Honeymoon Yoga

Péntek reggel van, elérkezett az esküvő napja. Természetesen mysore Class-al nyitottunk Padmánál, meg is jegyezte, hogy nem nagyon találkozott még olyan párral, aki jógázott volna az esküvője napján. A jóga után Orsi elszaladt a Beauty Ladyhez, mert még sohasem volt rajta szári. A két hölgy a Beauty szalonban meglepő gyorsasággal, fél óra alatt igazi menyasszonyt varázsolt belőle, finom smink, jázminfüzér a hajban, tökéletes esésű szári. Nekem nagyon tetszett :-).

Kilenc után pár perccel értünk fel a kis templomhoz, amit éppen átépítenek, így az esküvő egy kis nádfeldeles kunyhóban zajlott, de az is szépen fel volt díszítve. A pap elkérte a nevünket és az arany nyakláncot, amit esküvőkor szokás a menyasszony nyakába tenni, hogy megszentelje az oltáron. Elvégezte az imádatot, virágot is kellett szórni az oltárra, amelyen Avadhurhura Devi múrtija díszeleg. A hindu mitológiában Durga Devi az anyatermészet, az anyagi energia istennője, és Indiában sokan imádják, hogy beteljesítse az anyagi vágyaikat. A Visnu-hívők is tisztelik, illetve minden transzcendentalista, aki felszabadulásra vágyik, mert amíg Maya Devi nem enged el a szorításából, addig senki sem érheti el a felszabadulást.

A pap ezek után egy több kilós virágfüzért varázsolt elő a kicsinyke oltárról, amit Orsi a nyakamba rakott, majd én is egyet az övébe. Ekkora virágfüzért még életemben nem kaptam, az biztos. A nyakába raktam a láncot, majd a homlokára festettem a hűséget jelképező piros kumkum-csíkot. A pap egymás kezébe tette a kezünket, és háromszor körbe kellett vezetnem Orsit a tűz körül, miközben a jelenlévők virágokat szórtak a fejünkre. Utána kaptunk még egy-egy csokrot is a kezünkbe, és kezdődhetett a fotózkodás, meg a gratulációk. Az egyetlen magyar Rita volt, aki Trivandrumban Kalarit tanul, és akkor ismertük meg, amikor megérkeztünk. Felkértük fotósnak, úgyhogy a sok kép mind az ő műve.

Ott volt még Padma, a jógatanárunk, Vinay, aki a Kalari sálát vezeti (sajnos Ambarish éppen hazament, úgyhogy ő nem volt itt), és Saji, a hotel tulajdonosa. Ő nagyon beérezte az egész esküvőt, miután a templomban végeztünk, lekísért minket a szállodába. leültetett a medence partján, és a kezünkbe adott egy-egy narancslevet, majd egy-egy banánt. Enni, illetve inni kellett belőlük egy kicsit, és utána megetetni egymást, ez a helyi szokás. Jó szokás, lehet, hogy máskor is fogjuk gyakorolni :-). Utána lesétáltunk a hatalmas virágfüzérekkel a nyakunkban a világítótorony mögötti beachre, mert ott is akartunk fotózni. A riksások meg a strandon munkálkodó napágyas csapat is lelkesen üdvözölt bennünket.

Amikor megvolt a fotózás, kicsit kifújtuk magunkat, majd átsétáltunk Vinayhoz, mert nála volt megrendelve az esküvői ebéd. Vinayék speckó keralai ájurvédikus konyha szerint főznek, nagyon finom ételeket készítettek, amiket banánlevélen szolgáltak fel. Tizen lehettünk az asztal körül, a Vinaynál lakó olasz csoportot is meghívtuk. Ők Lino workshopjára jöttek, és vannak köztük jógatanárok is. Padma is ott volt, úgyhogy kellemesen elköltöttük az ebédet, mondjuk Orsi csak gyümölcsöt evett, így nekem jutott az ő adagja is.

Ebéd után nem sokkal már a strandon ünnepeltük az esküvőt napozással és fürdéssel, majd este még elmentünk egy esküvői vacsorára a Hotel Californiába. Ma nem sikerült olyan jól választani, Orsinak még hányingere is lett, amikor hazaértünk. Egy éretlen csiku-gyümölcs tette fel a pontot az i-re és jó nagyot hányt a wc-be. Szerencsére ő szeret hányni, így inkább feldobódott tőle, mintsem hogy kétségbe esett volna.

Másnap kicsit nehezen keltünk, de azért lenyomtuk a gyakorlást, elkezdtük a kettes sorozatot. Linoéknál szünnap volt, úgyhogy a jógások egész nap mindenfelé a parton meg az éttermekben lazultak. Mi is jó sokat napoztunk, le is égtünk egy kicsit. Vasárnapra beterveztünk egy kirándulást Kanyakumáriba, de arról majd holnapután beszámolok, most már eleget írtam.