"3.25. balésu haszti-baládíni
balésu – az erőkre irányított szamjama által; haszti – elefánt; bala – erő; ádíni – satöbbi
Az erő bármilyen formájára, például egy elefánt erejére irányított szamjama által szert tehetünk erre az erőre.
Vjásza hozzáteszi, hogy ha Vainatéja erejére irányítjuk a szamjamát, akkor szert teszünk az erejére. Úgy tartja, hogy ez az erő kívánatosabb, mint egy elefánté, ami érthető, mert Vainatéja egy egész elefántot megevett, amikor éhes volt. Kicsoda az a Vainatéja?
A „Vainatéja” szó Vinatá fiát jelenti. A Garuda Purána szerint, hosszú idővel azelőtt, mielőtt az ember megjelent volna a földön, a félistenek és a démonok küzdöttek a fennhatóságért. A félistenek végül nyertek, és megszerezték, a szómát, a halhatatlanság nektárját.
A félistenek vezetője a hatalmas Indra volt, aki időnként nagyon egoisztikus, büszke és kegyetlen tudott lenni. Egy nap megalázta a Válakhiljákat, akik parányi, idős bölcsek voltak. Ők pedig Kasjapa bölcshöz fordultak, hogy segítsen móresre tanítani a félistent, és átadták neki az összes, lemondásból (tapasz) származó erejüket. Akkor Kasjapa elment és utódot nemzett feleségének, Vinatának.
Ötszáz évvel később Vinatának született egy legyőzhetetlen fia. A neve Garuda, a sasok királya volt. Garuda olyan hatalmas volt, hogy amikor széttárta szárnyait, akkor befedték az eget és megrázkódtatták a tizennégy világot. Nem lehetett megölni, mert nem halandó teste volt, a teste ugyanis a Gájatrí mantra, a mantrák legszentebbikének vibrációjából nyilvánult meg. Garuda, az összes félistennel szembeszállva, bevette a mennyországot, megküzdött Indrával és le is győzte, és elvette tőle a szómát, a halhatatlanság nektárját. Vjásza szerint Garudának ezt az erejét megkaphatjuk, ha rá irányítjuk a szamjamát.
Hasonló módszert alkalmaznak manapság az NLP-ben (neurolingvisztikus programozásban). Az NLP szerint, ha kiemelkedő szeretnél lenni egy bizonyos dologban, akkor ki kell választanod valakit, aki mesterré vált benne, és le kell másolnod az ő tapasztalatait. Például, ha zeneszerző szeretnél lenni, akkor megpróbálhatod lemásolni J.S.Bach tapasztalatait. A másolás olyan aspektusokra vonatkozik, hogy hogyan érezte magát, hogyan dolgozott, mi volt az önmagáról alkotott elképzelése. Más szavakkal, a Bach-ságon kell meditálni. A másolás koncepciója a legközelebbi, ami a szamjamához fogható egy szétszórt elméjű ember esetében. A másolás azt jelenti, hogy a saját elménkben megpróbáljuk a kiválasztott tárgy pontos mását létrehozni. A tárgyon belül van valahol az az erő, amit keresünk, jelen esetben Bach zsenialitása. A másolás sikere pontosan arra a mennyiségre van korlátozva, ahányszor az elménk ingadozik, miközben végezzük. Ezek pedig nyilvánvalóan annak mértékétől függenek, hogy mennyire vagyunk a múltbeli feltételekhez kötöttségünk rabjai.
A szamjama hasonló módon működik, azzal a különbséggel, hogy a jógi, miután egyhegyűvé (ékágra) tette az elméjét, az objektív (szampragjáta) szamádhiban, beletöltheti a J. S. Bach-ságot anélkül, hogy meglévő feltételekhez kötöttsége korlátozná ebben.
Bármilyen erőgyűjtő módszer, legyen az a szamjama, NLP, vagy hipnoterápia, megkérdőjelezhető a felszabadulás (kaivalja) szemszögéből. A kaivaljában túllépünk a nyereségen és veszteségen, mivel eggyé válunk az összes jelenséget lehetővé tévő mátrixszal (a tudattal), Az erők jelenségek, bár nagyon látványosak. A jelenségek átmenetiek, ezért nem vezethetnek el a felszabaduláshoz. Miért vágynánk átmeneti jelenségekre, ha elérhetjük azt a rejtélyt – a tudatot – ami egyedül örök?"
balésu – az erőkre irányított szamjama által; haszti – elefánt; bala – erő; ádíni – satöbbi
Az erő bármilyen formájára, például egy elefánt erejére irányított szamjama által szert tehetünk erre az erőre.
Vjásza hozzáteszi, hogy ha Vainatéja erejére irányítjuk a szamjamát, akkor szert teszünk az erejére. Úgy tartja, hogy ez az erő kívánatosabb, mint egy elefánté, ami érthető, mert Vainatéja egy egész elefántot megevett, amikor éhes volt. Kicsoda az a Vainatéja?
A „Vainatéja” szó Vinatá fiát jelenti. A Garuda Purána szerint, hosszú idővel azelőtt, mielőtt az ember megjelent volna a földön, a félistenek és a démonok küzdöttek a fennhatóságért. A félistenek végül nyertek, és megszerezték, a szómát, a halhatatlanság nektárját.
A félistenek vezetője a hatalmas Indra volt, aki időnként nagyon egoisztikus, büszke és kegyetlen tudott lenni. Egy nap megalázta a Válakhiljákat, akik parányi, idős bölcsek voltak. Ők pedig Kasjapa bölcshöz fordultak, hogy segítsen móresre tanítani a félistent, és átadták neki az összes, lemondásból (tapasz) származó erejüket. Akkor Kasjapa elment és utódot nemzett feleségének, Vinatának.
Ötszáz évvel később Vinatának született egy legyőzhetetlen fia. A neve Garuda, a sasok királya volt. Garuda olyan hatalmas volt, hogy amikor széttárta szárnyait, akkor befedték az eget és megrázkódtatták a tizennégy világot. Nem lehetett megölni, mert nem halandó teste volt, a teste ugyanis a Gájatrí mantra, a mantrák legszentebbikének vibrációjából nyilvánult meg. Garuda, az összes félistennel szembeszállva, bevette a mennyországot, megküzdött Indrával és le is győzte, és elvette tőle a szómát, a halhatatlanság nektárját. Vjásza szerint Garudának ezt az erejét megkaphatjuk, ha rá irányítjuk a szamjamát.
Hasonló módszert alkalmaznak manapság az NLP-ben (neurolingvisztikus programozásban). Az NLP szerint, ha kiemelkedő szeretnél lenni egy bizonyos dologban, akkor ki kell választanod valakit, aki mesterré vált benne, és le kell másolnod az ő tapasztalatait. Például, ha zeneszerző szeretnél lenni, akkor megpróbálhatod lemásolni J.S.Bach tapasztalatait. A másolás olyan aspektusokra vonatkozik, hogy hogyan érezte magát, hogyan dolgozott, mi volt az önmagáról alkotott elképzelése. Más szavakkal, a Bach-ságon kell meditálni. A másolás koncepciója a legközelebbi, ami a szamjamához fogható egy szétszórt elméjű ember esetében. A másolás azt jelenti, hogy a saját elménkben megpróbáljuk a kiválasztott tárgy pontos mását létrehozni. A tárgyon belül van valahol az az erő, amit keresünk, jelen esetben Bach zsenialitása. A másolás sikere pontosan arra a mennyiségre van korlátozva, ahányszor az elménk ingadozik, miközben végezzük. Ezek pedig nyilvánvalóan annak mértékétől függenek, hogy mennyire vagyunk a múltbeli feltételekhez kötöttségünk rabjai.
A szamjama hasonló módon működik, azzal a különbséggel, hogy a jógi, miután egyhegyűvé (ékágra) tette az elméjét, az objektív (szampragjáta) szamádhiban, beletöltheti a J. S. Bach-ságot anélkül, hogy meglévő feltételekhez kötöttsége korlátozná ebben.
Bármilyen erőgyűjtő módszer, legyen az a szamjama, NLP, vagy hipnoterápia, megkérdőjelezhető a felszabadulás (kaivalja) szemszögéből. A kaivaljában túllépünk a nyereségen és veszteségen, mivel eggyé válunk az összes jelenséget lehetővé tévő mátrixszal (a tudattal), Az erők jelenségek, bár nagyon látványosak. A jelenségek átmenetiek, ezért nem vezethetnek el a felszabaduláshoz. Miért vágynánk átmeneti jelenségekre, ha elérhetjük azt a rejtélyt – a tudatot – ami egyedül örök?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése