"Az ókori társadalomban akkor használták a szamjamát, amikor egy risi vagy sziddha hívást kapott, hogy új tudást hozzon el a világba, vagy megtanítsa, feltárja az emberiség előtt a már létező tudást. A jóga azt tanítja, hogy van egy alaprétege az igazságnak és valóságnak, akit el lehet érni az intenzív koncentráció által, melyben a belső ágak (antarangák), vagyis a koncentráció (dháraná), meditáció (dhjána) és kontempláció (objektív szamádhi) gyakorlása egyidejűleg és hosszú ideig történik. A szamjama legalább néhány óráig, vagy néha néhány napig tart, a tárgy vagy téma bonyolultságától függően, amin meditálunk. Ha fenntartjuk ezt a koncentrációt a probléma megfelelő aspektusán, akkor a megoldás feltárul, vagy mondhatjuk, megérkezik.
A szamjama módszere által vált maga Patandzsalí is három ősi tudomány, a szanszkrit nyelvtan, a jóga és az ájurvéda alapítójává vagy társ-alapítójává. Nagy hangsúlyt helyez arra, hogy mire irányul a szamjama. Például a 3.34. szútrában azt mondja: „A szívre irányuló szamjamán keresztül elérjük az elme (csitta) megértését.” Az elme megértése vagy az elme tudománya a jóga. A jóga a pszichológia ókori védikus formája. De Patandzsalí nem csak az elmére irányuló szuperkoncentrációt alkalmazta, hogy megértse azt. Nem, a szíven meditált. Miért? A Katha és a többi Upanisad szerint az elme a szívből vetül ki. Ez azt jelenti, hogy a szív az elme alapjában fekvő réteg. A szanszkrit nyelvben a „hrit” szó a középpontot jelenti, nem az anatómiai szívet, hanem a legbelső önvalót. A jógában általában a szívcsakraként szimbolizálják, melyben a Cshándógja Upanisad szerint az egész világ megtalálható.
Hasonlóképpen, a 3.29. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy a köldökcsakrára (manipúra) irányuló szamjamából orvosi tudás származik. Patandzsalí a Csaraka Szamhitá formájában részletezte ezt a tudást. Erre az ájurvédikus tudásra nem kísérletezés útján jött rá, hanem mély kontemplációval. Ismét az a fontos, hogy nem csak az egész testre irányítjuk a szuperkoncentrációt, hanem a szubsztrátumára, a köldökcsakrára. A szentírások (sásztrák) azt mondják, hogy ahogy a banán kinő a fürtből, ugyanúgy nő ki a test is a köldökcsakrából.
A szamjama nem eredményez jelentős transz- vagy misztikus állapotot. Az 5., 6. vagy 8. szamádhikból mély spirituális megélésekkel térhetünk vissza. Ezekhez az éleményekhez viszonyítva a szamjama nagyon más, mivel a tárgyak világából származó információ nyerése van előtérben, nem pedig az élményünk. A szívre irányuló szamjama segítségével Patandzsalí „letöltötte” az elme használati útmutatóját, a Jóga-szútrát. A szamjama értéke nem a tapasztalatban, hanem a kapott információban rejlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése