A jóga divatja

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A jóga művészete, mely valamilyen oknál fogva szunnyadó állapotba került, lassan feltámad néhány nagyon fontos ember bátorításának köszönhetően, és a fiatal fiúk és lányok felelőssége, hogy sikerre vigyék. Más gyakorlatoktól eltérően, a jóga gyakorlásához nem szükséges különböző felszerelésekre költeni a pénzt. Fölösleges ételekre és italkora sincs szükség. Drága ruhákra és kellékekre sincs szükség. Nagy épületek sem kellenek hozzá. A származásból, hitből, életkorból vagy nemből adódó különbségek sem számítanak. Azonban a mély vágyra, a hitre, a bátorságra, kitartásra, a szattvikus (tiszta) és korlátozott mennyiségű ételre szükség van. Egyszerűen semmi ok nincs arra, hogy ezt a jógánga szádhanát, mely annyi haszonnal jár és annyira egyszerű, mi, legyengült indiaiak, feladjuk. Miközben a külföldiek jönnek a Sri Maharadzsa által támogatott, növekvő jóga sálába, lefotózzák az ászanákat mutató táblákat és bemutatják a saját országukban, nem helyes, hogy mi csak üldögélünk, és nem csinálunk semmit.

Bharatának, mely az összes filozófiai és spirituális tudomány otthona, a saját kezében kell tartania ezt a tudást, és biztosítania, hogy ne mások váljanak a fiataljaink tanítóivá. Ezt a csodálatos rendszert nagyon sajnálatos módon egyesek nem a szellemi tudományokkal együtt gyakorolják egy guru segítségével, hanem eltorzítják és visszaélnek vele.

A jógászanák száma megszámlálhatatlan. Bár a Dhjánabindu Upanisadból származó idézet (ászanáni tu távanti javatjó dzsívadzsátajah - „Annyi ászana létezik, ahány féle élőlény él”, azaz 8 millió 400 ezer) széles körben ismert, azok az emberek, akik azt állítják, hogy csak nyolcvannégy póz létezik, illúzióban vannak. Bárkit, aki a megfelelő légzőtechnikával együtt gyakorolja az ászanákat, el fogják kerülni a betegségek.

A túlsúlyos, sovány vagy túl sovány test számra megfelelő ászanákat felsorolják a jóga-sásztrák szövegei (melyet a későbbi táblázatban ismertetünk). Egyes emberek azt mondják: „A jóga gyakorlása túlzottan sovány testet eredményez, a pránájáma gyakorlása pedig őrületet.” Azok a tiszteletre méltó személyek, akik ilyen kijelentéseket tesznek, esetleg megőrültek a gyakorlástól, és utána valami mástól gyógyultak meg? A mi fiataljainknak fel kell tenniük ezt a kérdést. Mások is előjöhetnek a veszélyekkel a szenzcióhajhászás érdekében. A megfelelő képzés és megértés nélkül minden veszélyes lehet. Azt kell feltételeznünk, hogy egyes doktorok kedvezőtlen véleménye a jógáról annak köszönhető, hogy a gyakorlás jelenleg nincs divatban."

Lélekfelfogások a sámánságban 2. rész

Múltkori blogbejegyzésemben a magyar néphagyomány és a szibériai kultúrák lélekfelfogásával kapcsolatban olvashattatok idézeteket. Most pedig nézzünk rá egy kicsit a kérdésre a modern core sámánizmus, vagy neo-sámánizmus és a pszichoterápia szemszögéből. A core (mag) sámánizmus kifejezés Michael Harner nevéhez kötődik, aki felismerte, hogy egyrészt a sámánság módszerei és megélései között van egy szerves és szoros kapcsolat, mely függetleníthető a kortól, helytől és kultúrától, amin belül gyakorolták, gyakorolják, illetve másrészt azt is felismerte, hogy a modern globalizáció hatása alatt élő ember olyannyira elszakadt a természettől és annak spirituális mezejétől, hogy a sámáni szertartások, gyógyító eljárások alkalmazásában bizonyos módosításokat érdemes eszközölni a hatékonyság érdekében. 

A lelkünk ugyanis ugyanúgy működik, mint évezredekkel ezelőtt, de a modern környezet specifikus kihívásokkal állítja szembe, amikkel a természeti népeknek nem kellett szembenézniük. De ez a téma messzire vezetne. Nézzük hát, hogy a modern sámánizmus és a modern pszichoterápia karöltve milyen lélekmodellel dolgozik!

Ebben a modellben a mikrokozmosz, vagyis a belső énünk a sámáni makrokozmosz hármas felosztását követi (Alsó, Felső és Középső Világok), lévén, hogy a lelkünk megfelelő részein keresztül kapcsolódunk ezekhez a világokhoz, illetve a létezésen belül betöltött funkcióikhoz. Ennek megfelelően négy részről beszélhetünk: alsó, felső és középső Én, plusz a fizikai test.

A Felső Én az idea-én, vagy nevezhetjük fény-testnek is, mely azokat az ideálokat, erkölcsi értékrendeket, spirituális vagy isteni elveket tartalmazza, melyeket a lelki hagyományokban "szent"-nek tekintenek, és melyek elérésére törekszünk a tudatunkon belül önmagunkról alkotott ideális kép alapján. Jellemző eset, hogy valamelyik spirituális tradíció útján járó gyakorlók Felső Én-je gyakran elszakad a középső és alsó Én-től, melyet inkább tagadnak, mintsem hogy megéljék. Hasonló módon egy spiritualista konfliktusba kerülhet a fizikai testével, melyet szintén akadálynak vagy "szennyezett", elvetendő dolognak élhet meg. Fontos, hogy megtanuljuk integrálni a Felső Én-t lényünk többi részével. 

A Középső Én egyik részét a fizikai testünk és az azt működtető finomabb szintű energiák, pl. prána alkotják. Ez a test is sok szermpontból meghatározza önmagunkról alkotott képünket, és fontos, hogy integrált kapcsolatban legyünk a testünkkel, mert ha konfliktusba kerülünk annak kinézetével, működésével, állapotával, függőségeivel stb., az felborítja személyiségünk egyensúlyát. Ebből sokféle testkép-, táplálkozási, életmódbeli stb. zavar származhat. A sámáni megközelítésben a fizikai testet (nem csak az emberét, hanem minden élőlényét), az azt alkotó elemeket, szerveket stb. szentnek és spirituálisnak tekintik, nem úgy tekintenek rá, mint a többi lélekrésznél durvább vagy alacsonyabb rendű "ruhára".

A Középső Én másik része tulajdonképpen az egónk, vagyis a személyiségünk azon része, mellyel kapcsolatban állunk a középső világ fizikai és nem-fizikai, azaz szellemi kiterjedéseivel. A középső Én-t főként azok a történetek hozzák létre, melyeket folyamatosan mesélünk magunknak és másoknak, amivel azonosítjuk magunkat, aminek hisszük magunkat, ahová tartozónak érezzük magunkat, legyen az születési, ideológiai, politikai stb. nézet vagy kategória. A Középső Én van a leginkább az idő hatása alatt, hiszen figyelmünk szinte folyamatosan a háromdimenziós világban zajló lineáris időfolyamatra és annak történéseire irányul, így hajlamosak vagyunk annak megfelelően változni, vagy az időbeli eseményekre reagálva folyamatosan alakul a középső világbeli én-képünk. A középső Énhez tartoznak a tudatalatti folyamatok és az abból származó  érzelmi, energetikai blokkok is, melyek a fizikai testre is átíródhatnak feszültség-gócok formájában. A félelmek, kötődések, függőségek szintén a középső Énünk tudatalatti tartományában lakoznak.

Az Alsó Én lényünk "legprimitívebb", de mondhatni legtisztább, vagy legelemibb megnyilvánulása, a Valódi lelkünk, a Belső Gyermek. Mindazt a potenciált (tehetség, erő, különleges képességek, érdeklődés, elhivatottság stb.) tartalmazza, melyet meg tudnánk valósítani az életünkben, ha a középső vagy felső Én-re történő koncentráció, vagy az önkorlátozó hiedelmeink ezt nem zavarnák meg, illetve ha a három elem megfelelően lenne integrálva. Az Alsó Én az ösztön- és érzelmi energiáinkból áll, melyeket gyakran elnyomunk, nem élünk meg, nem tudunk mit kezdeni velük, illetve nem tudjuk tudatosan használni a bennük rejlő erőket. Az Alsó Én a bennünk élő Ősember, Ős-férfi, Ős-asszony archetípusa, a mitológiák ezerarcú hőse. Az Alsó Én lelkünk azon része, mely kapcsolódni tud az Állatok, Növények, Fák, Kövek Népének szelleméhez, az őselemekhez, a Földanyához, az Emberiség kollektív tudatához.

A három (vagy négy) lélekrész közül nem elegendő csak az egyiknek a folyamataira koncentrálni, csak annak az igényeivel foglalkozni. Ha kizárólag egyre koncentrálunk, akkor a többi háttérbe szorul, és az egyensúly felbomlik. Létezik még egy negyedik, rejtélyes lélekrész is, mely a spirituális úton bontakozik ki, ez pedig a tiszta Tudatosság, egy olyan energia, mely csak jelen van, nem ítélkezik, nem cselekszik, és nem is változik, csak megfigyel, érzékel, befogad, mint az áttetsző kristály. Ezt a lelket nevezi a hinduizmus a valódi Léleknek, szanszkrit szavakkal brahmannak (spirituális fény vagy energia), átmannak (Önvaló) vagy dzsívának (Öntudatosság) nevezi. A tudatosság, éberség, reakciók és cselekvés nélküli jelenlét gyakorlása is nagyon fontos a sámánizmus útján, és egyáltalában, lelki egészségünk szempontjából. Viszont ha a másik három vagy négy lélekrész funkcióit elhanyagoljuk, megtagadjuk, és csak a tiszta Tudatosság irányába próbálunk haladni, a kidolgozatlan karmák miatt szintén felbomolhat az egyensúly, és a személyiségünk zavarai végül visszahúznak a spiritualitás és a megvilágosodás magasságaiból.  Két lélekmodellt szeretnék még megemlíteni, az egyiptomit, illetve az északi hagyomány lélekfelfogását. Az egyiptomi, kilenc lélekrészből álló modellről már írtam korábban, az északi megközelítésről pedig a következő blogbejegyzésekben lesz szó.

A mély tudás rétegének elérése

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Arra használom ezeket a példákat, hogy megmutassam: a szamjama nem valami idegen vagy elérhetetlen dolog, hanem minden emberi lény, a bennszülött sámántól az atomfizikusig rendelkezik a hajlammal, hogy elérje. A szamjama a Taittiríja Upanisadban említett mély tudás (vigjánamaja kósa) rétegének elérésére irányuló módszer. A teremtéssel kapcsolatos összes tudás ebben a rétegben található, és mindenki számára elérhető, akiben van elegendő alázat a kérdezéshez és elegendő csendesség a válasz meghallásához. A jóga csupán egy strukturált módszer annak a képességnek a fejlesztésére, amivel mindig is rendelkeztünk. Nem azt állítom, hogy a tudósok, művészek és a sámánok a szamjamát gyakorolták, hanem azt, hogy az emberi elme rendelkezik a szamjama képességével, azaz intuitív módon bele tud kapcsolódni a valóságnak ebbe a legmélyebb rétegébe. A jógikus szamjama e képesség szisztematikus és tudatos fejlesztése, mely egyébként csak spontán és öntudatlan módon jelentkezik.

Míg a szamjama működött olyan mértékben, hogy megadta nekünk az ősi tudást, sok olyan dolog van, amit a misztikusok és a sámánok nem láttak. Nincs értelme felsorolni a modern tudomány számos eredményét, de hogy egy példát adjak, a misztikusok megleően keveset árultak el az élet természetes evolúciójáról, mely manapság eléggé egyértelmű a régészeti kutatások alapján. Bár azt gondolom, hogy a tudományok, például a matematika számos áttörése inkább a „felismerés felvillanásának” (vagyis a misztikus tudatállapotnak) köszönhető, mint az aprólékos babramunkának (ami inkább as tudomány jellemzője), a modern misztikusoknak (akik gyakran semmibe veszik a mennyiségi kutatást és az adatokkal való bíbelődést) is fontolóra kellene venniük a tudományos módszereket. Jelenleg mindkét oldal mereven elhatárolódik egymástól, ami hátráltatja az emberiség folyamatos evolúcióját.

(Megjegyzés: Gregor Maehle nem egyszer hivatkozik az evolucionista világfelfogásra és az Ősrobbanásra, bár India misztikusai és a természeti népek sámánjai ezzel teljesen ellentétes teremtéstörténeteket hagytak ránk. A mély tudás rétegéből felmerülő információk és hagyományok sokkal inkább egy magasabb, isteni szuperintelligencia és rendezőelv irányítása alatti, a finomabb és tudatosabb szintről a durvább és sűrűbb anyagi szint felé történő inverz evolúciós folyamatot írnak le, mint a káoszból összeálló durva anyag, majd abból az idő és a véletlenszerű kölcsönhatások következtében kialakuló életformák és egyre bonyolultabb organizmusok, bioszférák, valamint tudati jelenségek kialakulását, mely a darwinizmus sajátosan materiális megközelítésű „teremtéstörténete”. A darwini evolucionisták a kialakult rendszereket szabályozó rendező elveket, vagyis a fizikai, kémiai, kvantummechanikai stb törvényszerűségeket is valamiféle evolúciós folyamat, az anyag „tudatosodásának” következményeként könyvelik el, mintsem az anyagi képződményeken túl létező, örök törvényszerűségeknek. Véleményem szerint a szamjama a Világrend örök törvényszerűségeinek felismerését jelenti, melyben semmi sem véletlenül működik és hat úgy, ahogyan; nem pedig véletlenszerű folyamatok összerendeződéséből alakul ki.)

Lélekfelfogások a sámánságban

A lélek alkotórészeiről írtam már egy korábbi bejegyzésben, most ezt a témát szeretném folytatni. Vizsgáljuk meg most, hogy a magyar néphagyomány hogyan vélekedett a lélek alkotórészeiről! Az alábbi idézet a Magyar Néprajzi Lexikon "lélek" címszójából származik:

"lélek: fogalma a magyar → népi hitvilágban több, különböző korú képzetből tevődik össze. A lélek szó finnugor eredetű; rokonnyelvi megfelelőinek jelentése ’lélegzet’. A közelmúltban még fellelhető és egymástól több-kevesebb világossággal megkülönböztethető lélek-képzetek a következők: 1. lélekzetlélek (lélek, pára, lehellet néven, ill. történeti adatok tanúsága szerint a lélek szót ’lélegzet’ értelemben is használták). Alapja az a tapasztalati tény, hogy amíg él az ember, lélegzik – halálakor az utolsó lehellettel „kileheli lelkét”, „kiadja lelkét”, „kiszakad belőle a lélek”. E lélek a testtel szoros kapcsolatban van, akinek testéből eltávozik, az meghal. Szórványosan ismert a léleknek vérrel való eltávozására vonatkozó hit, amely szintén a lélek életfunkcióként való felfogására vall, és feltehetően elvérzéssel kapcsolatos halálnemekből nyerte eredetét. – 2. A szabad lélek (árnyéklélek, képmáslélek): a testtől átmenetileg függetlenedhet; a hit szerint alvás idején eltávozik a testből, majd ébredéskor visszatér. Távozáskor dongó vagy fehér egér alakját is öltheti. Fogalma szórványos történeti adatokból és hiedelemtörténetekből ismert. E sokszor félig tréfás történetek azonban – legalábbis a 20. sz.-ban – már nem mutatják a szabad lélek képzetének elevenségét. A „hálni jár belé a lélek” kifejezés feltehetően e lélek-elképzelésre utal. A magyar néphit nem ismeri sem testben elfoglalt székhelyét, sem mibenlétét. Intenzívebb ismeretének területein általában a test árnyékszerű képmásának képzelik el, és a test különböző részeiben székelhet (fej, arc, homlok, hát stb.). Önálló magyar terminusa nem ismeretes (megkísérelték a fogalom vogul terminusát a magyar → íz szóval kapcsolatba hozni –, ez az összefüggés azonban egyelőre nem kellően bizonyított). A szabad léleknek szerepe van a sámánhitű népek körében. – E kétféle lélek-elképzelést magában foglaló, dualisztikus lélek-felfogás igen régi, és a mai Európában már csak igen csökevényes formában lelhető fel; ill. dominál a léleknek mint lélegzet-léleknek a felfogása. A lélekre vonatkozó egyházi tanítás – mint a fentieknél differenciálatlanabb – nem befolyásolta e lélek-képzetek mibenlétét; az az általánosan elterjedt hit azonban, hogy a magzat félidős korában „kapja lelkét” (vagy az „isteni szikrát”), feltehetően ezzel függ össze. A test-lélek dualizmusának egyházi tanítása egybeolvadt a test-lélegzetlélek dualizmusával, ill. fenntartotta azt. (Isten „lelket lehelt” az első ember testébe.) – 3. A halott lelkére vonatkozó, egész Európában a legutóbbi időkig elterjedt hit nincs pontos korrelációban a fentiekkel; több, egymás mellett élő, különböző korú képzet gyűjtőfogalma, amelyek közül némelyik összefügg a lélegzet-lélek vagy a szabad lélek képzetével. E hit részint a halotti szokások hagyományos rendjébe tartozó gesztusok, cselekmények magyarázataiként él, részint a visszajáró halottal vagy a → halottlátók túlvilági életre vonatkozó tudósításaival foglalkozó hiedelemtörténetek tartozéka. Nehezen dönthető el, hogy az egyes elemek közül melyeknek volt eleven hiedelem-hátterük, melyek voltak a magyar népi hitvilág tényleges részei. Ezek a különböző megnyilvánulási formákban jelentkező elemek a következők: A halálesettel kapcsolatos ablaknyitás (→ halál) magyarázata (a kiszálló léleknek csinálnak szabad utat) a halott lelkének lélegzetlélekként való felfogására vall, ugyanakkor általános az a hit, hogy a halott még halála után egy darabig érzékeli a körülötte levő dolgokat, sőt egy szórványadat szerint jóllakik a virrasztóban (→ virrasztás) körülötte fogyasztott ételek párájából; tehát a holttest csak bizonyos életfunkciókat vesztett el, másokat megtartott. Ez és a → halott etetésének mindazok a formái, amikor a még jelenlevő, felravatalozott halottat látják el étellel-itallal, a halottnak élő holttestként való elképzelésére vallanak. E hit feltehetően megelőzte a halott lelkének bármiféle elképzelését, de több-kevesebb intenzitással tovább élt a meghalt test – továbbélő lélek dualisztikus elképzelése mellett. Talán szintén e felfogásra vall az az általánosan elterjedt hit, hogy a terhes halott megszüli gyermekét a koporsóban. A → halotti melléklet szokásának eredete szintén az élő holttest elképzelésben keresendő, a mai Európában azonban már elsősorban → túlvilági szükségletek fedezéséről van szó; a túlvilággal kapcsolatos elképzelések pedig világosan a halottak ott-tartózkodó árnyéklelkére utalnak. – Szintén az árnyéklélek képzetén alapszik az az egész Európában általánosan elterjedt hit, hogy a lélek a halál beállta után egy ideig a holttest közelében tartózkodik. A lélek végleges túlvilágra távozásának különböző időpontjai ismeretesek: a temetés napja, következő haláleset – addig őrt áll a temető kapujában –, 3 nap, 1 hét, 2 hét, 6–7 hét, 30 nap, 40 nap stb. Európa minden részén – a magyar nyelvterületen is – egyidejűleg több határidő ismert. A halotti szokások némelyike éppen a lélek végső eltávoztának hitével összefüggésben kapcsolódik e dátumok valamelyikéhez."

A következő idézet Diószegi Vilmos "Sámánizmus" című könyvében található:

"Hány lelke van az embernek? A környező világ után nézzük meg most már, hogyan látták ezek a szibériai népek önmagukat. Idegállapotuk jelenségei, a különböző önkívületi állapotok, s az ezekre való hajlandóság, a hallucinációk és a tudattalan cselekedetek sajátos képzeteket keltettek az ember belső berendezéséről. Ezeknek a képzeteknek a kialakulásában segítségül szolgált a buddhizmus egyik válfaja, a lámaizmus is, amely a mongolokra és mandzsukra hatott erősebben. Ezeknek a népeknek az elképzelése szerint az ember testből és lélekből áll. A „lélek” azonban nem egy, hanem három. Az olyan sámánok, akiket már megérintett a buddhizmus filozofikus légköre, azt is hajlandók elmagyarázni, hogy ez a három alkotórész természetesen nem független egymástól, hanem úgy viszonylanak egymáshoz, mint „az ujj körme, húsa és csontjai”. Gyakorlatilag azonban ezek az alkotórészek elválhatnak egymástól, egyenként is kiszállhatnak a testből, utazhatnak és más testekbe költözhetnek. Az emberi lélek három alkotórésze: l. az igazi lélek, 2. a „továbbvivő” lélek, 3. a külső lélek. Ezek a „lelkek” voltaképpen az ember különböző fiziológiai tevékenységének „megszemélyesítői”. Az első lélek nem más, mint a tudat, a második lélek a fajfenntartó erő és a magasabb fiziológiai funkciók hordozója, a harmadik pedig a vándorló lélek, amely részben a buddhizmus vulgarizálása nyomán került be ebbe a hiedelemvilágba. Erre a harmadik lélekre jellemző esetet mesélnek az egyik evenki nemzetség tagjai: egy ember talált egy tükröt, belenézett, és a saját arca helyett egy öszvér képét látta benne. Ez az ő „külső lelke” volt, amely előzőleg nyilván egy öszvér testében lakozott. Ezek az evenkik azóta is keresték az olyan tükröket, amelyekben az ember a „lelkét” látja meg. Ez a külső lélek a félelem következtében is elhagyhatja a testet. Ilyenkor a test mély álomba merül, szinte élettelenné válik. Íme, a félelem kiváltotta eszméletlenség magyarázata. Az első lélek igen gyakran elhagyja a testet. Ilyenkor következik be a tudat elvesztése, az álombéli utazás, az első léleknek más ember vagy állat testébe való beköltözése stb. Ez tehát az önkívületi állapotok, hallucinációk és szuggesztív ráhatások magyarázata. Halálos veszély fenyeget azonban, ha a második lélek távozik a testből. A mandzsúriai evenkik véleménye szerint ez biztos halál, hiszen ez a lélek az „életerő”. Ilyenkor ez a lélek visszaszáll az anyaszellemhez, a lelkek elosztójához, aki egy újszülöttnek adja, vagyis az előző ember végérvényesen megszűnik. Érdemes megjegyezni, hogy a természeti népek még fantasztikus képzelődéseikben is közel maradnak a természethez és a valósághoz: nem a személyiség túlvilági továbbélésében hisznek, mint az európai individualista kereszténység; az embert a természet részének tekintik, a halált pedig olyan fordulópontnak, amikor az alkotórészek új elosztásra kerülnek. Ám mi történik azokkal a lelkekkel, amelyek nem „épülnek” be valamilyen emberi személyiségbe, nem lesznek egy ilyen lélek alkotórészévé? Ezek a lelkek megmaradnak „szabad” állapotukban, és tetszés szerint költözhetnek be bármilyen testekbe. Oda röppennek, ahová akarnak. Ezek a szellemek már a természetfölötti világhoz tartoznak. Nos, ezek után világosan áttekinthetjük, miként képzelték a sámánhitűek a természetfölötti lényekkel való érintkezést, illetve hogyan tükröződnek képzeletükben a különböző önkívületi idegállapotok. A szellem alvás közben háromféle módon költözhetik be a testbe: l. A lélek eltávozik és utazik valahol, a lélek ott érintkezik a szellemekkel, közli tapasztalatait, a test beszél, miközben tovább alszik. 2. A lélek távol van, ezalatt helyébe egy szellem költözik, birtokába veszi a testet, a test beszél. 3. A lélek jelen van, a szellem belép a testbe, a lélek „gazdája” lesz; a test, miközben alszik, a szellem parancsára beszél. Mindezek a magyarázatok azokra a „nem teljes” alvásokra vonatkoznak, amelyek közben az alvó ember beszél, énekel, mozog. Ez a jelenség, mint nem normális, beteg állapot, Európában is ismert, a hipnotikus álom és szomnambulizmus (alvajárás, „holdkórosság”) formájában. Az előbbi a hipnózis jelenségei közé tartozik, az utóbbi pedig a külső agykéregben elraktározott és a normális embernél még tudattalan állapotban is inaktív, lezárt emlékek felszabadulása. Szibériában, a már említett körülmények folytán, ezek a jelenségek hozzátartoztak a normális állapothoz, és a természeti ember számára a „lélek” és a „szellem” fogalma nyújtott segítséget ahhoz, hogy erről szóló ismereteit kifejezze. Mindehhez még csak annyit jegyezzünk meg, hogy a sámánok hite szerint nemcsak az embernek van lelke, hanem az állatnak is. Arra nézve megoszlanak a vélemények, hogy az „első lélek” része-e az állatnak; mindenesetre az állatok lelke minden szabály nélkül beköltözhetik az emberekbe és viszont."

A fentiekből a lényeg a "helytartó" lélek jelenléte, mely addig van jelen a testben, amíg az lélegzik, és mellette a "szabadlélek", mely tud utazni, például a révülés, transz, álom, megváltozott tudatállapotok során. Diószegi írásának végén nem csak a sámán lélekutazását írja le, hanem az úgynevezett "behívó" révülést is, amikor a sámán a saját testébe enged be egy szellemet, és az az ő testén keresztül beszél és cselekszik. Harmadikként a "továbbvivő" lelket említi, mely többféle aspektus egyesítésének tűnik: 1) Az öröklődés, a leszármazottakban tovább élő őserő, 2) Az elme és az életerő, mely tovább viszi a lelket a következő megtestesülés felé, 3) Az Ősök szelleme, akikkel a haláluk után is kapcsolatba lehet lépni, 4) Az erőállatok, és más segítő szellemek, melyek némiképpen a sámán tudatának részévé válnak. A következő részben igyekszem összefoglalni a Michael Harner-féle modernebb felfogást a lélekrészekkel kapcsolatban, mely sok mindenben kapcsolódik a modern pszichológiai modellekhez is.

A tudásszerzés misztikus módja

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Ha egy misztikus (mint Patandzsalí) a misztikus látomás (szamjama) eszközével jut információhoz, azt az információt önmaga mértékével kell mérni, majd ellenőrizni és összevetni más forrásokkal. Patandzsalí három témáról értekezett (A Jóga-szútrát a jógáról írta, a Csaraka-szamhitát az ájurvédáról, a Mahábhásját pedig a szanszkrit nyelvtanról) – és mindegyik szövege megbízható szaktekintély a témájában, még több ezer évvel később is. Nem az összes misztikus volt ennyire termékeny, de ha hitelesnek tekintjük egy misztikus állításait, az nem azt jelenti, hogy teljességgel elutasítjuk (amit sokan tesznek) vagy teljességgel elfogadjuk (ami ugyanolyan veszélyes). Meg kell fontolnunk az ilyen tudást, meg kell vizsgálnunk közelebbről, és meg kell állapítani, hogy működik-e. Mint ahogy nem hiszünk el mindent, amit egy tudós mond, azt sem kell habozás nélkül elfogadni, amit egy misztikus mondott.

A szamjamához hasonló állapotok megjelenésének hosszú története van, és úgy tűnik, hogy gyakoribbak voltak, amikor még harmóniában éltünk a természettel és a teremtéssel. A világ természeti népei valaha – és valamennyire még most is – döbbenetes tudással rendelkeztek a növények gyógyhatásairól és más dolgokról. A nyugati antropológusok azt gondolják, hogy e bennszülött kultúrák sámánjai sok száz nemzedéken keresztül, kísérletezgetéssel jutottak ehhez a tudáshoz. Így élünk a kulturális részrehajlásunkkal e kultúrák felé. Valóban szükségük volt-e arra, hogy sok tízezer rokonukat feláldozzák, miközben a dzsungel számtalan gyógynövényével és a különböző betegségekkel kísérleteztek? Nem valószínű. De mi, modern emberek nem tudjuk felfogni, hogyan tehettek másként szert erre a tudásra. Ha maguknak a sámánoknak tesszük fel ezt a kérdést, azt fogják válaszolni: „A növények mondták el nekünk.” Ebben az esetben a szamjama koncentrációjára utalnak, mely által hallgatni tudtak a növényekre, és érezni tudták őket. Ez a mély figyelem azután tud bekövetkezni, hogy a pszichés problémák elpárologtak, éppen ezért érkezik ez a szamjama hetedikként Patandzsalí rendszerében, és nem korábban. Abból az intenzív vágyból is származhat, amivel meg akarunk tudni vagy tanulni valamit, még akkor is, ha a jelölt nem teljesen áll készen arra, hogy ennek a tudásnak az őrzőjévé váljon. Így jönnek létre a gonosz zsenik.

A bennszülött népek terjedelmes tudása sok esetben megdöbbentő. Például azon a földön, ahol most lakom, egy Aboriginal rezervátum volt, és ott élt a világ második legmérgezőbb kígyója, a keleti barna kígyó. Mostanában a legtöbb ember akkor élheti túl a marását, ha fél órán belül megkapja az ellenmérget. Az egyik Aboriginal öreget megkérdezték, hogy mit csináltak régen az emberek, ha valakit megmart a kígyó. Ez volt a válasza: „Akkor már késő. Ne keresztezd a kígyó útját.” Amikor azt kérdeztük, hogy mi történik, ha mégis találkozunk vele, azt válaszolta: „Ne engedd, hogy megmarjon, kerüld ki, mielőtt támadna.” Amikor tovább kérdezgettük arról, hogy mégis mi történne, ha mindezek az óvintézkedések csődöt mondanának, végül azt mondta: „Feküdj le két napra, és nem mozdulj meg.” És döbbenetes módon, ha valaki képes lenne tényleg nem mozogni két napig, akkor jó eséllyel túlélné a támadást, mivel a méreg a nyirokrendszeren keresztül terjed, és minél többet mozgatjuk a karjainkat és a lábainkat, annál hamarabb meghalunk. Ha nyugton tudnánk maradni, és még a pulzusunkat is sikerülne lelassítani a transzállapotba kerülés által, akkor lenne esély arra, hogy a test lebontsa a lassan terjedő mérget, mielőtt az megölne. Volna-e kedve valakinek kísérletezni ezzel a módszerrel? Nem valószínű. Az Aboriginalok azt mondják: „A kígyó mondta nekünk.” Azt is mondják: „Bárhol is legyen méreg a dzsungelben és a földön, tíz méteren belül meg fogod találni az ellenszerét.” Döbbenetes! Ez is mutatja azt, hogy mennyire a természet részei voltak ezek a kultúrák, ahelyett, hogy ellenséges környezetnek látnák, melyet le kell győzni ahhoz, hogy életben tudjunk maradni.

A félelem lerázása

Pénteken online sámándobos meditációt vezettem, melynek témája a félelmek lerázása volt. A meditáció úgy épült fel, hogy az első fél órában viszonylag intenzíven játszottam a dobon és a csörgőn, és az volt az utasítás, hogy mindenki, aki részt vesz a meditáción, ugráljon föl-le, és rázza ki a testéből-lelkéből a félelem-blokkokat. Először úgy gondoltam, hogy pár percig ugrálok, hogy lelkesítsem a résztvevőket, majd leülök, és úgy dobolok tovább. Végül én is végigugráltam a fél órát, jól meg is izzadtam közben, gondolom a többi online résztvevő is (már amennyiben ugráltak). Bár nem tudtam kizárólagosan csak a félelmeim megidézésére és "kirázására" koncentrálni, mégis úgy érzem, hogy ez is sokat segített. Közben létrehoztam a védelmi teret, igyekezve mindenkit belefoglalni, aki részt vesz a meditációban. Így egy nagy fehér gömb jött létre, mely az egész Földet befedte végül. Azon belül vizuálisan megjelenítettem egy kék gömböt is, mely távol tartja az ártó és ellenséges erőket (például a szomszédokat, mert tartottam tőle, hogy itt a panelban a hangos dobolás és ugrálás következtében jönni fognak). Nem jöttek.

Utána megidéztem az erőállataimat az Életfához, majd sorban a kristálykoponyákban lakó jaguár-isteneket, a Hathorokat, Tothot, a különböző szellemi segítőimet, gyógyítóimat, Odint, Sivát és Párvatít is. Tovább ugráltam, amíg letelt a meditáció aktív része, majd leültem, és a résztvevőket is lefektettem. A meditáció második része csendes befelé figyelős relaxáció volt, ahol azért vélhetőleg sok minden történt a résztvevőkkel. Itt most leírom azt, amit én éltem meg, miközben doboltam. 

Először a gyógyító szellemem, Yuna jelent meg, aki didgeridoo-n szokott játszani. Nehezményezte, hogy miért nem játszottam didgeridoo-n a meditáció elején, szóval megígértem neki, hogy legközelebb fogok, bár nem megy még olyan jól. Yuna egy ausztrál bennszülött kislány formájában szokott megjelenni, és a didgeridoo-jával tisztítja a beteg emberek csakráit. Most egészen beszippantott engem a didgeridoo-jába, és a többi résztvevő félelmeit is felszívta a didgeridoo-ba. Igazából fújni szokta, de ilyenkor az ártó energiákat felszívja a hangszer. Szóval mindenkinek a kirázott félelem-csomagjait felszívta. 

Utána azt a szellemi segítőmet láttam, aki a lélekvisszahívásban szokott segíteni. Sok-sok fényszálat font össze egy kötélbe, és megjelentek mellette a Nornák is, a viking sors-istennők, és ők is segítettek a sok-sok ember sorsfonatlának fényesebbre fonásában. Tavaly november óta azt éreztem, hogy egy hatalmas örvényben vagyunk, mely fölfelé vagy lefelé dobja ki az embert, mint egy hatalmas centrifuga, annak függvényében, hogy a lelki utat választja, vagy az anyagtól való függést. Most úgy érzékeltem, hogy ez a centrifugáló hatás megszűnt, és egy egyre erősebb fény-csatorna kezdett kialakulni, mely a Napba és a magasabb világokba vezet. Aki a szívében lévő tudat fényére koncentrál, az bele tud kerülni ennek a fénycsatornának a szívó áramába, és gyorsan tud haladni felfelé. 

Én is belekerültem ebbe a vákuum-csatornába, és felfelé kezdett áramolni a tudatom, míg végül Siva ragyogó alakja előtt álltam, illetve ültem. Siva szigonnyal a kezében, kígyókkal a testére tekeredve, a félholddal a hajában ült, meditatív pózban, és rám nézett. Azt sugallta, hogy nézzek magamra, és azt láttam, hogy az én testem is egy fényes jógi-test, és sokban hasonlít az övére. De a tudatomban volt egy gát, hogy nem lehetek ugyanolyan tökéletes, mint ő. Azt sugallta, hogy ezt el kell engednem, és addig kell fejlődnöm, amíg teljesen ugyanolyan minőséget nem érek el, mint ő. És akkor, ha ránézek, az olyan, mintha tükörbe néznék, majd ezek a tükörképek egybe tudnak olvadni, és külön is tudnak válni. Mintha vízből lett volna a tükör, és egyszerre láttam volna magamat és a tükörképemet, Sivát a tükör mindkét oldaláról. Utána a tér tovább kezdett osztódni, és Siva körül kaleidoszkóp- vagy inkább oktaéder-szerű síkokban megjelentek a tükrök, és azt mutatta, hogy minden egyéni tudatosság az ő tükörképe. 

Párvatí is megjelent, és Siva, valamint Párvatí néha különvéltak, néha félig összeolvadtak, néha pedig teljesen, egyszerre női-férfi formát felvéve. A tükörképek ugyanezt tették. Megnyugtató érzés volt megérteni, hogy nem én vagy az egóm akarja ezt az az azonosságot vagy megegyezést, hanem maga Siva, az Ősforrás. 

Utána visszaereszkedtem az Életfához, majd az erőállataimat láttam ismét. Először átváltoztam a sasommá, és az égen szárnyaltam, a Föld körül. Találkoztam a kondor-keselyűvel, aki a modern emberiséget, a fogyasztói társadalmat képviseli. Egy régi indián monda szerint, amíg a sas és a kondor közdenek és versengenek, nem lesz harmónia a földön. De amikor a kondor megtanul békében és barátságban élni a sassal, akkor az ellentétek feloldódnak, és az emberiség végre egy közös, spirituális irányba fog haladni. 

Utna átváltoztam a farkasommá, és zsákmány után portyáztam a falkával. Megjelent az elmémben egy fogalom: "falka-immunitás". Sokan emlegetik mostanában a nyáj-immunitást, de nekem a "nyáj" szóról általában gyámoltalan és buta állatok csoportja jut eszembe, szemben a falka-immunitással, mely a farkasok összetartását és szívósságát, alkalmazkodó képességét szimbolizálja inkább. Ha a farkas éhezik, vagy fázik, vagy megsebesítették, akkor sem adja fel, a falka pedig az utolsó pillanatig támogatja. A változó időkben nekünk is meg kell tanulni alkalmazkodni, úgy, hogy nem adjuk fel közben a kontrollt, a vágyainkat, és nem hibáztatunk másokat, hanem az utolsó pillanatig küzdünk. Ekkor immunissá válunk a félelmekre, és a legnehezebb helyzetban is életben tudunk maradni.

Harmadiknak az oroszlánom formáját vettem fel, és felálltam egy nagy piramis tetejére. Azt láttam, hogy a világ számos pontján az oroszlán-erőllátok kommunikálnak egymással. Különböző piramisok és szent helyek csúcsán állnak, és egy szeretethálót alkot a szemük fénye, ahogy egymásra néznek. Az oroszlánok mindenütt a királyi és szent címerek totemállatai.

Végül a sárkányom formáját vettem fel, és tüzet okádva elkezdtem repülni a Föld felszíne felett. A számból kilövellő tűzcsóvák felégették az összes szennyeződést, félelem-energiát, amit a meditáció résztvevői kidobáltak. Lassan véget is ért a második fél óra, és visszatértünk a fizikai síkra, kivezettem a résztvevőket a meditációból. Az utazás felvételét itt tudjátok megnézni.

A jóga gyakorlására vonatkozó előírások

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Nijama

A jóga-szádhanában nem észleljük ezeket a (fent említett) szabálytalanságokat, és a rendszeres gyakorlás az összes szervet megerősíti. Hogyan lehetséges ez? Az ászanák gyakorlása közben fenn kell tartanunk a mély belégzést és kilégzést, hogy normalizálni tudjuk az egyenetlen légáramlatokat az orron keresztül.

Azokban a jógapózokban, melyekben felfelé emeljük a szemeket, a fejünket és a homlokunkat, lassan kell belélegezni az orrlyukakon keresztül, amíg a tüdő meg nem telik. Ekkor előre kell tolni ki kell dülleszteni a mellkast, a hasunkat egy kicsit be kell húzni, a szemeinket az orrhegyre rögzítve, és minél egyenesebbre ki kell húzni a gerincet. A belégzésnek ezt a fajtáját púrakának nevezik.

Azokban a jóga-pózokban, ahol a szemeket, a fejünket, a homlokunkat, a mellkasunkat és a csípőt lefelé visszük, lassan ki kell lélegezni a levegőt a tüdőből. Szorosan be kell húzni a hasfal felső részét, és be kell hunyni a szemeket. Az ilyen kilégzést récsakának nevezik.

A légzésvisszatartást kumbhakának nevezik. Abba kell hagynunk a nevetést és a hangos kiabálást. Miért? Mert meggyengítik a tüdőt, és prána saktit veszítünk. Ne tartsuk vissza a vizelési és székelési ingert a gyakorlás előtt, közben vagy utána. A visszatartás a salakanyagok belső visszamérgeződéséhez vezet, ami betegségeket okoz. Gyakorlás előtt és közvetlenül utána semmilyen ételt ne együnk. A nagyon csípős, savanyú, sós, keserű vagy rossz szagú ételekről le kell mondani. Az alkoholfogyasztásról, dohányzásról, nőkkel való (házasságon kívüli) kapcsolatról és a tűzön való főzésről is le kell mondania a gyakorlónak. A nemi szerveket megfelelő ruházattal kell elfedni a gyakorlás alatt. Ezeknek a nijamáknak a követése, melyet a jógángák gyakorlói számára a Patandzsalí jóga-sásztra, a Hatha-jóga Pradípiká és sok más szöveg ír elő, főként a mi hasznunk és nem a szenvedésünk érdekében ajánlott. E nijamák gyakorlása által az őseink túl sok aggodalom nélkül tudtak élni, és hihetetlen hírnevet és dicsőséget hoztak Bharata (India) országának.

(Megjegyzések: A nijamák címszó alatt Krishnamacharya olyan általános előírásokat sorol fel, melyek a jógi életmódját és gyakorlását szabályozzák, és elősegítik a fejlődése sikerességét. Az első előírás a szabályozott, tudatos légzés az ászanák végzése közben. A lélegzet általában az egyik orrlyukon mindig erősebben áramlik, mint a másikon. Az orrlyukak dominanciája időszakosan váltakozik. Krishnamacharya itt arra céloz, hogy a tudatos légzéssel az ászanák közben elvileg elérhetjük azt az ideális állapotot, amikor a két orrlyukon keresztül egyforma mértékben áramlik a levegő.

Utána Patandzsalí az ászanák és vinyászák közben végzendő uddzsájí légzést ismerteti. A belégzést általában a felfelé irányuló, hátrahajlító, mellkast tágító mozdulatokkal összhangban végezzük; míg a kilégzést a lefelé irányuló, előrehajló, mellkast záró mozdulatokkal összhangban. Az uddzsájí légzés tulajdonképpen az orrlyukakon keresztül végzett, teljes tüdős légzést jelenti, a múla és uddíjána bandhákal kiegészítve. A múla bandha belégzés és kilégzés közben is aktív, míg az uddíjána belégzésnél csak félig (a hasfal alsó részét tartjuk behúzva), kilégzésnél pedig teljesen aktív (a teljes hasfalat behúzzuk).

A nevetéssel kapcsolatos előírás nem egyértelmű, mert a fölös nevetés, komolytalankodás valóban pránát vonhat el, míg a jókedv inkább feltölti az embert érzelmileg és energetikailag. A további előírások már ismertek a Hatha-jóga Pradípikából és más írásokból. A nyílt tűz kerülése valószínűleg azért ajánlott, mert így a jógi jobban oda tud figyelni saját belső tüzére és hőháztartására, míg a külső tűz nagyon erős átmeneti hőhatást eredményezhet.)

Jóga és testedzés

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"10. A második ág hatásai

A fenti ötből az első megtisztítja a testet és az elmét, megszünteti a hibákat a környezetünkben; a második minden időben elégedett elmét eredményez; a harmadik csökkenti a testzsírt és gyorssá, könnyűvé teszi a testünket; a negyedik hatására megvalósítjuk a dzsívátmát (egyéni lelket), Paramátmát (Felsőlelket), és az univerzum esszenciáját; az ötödik pedig megszünteti az egót és az önzést. Mai világunkban mind az ötre szükség van a második ág tagjai közül.

11. A 3. ág és az alkalmasság

A harmadik lépés az ászana. Azok az emberek, akik őszinte erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy gyakorolják az első és második lépést, amennyire lehetséges, függetlenül a fennálló körülményektől, megszerzik a jogosultságot a harmadik lépcsőfok gyakorlásához, ami az ászana.

Attól függően, hogy mennyire erőteljesen gyakorolják a második és harmadik ág részletes aspektusait, annyira gyorsan fogják megtapasztalni az eredményeket. A jógángában semmilyen gyakorlás nem megy veszendőbe. Azonban minden nap gyakorolnunk kell, a megfelelő időben és odaadással, őszinteséggel és tisztelettel, anélkül, hogy ellene mennénk annak, amit a guru tanított.

12. Figyelmeztetés

Különösen azok, akik anélkül szeretnék elkezdeni az ászana és pránájáma gyakorlását, hogy követnék a fent felsorolt nijamákat, önállóan, ábrák alapján gyakorolva, nem fogják megkapni az eredményt, de ugyanakkor be is szennyezhetik a jóga nevét, és rossz hírbe hozhatják azt. Más testgyakorlatokkal szemben, a jógánga szádhana nem csak az izmokat táplálja. Jó hatással van a testre, az izomzatra, és az elmére is; valamint a gyakorló életkorának megfelelően javítja az aktív energiát, kiterjeszti az életet, megszünteti a betegségeket, biztosítja az elme stabilitását, fejleszti a finom valóság érzékelését és az önvalóról szóló tudást.

13. Áttekintés

A testgyakorlatokat két típusra oszthatjuk: szarvánga szádhana és anga szádhana. Azt a rendszert, mely bizonyos testrészek számára biztosítja az aktív mozgást, míg más testrészek számára semmi vagy minimális aktivitást, angabhága szádhanának nevezik. Ezt nem részleteztem, mert a fiatalok jelenlegi nemzedéke könnyen el tudja képzelni a példákat, amikre gondolok.

A jól ismert testgyakorlatok példái, melyek a szarvánga szádhanába tartoznak, a következők: talinkhana, garudi stb. Ezekből a testgyakorlatokból szert tehetünk több, mint szükséges izomzatra, ami káros hatással van az agyfunkcióra, és ezeknél az egyéneknél a légzés (belégzés és kilégzés) szabálytalan és szakadozott lesz."

(Megjegyzés: úgy látszik, Krishnamacharya ugyanannyira ellene volt a túlzott izomzat kifejlesztésének, mint a fölös testzsír felhalmozásának. A jóga elve szerint előnyben részesítette a megfelelő minőségű és mennyiségű étel fogyasztását és olyan mozgásmennyiséget, ami biztosítja az egészség fennmaradását, valamint a testi erő és a mentális funkciók egyensúlyát. Ezt dinamikus vinyászákkal kombinált jóga-gyakorlással kívánta elérni. A fent említett szarvánga-szádhana olyan sportterhelésre vonatkozik, mely az egész testet egyaránt érinti, itt a talinkhana egy koreografált harcművészeti gyakorlatot jelent, a garudi pedig valószínűleg valamilyen folklór táncra vonatkozik. Az angabhága szádhana az olyan testedzésre utal, amikor egy-egy testrészt, izomcsoportot izolálva edzünk, például a testépítés során, mely akkor kezdett divatba jönni Indiában is. Krishnamacharya azon a véleményen volt, hogy a túlfejlesztett izomzat negatív hatással van az agyi funkciókra, bár ezt tudományos kutatások nem támasztják alá. Az olyan testedzés, melynek során nem koncentrálunk a tudatos légzésre, a légzés mintázatát is szabálytalanná teszi Krishnamacharya szerint.)

A Valkűr-szimbólum

Ezt a szimbólumot akkor kaptam Odintól, amikor az első online közös meditációt tartottam a karantén kezdetén. Utána megjelent még a következő alkalommal is, amikor a maja és tibeti jóslatokról szóló előadásomat tartottam, és utána utaztunk. A Valkűrök az északi mitológiának a zsidó-keresztény kultúrkör angyalaihoz és arkangyalaihoz legközelebb álló szereplői, azzal a különbséggel, hogy a keresztény mitológiában még az angyalok is férfias jellegűek, bár én inkább nemtelennek vagy androgünnek mondanám őket, míg a valkűrök nők, igzai harcias amazonok, akik hazaviszik a harcosok lelkét a Valhallába, amikor azok meghalnak a csatamezőn. A hírvivő/lélekvivő szerep végülis hasonló. Hadd vonjak még egy párhuzamot - a hinduizmusban gandharváknak nevezik ezeket az nagyalszerű lényeket, akik a zenélésben nagyon profik, de ők a harctereken nem annyira fordulnak elő. Női társaik az apszarák, akik viszont a táncban és a csábításban jeleskednek, na ők azért a hős harcosok előtt is megjelennek néha. 

A szimbólum itt látható: három, csúcsával lefelé mutató háromszög, amit angyali jelnek is tekintenek a mágiában, de mindenképpen a női princípiumot jeleníti meg. Az angyalok és gandharvák szárnyas lények. Én inkább úgy láttam, hogy a valkűrök sisakján voltak szárnyak, de lehet, hogy a hátukon is van. A három darab, csúcsával összeérő háromszöget három koncentrikus kör szeli át, ez valamiféle hármas beavatást, vagy az alsó/felső/középső világot, a lélek hármasságát stb. szimbolizálhatja, erre még külön rá kell utaznom. Ez a huszonhetedik szimbólum az ötvenkilencből.

Fekete alapon vörössel volt vésve a rúna, amit Odin nekem mutatott, és a fejem tetejére rajzolta a rúnát. "Ez a rúna erőt ad a küzdelmeidhez, és isteni védelmet és segítséget ad, de neked is tenned kell érte, nem csak várnod, hogy majd a Valkűrök kihúznak a bajból, vagy megoldják a problémádat. Ha küzdesz, akkor megkapod a támogatást. Ha szembe akarsz nézni a félelmeiddel, akkor bátorságot ad, de nem fogja megkönnyíteni a dolgodat. A próbatételek nemesítik meg a lelkedet, de mindig kapsz hozzá támogatást és védelmet." A Valkűrök Asgard lakói, így a Felső Világ felé törekvő tudato fejlődését segítik elő. Valószínűleg ezért kapcsolódik a koronacsakrához, mert a magasabb tudatosságot, a magasabb világok megértését segíti elő. Harcias női energiát képviselnek, tehát nem a kifejezetten Hold-típusú nőiség, anyaság szimbóluma ez, hanem inkább a fény-harcosoké. Ugyanakkor a Valkűrök az egót is letörik, és erőteljesen helyreigazítanak, ha félremegy a lelkesedésünk.

E.R. Hughes: A valkűr virrasztása

A Wikipédia címszava szerint:

"A valkűrök a skandináv mitológiában úgynevezett diszek (dísir), kisebb jelentőségű istenségek, Odin szolgálói. A feladatuk az volt, hogy kiválasszák a csatában elesettek közül a leghősiesebbeket, és a Valhallába vigyék őket, hogy einherjarok legyenek belőlük. Az einherjarokra Odinnak volt szüksége, hogy az oldalán küzdjenek a világvégén (Ragnarök) elkövetkező előre megjósolt csatában.

Azonban úgy tűnik, hogy nem volt éles különbség a valkűrök és a nornák – a végzet istennői – között. Például Skuld egyszerre volt norna és valkűr, és a Darraðarljóð szerint a valkűrök szövik a háború hálóját.

A modern művészetekben a valkűröket néha szárnyas lovakon száguldó gyönyörű védelmező szüzekként (Shieldmaiden) ábrázolják, sisakban, lándzsákkal felfegyverkezve. Azonban a „valkűr lova” egy metafora volt a farkasra (lásd Rök rúnakő), így a közhellyel ellentétben a valkűröknek nem voltak szárnyas lovai. A hátasaik inkább rémisztő farkasfalkák voltak, akik a halott harcosok tetemeinél gyülekeztek. Jóllehet farkasokon jártak, maguk a valkűrök hollószerűnek tűntek, akik a csatamező felett repülve választották ki a hős elesetteket. Így a lezajlott csaták helyszínét ellepő farkasok és hollók hordáira úgy tekintettek, mint magasabb célt szolgáló lényekre.

A valkűrök eredetéről nem maradt fenn konkrét írásos emlék, de az ismertebb valkűrök közül sokról tudható hogy halandó szüleik voltak.

A valkűrök páncélja „furcsa vibráló fényt áraszt, amely fel-felvillan az északi égbolton, létrehozva azt, mit az emberek Aurora Borealisnak, avagy északi fény-nek hívnak”.

A szamjama tudománya

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Az ókori társadalomban akkor használták a szamjamát, amikor egy risi vagy sziddha hívást kapott, hogy új tudást hozzon el a világba, vagy megtanítsa, feltárja az emberiség előtt a már létező tudást. A jóga azt tanítja, hogy van egy alaprétege az igazságnak és valóságnak, akit el lehet érni az intenzív koncentráció által, melyben a belső ágak (antarangák), vagyis a koncentráció (dháraná), meditáció (dhjána) és kontempláció (objektív szamádhi) gyakorlása egyidejűleg és hosszú ideig történik. A szamjama legalább néhány óráig, vagy néha néhány napig tart, a tárgy vagy téma bonyolultságától függően, amin meditálunk. Ha fenntartjuk ezt a koncentrációt a probléma megfelelő aspektusán, akkor a megoldás feltárul, vagy mondhatjuk, megérkezik.

A szamjama módszere által vált maga Patandzsalí is három ősi tudomány, a szanszkrit nyelvtan, a jóga és az ájurvéda alapítójává vagy társ-alapítójává. Nagy hangsúlyt helyez arra, hogy mire irányul a szamjama. Például a 3.34. szútrában azt mondja: „A szívre irányuló szamjamán keresztül elérjük az elme (csitta) megértését.” Az elme megértése vagy az elme tudománya a jóga. A jóga a pszichológia ókori védikus formája. De Patandzsalí nem csak az elmére irányuló szuperkoncentrációt alkalmazta, hogy megértse azt. Nem, a szíven meditált. Miért? A Katha és a többi Upanisad szerint az elme a szívből vetül ki. Ez azt jelenti, hogy a szív az elme alapjában fekvő réteg. A szanszkrit nyelvben a „hrit” szó a középpontot jelenti, nem az anatómiai szívet, hanem a legbelső önvalót. A jógában általában a szívcsakraként szimbolizálják, melyben a Cshándógja Upanisad szerint az egész világ megtalálható.

Hasonlóképpen, a 3.29. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy a köldökcsakrára (manipúra) irányuló szamjamából orvosi tudás származik. Patandzsalí a Csaraka Szamhitá formájában részletezte ezt a tudást. Erre az ájurvédikus tudásra nem kísérletezés útján jött rá, hanem mély kontemplációval. Ismét az a fontos, hogy nem csak az egész testre irányítjuk a szuperkoncentrációt, hanem a szubsztrátumára, a köldökcsakrára. A szentírások (sásztrák) azt mondják, hogy ahogy a banán kinő a fürtből, ugyanúgy nő ki a test is a köldökcsakrából.

A szamjama nem eredményez jelentős transz- vagy misztikus állapotot. Az 5., 6. vagy 8. szamádhikból mély spirituális megélésekkel térhetünk vissza. Ezekhez az éleményekhez viszonyítva a szamjama nagyon más, mivel a tárgyak világából származó információ nyerése van előtérben, nem pedig az élményünk. A szívre irányuló szamjama segítségével Patandzsalí „letöltötte” az elme használati útmutatóját, a Jóga-szútrát. A szamjama értéke nem a tapasztalatban, hanem a kapott információban rejlik.

A szív hajnala

Egy újabb üzenetet szeretnék lefordítani, amit Darpan fogalmazott meg. Az előző üzenetet itt olvashatjátok.

"Rendkívüli időket élünk. A világ olyan gyorsan változik, hogy hamarosan felismerhetetlenné válhat mindannyiunk számára, akik most életben vagyunk. Úgy tűnik, hogy nincs lineáris megoldás azokra az erkölcsi, pénzügyi és környezeti krízisekre, melyekkel szembekerültünk. Minden törekvés, hogy a régi gondolkodásmóddal oldjuk meg ezeket a problémákat, szánalmas és elhúzódó kudarcra van ítélve. 

Bármennyire is furcsának tűnhet, igazából ez egy nagyon jó hír. Ezek a körülmények ideálisak ahhoz az egy elemhez, mely dinamikus megoldást ígér a bolygón terjedő leküzdhetetlen problémákra. A tudat radikális átalakulása: ez az ütőkártya a pakliban. Ezek a körülmények a lehető legjobb feltételeket teremtik elő a radikális átalakuláshoz. Az emberi tudat hajlamos a szunnyadásra, amikor a dolgok kényelmesek, kiszámíthatóak és biztonságosak. Az ősi beavatási rítusokban mindig benne volt a szembenézés az ismeretlennel és a megsemmisülés nagyon is valószerű lehetősége. 

Az emberi tudat evolúciójának kivételes pontjához érkeztünk, a példa nélküli változás és átalakulás viharos idejéhez. Amire szükség lesz, az az új látásmód - melyben az együttélés és együtt teremtés kerül előtérbe az uralkodás és kizsákmányolás helyett - ez egy kvantum-ugrás lesz az önmagunkról alkotott képben. Ahogy megéljük a régi rend feloldódását, nyilvánvaló, hogy világszerte sokan megtapasztalják az erő érzését, mely a béke és az összes élőlény iránt érzett tisztelet vágyát erősíti. Sok millióan tapasztalják meg a kapcsolódás és egyesülés érzését. Ez az átmenet a bolygó számára. Egy új föld születik, egy olyan világ, mely a szerető kedvességben, igazságban, békében és az egység érzésében nyugszik - a tudat egységében. Ahogy ez az új föld születőfélben van, az ezt kísérő káosz és zűrzavar nagy kihívásokat fog eredményezni.

Egy időben azonban csodálatos új tapasztalatok is várnak ránk. Az embereket fokozatosan eltölti az ébredés, öröm és a szabadság érzése.

Egyre több és több lesz a szinkronicitás az életünkben. A mély boldogság túl fog áradni az életünkben a legfurcsább időkben. Az édes béke látszólag ok nélkül fog elönteni bennünket ahogy érezzük a fenséges, isteni Én jelenlétét önmagunkon belül. Egy nagyon gyors spirituális ébredés folyamatában vagyunk. Ezt a tudati átalakulás a világban és a személyes életünkben hosszú ideje jósolják a látnokok, vizionáriusok, spirituális tanítók, asztrológusok, és a világ bennszülött hagyományainak öregjei.

A Föld a galaxis új részére érkezik, a Tejút közepére, ahová 26 ezer évente egyszer szokott visszatérni. A galaxisnak ezen a részén nagyon magas frekvenciák vannak, és ezek átjárják az anyag világát, loyan vibrációs változást katalizálva, melynek hatására minden lény nagyon gyorsan fejlődik. A Nap és erőteljes változásokon megy keresztül.
Példátlan korona-kisülések, magas frekvenciájú nap-mágneses szelek kerülnek ki az űrbe és érik el a Földet. A Föld elektromágneses mezejének átrendeződése mély változásokat fog elindítani az életünkben. Ez a bizonytalanság, zavar és félelem érzéseit idézheti elő, ahogy a negativitás és korlátozottság régi mintáit elengedjük és új, magasabb energiákat fogadunk be. Úgy tűnik, hogy e tranzíciós időszak könnyedebb és kiegyensúlyozottabb átélésének módja az, ha spirituálisan, mentálisan, érzelmileg és fizikailag felkészülünk azza, hogy tiszták, szilárdak és éberek maradjunk.

Sokan éreznek hívást, hogy segítsék az emberi élet eme új, átalakulási időszakának kibontakozását. Ez nem kevesebb, mint egy dimenzionális váltás az egyik tudatállapotból a másikba, melynek során a magasabb frekvenciák tudatosan belépnek a háromdimenziós valóságba. Egy új világ felé mozgunk, a valóság új szintje felé, melyben a szeretet, béke és spirituális tudás állapota fog uralkodni. Ha megtanuljuk befogadni ezeket a magasabb frekvenciákat, az eredmény egy új Föld együttes megteremtése lesz, melyben békében és harmóniában fogunk élni, melyben megtapasztaljuk a mindent átható egységet az élet teljességével, melyben az összes érző lényt tiszteljük, ahol magát a Földet az anyánknak tekintjük.

A félelem, éhezés, szegénység és a bűnözés megszűnik, és természetes születési jogunk lesz az egyenlőség, igazság, tisztelet és bőség mindenki számára. Minden lény rá fog ébredni fenséges, isteni, multidimenzionális mivoltára. Hallgass az intuíciódra, ahogy nyílnak a szemeid..."