Udupi Ashtanga

Ma reggel nem volt óra, a Mysore-i tradíció szerint pihentünk egy kicsit. A tegnapi blogból kimaradt, hogy Madhu végül elindult este vissza Mysore-ba, csakhogy mindezt este 11-kor tette, és mint utóbb kiderült, a rendőr visszaküldte a főútról, mert éjszaka már nem ment több busz Mangalore-ba. Reggel kiderült, hogy visszajött éjszaka, és Saciék szobájában aludt, ahová már visszaköltözött Heni. Mindenesetre reggel ténylegesen elindult, majd a repülőtéren látjuk. Hat felé felkelünk Bogyóval, lezuhanyozunk és elkezdünk pujázni. Reggeli előtt még akarunk fürödni egyet a tengerben. Nagyon csendes a víz megint, alig jönnek hullámok. Reggeli után Istvánnal beindulunk Udupiba, még van egy pár elintéznivalónk. Többek között a lányomnak kell vennem egy Barbi babát, amit elhagytam a taxin. Helyközi busszal megyünk, az a legolcsóbb, és hangulatos is. Kettőnknek 26 rúpia az út. Útközben fotózgatunk, mert rájöttünk, hogy Udupiban viszonylag kevés képet csináltunk. Beérünk a vásárlóutcába, kiszállunk. A játékboltban megtalálom a megfelelő Barbit, Péternek is akarunk venni valami ajándékot, hálánk jeléül, hogy mindenkinek lemásolta az összes fotót meg filmet. Neki nem találunk semmit, majd máshol még nézünk. 

Beülünk a cyber cafe-ba, felnyomom az elmúlt két napi blogokat. Tegnap nem mentem ki internetezni, pihentem. Internet után beülünk a törzshelyünkre, a 7Bees cafe-ba. Nagyon trendi a hely, folyamatosan jönnek be az indiaiak. Ma is a megszokott lemez szól, a Slumdog Millionaire zenéje. Legalább egy shuffle-t tehetnének rá, hogy na mindig ugyanabban a sorrendben szóljanak a számok. De így is jó amúgy. Rendelek egy sült krumplit, egy grillezett sajtos szendvicset, a szokásos mojito-t meg a fagyikelyhemet. István visszafogottabb, csak pizzát meg Coke-ot kér. Délután négyre megbeszéltünk egy jógaórát, biztosan nem akar előtte sokat enni. Közben a Cyber cafe-ból átjön egy srác, hozza a pendrive-omat, mivel ottfelejtettem. Lassan úgy tekintek az indiaiakra, mint a második családomra. Kell még pénzt kivennünk az ATM-ből, és Péternek végül egy nyakkendőt veszünk a Peter England boltban. Halvány rózsaszín árnyalatú, remélem azért fogja hordani.

A buszpályaudvar felé tartunk, hogy hazajussunk a szállónkba. Közben beugrunk egy utazási irodába, próbálunk egy taxit bérelni. Igazából már rendeltünk Bangalore-ból, de ha kapunk helyit olcsóbban, inkább azzal megyünk. Ígérgetnek nagy buszt olcsóért, jó sofőrrel. Én ragaszkodom hozzá, hogy lássam a buszt, mielőtt megrendelem. Az utazási irodás int, hogy pattanjunk fel a motorjára, elvisz megmutatni a gépparkot. István nem mer itt Indiában motorra ülni, úgyhogy én megyek vele. Megjövünk egy másik helyre, mutatják a Force-ot (olyan, mint otthon a régi Mercedes buszok). Jó lenne, kérdezem, hogy mennyi. Nyolc helyett megint tizenkétezret mond. Intek, hogy vigyen vissza Istvánhoz. Fél óra elment fölöslegesen a fülledt Udupiban. Mennék már vissza a tengerben lubickolni. Marad a bevált Bangalore-i taxis, talán még a Barbimat is visszahozza. 

Visszafelé előre ülünk a buszban, hogy lássuk, mikor kell leszállni a hotelhez vezető leágazáshoz. Expressz busz – ez van rá kiírva. István nem érti, miért, hiszen minden sarkon megáll utasokat felszedni. Odalép hozzánk a kalauz, visszafelé 26 helyett 76 rúpiát számol fel. Ez sem érthető, hogy miért. Mindegy. Ülünk, nézelődünk, egy-kettőre megtelik a busz, robogunk hazafelé. Közben egyszer-kétszer elnyom a buzgóság, kornyadozok. Próbálom azért nyitva tartani a szememet, nehogy túlmenjünk. Meglátjuk a Palm Grove kiírást, elkezdjük rángatni a sofőrt, hogy le akarunk szállni. Úgy látszik, nem voltunk elég határozottak, mert lerázott,még csak nem is lassított. Kezd összeállni a kép. asz egyik hölgy megnyugtat, hogy mindjárt jön Padubidri, és ott le tudunk szállni. Szóval ezért expressz, mert nem áll meg, hogy kiszállhassunk. És ezért kellett felárat is fizetni. Mindegy, végül megérkezünk, veszünk még vizet meg egyéb dolgokat a Padubidri szupermarketben a mosolygós eladólányoktól, és megalkuszunk egy riksára, hogy zötyögtessen el a hotelig. Jó kis kör volt.

A vízbe vágyom. A többiek pingpongoznak, amikor megérkezünk. Kimegyek lubickolni, a hullámokon lovagolni. Most is csendes a víz, fél óra múlva amúgy is jönni kell befelé, mert kezdjük a jógaórát. Négyre beszéltünk meg egy Jivanmukti-Contact mix órát. Györgyiék tegnap összeismerkedtek öt-hat falusi iskolás lánnyal, odaadták nekik a törölközőjüket, parfümjüket stb. Ma jöttek a lányok, szépen kiöltözve, beálltak fotózkodáshoz. Itt maradnak a jógaórán is, megnézik, mit csinálunk. Nem tudom, hogy a páros gyakorlatok mennyire nyújtanak nekik való látványt, mindenesetre a fiúkat egymással és a lányokat is egymással rakom párba. Az óra elején csinálunk tíz kör (majdnem) klasszikus napüdvözletet, mindenki elkezd izzadni. Elvégre még csak négy óra van, magasan jár a nap. Utána elkezdjük a Jivanmukti jóga bevezető gyakorlatsorait. Még csak futólag néztem át a könyvet, de úgy tűnik, ők mindent csak egy légzésig csinálnak, és minden sorozatból több kört. Az egyszerűség kedvéért én öt légzésik tartatom ki a pózokat. Így is megerőltető. Főleg álló gyakorlatokat végzünk, majd áttérünk a páros Contact jóga gyakorlatokra. Ezek főként hátrahajlítások, de nagyon jó kedvre derül a társaság. Az egyik pózba Péterrel ketten is besegítünk Heninek és Ildikónak. A fotón látható. Ildikó közben sikongat, mert nem volt felkészülve ilyen mértékű csípőnyitásra. Óra végén még híd, előrehajlás, gericcsavarok és Kúrmászana. Relaxációval együtt is kb 100 perc volt az óra, szombaton nem kell túlzásba vinni. Így legalább lemehetünk a naplementében fürödni a partra.
Mindenki fürdik, Péter fényképez, filmez. Lovagolunk a hullámokon, már a többiek is kezdenek egész jól belejönni. Még egy hét, és egészen jó body-szörfös lenne mindenki. A parton ászanázunk egy kicsit a lemenő napban, mindenki lazít. Holnap reggel lesz az utolsó jógaóra, utána kétnapos zötykölődés hazafelé. Vacsoránál összejövünk, megbeszéljük az eseményeket. Amikor a szellemekre terelődik a szó, én feljövök blogot írni. A lépcsőfordulóban látok egy majd’ tenyérnyi pókot. Lefotózom. Tegnap éjjel egy kis békát fotóztunk le a fürdőszobánkban. Készülődünk lassan utolsó trópusi éjszakánkra.