert a sálában csendrendelet van.
Megjön Ajay, buddhista Ómozás, majd toljuk a napüdvözleteket. Megfigyeltük, hogy kb négyféle igazítást alkalmaz a lefelé néző kutyánál, meghatározott sorrendben. Az utolsónál egy vékony jógaövet a derekad köré teker, majd alul a lábad között áthúzza, és húzza hátrafelé. Ha nem vigyáz a férfiember, a családfájába kerülhet. Maricsjászana C-nél ismét lelkesen mellettem terem, és csavar, csavar ... A Mysore-i csavar ma már 220 fokra sikerül. Mi lesz ebből hét végére? lehet, hogy az előttem ülő tarkójára fogok nézni a csavarásban? És mi lenne, ha fél évig maradnék, mint István? A lehetőségek határtalannak tűnnek. Nekem amúgy ébredés óta fáj a fejem, de azért próbálok a gyakorlásra figyelni, A vinyászák egy fokkal jobban mennek, mint tegnap. Az ötödik csónakpóz után majdnem kézenállásban kötök ki. Na jó, nem kell elsietni. Kíváncsi leszek a csütörtöki vinyásza órára, akkor állítólag Ajay az átugrásokat tanítja. Amúgy eléggé megközelíthetetlennek tűnnek itt a tanárok. Kamal Risikeshben valamivel lazább volt, lehetett vele dumálni óra után. Na mindegy, folytatjuk a gyakorlást. Baddhakónászanánál Ajay totál felmászik a hátamra, a mellkasom már a talpamon, és még nyom, nyom ... Úgy érzem, lassan a föld alá süllyedek. Ismét tizenöt légzés. Ezt is elnevezhetném Ajay-présnek. Közben a fejemet húzza felfelé, hogy előre nézzek és egyenes legyen a hátam. István kisvártatva eltűnik mellőlem, úgy látszik, kifáradt. Fő a fokozatosság. Mi azért végignyomjuk, bár a befejezőre már elfáradok én is, kínoz a fejfájás. Fejenállásnál meg is szédülök, úgyhogy nyomok egy kis lótuszt, és aztán lefekszem savászanába a kis magánzárkában. Mikor felkelek, akkor nyomja a következő csapat az Om-ot. Ajayyal megbeszéltem, hogy hadd maradhassak nézni az igazításait. Öt percet engedélyezett, azt mondta, hogy zavarja a többieket. Leülök csendben a lépcsőn, figyelek. Kb tíz perc után már nem akarok visszaélni a jóindulatával, és látom is, hogy az emberek méregetnek, hogy mit keresek ott. Kioldalgok. Kint lazul a lengyel házaspár, Istvánra várnak, hogy leegyeztessük a masszázst a csapat többi tagja számára. Nem vették észre, hogy már elment, biztos otthon pihenget.
Hazaindulunk együtt, beszélgetünk. Útközben megmutatják Pattabhi Jois régi házát, ami itt volt Laxmipuramban. Kiderül, hogy ugyanabban az utcában lakunk. Ez nem lehet véletlen. Az Astanga születési helye. Hazaérek, István fekve. Én is lefekszem egy kis sziesztára. Kéne már egy kis pihenés. Fél óra múlva összekaparjuk magunkat. Ma nem lesz közös reggeli, mindenki megoldja magának. Két órát nyerünk vele. Én elmegyek fürdeni, elvégre izzasztó volt a reggeli jógaóra (hál'istennek). A borotvámat is megtalálom, nem árt már a szőrzetemnek esni egy hét távlatából. Végre tisztán, borotváltan! Elkezdem a puját, közben István kiugrott reggelihez valókért. A gyümölcs mellé egy guriga otthonról hozott parenyica, kenyér, vaj, paradicsom, paparika is kerül. A délutáni jógaóra végéig ki kell bírni valahogy. Rendes evés csak este lesz. A sílák ma illatos jázmin füzért kapnak István kegyéből. Tizenegyre van megbeszélve a találkozó Péterrel, megyünk a medencés helyre. A többiek elmentek Chamundi Hillre, ami István szerint nem nagy szám, és amúgy is pihenni akartunk.
Regaale Hotel. Az itt lakókon kívül csak jógások használhatják a medencét, 200 rúpíért. A recepciós könyvbe be kell írni, hogy melyik sálában edzünk. Becuccolunk, kiválasztunk három nyugágyat. A medence körül kisportolt nyugati jógás lányok napoznak bikiniben. Nem részletezem a látványt, mindketten családos emberek vagyunk Péterrel. István meg brahmacsarja fogadalmat vett jógás tanulmányai befejeztéig. Aki nem tudná, ez a szexuális önmegtartóztatás fogadalma. Nem szereti, ha sokat írok róla a blogban, de ezt külön kérte, hogy emeljem ki. Úgyhogy májusig nem adom meg az elérhetőségét senkinek sem. Utána pedig az Atma Centerben fog jógát oktatni, úgyhogy ott majd találkozhattok vele személyesen. Belecsobbanunk a medencébe, hogy lehűtsük magunkat, majd egy kis napozás következik. A pincér megkérdezi, mit iszunk. Megrendeljük a behűtött gyümölcsleveket, szürcsölgetjük. Közben sorban érkeznek a jógások. Jivamukti yoga póló van az egyik lányon (amíg le nem veszi). Éppen ezt a könyvet olvassuk Istvánnal. Egy másik lány hőspózban ül le, előtte a lábikráit komótosan kihajtogatva kétoldalra. Biztos Iyengaros. Egy magas, szálkás srác is betoppan. Ránézésre Astangás. Kis napozás után árnyékba vonulunk, sok lesz a nap egyszerre, főleg délidőben. A nyugágyakban el is nyom bennünket a buzgóság, alszunk vagy fél-háromnegyed órát. Jól esik. Nem is vettem észre, de a medencében elmúlt a fejfájásom. Bekenjük magunkat egy kis ájurvédikus olajjal, ami az izmokra, ízületekre nagyon jó. Nakam tegnap sok volt a térdelés Vinaynál, nem árt neki az olaj. Mikor megébredünk, Péterék pingpongozni kezdenek. Engem is invitálnak, de én inkább japázok, mert sok még a köröm, a blogírás elveszi az időt. Csendes a hotel egyébként, bár a város közepén van. Szépen nyírt fű, a medencét módszeresen tisztítják, tiszta nyugati színvonal. Fél három felé elindulunk Vinay órájára.
Vinaynál találkozik a csapat. Mikor kiszállunk a riksából, Györgyit indiai fiúk gyűrűjében fotózzák éppen. Vinay még nincs itt. Gyorsan kihasználjuk távollétét, elkattintunk egy pár fotót a jógateremben. A fali polcok tele vannak Vinay trófeáival, amiket a különböző jógabajnokságokon nyert. Erről ki akarom faggatni, mert én is szeretnék itthon rendezni. Van vagy harminc serlege, szobrocskája. Meg is érkezik fél négyre, kezdjük az Om-mal. Ötször kell elmondani, először mélyen, aztán közepesen, majd magasan, utána vissza. Megígértem, hogy a mantrákat leírom a blogban, amit a két helyen mondunk. Talán majd holnap. Kezdjük a napüdvözletet, egész friss vagyok. Óra előtt Péterrel már nagyon éhesek voltunk, bedobtunk egy-egy csokit. Most legalább van energiánk. Döntjük a törzset, csavarunk. Beletesz egy-két új gyakorlatot. Péter homlokáról már csöpög az izzadtság. Bogyónak ma reggelre kijött egy púp a mellkasa közepén, mintha a nyolcadik utas készülődne kitörni belőle. Tegnap Bartus masszázs közben benyúlt neki a mellkasa alá a kezével, megmasszírozta a szívét. Ettől lett valószínűleg. Vinay nem erőlteti, Bogyó komoly képpel nagyokat pihen. Azért dolgozik is, élvezi a jógát. Harmadik nap után nekem kezd valami leesni. Hátrahajlító pózokat csinálunk főleg, és Vinay mindig mondja, hogy legyünk aktívak az ászanákban. Belégzésnél a mellkast kell tolni előre, kilégzésnél a derekat nyomni lefelé. Olyan szépen be tudja mutatni, hogy öt légzés végére mintha ketté lenne törve a dereka. Szóval ezt az aktív ászanázást be akarom vezetni az Agni-jóga órákon. Így még alaposabb lesz a dolog. Lassan én is megizzadok egy kicsit, egész jó. A végén nyomunk vagy három hidat. Ezt is úgy tudja csinálni, hogy majd kettétörik a dereka. Próbálom én is nyújtani a könyökömet, térdemet. Nyomom a derekamat fölfelé. Ennek igen nagy hasznát veszem Astangán. Az utolsó gyakorlat itt valamiért a Kúrmászana, a legnehezebb, ráadásul tizenöt légzésig. Erőt veszek magamon, lenyomulok a földre. Tizennégynél már ugranék fel. Tizenöt. Savászana. Kellemesen elandalodunk, mejd hirtelen felállít Vinay a befejező mantrához. Elmondjuk, mosolygunk, meghajolunk, megköszönjük. Jön az öt órási hátrahajlító csapat, meglepően nagy hanggal. Egy helyiség van, mindenki ott öltözik. Ki fel, ki le. Kemény. Ezek a jógások tényleg nem szégyellősek.
Ma a vacsora célpontja egy Sandhia nevű család otthona, akik meg szokták hívni a jógásokat enni (természetesen pénzért, de nem drága). Meglepően finom, a család vendégszerető, csak hozzák, hozzák ... Elmegy a villany. Gyertyafényes a vacsora. Közben a szokásos oldott hangulat, fotózunk, filmezzük a beszólásokat. Ittlétünk óta az első hagyma- és fokhagymamentes vacsora. Heni morog is, hogy miért nem hozott magával egy kis fokhagymát. A másik előnye az, hogy egyáltalán nem csíp. Már éppen kezdett felgyorsulni az emésztésem a sok csilitől, ez pont jól jött. Vacsora után még dukál a fagyi, berontunk a Nilgiri's szupermarketbe (olyan, mint nálunk a CBA), és bevásárolunk fagyiból. Egész korán hazaérünk, talán van esélyünk arra, hogy egyszer hat óránál többet aludjunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése