"10. A második ág hatásai
A fenti ötből az első megtisztítja a testet és az elmét, megszünteti a hibákat a környezetünkben; a második minden időben elégedett elmét eredményez; a harmadik csökkenti a testzsírt és gyorssá, könnyűvé teszi a testünket; a negyedik hatására megvalósítjuk a dzsívátmát (egyéni lelket), Paramátmát (Felsőlelket), és az univerzum esszenciáját; az ötödik pedig megszünteti az egót és az önzést. Mai világunkban mind az ötre szükség van a második ág tagjai közül.
11. A 3. ág és az alkalmasság
A harmadik lépés az ászana. Azok az emberek, akik őszinte erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy gyakorolják az első és második lépést, amennyire lehetséges, függetlenül a fennálló körülményektől, megszerzik a jogosultságot a harmadik lépcsőfok gyakorlásához, ami az ászana.
Attól függően, hogy mennyire erőteljesen gyakorolják a második és harmadik ág részletes aspektusait, annyira gyorsan fogják megtapasztalni az eredményeket. A jógángában semmilyen gyakorlás nem megy veszendőbe. Azonban minden nap gyakorolnunk kell, a megfelelő időben és odaadással, őszinteséggel és tisztelettel, anélkül, hogy ellene mennénk annak, amit a guru tanított.
12. Figyelmeztetés
Különösen azok, akik anélkül szeretnék elkezdeni az ászana és pránájáma gyakorlását, hogy követnék a fent felsorolt nijamákat, önállóan, ábrák alapján gyakorolva, nem fogják megkapni az eredményt, de ugyanakkor be is szennyezhetik a jóga nevét, és rossz hírbe hozhatják azt. Más testgyakorlatokkal szemben, a jógánga szádhana nem csak az izmokat táplálja. Jó hatással van a testre, az izomzatra, és az elmére is; valamint a gyakorló életkorának megfelelően javítja az aktív energiát, kiterjeszti az életet, megszünteti a betegségeket, biztosítja az elme stabilitását, fejleszti a finom valóság érzékelését és az önvalóról szóló tudást.
13. Áttekintés
A testgyakorlatokat két típusra oszthatjuk: szarvánga szádhana és anga szádhana. Azt a rendszert, mely bizonyos testrészek számára biztosítja az aktív mozgást, míg más testrészek számára semmi vagy minimális aktivitást, angabhága szádhanának nevezik. Ezt nem részleteztem, mert a fiatalok jelenlegi nemzedéke könnyen el tudja képzelni a példákat, amikre gondolok.
A jól ismert testgyakorlatok példái, melyek a szarvánga szádhanába tartoznak, a következők: talinkhana, garudi stb. Ezekből a testgyakorlatokból szert tehetünk több, mint szükséges izomzatra, ami káros hatással van az agyfunkcióra, és ezeknél az egyéneknél a légzés (belégzés és kilégzés) szabálytalan és szakadozott lesz."
(Megjegyzés: úgy látszik, Krishnamacharya ugyanannyira ellene volt a túlzott izomzat kifejlesztésének, mint a fölös testzsír felhalmozásának. A jóga elve szerint előnyben részesítette a megfelelő minőségű és mennyiségű étel fogyasztását és olyan mozgásmennyiséget, ami biztosítja az egészség fennmaradását, valamint a testi erő és a mentális funkciók egyensúlyát. Ezt dinamikus vinyászákkal kombinált jóga-gyakorlással kívánta elérni. A fent említett szarvánga-szádhana olyan sportterhelésre vonatkozik, mely az egész testet egyaránt érinti, itt a talinkhana egy koreografált harcművészeti gyakorlatot jelent, a garudi pedig valószínűleg valamilyen folklór táncra vonatkozik. Az angabhága szádhana az olyan testedzésre utal, amikor egy-egy testrészt, izomcsoportot izolálva edzünk, például a testépítés során, mely akkor kezdett divatba jönni Indiában is. Krishnamacharya azon a véleményen volt, hogy a túlfejlesztett izomzat negatív hatással van az agyi funkciókra, bár ezt tudományos kutatások nem támasztják alá. Az olyan testedzés, melynek során nem koncentrálunk a tudatos légzésre, a légzés mintázatát is szabálytalanná teszi Krishnamacharya szerint.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése