A gyógytornász azt mondta, hogy odafigyelve feszegetni kell az ízületi mozgáshatrokat minden nap, csak akkor fog helyreállni. A bal csuklóm 180 fokban mozog előre-hátra, a jobb az első napokban alig 90 fokban volt fájdalmasan hajlítható. A tanulság: fájdalom nélkül nem lehet tágítani az ízületi mozgáshatárokat, növelni a hajlékonyságot, nyújtani az izmokat, inakat. Persze ennek a fájdalomnak a reális kereteken belül kell lennie, különben szakadnak a szövetek, ahelyett, hogy regenerálódnának. Minden ízületünkben vannak ilyen holt terek, remélhetőleg a jobb csuklómat egy-két hét alatt sikerül a ballal egyenlő szintre hozni. Ekkorra körülbelül befejeződik a csontképződés is, és fokozatosan eljuthatok a 100%-os terhelhetőségig.
Jelenleg a jobb csuklómat és karomat még nem terhelem vinyászákkal, csak könnyített edzést végzek rá, sok ismétlésszámmal, hogy megerősödjenek az izmok is, mivel a jobb karom látványosan vékonyabb is volt az első napokban a balhoz képest. A különbség lassan csökken, most a cél a jobb oldalam felhozása a balhoz. Amíg gipszben voltam, sokat edzettem külön a bal oldalamra, ezt most abbahagytam, és szimmetrikusan edzek (inverz evezés, korlátos fekvőtámaszok, húzódzokdás gumikötéllel, válledzés stb.), plusz még csinálok néhány extra gyakorlatot a jobb kezemre.
Minden nap egyre jobban funkcionál, most már jobban tudok igazítani is vele, több erőt tudok kifejteni a jobb kezemmel is. Nagyon felszabadító érzés volt tegnap végre Ashtangázni a melegben, bár a vinyászákat inkább kihagytam, Návászanát csináltam helyette. A legtöbb póz elég hamar vissza fog jönni, úgy érzem, sőt, arra is látok lehetőséget, hogy tovább tudjak fejleszteni sok mindent, amivel előtte egy helyben toporogtam. A fenti kép tegnap készült, ezt azért írom ide, mert a Facebook-on is meggyanúsítottak, hogy két évvel ezelőtti képeket posztolok, ami amúgy nem szokásom. Örülök, hogy mennek a két évvel ezelőtti ászanák, és dolgozni fogok rajta, hogy még fejlesszek is rajtuk.
Tegnap még délután letoltam egy Agni-jógát is, mert Zsófi vizsgázott nálam. Jól esett a két jóga, az Agni pedig főleg nem is terheli a kezet, és nagyon jó terápiás hatású sorozat. Annyira feldobódtam a két jógától, hogy elkezdtem sajnálni azokat, akik életükben nem jógáztak, hiszen nekik fogalmuk sincs az egészség és harmónia azon állapotáról, amit a napi jóga-gyakorlással el lehet érni. Azon túl, hogy csökkentjük az ízületekben lévő holt tereket, az összes szerv és szövet működése optimalizálódik, és a wellness olyan szintjét éli át az ember, ami nem sok mindenkinek adatik meg a jógásokon kívül. Én nem cserélném el semmire a jóga-gyakorlásomat, mert nincs semmi, ami hozzá fogható.
Emellett a holt terek csökkentése szerintem nem csak azért fontos, mert a prána számára is átjárhatóbb egy nyitott ízület, mint egy beszűkült, blokkolt gerinc, csípő vagy váll. Azért is fontos, mert a holt terek felderítésével, az elveszett (vagy soha meg nem szerzett) mozgástartományok visszahódításával a személyiségünk holt tereit is feltárjuk, és képesek vagyunk olyan energiákat mozgósítani, tudatosan kezelni az életünkben, a kreativitásunkban, érzelmeinkben, értékrendükben, amelyek létezéséről nem is volt tudomásunk. A Jóga-szútrában felsorolt misztikus képességek például minden ember számára elérhetőek, csak a legtöbben nem használják ki a lehetőséget. Persze Patandzsali is mondja, hogy ezek csak a gyakorlás melléktermékei, viszont a gyakorlásunk és fejlődésünk valódi gyümölcsei ezeknél még értékesebbek és különlegesebbek. Practice, and all is coming!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése