A lelkünk ugyanis ugyanúgy működik, mint évezredekkel ezelőtt, de a modern környezet specifikus kihívásokkal állítja szembe, amikkel a természeti népeknek nem kellett szembenézniük. De ez a téma messzire vezetne. Nézzük hát, hogy a modern sámánizmus és a modern pszichoterápia karöltve milyen lélekmodellel dolgozik!
Ebben a modellben a mikrokozmosz, vagyis a belső énünk a sámáni makrokozmosz hármas felosztását követi (Alsó, Felső és Középső Világok), lévén, hogy a lelkünk megfelelő részein keresztül kapcsolódunk ezekhez a világokhoz, illetve a létezésen belül betöltött funkcióikhoz. Ennek megfelelően négy részről beszélhetünk: alsó, felső és középső Én, plusz a fizikai test.
A Felső Én az idea-én, vagy nevezhetjük fény-testnek is, mely azokat az ideálokat, erkölcsi értékrendeket, spirituális vagy isteni elveket tartalmazza, melyeket a lelki hagyományokban "szent"-nek tekintenek, és melyek elérésére törekszünk a tudatunkon belül önmagunkról alkotott ideális kép alapján. Jellemző eset, hogy valamelyik spirituális tradíció útján járó gyakorlók Felső Én-je gyakran elszakad a középső és alsó Én-től, melyet inkább tagadnak, mintsem hogy megéljék. Hasonló módon egy spiritualista konfliktusba kerülhet a fizikai testével, melyet szintén akadálynak vagy "szennyezett", elvetendő dolognak élhet meg. Fontos, hogy megtanuljuk integrálni a Felső Én-t lényünk többi részével.
A Középső Én egyik részét a fizikai testünk és az azt működtető finomabb szintű energiák, pl. prána alkotják. Ez a test is sok szermpontból meghatározza önmagunkról alkotott képünket, és fontos, hogy integrált kapcsolatban legyünk a testünkkel, mert ha konfliktusba kerülünk annak kinézetével, működésével, állapotával, függőségeivel stb., az felborítja személyiségünk egyensúlyát. Ebből sokféle testkép-, táplálkozási, életmódbeli stb. zavar származhat. A sámáni megközelítésben a fizikai testet (nem csak az emberét, hanem minden élőlényét), az azt alkotó elemeket, szerveket stb. szentnek és spirituálisnak tekintik, nem úgy tekintenek rá, mint a többi lélekrésznél durvább vagy alacsonyabb rendű "ruhára".
A Középső Én másik része tulajdonképpen az egónk, vagyis a személyiségünk azon része, mellyel kapcsolatban állunk a középső világ fizikai és nem-fizikai, azaz szellemi kiterjedéseivel. A középső Én-t főként azok a történetek hozzák létre, melyeket folyamatosan mesélünk magunknak és másoknak, amivel azonosítjuk magunkat, aminek hisszük magunkat, ahová tartozónak érezzük magunkat, legyen az születési, ideológiai, politikai stb. nézet vagy kategória. A Középső Én van a leginkább az idő hatása alatt, hiszen figyelmünk szinte folyamatosan a háromdimenziós világban zajló lineáris időfolyamatra és annak történéseire irányul, így hajlamosak vagyunk annak megfelelően változni, vagy az időbeli eseményekre reagálva folyamatosan alakul a középső világbeli én-képünk. A középső Énhez tartoznak a tudatalatti folyamatok és az abból származó érzelmi, energetikai blokkok is, melyek a fizikai testre is átíródhatnak feszültség-gócok formájában. A félelmek, kötődések, függőségek szintén a középső Énünk tudatalatti tartományában lakoznak.
Az Alsó Én lényünk "legprimitívebb", de mondhatni legtisztább, vagy legelemibb megnyilvánulása, a Valódi lelkünk, a Belső Gyermek. Mindazt a potenciált (tehetség, erő, különleges képességek, érdeklődés, elhivatottság stb.) tartalmazza, melyet meg tudnánk valósítani az életünkben, ha a középső vagy felső Én-re történő koncentráció, vagy az önkorlátozó hiedelmeink ezt nem zavarnák meg, illetve ha a három elem megfelelően lenne integrálva. Az Alsó Én az ösztön- és érzelmi energiáinkból áll, melyeket gyakran elnyomunk, nem élünk meg, nem tudunk mit kezdeni velük, illetve nem tudjuk tudatosan használni a bennük rejlő erőket. Az Alsó Én a bennünk élő Ősember, Ős-férfi, Ős-asszony archetípusa, a mitológiák ezerarcú hőse. Az Alsó Én lelkünk azon része, mely kapcsolódni tud az Állatok, Növények, Fák, Kövek Népének szelleméhez, az őselemekhez, a Földanyához, az Emberiség kollektív tudatához.
A három (vagy négy) lélekrész közül nem elegendő csak az egyiknek a folyamataira koncentrálni, csak annak az igényeivel foglalkozni. Ha kizárólag egyre koncentrálunk, akkor a többi háttérbe szorul, és az egyensúly felbomlik. Létezik még egy negyedik, rejtélyes lélekrész is, mely a spirituális úton bontakozik ki, ez pedig a tiszta Tudatosság, egy olyan energia, mely csak jelen van, nem ítélkezik, nem cselekszik, és nem is változik, csak megfigyel, érzékel, befogad, mint az áttetsző kristály. Ezt a lelket nevezi a hinduizmus a valódi Léleknek, szanszkrit szavakkal brahmannak (spirituális fény vagy energia), átmannak (Önvaló) vagy dzsívának (Öntudatosság) nevezi. A tudatosság, éberség, reakciók és cselekvés nélküli jelenlét gyakorlása is nagyon fontos a sámánizmus útján, és egyáltalában, lelki egészségünk szempontjából. Viszont ha a másik három vagy négy lélekrész funkcióit elhanyagoljuk, megtagadjuk, és csak a tiszta Tudatosság irányába próbálunk haladni, a kidolgozatlan karmák miatt szintén felbomolhat az egyensúly, és a személyiségünk zavarai végül visszahúznak a spiritualitás és a megvilágosodás magasságaiból. Két lélekmodellt szeretnék még megemlíteni, az egyiptomit, illetve az északi hagyomány lélekfelfogását. Az egyiptomi, kilenc lélekrészből álló modellről már írtam korábban, az északi megközelítésről pedig a következő blogbejegyzésekben lesz szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése