Tavaszi Elvonulás beszámoló 2. rész

Következzék tehát az elvonulásról szóló beszámoló folytatása. A Szalajka-völgyi tó és a fölötte lévő Ősember-barlang mindegy 5 km-re volt a szállásunktól. Elővigyázatosságból a gyerekekkel inkább az erdei kisvasúttal indultunk neki, mert általában pár száz méter után már cipelni kell őket. Így végül mi értünk oda szinte elsőnek a barlanghoz. A többiek szép lassan megérkeztek, és volt olyan is, akire csak vártunk, de végül nem jött fel a barlanghoz. Ebben a barlangban évezredekkel ezelőtt is éltek már emberek, és az egyik sarokban egy egész oltárat találtam, különféle egzotikus cseppkő-képződményekkel. Volt egy tátott szájú sárkányfej, egy meditáló Siva-szobor, akinek a rastáin keresztül lefolyik a Gangesz, mellette a bikája, Nandi, az Életfa, valamint az Alsó, Felső és Középső Világ is megjelent. Ezen a helyen áldoztunk egy kis dohánylevelet az ősöknek és a szellemeknek. Utána bementünk a barlang mélyébe, és pont elkaptunk egy rövid időszakot, amikor nem volt tömve turistákkal a barlang. itt eljártunk egy szakrális körtáncot a Földanya tiszteletére, majd egy kis földet a koronacsakránkba dörgöltünk a barlang mélyéből. Ez volt a Föld-elemmel kapcsolatos szertartás a tegnapi tűzelem-szertartás után. Nem volt könnyű tiszta földet találni a barlangban, mert sokan WC-nek használták és össze-vissza pisilték. Ennél talán még az ősember is tudott kulturáltabban viselkedni. 

Lefelé menet nagyon szép időnk volt, Orsiék már korábban levonatoztak, mert a gyerekek kezdtek fáradtak lenni. A Szalajka-völgyben van egy szép forrás, mely a sziklából csordogál alá vízesés-szerűen egy kis tóba. Itt is megálltunk, és elvégeztünk egy kis szertartást a vízelemmel kapcsolatban. Odaálltunk a tó szélére, és egy kis vizet a két tenyerünkbe vettünk, majd imádkoztunk a víztündérekhez és az erdő szellemeihez, és szétszórtuk a vizet a levegőben. A szertartásokban általában nem az a lényeg, hogy nagyon bonyolultak legyenek, mert az időnként csak elviszi a figyelmünket a lényegről. A külső részleteken túl a belső meditáció a lényeg, és az egész szertartásnak az a célja, hogy a figyelmünket azokra a szellemi erőkre irányítsa, amelyekhez kapcsolódni szeretnénk. Ezen az elvonuláson a négy elemen keresztüli tavaszi megtisztulás, megújulás, újjászületés témájával foglalkoztunk. A Nap szépen sütött, igazi tavaszi idő kerekedett.

Délután ismét Orsi tartott egy órás jóga-foglalkozást. Az ilyen önismereti elvonulásokon az ászana-gyakorlást is fontosnak tartom, még akkor is, ha egyeseknek ez nehéz vagy fárasztó. Ez az erőfeszítés ugyanis a felajánlás, ami által a szellemvilág észereveszi a törekvésünket. Áldozat és erőfeszítés nélkül nem számíthatunk segítségre vagy fejlődésre. Viszont az ászana-gyakorláson túl számos olyan lelki gyakorlatot végzünk, melyek segítségével nem csak a fizikai testünk valóságával tudunk összekapcsolódni, hanem a pránatestünk, érzelmi testünk, elménk működésében is mélyebb bepillantást nyerünk, és az Univerzum, a Makrokozmosz erőivel, elemeivel is össze tudunk kapcsolódni. Modern, elszigetelt életmódunk mellett ez rendkívül fontos a jólétünk és a boldogságunk szempontjából.

Az ászana után egy harcos tűzlégzést végeztünk. Ennek a teschinkának a leírását már közöltem egy korábbi blogomban. A légzés lényege az, hogy egy nagy tűzgömböt gyűjtünk össze a köldök körüli térbe, majd ezt a tűzenergiát toljuk ki a tenyereinkkkel magunk elé, odaképzelve az előttünk álló, legyőzendő akadályokat, melyeket a tűz elporlaszt, illetve a megvalósítandó célokat, melyeket megtölt energiával. A tűz erejét tehát nem csak pusztító, hanem átalakító és teremtő céllal is lehet használni. Minden esetre a gyakorlatnak erőteljes önbizalom-növelő hatása is van. Például sokan azt gondolták, hogy nem fognak kibírni egyed órát lovaglóülésben, ennek ellenére, a légzés erejére támaszkodva egyre több erőt éreztek a combjaikban és az egész testükben keringeni. A kilégzésnél hangokat is lehet kiadni, és így kioldódnak azok a feszültségek, amelyek bennünk vannak.

A tűzlégzés után egy hangsátor-gyakorlatot tartottunk, melynek során gyógyító energiát kértünk a szellevilág lényeitől, és egy körben állva doboltunk, csörgőztük, énekeltünk, igyekeztünk megtalálni a saját hangunkat. A gyakorlat mindig nagyon erőteljes szokott lenni, és kívülről hallgatva is általában jelentős hangzavarral jár. A gyerekek is megneszelték, hogy buli van, és amikor már kb húsz perce csinnadrattáztunk, berontottak az ebédlőbe, ahol jógázni szoktunk, és ők is bekapcsolódtak az üvöltésbe. Így ennek hatására fejeztünk be a gyakorlatot, de azért mindenki úgy érezte, hogy sikerült eléggé mélyre nyúlnunk benne. 

Ezután vacsora következett, majd ismét meggyújtottuk a tüzet az udvaron, és ezúttal szanszkrit és buddhista mantrákat énekeltünk, némi szöveges magyarázattal kísérve. Tíz óra felé már mindenki fáradt lett, és fázott is, így lassacskán elszállingóztunk aludni. Én még beültem az infraszaunába és mantráztam egy kicsit, de utána lefeküdtem én is aludni a család mellé.

Március 17. vasárnap

Vasárnap reggel ismét időben ébredtünk, ez is a tavasz érkezésének egyik jele. Ahogy egyre hamarabb kel a Nap, az ember is könnyebben felébred, mint télen. A reggeli jóga-gyakorláson egy könnyített Ashtanga második sorozatot végeztünk. Erre mindig sort szoktunk keríteni az elvonulásokon, mert a sok hátrahajlítás jól kiegyensúlyozza az első sorozat előrehajlító gyakorlatait. Az ászana-gyakorlás után egy egy órás transzlégzés-gyakorlat következett, melynek során mindenki fekve lélegzett intenzíven a száján keresztül, én pedig doboltam. Ez mindenkinek nagyon intenzív transzélmény szokott lenni, legalábbis azoknak, akik bátran belemennek a légzésbe. Az egy órás légzés végén volt egy kis levezető relaxáció, majd megosztottuk egymással az élményeinket. Az ilyen megosztások nekünk is segítenek abban, hogy jobban feldolgozzuk az élményt, amin keresztülmentünk. érdemes le is írni a transzélményeinket, mielőtt elfelejtjük őket. 

Ezután reggeli következett, majd ismét egy kirándulás a milleniumi kilátóhoz. Szereztünk jó sétabotokat a gyerekeknek az erdőben, és így már lelkesek voltak felsétálni a kilátóhoz, bár Alexet azért egy jó darabon a nyakamban vittem. A kilátó egy hegycsúcson fekszik, és kellemesen sütött a Nap, lágyan simogatott a szellő. Itt egy levegő-elem szertartást végeztünk el. Mindenki megfogott egy csörgőt, és csörgőzött a hét irányba, valamint imádkoztunk a különböző világok és irányok lényeihez. Egy csoportkép is készült, ezt láthatjátok fent. Nem mindenki ért oda, de azért jó kis kirándulás volt ez is. 

A délutáni programot egy kicsit korábbra vettük, hogy mindenki időben el tudjon indulni. Orsi három órakor tartott egy órás jóga-gyakorlást, majd egy záró Óm-meditációt végeztünk el közösen. Az Óm zengetése különböző hangmagasságokban és időtartamokban, ahogy mindenkinek jön, szintén egy szép, finom hangsátort alakít ki, melyben kisimul az elménk, és egyszerre éljük meg a megkönnyebbülést, kiüresedést, megérkezést és beteljesedést. Utána egy záró megosztó körrel végződött három napos elvonulásunk, majd az utolsó közös étkezésnél csemegéztünk még Ricsi finomságaiból.

Nyári "Beavatás" táborunk Fehérgyarmaton lesz, egy nagyon kellemes élményparkban, faházakban és sátrakban. Ott még több önismereri és spirituális prograsm várható, mivel egy hetet fogunk együtt tölteni június 24 és 30 között. Gyerekekkel is lehet érkezni, de a fahéázas helyek már fogytán vannak, siessetek, ha szeretnétek beférni! Köszönöm mindenkinek a csodás élményeket a tavaszi elvonuláson, és várjuk,t ervezzük a további programokat, együttléteket. Namaste!