Brahmá megteremti Rudrát

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rudra megteremtése Brahmá homlokából

Az alábbi teremtéstörténetben olvashatjuk azt, ahogyan Rudra, azaz Siva megszületett Brahmá homlokából.

A Világéjszaka sötét, mindent elborító, mozdulatlan tengerének színén összecsavarodva nyugodott Ananta, a Végtelenség Kígyója, s rajta álomba merülve pihent Visnu, a mindenség létesítője és fenntartója, az egyetlen hatalom. Bensejében a világ egész tartalma mint nyugvó gondolat derengett, rajta kívül nem volt élet, nem mozdult semmi. Álmában egyszerre megrezdült benne a gondolat, és Visnu felébredt. Kinyitotta szemét, és látott. Abban a szempillantásban megindult a mozgás az odáig nyugvó ősanyagban. Visnu létesítő akarata kisarjadt, és köldökéből egy lótusz nőtt elő. A lótusz széttárta szirmait, és íme, a lótusz kelyhében ült Brahmá, az Egynek Teremtő Ereje.

Brahmá körül akart tekinteni, de nem moccant meg. Hogy mindenfelé láthasson, négy arca keletkezett. A gyökeret azonban, amelyből létre fakadt, nem látta, s ezért azt gondolta, hogy egyedül ő van, kívüle nincsen öntudat. Csak a lótuszt látta, mely őt hordozta, s ez a lótusz a világmindenség volt. Gondolkozni kezdett: "Honnan származott ez a lótusz? Honnan jöttem én magam?" Hosszú-hosszú időkig elmélkedett e kérdéseken, míg végül a szívében, lénye legmélyén felderengett egy kép: a mindenség sötét vizén s a Végtelenség Kígyóján nyugvó Egynek, a Világ Gyökerének a képe. Hódolva fordult hozzá.

- Mi az én teendőm?

Bensejében megszólalt a hangtalan válasz:

- Gyűjtsd össze egyetlen gyújtópontba erőid teljességét!
Brahmá magába mélyedt, minden gondolatát erre az egy feladatra irányozta, és lassan elérte az összeszedettség legmagasabb fokát. Határtalan erő töltötte el, s a tudata is mérhetetlenné tágult, értelme vakítóvá világosult. Ezt mind akarattá fogta össze, és teremteni kezdett. Megosztotta az Ákását, az ősanyagot, a benne áradó mozgás erejét határozott célra irányította. Örvénylés kavarta meg az ősanyagot. Létrejöttek a világok, a világok bonyolult rendszerei s a rendszerek körei; a betölthetetlen térben és az idő határtalanságában. Így született a Három Világ.

Az egyetemes anyag legfinomabb rezgéséből létesült a felső kör, a szellemi réteg; a középső kör átmenet volt a finom rezgésű és a sűrűsödöttebb anyag síkjai között; az alsó körben pedig az anyag legsűrűbb, ütköző, nehézkedő rezgései bontakoztak szét megszámolhatatlan alakzattá.

Ám Brahmá, midőn az örvénylő, egyre táguló világegyetemben körültekintett, egyedül érezte magát. Ránehezedett a magányosság, és újfent összeszedve erejét, négy ősszellemet teremtett, azután rájuk parancsolt:

- Folytassátok a teremtés művét!
De azok nem örültek a mindenségből kiszakadt különvált létezésüknek. Visszavágytak az egyensúly mozdulatlan nyugalmába, nem kívántak tevékenykedni. Brahmát lángoló harag árasztotta el, amiért első teremtményeire nem tudta átárasztani akaratát. Haragja emésztő lángsugárként tört elő a homlokán, s a tűz alakot öltött: gyermek lett belőle, fiú. Fékezhetetlenül vad volt, pusztító erő lakozott benne. Nem tudott mit kezdeni erejével, s mérgében sírva, ordítozva követelte:

- Adj nevet és tanyát nekem!

- Jól van - szólott Brahmá. - Mivel bömbölve bőgtél, Rudra lesz a neved. Minden teremtett dolgokban lakozhatsz, bennük lesz a tanyád. Életteremtő vagy, eredj hát, és sokasodj.
Rudra úgy is tett, de a lények, akiket életre hívott, mind éppen olyan szilajok és féktelenek voltak, mint ő maga, s indulatuk, mint emésztő tűzvész, pusztulással fenyegette a világot. Brahmá rádöbbent, és ráförmedt:

- Hagyd abba az ilyen teremtés művét! Szállj magadba, fürkészd ki önnön lényeged értelmét, s amikor majd megismerésre jutottál, megtalálod elhivatott feladatodat a világok tevékenységében!

Miért jógázom (még mindig)?

Ma Ashtanga-oktatói tanfolyamot tartottam az Atmában, és nekem szegezték ezt a kérdést. Pontosabban úgy hangzott, hogy mi az, ami még ma is hajt, űz, motivál, lassan több, mint tíz év után. Persze ha tágabb értelemben vesszük a jóga fogalmát, akkor lassan már majdnem harminc éve foglalkoztat a téma. 

Indult ez az egész 17-18 éves koromban az útkeresésemmel, amikor is testépítésbe fogtam otthon, utána jógázni kezdtem Yesudian könyvei alapján, majd télvíz idején nyitott ablaknál pránájámáztam (egy jó kis tüdőgyulladást beszerezve), de nem riadtam vissza a hidegtől, ezért télen hálózsákban aludtam Moszkvában az erkélyünkön, és egy szál gatyában futkároztam meg fürödtem a jeges Moszkva-folyóban, Schirilla mintájára.

Utána elkezdtem minden létező vallási, spirituális és ezó irodalmat tanulmányozni, melynek következtében vegetáriánus lettem - Schirilla Gyuri bácsi azt írta a könyvében, hogy a vegák életük végéig szexuális erejük teljében maradnak, és ez eladta nekem a témát. Valamint Bicsérdy Béláról is sokat írt, aki egy nyersevő erősember volt. Így hát pár hét vegetáriánus lét tuán én is átálltam a nyerskosztra. Az átállás persze meglehetősen intenzív volt: napi hatszori állati fehérje-bevitelről egyik napról a másikra vega lettem. Apám meg megkérdezte, hogy most mit csináljon a rengeteg bélszínnel meg csirkével, ami a mélyhűtőben tornyosul. Azt mondtam nem érdekel, én csak zöldséget eszem.

Az átállásnál kaptam egy jó kis elhúzódó ekcémát, és fogytam több, mint tíz kilót 71-2 kilós gyúrós súlyomból. Igazi jógi-alkat lettem. Közben a filozófiai tanulmányaim vége az lett, hogy elszegődtem a Krisna-hívőkhöz szerzetesnek, és félbehagytam programozói tanulmányaimat a moszkvai egyetemen. Szintén erős váltás, apámék csak kapkodták a fejüket. És mindezt tizenkilenc évesen. Utána jött egy húsz éves krisnás korszak, amely alatt szentül meg voltam győződve róla, hogy ezzel a vallásos folyamattal megfogtam Isten lábát (ami sok esetben tény és való volt, mert beavatott papként én fürdettem a múrtikat, az istenszobrokat, úgyhogy volt áldásban részen bőven.)

A Krisna-tudatos péályafutásom vége felé azonban egymás után jöttek be azok a területek, amik előtte is foglalkoztattak: természetgyógyászat, asztrológia, jóga, és végül az edzés. Közben arra is rájöttem, hogy azért a Krisna-tudattal meglehetősen magasra tettem a mércét önmagam előtt, és nem volt elég a húsz év arra, hogy elérjem az általam elképzelt tökéletes spirituális helyzetet és tiszta tudatállapotot, képmutatóskodni meg nem akartam. Így hát maradtam vegán jógaoktató, akit érdekelnek a jóga magasabb aspektusai is, de egyelőre még kellő tisztelettel és tisztes távolságból méregetem a pránájámát és a meditációt is, ami ugye Krisna-hívőként minden napos lelki gyakorlatom volt. 

Hogy mi űz és mi hajt ebbe az irányba? Elgondolkodtam, de igazából az Jóga-szútra előadás közben önmagamnak is megválaszoltam a kérdést: Az eddig életeim során szerzett tudatalatti benyomások (szamszkárák) és az általuk kialakított feltételekhez kötött természet (vászaná). Vélhetőleg ezért szeretnék erős és egészséges lenni, és legyőzni a korlátaimat, feszegetni a határaimat. Persze nem csak a magam, hanem mások érdekében is igyekszem kamatoztatni a tudásomat és a tapasztalataimat, hiszen úgy érzem, hogy mindenki boldogabb lenne, ha megtenné azt, amit tehet az egészséges táplálkozás és testmozgás terén. Ezért írom minden nap ezt a blogot is, ami nem kis időmet elveszi, és ezért igyekszem a hozzám fordulókat az egészséges életmód, a sport és az önmegismerés útján terelgetni, amennyire engedik. 

Eddigi ismereteim összegzése csupán ennyi: mindenkinek egyéni életutat kell bejárnia, sajátos élményeket, tapasztalatokat kell átélnie ahhoz, hogy továbblépheseen spirituális fejlődése ösvényén. Ez az ösvény sokrétű, kanyargós, és még a látszólag hozzá nem kapcsolódó dolgoknak, eseményeknek is jelentőségük van. Ha szerencsések vagyunk, akkor megértjük, hogy mi a jelentősége mindannak, ami velünk történik, és ami bennünk zajlik, de másokat megítélni már sokkal megalapozatlanabb dolog. Nem tudhatod, hol tart a piros lámpánál kolduló hajléktalan, és hol tart az Audiból kiszálló öltönyös irodista. 

Mindannyian örökké fénylő pontok vagyunk az Univerzum sötétjében, és életünknek egyetlen célja van csupán - hogy visszataláljunk önnön ragyogásunkhoz, és elmerüljünk benne. Szóval ezért jógázom, mert szeretnék én is visszatalálni önmagamhoz.

A dzsálándhára-bandha (torokzár)

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Dzsálándhára bandha

Swami Kuvalayananda elmagyarázza, hogy a dzsálándhára kifejezés a „dzsalan” (agy) és a „dhara” (felfelé húzás) szavak összetétele. Amikor előrehajtjuk a fejünket, a bandha húzza a gerincoszlopot. A belső légzésvisszatartáshoz képest ez még inkább érvényesül a külső légzésvisszatartás esetében.

Lényeges, hogy az ászana-gyakorlók megfelelően megértsék a múla és uddíjána bandhákat, mielőtt belekezdenek az ászana-gyakorlásba, mert nehezebb rászokni a bandhák alkalmazására, ha már hozzászoktunk a helytelen, bandha nélküli ászana-gyakorláshoz. Ugyanez igaz a dzsálándhára bandhára a pránájáma kapcsán. Ez a legfontosabb bandha a pránájámához, és még ha eleinte bizonyos mértékig figyelmen kívül hagyhatjuk is esetleg a másik két bandhát, a dzsálándhára a belső légzésvisszatartás lényege.

A neve abból a stimulációból származik, amit az agyra és a gerincoszlopra gyakorol, amikor a kumbhaka közben a mellkasunkhoz szorítjuk az állunkat. Először meg kell tanulnunk a dzsálándhára bandhát, és csak utána kezdjünk hozzá az antara kumbhakához. A dzsálándhára bandhával végzett külső kumbhaka a gyakorlás haladóbb formája, amit később meg kell tanulnunk.

A dzsálándhára bandha előnyei

A Hatha-jóga Pradípiká kijelenti, hogy a belégzés végén, és mielőtt elkezdjük a kumbhakát, alkalmaznunk kell a dzsálándhára bandhát (2.45). Ezt az állítást a Juktabhavadéva (68), a Hatha Tatva Kaumudí (39.87) és más szövegek is alátámasztják. Az ősi Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti (9.186-190) is említi a dzsálándhára bandhát, valamint számos jóga-upanisadban is találkozunk vele. A Dhjána Bindu Upanisad elmagyarázza, hogy a dzsálándhára bandha alkalmazásakor az amrita (a halhatatlanság nektárja) nem csöpög bele az emésztési tűzbe (agni), ahol általában elég, és így a jógi hosszú életre tehet szert (78-79). Ugyanezt jelenti ki a Siva szamhitá, amely hozzáteszi, hogy a dzsálándhára bandha által a jógi befogadja a nektárt, ami máskülönben megsemmisülne (4.38-39). A Jóga-rahaszja kijelenti, hogy a dzsálándhára megakadályozza az amrita lefelé áramlását, és így meghosszabbítja az életet (1.72). Azt is kijelenti, hogy a dzsálándhára fenntartja az életerőt (1.80), és az életlevegők (vájuk) kontrollálása által számos betegséget legyőz (1.81). A Hatha-jóga Pradípiká (3.72) és a Jóga-kundaliní Upanisad (1.52) egyetértenek abban, hogy a dzsálándhára bandha a központi energiavezetékbe (szusumnába) tereli a pránát. A két nádít határozottan el kell zárni a torok összehúzása által."

Miért kék az ég?

Ismét egy vendégposzt Acyutananda Dastól, vagyis Kovács Attilától:

Miért kék az ég?

Kora nyári szombat délelőtt egy kisfiú sétál az erdőn édesapjával. Az erdő elhaló visszhangjai, az illatokkal teli, tiszta levegő és a fák ágai között áthatoló fénysugarak idilli összhangja derűs hangulatot kelt a csendben lépkedő kis család tagjaiban. Már régóta bandukolnak a fák hűsítő árnyékában, mikor egy nagyobb tisztásra érnek, ahol hirtelen úgy kerekedik elő a Föld fölé kifeszített ragyogó kékség, mint egy oltalmazó védőburok. A kisfiú ekkor látszólag butuska kérdéssel fordul az apjához: „Apu, miért kék az ég?” Az apa elgondolkodik, hogy mit is lehet erre mondani. Az elmúlt másfél óra nyugodt és derűs sétája felszabadítóan hatott rá. Ilyen hangulatban az égre tekintve, azt különösen tisztának és magával ragadónak látja. Elgondolkodik, hogy miért másabb most az ég, mint általában, mikor kutyafuttában felnéz a várható időjárást kémlelve. Biztosan van ennek valami oka, de nem tud a gondolattal mit kezdeni, belekezd hát a jól ismert fizikai magyarázat kisfia által is érthető változatába. Mondandóját befejezve egy pár percre magába merül, mert hiányérzet kerülgeti. Talán valami mélyebb dolog lenne a jelenség mögött?

Ha pusztán a fizikai vetületet nézzük, azt kell mondanunk, hogy az égbolt színét a légköri fényszóródás adja. A Napból érkező fény részecskéi a légkörbe lépve az ott lévő részecskéken szóródnak. A Nap fénye színösszetevőire bontható a legnagyobb rezgésszámú vöröstől a legkisebb hullámhosszú kékig, amely a leggyorsabban szóródik. A légkörbe belépő fénynek pedig a leggyorsabban szóródó tartományát – tehát a kék színt – látjuk.

Most kényelmesen hátra is dőlhetnénk: megvan a magyarázat, nincs jelentősége tovább foglalkozni a kérdéssel. Nem kell semmiféle anyagon túli jelentést tulajdonítanunk a dolognak – tanácsolják a morózus tudomány tekintélyes és még morózusabb képviselői. Ugyanígy a világ és az élet összes jelenségére kiterjeszthető ez a nézet – az anyag médiumán keresztül látszólag minden megmagyarázható.

De tényleg így van ez? Valóban meg tudunk magyarázni mindent a puszta anyag szintjén? Ha azt kérdezzük miért élünk, vajon megelégszünk-e azzal, hogy ha azt válaszolják: mert a biológiai rendszereknek az a természetük hogy működnek, „élnek”? Ha felmerül bennünk a kérdés, hogy miért létezik a világunk, kielégítő-e az a válasz, hogy a működő és az univerzumot működtető törvényszerűségekből ez következik, azok hívták életre ezt a minden szinten összetett világot, amely körülvesz bennünket? Láthatóan a jelenség működésének leírásával próbálják megmagyarázni annak eredetét, sőt néha még a kialakulásának mikéntjét is. Ha például megkérdezzük, hogy mi tesz működőképessé egy autót, azt hiszem, nem sokan elégednének meg egy olyan válasszal, mely során leírnák a motor és a hajtómű működésének elvét. A végső és valódi válasz: azért mert úgy tervezték, hogy működjön. A működésének valódi oka az a tudatos tevékenység, amely megtervezi és elkészíti az említett szerkezeteket. Valójában az ég kékjének vizsgálatánál is csak egy olyan fizikai magyarázatot kaptunk, mely a jelenség működését magyarázza, nem annak valódi okát.

Ha valaki ezen a ponton ismét nyugodtan hátradől, arra gondolva, hogy senki még semmilyen anyagon kívüli ok létét nem mutatta ki, tehát az anyagra épülő tudomány pozíciója megingathatatlan, - sajnos fel kell hogy izgassuk egy kissé: A kvantummechanika eredményei igen különös dolgokra engednek következtetni. Az anyagban egyre mélyebbre ásva azt tapasztalták, hogy egy bizonyos ponton „felszívódik” az anyag. A látható anyag helyére láthatatlan energiamezők lépnek. Gyakorlatilag a létező anyag és az üres tér között semmilyen különbség sincs. Ami ebben az üres térben zajlik, arról csak elképzeléseink lehetnek. Tehát végső soron nincsen megfogható anyag, nincsenek formák, a mi tudatunk teszi létezővé azokat. A tapasztalható dolgok létezése pedig így csak egy felsőbbrendű tudat létével magyarázható kielégítően. A másik zavaró tényezőt pedig a következőkhöz hasonló eredmények jelentik: Az atom mozgása során folyamatosan megszakad magának az atomnak a léte, majd valamilyen ismeretlen törvényszerűség szerint újra megkezdődik. Hová tűnik az atom, miért és hogyan jelenik meg újra? Egy másik példa: két szubatomi részecske szinkronban mozog, még ha hatalmas távolságra kerülnek is egymástól. Mi biztosítja ezt a misztikus kapcsolatot? Mi ez a tértől független szinkronmozgás? A tudósok kénytelenek voltak levonni az egyetlen lehetséges következtetést: A világ jelenségei mögött, az anyagon túl egy sokkal mélyebb valóság lakozik, aminek csak az árnyékát tapasztaljuk, és ebből az árnyékból próbálunk következtetéseket levonni a valóság működésére vonatkozóan.

Álljunk csak meg egy pillanatra! Miért ilyen ismerősek ezek a következtetések? Egy felsőbbrendű tudat „teremti” az anyagot? Létezik még egy másik, mélyebb valóság is azon túl, amit mi tapasztalunk? Ráadásul ott találjuk a világ jelenségeinek valódi okát? Ez nem úgy hangzik, mintha egy ősi szentírásban olvasnánk? De, pontosan! Nem elég, hogy sorra derül ki számtalan eddig csupán csak a mitológiainak hitt helyszínről és történésről, hogy valóságos volt (pl.: Trója, Ramszesz városa, a Szaraszvati folyó, Ur városa…), most még ez is: A szentírások valóság végső mibenlétéről alkotott elképzelése is igencsak megalapozott.

A világ jelenségei mögött létező mélyebb valóság a lélek dimenziója, a lelki világ. Az anyag felett álló tudat pedig a lélek legfőbb jellemzője. A legfelsőbb tudat, a legfelsőbb lélek pedig Krisna. A létezés végső célja a lélek eredeti helyzetének visszaállítása, amelyben az anyag leple ténylegesen szertefoszlik, felszívódik és utat enged a mögötte lévő mélyebb valóságnak: a lelki világnak, ahol feléled a Krisnához fűződő szeretetteli és örök kapcsolatunk. Minden jelenségnek, amit ebben a világban tapasztalunk, a tudat, és végső soron a lelki világ létezése ad jelentőséget. Így ne gondoljuk, hogy az ég kékje cél nélkül való. Ne gondoljuk, hogy nincs semmi jelentősége, vagy jelentése. Az árnyékban vagy a tükörképben felfedezhetjük az eredeti tárgyra emlékeztető vonásokat. Minden, ami szép, attól szép, hogy emlékeztet bennünket a lelki világra és Krisnára. Az az érzés, amit akkor érzünk, mikor fölnézünk a szikrázóan kék égre, sokkal valóságosabb, mint az anyag, mert a mélyebb valóságra emlékeztet bennünket. A tény, hogy az égbolt színe mágnesként vonzza az ember lelkét, annak köszönhető, hogy az ég kékje Krisna színét hordozza. Ugyanígy a többi színnek és minden formának, érzésnek és gondolatnak is megvan a maga kapcsolata a lelki világgal, de ez már egy másik történet.

A bandhák és a légzésvisszatartás

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A moderen szerzők közül Swami Ramdev szintén hangsúlyozza, hogy a bandhák nélkül végzett pránájáma nem teljes értékű, és a bandhák sokat segítenek az elsajátításában. Srikrishna kijelenti, hogy kumbhaka közben mindig alkalmazni kell a három bandhát, valamint a múla és uddíjána bandhákat belégzés és kilégzés közben is. Azt is kijelenti, hogy ha nem alkalmazzuk a három bandhát pránájáma közben, annak káros következményei lehetnek. Valószínűleg ez lehet az oka a pránájáma iránti csökkent figyelemnek a modern tanulók esetében. Ha a bandhákban való jártasság nélkül kezdünk bele a pránájámába, és különösen a kumbhakákba, annak káros következményei lehetnek. A következő instrukciók betartásával és egy olyan tanár felügyeletével, aki járatos a bandhákban, biztonságosan elérhetjük a sikert a pránájámában.

A kumbhaka a bandhák/múdrák közben, illetve pránájáma közben

A bandhák a jógikus technikák nagyobb csoportja, a múdrák, vagyis energiapecsétek egy részét alkotják. A bandhák, sok más múdrához hasonló módon, a kívánt irányba terelik a pránát a kumbhaka közben. A bandhák megfelelő elsajátításához szükséges a bandhák használata. Ebben az esetben azonban a kumbhaka nem a pránájáma közben használatos kumbhakaként értendő, mivel nem számoljuk a hosszát. Amikor a kumbhakát pránájáma közben használjuk, eldönthetjük például, hogy elvégzünk húsz darab 64 másodperces kumbhakát, melyet 16 másodperces belégzés előz meg és 32 másodperces kilégzés követ. A kumbhakák biztonságos végrehajtásához pedig hozzátesszük a bandhákat, mint kiegészítő technikákat.

Amikor a bandhákat tanuljuk, vagy bármilyen más múdrákat gyakorolunk, nem számoljuk a kumbhaka hosszát. Az instrukció mindig úgy hangzik, hogy „tartsd, ameddig bírod, és koncentrálj a bandha végrehajtásának minőségére”. Többször is ismételhetjük a gyakorlatot, de ne határozzuk meg előre a körök számát. Gyakoroljuk a bandhákat, különösen a dzsálándhára bandhát, amíg el nem sajátítottuk őket, és csak utána alkalmazzuk őket a meghatározott hosszúságú kumbhakák közben. Ha elkezdjük a meghatározott hosszúságú kumbhakák gyakorlását, akkor kompetenciával kell rendelkeznünk a bandhákban, hogy a pránájáma más aspektusaira tudjunk koncentrálni, mint a hosszúságra, mantrákra, csakra-vizualizációra, a napra, holdra és a meditációs istenségre."

30 napos kihívás - az eredmények!

Lezárult a januári 30 napos kihívás, és meg is van a három nyertesünk! Az eredmények nem jelentenek rangsort, mindhárom nyertesnek gratulálunk, és szeretnélek bíztatni benneteket, hogy folytassátok ugyanígy! Ez az egy hónap elegendő volt arra, hogy benbizonyítsd magadnak: nem kell megszakadni azért, hogy fittebb legyél, nagyobb legyen az izomtömeged és kevesebb a testzsírod. Csak oda kell figyelni a kajára, és minden nap legalább egy órát edzeni kell. Az alábbiakban következnek az elért eredmények, illetve a jutalmak.

Szenes Zsuzsanna

Kiinduló adatok      Végeredmény

Testsúly 65,6 kg            63,5 kg (-2,1 kg)
Testzsír 18.1 kg            16,5 kg  (-0,6 kg)
Zsír%     27,6%              26%
Comb    57 cm              56 cm
Derék   80 cm              74 cm
Köldök  88 cm              81 cm
Csípő   105 cm            104 cm

Zsuzsi egy hónapos korlátlan jógabérletet nyert az Atmába. Gratulálunk!  

Deli Szabina     

Kiinduló adatok            Végeredmény

Testsúly 101,3 kg          99,2 kg  (-2,1 kg)
Mell       117 cm           114 cm
Derék      97 cm              87 cm
Csípő      112 cm            102 cm
Comb       57 cm              53 cm
     
Szabina egy 450 g-os Naturize barnarizs-proteint nyert, amit az Atma Pest jógastúdióban átvehet. Gratulálunk!





Csáki Csaba

Kiinduló adatok           Végeredmény

Testsúly 93,6 kg          88,5 kg  (-5,1 kg)
Kar        38 cm            38 cm
Váll       42 cm            44 cm
Derék    100 cm          94 cm
Csípő     106 cm          97 cm
Comb      66 cm          60 cm

Csaba egy öt alkalmas Beast Mode-bérletet nyert, melyet beválthat péntekenként 17:30-tól Gauranga Dasnál a Beast Mode edzéseken! Gratulálunk!

Mivel ez az egy hónap csak a kezdet volt, kívánok nektek sok erőt és kitartást, hogy a folytatás se maradjon el, és elérjétek a céljaitokat! Valamint azoknak is, akik menet közben megtorpantak, vagy el se kezdték a kihívást, vagy éppen elkezdték, csak nem neveztek, azt üzenem, hogy soha ne adjátok fel! Ha nem vagy elégedett azzal, amit a tükörben látsz, vagy nem érzed jól magad a bőrödben, akkor itt van a példa, hogy tudatos kajálással és rendszeres edzéssel tartósan lehet fogyni zsírból és növelni az izomtömeget. Hajrá életmódváltók!

Bhairava és Brahmá

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Bhairava egy pillanat alatt letépte Brahmá bűnös fejét a bal hüvelykujja körmével. Ezt látva az Úr Visnu elkezdte imákkal nyugtatni Sivát és az őt dicsőítő himnuszokat zengte, azért, hogy Brahmát is rávegye ugyanerre. Így Brahmá elnyerte Siva védelmét, miután elismerte, hogy ő a Legfelsőbb Valóság. A levágott fej Bhairava kezéhez tapadt, és ott is maradt a koponya formájában, mely Bhairava soha meg nem telő koldulóedénye lett.

Miután Siva megparancsolta neki, hogy fejezze ki tiszteletét Visnu és Brahmá előtt, arra utasította, hogy koldusként vándoroljon ebben a világban, és így vezekeljen a bráhmana-ölés bűne miatt. „Mutasd meg a világnak, hogy miként lehet levezekelni a bráhmana-ölés bűntettét. A kápálavrata fogadalmát követve, csak ebbe a koponyába fogadhatsz el alamizsnát.”

Siva teremtett egy szűzlányt is, akit Brahmahatjának (bráhmana-gyilkosság) nevezett el, és megparancsolta neki, hogy folyton legyen Bhairava sarkában, amíg csak el nem éri Kásí szent városát, ahová már nem követheti.

Bhairava szabadon vándorolt, kezében a koponyával, betartva a kápálika-fogadalmat, sarkában Brahmahatjával, nevetve, énekelve és szellemcsordájával együtt táncolva. Bhairava egyúttal az erotikus energia képviselője is volt, így minden nő szívét elrabolta, és mindenki vele akart hálni, még a hét védikus bölcs (szaptarisi) hűséges feleségei is, amikor a Dáru erdőn ment keresztül. Végül az aszkéta megérkezett Visnu palotájába, hogy bűnbocsánatot nyerjen, de az ajtónálló Visvakszéna útját állta. Ekkor Bhairava megölte Visvakszénát a lándzsájával, és a bráhmana hulláját a vállára vetve ment Visnu elé, felé nyújtva koldulóedényét.

Az Úr Visnu megvágta a homlokvénáját, hogy megtöltse vele a koponyát, de az csak nem akart megtelni,. akármilyen hosszú ideig folyt is a vér. Amikor Visnu megpróbálta meggyőzni Brahmahatját, hogy ne kövesse Bhairavát, az aszkéta kijelentette: „A koldusok nem mámorosodnak meg az alamizsnától, amit kapnak, nem úgy, mint mások, akik a világi megbecsülés borát isszák.” Bhairava ezzel arra célzott, hogy a tisztelet, elismerés és megbecsülés, a hatalom, világi pozíció megmámorosítja és büszkévé tesz tulajdonosát, aki ennek következtében képtelen felismerni az Abszolút Igazságot.

Visnu ekkor a Legfelsőbb Lénynek nevezte Bhairavát, akit nem szennyeznek be az olyan bűnök, mint a bráhmana-gyilkosság, és elismerte, hogy degradált megjelenése, és az, hogy alárendeli magát másoknak, csupán a kedvtelése volt.Mielőtt tovább ment volna, hogy máshol kolduljon, Bhairava is elismerte, hogy Visnu a legfelsőbb Isten, és ő adja az áldást minden más félistennek.

Amikor megérkeztek Kásíba, Brahmahatjá az alsóbb világokba süllyedt, és azt a szent helyet, ahová a koponya leesett, megszabadítva bhairavát a bráhmana-gyilkosság bűnétől, kápálamócsanának nevezték el. A Márgasírsa hónap fogyó holdjának nyolcadik napján (astamí) történt az eset, amikor az Úr Siva megnyilvánította magát Bhairavaként. Azóta úgy tartják, hogy aki ezen a napon megfürdik Kápálamócsana szent helyén, az megszabadul még a legsúlyosabb bűn visszahatásától is, és az, aki ezen a napon böjtöl és fennmarad éjszaka a Kálabhairava templom előtt Kásíban, az a legnagyobb bűneitől is megszabadul.

Az eredeti Kála-bharava templom a Kápálamócsana tírtha helyén állt a Gangesz partján, Váránaszí Ómkárésvara régiójában, ahol Bhairavát Pápa-bhaksanának („bűn-evőnek”) nevezték, és minden hívő és zarándok bűneit elfogyasztotta. A Kásíba látogató zarándokok itt még a haláltól sem félnek, mivel a Mahásmaszána zarándokhelyre történő megérkezés Bhairava Kásíba való érkezésének modellje alapján történik. Bhairava „álopzati bárány” szerepe, mely még azután is megmarad, hogy megtisztult bűnétől, Kásí-Visvanátha transzgresszív, önmagának ellentmondó lényegének köszönhető, melyben egyszerre a bűnöktől megtisztító, örökké tiszta Visvanátha, és egyben a bűnöző Bhairava is.

A bhairavászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A bhairavászana mitológiája

A bhairavászana neve Siva egyik aspektusára utal, néha kála-bhairavászanaként is emlegetik. Kála Bhairaváról a következő történet maradt fenn:

Kála Bhairava az Úr Siva egyik kiterjedése, aki csupán egy kolduló szádhunak nézett ki, a kezében egy alamizsnás edénnyel. Ez azonban nem csupán egy edény volt, hanem Brahmá ötödök fejének koponyája. Az Úr Siva azért vágta le Brahmá ötödik fejét, hogy alázatra tanítsa. Az Úr Siva ugyanis siva-tattva, vagyis nem ugyanabba a kategóriába esik, mint Brahmá, a teremtett lények legmagasabbika, de nem is ugyanabba, mint Visnu, aki visnu-tattva.

Egy alkalommal Brahmá és Visnu arról vitáztak, hogy ki a Legfelsőbb Isten, és a négy Védából idéztek, amely Visnut és Sivát is egyaránt a Legfelsőbb Igazságként aposztrofálja. Brahmá azonban képtelen volt elfogadni, hogy Rudra, aki a tisztátalanság és érintetlenség lázító tulajdonságaival rendelkezik, azonos lehet az Abszolút Valósággal, a Brahmannal. Brahmá gúnyosan felnevetett: „Hogyan szórakozhatna a ragaszkodásoktól mentes Brahman kéjesen a felesége társaságával, számtalan torz szellemmel körülvéve?” Ekkor azonban megjelent az Ómkára, vagyis a megszemélyesült ezotérikus Óm mantra, amely a Védák lényege és az összesűrített Brahman, és kijelentette, hogy Siva felesége nem a kéjes ragaszkodás jelképe, hanem ellenkezőleg, saját gyönyörteli lényegének megszemélyesülése. Ekkor megjelent köztük egy hatalmas lángoszlop, melyben a háromszemű Rudra alakja magasodott, kezében a szigonyával, végtagjain kígyókkal, és a félholddal a homlokán. Brahmá ötödik feje azonban kioktatta: „Tudom, hogy ki vagy, Rudra vagy, akit a homlokomból teremtettem. Vegyél menedéket nálam, és megvédelek, fiam!”

Brahmá a teremtő félisten, a közönséges élőlények legjámborabbika, aki megkapta az Úr Visnutól a felhatalmazást az univerzum bolygóinak megteremtésére és benépesítésükre különböző élőlényekkel. Bár az univerzum összetevőit nem ő hozza létre, mégis olyan mentális erővel rendelkezik, hogy képes azokat különböző testekké kombinálni. A teremtés az a képesség, aminek következtében egy élőlény könnyen Istennek gondolhatja magát. Ez történt Pradzsápati Daksával is, akinek a fejét vírabhadra, Rudra egyik szolgája vágta le, szintén a büszkesége megszüntetése céljából.

Brahmá tehát büszke lett teremtő képességére, és mivel Rudra is az ő homlokából nyilvánult meg, őt is a fiának, a teremtményének tekintette. Megfeledkezve arról, hogy Rudra az örök Brahman, csupán a testét kapta Brahmán keresztül.

Rudrát ekkor elöntötte a düh, és egy lángoló Bhairavát hozott létre, aki emberi formával rendelkezett, akit elnevezett Kála-bhairavának, ami annyit tesz, hogy „Az idő és a Halál Ura”, mivel úgy ragyogott, mint Jamarádzsa, a halál ura. „Legyen a neved Bhairava, mert félelmetesek a vonásaid, és képes vagy támogatni az egész univerzumot. Kála-bhairava a neved, mert még az Idő-Halál is fél tőled.” Arra utasította, hogy büntesse meg Brahmát, cserébe azt ígérve neki, hogy ő lesz örökre Siva szent városa, Kásí (Váránaszí) uralkodója, melyet a hindu univerzum halottégetőjének tekintenek, és amely megnyitja az utat a végső felszabadulás előtt.

Miért kell több rostot enni?

Sok szó esik, főleg sportolók körében a megfelelő tápanyagbevitelről és a makronutriensek arányáról. A 811-esek szerint 80% egyszerű szénhidrát (gyümölcs), 10% zsír és 10% fehérje az ideális. A ketósok száműznék a szénhidrátot és helyette zsírt meg fehérjét zabálnának némi zöldséggel. A paleósok húst zöldséggel, míg a gyúrósok minél több állati fehérjét, mert hogy az a teljes értékű.

Egy dologról azonban a legtöbben megfeledkeznek a diétás ajánlások közepette, mégpedig az emésztés hatékonyságáról. Ha a bélrendszerünk képtelen megbirkózni a bevitt táplálék-mennyiséggel, és annak csak egy töredéke hasznosul, akkor a táplálék jelentős része félig megemésztett formában méreganyagokat képez, amelyek lerakódnak a belek falán, majd a szövetekbe vándorolnak. Tehát a gyomor emésztési képessége, valamint a belek felszívó képessége a hatékony emésztés kulcsa. Így megelőzhető a kajakóma, ami a fölöslegesen bevitt és nem megfelelően hasznosuló tápanyagok következtében telepszik ránk minden étkezés után.

A rossz emésztés rossz felszívódáshoz vezet, mivel a megemésztetlen táplálékok kedvezőtlen mikrokörnyezetet alakítanak ki a bélfalakon tenyésző baktériumok számára, és így a szükséges baktériumok kipusztulnak, míg a károsak (pl. a jól ismert Candida) elszaporodnak, és felborítják az anyagcserénket. Ezt persze egy alapos méregtelenítés után megfelelő bélflóra-készítmények szedésével vissza lehet állítani, de az oki kezeléshez be kellene állítani a megfelelő étrendet is (amiben nézetem szerint minél kevesebb vagy nulla állati fehérjének kellene szerepelnie). 

A paleósok egyik kedvenc vesszőparipája a lektin és a fitát, melyek az emésztést nehezítő, illetve a bélfalat áteresztővé tévő vegyületek, és a gabonafélékban, kukoricában, hüvelyesekben fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A lektin mennyiségét persze áztatással, főzéssel és fűszerezéssel lehet csökkenteni, de azért valljuk be, még egy optimális emésztéssel rendelkező ember sem szívesen fogyaszt két-három féle K-betűs zöldséget vagy hüvelyest egy étkezésre, mert bélszelek fognak képződni, és fel is puffadhat tőle a vékonybele. Mindez annak a jele, hogy ezeket a növényeket nehezebb megemészteni, mint az egyéb zöldségeket és gyümölcsöket. 

Mindazonáltal, ha valaki vegán, és mondjuk nem eszik glutént és szóját, ezzel kilőtte a két legkézenfekvőbb fehérjeforrást, a szejtánt (búzafehérje) és a tofut. Tehát, ha nem akar csontkollekció lenni, akkor jókora adag olajos magvat és hüvelyest el kell fogyasztania. A különböző drága béltisztító rostkészítmények helyett most megtaláltam a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldást, az útifű-maghéjat. A paleó-őrületnek köszönhetően most már sok helyen kapható, és akár 3-4000 Ft-ért vehetünk belőle egy kilót, ami szinte egy évre elegendő, ha minden nap egy csapott evőkanállal fogyasztunk belőle. 

A rostfogyasztás fontosságáról régóta tudunk, ezt még a testépítők is tudják, viszont az útifű maghéj javarészt vízben oldódó rostokat tartalmaz, amelyek a bélflórára nézve rendkívül hatásosak, mert nem csak kisuvickolják a beleket, hanem táplálják is az ott élő bélbaktériumokat.

Kevés olyan hatékony növényről tudunk, amelynek pozitív hatásai olyan sokrétűek volnának, mint az útifű maghéjé, más néven psylliumé. Manapság sokan hajlandóak tenni az egészségükért természetes életmóddal, rendszeres mozgással és gyógykúrákkal.

Azonban sajnos jóval többen vannak azok, akik évekig fogyasztják a civilizációs étrend cukros, mesterségesen finomított és adalékanyagokban bővelkedő „remekeit”, majd a következményektől – ami a savasodás, elhízás, különféle emésztő-, érrendszeri és egyéb betegségek – gyorsan szeretnének megszabadulni. Azt szokták mondani, hogy csodaszerek márpedig nem léteznek.

Erre azonban rá kell cáfolnunk, ha megismerjük az útifű maghéjat. Hét alapvető dologra van szükségünk szervezetünknek az élethez:

fehérjére, szénhidrátra, zsírra, vitaminra, ásványi anyagokra, rostra és vízre. Ételeink többségéről azonban elmondható, hogy rendkívül szegény rostokban, ellenben bővelkedik zsírokban, szénhidrátban és különösen a hús és tejtermékek a kelleténél több fehérjében. Ezeknek a megemésztése nagy mennyiségű bomlásterméket képez, melynek egy része lerakódik bélcsatornánkban. Legkevesebb bomlástermékkel a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása jár, míg a legtöbbre az állati eredetű ételek esetén kell számolnunk. A rostszegény, gyakran félig emésztett ételek foszlányai lerakódnak a bélfalon. Megkeményedett állapotában ezt bélkőnek nevezik. Egy átlagos táplálkozású, 40-50 éves embernél, ennek nagysága akár a 10kg-ot is elérheti! Ez megakadályozza a fontos tápanyagok felszívódását, viszont kedvez az élősködők elszaporodásának. Rekord méretű volt egy 60 kg-os bélkő, melyet tulajdonosából már csak operációval lehetett eltávolítani. A bomlástermékek másik része, amely átjut a vérbe a bélfalon keresztül, elsavasítja szervezetünket és számos betegség okává válik. Egy idő után testünk nem képes semlegesíteni ezeket a savakat, sókat képez belőlük és a zsírszövetbe rakja le azokat. Ez az elhízás egyik legfőbb oka!

Ezt a bélkő- és zsírképződési folyamatot képes megakadályozni az útifű maghéj kúraszerű használata. Sőt, hatékonyan csökkenti az éhségérzetet, miközben fogyasztásával nem viszünk be kalóriát a szervezetbe. Tehát érthető, hogy egészségünk szempontjából kulcsfontosságú a belek állapota. Ahogy Paracelsus fogalmazott, a „halál a belekben kezdődik”. A rostok segítik kipucolni a lerakódásokat és hozzásegítenek az optimális emésztéshez. Míg más rostok dörzsölhetik a bélfalat, az útifű maghéj vízből képes akár tömegének hússzorosát is felszívni, minek következtében zselés állagot nyer, amellyel végighalad az emésztőrendszeren. 

A vékonybelünkben apró, bonyolult szerkezetű bélbolyhok találhatók, melyek összfelszíne egy teniszpálya nagyságú területnek feleltethető meg. Ezekben a bolyhokban rakódnak le a bomlástermékek és innen képes az útifűmaghéj lágyan felszívni és eltávolítani azokat, megelőzve az önmérgeződést, az élősködők elszaporodását és az elsavasodást. Az útifű maghéj 85%-os rosttartalmával a fentieken túl, csökkenti a koleszterin és vércukor szintet, tisztítja a nyirokrendszert, enyhíti a fáradtságot, migrénes panaszokat, segít székrekedés esetén. Használata hozzájárul olyan bőrbetegség leküzdéséhez, mint a pikkelysömör, ekcéma, akné és a bélflóra regenerálásához antibiotikumos kezelések alatt és után. Vegetáriánus zselésítő anyagként is használható, hiszen állati zselatin helyett, főzés nélkül is alkalmazható sűrítésre.

A borsos árú béltisztító termékcsomagok gyártói felismerték az útifű maghéj fantasztikus hatását, de mint fő alkotóelemet beszerezhetetlen keverékekbe rejtették, holott önmagában alkalmazva is hasonló hatással bír, csak jóval olcsóbban juthatunk hozzá.

Elmondhatjuk tehát, hogy az útifű maghéj önmagáért beszél, igazi „szuperétel”, melyet érdemes mindnyájunknak beépíteni étrendünkbe és tisztítókúráinkba. Fogyasztása ajánlott:

- emésztési problémák (szorulás, hasmenés, puffadás) esetén
- kúraszerű alkalmazására az emésztőrendszer tisztításához

- fogyókúrához, mivel a hasunk laposabb és keményebb lesz tőle

Felhasználási javaslat:

1 pohár (min. 2dl) vízbe - lehet gyümölcslé, tea is - 1 evőkanállal rakjunk az útifű maghéjból, keverjük el gyorsan, majd azonnal fogyasszuk el. A nap folyamán fontos a megfelelő plusz folyadékbevitel (min. 2 liter), lehetőleg tiszta víz formájában!

Tápanyagtartalom (100 g-ban):
Energia: 125 J / 0,029 kcal
Fehérje: 2,5 g
Szénhidrátok: 4,0 g
Cukrok: 0 g
Keményítő: 4,0 g
Összes zsír: 0,5 g
Telítetlen zsír: 0 g
Élelmi rostok: 85 %

A pránájáma és a bandhák

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A bandhák

A komoly pránájáma-gyakorlás elképzelhetetlen a bandhák előző ismerete nélkül. A modern gyakorlók sokszor azért buknak el a pránájámában, és hagyják abba a gyakorlását, mert a bandhák megfelelő praktikus ismerete nélkül fognak bele. A bandhák ideg- és izomzárak, amelyek megakadályozzák, hogy a váju félremenjen a kumbhaka közben. A 10 másodpercnél hosszabb kumbhakákat nem szabad a bandhák nélkül gyakorolni. A 10 másodpercnél rövidebb légzésvisszatartás meglepetés, boldogság, félelem stb. hatására is létrejöhet, de ez nem igazán számít pránájámának. Mondhatjuk azt, hogy a megfelelő pránájáma-kumbhaka 10 másodperc felett kezdődik. A mély és kontrollált, lassú légzést a bandhák nélkül is végezhetjük, de sokkal hatékonyabb lesz, ha alkalmazzuk őket.

Nézzük meg a bizonyítékokat! A Jóga-rahaszja szerint a három bandha alkalmazása nélkül végzett pránájáma nem ad eredményt (1.61), a bandhák nélkül a pránájáma haszontalan, és betegséget okozhat (1.95). Viszont, ha a három bandhával végezzük, a pránájáma minden betegség okát megsemmisíti a szerző, Nathamuni szerint.

Ez a szöveg, amit T. Krishnamacharya hagyott ránk, szintén folytatja a bandhák fontosságának hangsúlyozását az egyéni pránájámák leírásánál. A Rahaszja szerint a nádí-sódhana, a legfontosabb pránájáma-módszer csak akkor képes beváltani a tőle remélt hatásokat, ha mindhárom bandhával együtt végezzük.

a Hatha Ratnávalí azt mondja, hogy ha mindhármat alkalmazzuk, akkor a prána beáramlik a központi energiavezetékbe (szusumnába) (2.8), mely állítást a Hatha-jóga Pradípiká (2.46) is alátámasztja (2.46). A nagy Sankarácsárja azt is mondta, hogy a bandhák gyakorlása által felébred a Kundaliní és belép a szusumnába (Jóga-tárávalí 6). Hozzáteszi, hogy a bandhák elsajátítása által elérhető a kévala kumbhaka (a pránájáma csúcspontja). A Jóga-kundaliní Upanisad kijelenti, hogy ha alkalmazzuk a múla bandhát a kumbhakában, akkor az apána váju felemelkedik a csakrákon keresztül, és átszúrja a granthikat (energetikus és karmikus csomókat) (1.64-86). Ugyanez a szöveg azt mondja, hogy a három bandhát mindig alkalmazni kell, amikor kumbhakát szeretnénk végrehajtani (1.40). A Shándílja Upanisad szintén kijelenti, hogy a kumbhaka alatt alkalmazni kell a bandhákat, hogy a pránát a szusumnába vezessük (26-30). Bhavadeva Mishra Juktabhavadevája szintén kijelenti, hogy minden pránájámát a három bandhával együtt kell végezni. Raghuvira Kumbhaka Paddhatija a sad-anga-kumbhakáról, vagyis a légzésvisszatartás hat ágáról beszél. Ezek a belégzés, visszatartás, kilégzés és a három bandha. Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíja is kijelenti, hogy a bandhákkal végzett kumbhaka által tudjuk a pránát a szusumnába juttatni, és megjelöli, hogy melyik légzésfázisban milyen bandha-kombinációt kell alkalmazni."

Vízszintes húzódzkodás - újragondolva

A vízszintes húzódzkodást alacsony rúdon végzett húzódzkodásnak, vagy ausztrál húzódzkodásnak is nevezik, illetve az inverz evezés név is ismert. Lényege az, hogy egy kb. csípőmagasságban lévő vízszintes rúdba (vagy asztallapba stb.) kapaszkodunk, és a sarkakkal a talajon támaszkodva, a törzset és a lábakat egyenesen tartva, felhúzzuk magunkat úgy, hogy a mellkasunk érintse a rudat. TRX-en is végezhető, ismert gyakorlat, de erre majd még visszatérünk. A Fegyencedzés könyvben ez az egykezes húzódzkodáshoz vezető második lépésként van ismertetve, és sokan, amikor elérik az ajánlott 3x30 ismétlést, akkor tovább is lépnek, és elfelejtik ezt a gyakorlatot. 

Pedig a vízszintes húzódzkodás sok lehetőséget rejteget, ha alaposabban megvizsgáljuk. Az egyik lényeges különbség a függőleges, vagyis lógásból végzett húzódzkodáshoz képest az erőhatás szöge, aminek megfelelően a széles hátizom helyett a két váll közötti területen található izmok fognak erőteljesebben dolgozni (hátulsó deltaizom, Teres major, Teres minor, Infraspinatus, a trapézizom és a romboid-izom). Ugyanakkor ez a gyakorlat kiváló rávezető a mellső függőmérlegre is, amit csak függőleges húzódzkodással nem fogunk tudni kifejleszteni.

A gyakorlat nehézsége szabályozható a törzs és a talaj által bezárt szöggel, illetve a térdek hajlításával könnyíthető. Persze érdemes minél előbb lejutni a nyújtott térdes kivitelezésig. Minél magasabban van a sarkunk a rúdhoz képest, annál erőteljesebben kell húzni, illetve annál magasabban fekvő területeket terhelünk a hátunkon. De most azt fogjuk megnézni, hogy milyen további módszerekkel nehezíthetjük a gyakorlatot.

1. Egykezes evezés. Kapaszkodjunk a rúdba egy kézzel, és húzzuk fel magunkat a megszokott módon. Figyeljünk arra, hogy a törzs ne forduljon el sem az alsó, sem a felső végponton.

2. Evezés súlymellényben. Ha van súlymellényünk, vegyük fel, vagy egy jól megpakolt hátizsákkal is fokozhatjuk a terhelést, továbbra is a helyes végrehajtásra törekedve. 

3. Evezés felugrással. A megszokott kétkezes evezés felső végpontján rúgjuk el a sarkainkat a talajtól, és a törzset teljesen megfeszítve, próbáljuk meg a testünket a levegőben tartani néhány pillanatig. Ez jó törzserősítő, és rávezető gyakorlat a mellső függőmérlegre (front lever).

4. Evezés behúzott térddel. A következő három testtartásban nehezülő sorrendben fogjuk tartani az egész testünk súlyát, és úgy gyakorolni a vízszintes húzódzkodást. Az első verzióban a behajlított térdeket húzzuk fel a mellkashoz, majd a törzset tartsuk vízszintes helyzetben nagyjából az egész húzás alatt (lásd a képen). A térdek hátrébb engedésével növelhetjük az erőkart és így a gyakorlat nehézségét. A lábak helyzete miatt ezt a gyakorlatot könnyebb párhuzamos korláton végezni, vagy gyűrűn, bár ez utóbbin az instabilitás a nehezítő faktor. 

5. Evezés bicska és L-pozícióban. A fenti gyakorlatnál nem sokkal nehezebb az a változat, amikor a lábak nyújtva vannak ugyan, de ráhajtjuk a vízszintes helyzetben lévő törzsre, és így a lábfejek a fejünk fölé kerülnek. Ha szépen meg tudjuk tartani a törzset vízszintes helyzetben az előző két gyakorlatban, akkor megpróbálhatjuk az L-pozíciót is (lábak függőlegesek, törzs vízszintes). Ez sokkal nehezebb, mint a bicska.

6. Instabil evezés. A fenti gyakorlatokat egy pár gyűrűn vagy TRX-en is elvégezhetük, ám itt az instabilitás jelentősen nehezítő faktor lesz. Végezhetjük például az evezést úgy, hogy miután a könyökünket behajlítottuk, a kézfejeket a mellkas előtt keresztezve, az átellenes váll irányába húzzuk a kezeinket. Ezáltal a bicepszek több terhelést kapnak.

7. Evezés mellső függőmérlegben. Ezt nevezhetjük a vízszintes húzódzkodás mestergyakorlatának is. A mellső mérleg amúgy sem egyszerű gyakorlat, de ha sikerül stabilizálni, akkor megpróbálhatunk húzódzkodni ebben a pozícióban, az egész törzs és a lábak is vízszintesen a levegőben vannak.

Mindenkinek jó edzést kívánok a gyakorlatokhoz!

Ászana nélkül nincs pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Soha, soha nem szabad erőltetni, türelmetlenkedni és stresszelni a pránájáma gyakorlása közben. Ez szimpatikus reflexet vált ki (vagyis aktiválja a szimpatikus idegrendszert), és ha ez berögzült, akkor nehéz megváltoztatni. Akkor pedig eléggé valószínűtlen, hogy misztikus állapotokat fogunk megtapasztalni, amelyek általában a paraszimpatikus idegrendszer működésén keresztül érhetők el. Hasonlóképpen, ha a gyakorlásunk stresszes és fárasztó, akkor kevésbé valószínű, hogy folytatni fogjuk. Sok haladó ászana-gyakorlóval beszéltem, akik nem folytatták, vagy nagyon nehéznek találták a pránájáma-gyakorlás folytatását, egyszerűen azért, mert olyan légzésütemezéssel kezdtek, ami túl nehéz volt. Arra is emlékeznünk kell, hogy ha az elménk tamaszikussá vagy radzsaszikussá válik a gyakorlás közben, az jelezheti, hogy a számolás túl hosszú.

Sok kortárs oktató túlzottan alacsonyra teszi az ászana-gyakorlással kapcsolatos követelményeket a pránájáma elkezdéséhez. Ez annak a ténynek tudható be, hogy a pránájáma radikális változásokon ment keresztül. Most a jógaterápiában használják, egészségügyi célzattal, és olyan embereknek írják elő, akik nagyon kevés képzettséggel rendelkeznek az ászanák terén. Amikor két tanár a pránájámáról beszél, nem szükségképpen ugyanarról a dologról beszélnek. Azok, akik azt mondják, hogy nem szükséges semmi, vagy alig valami követelmény az ászanák terén, a pránájáma nagyon könnyű formájáról beszélnek, amit még el sem ismerne annak egy olyan tanár, aki a pránájámát a misztikus állapotok elérése érdekében tanítja.

Ha egészségügyi célokra használjuk a pránájámát, akkor végezzük nagyon egyszerűen, és ebben az esetben csak egyszerű légzőgyakorlatokból állhat. Ha viszont úgy használjuk a pránájámát, ahogy a tradicionális jóga-szövegek és ez a könyv is előírja, vagyis a misztikus állapotok elérése érdekében, akkor szükséges hozzá az őszinte, napi szintű ászana-gyakorlás. Ha 48 másodperces és annál hosszabb kumbhakákat szeretnénk gyakorolni, ahhoz legalább napi 60-90 perces ászana-gyakorlásra van szükség. Ha esetleg van is módja annak, hogy megfelezzük az ászana-gyakorlásunkat, vagy teljességgel meg is szüntessük, és közben fenntartsuk a magas szintű pránájáma-gyakorlást, ez a szerző még nem találkozott vele."

A nagy kalóriamítosz

Dr. Mark Hyman kezd mostanában a kedvenc táplálkozási szakemberemmé válni. Bár én magam állati fehérje-ellenes vagyok, mert úgy gondolom, hogy öregít, és többet árt, mint amennyi haszna van, az alábbi cikkét változtatás nélküli fordításban közlöm. A magamhoz hasonló vegánok a cikk végén ajánlott fehérje-opciókat kicserélhetik növényire (persze lehetőleg ne szója legyen).

A nagy kalóriamítosz

Az a mítosz, hogy "A kalória az csak kalória" a táplálkozástudomány legnagyobb tévedése, ami miatt sokan kövérek, betegek és fáradtak. Hogy elmagyarázzuk, miért nem így van, kövessük nyomon 750 kalóriának megfelelő kóla és 750 kalóriának megfelelő brokkoli útját a szervezetünkben!

Először nézzük az üdítőitalt. Másfél liter coca-colában 750 kalória és 46 teáskanálnyi cukor van. A bél nagyon gyorsan felszívja az üdítő rostmentes fruktóz- és glükóztartalmát. 

A glükóz megdobja a vércukorszintet, ami dominó-effektust indít el: megnövekszik az inzulin-szint, és olyan hormonális reakciók indulnak be, amelyek hatására káros biokémiai elváltozások indulnak be. A magas inzulinszint növeli a hasi zsírlerakódást, a gyulladásokat, emeli a vérnyomást és a triglicerid-szintet, és csökkenti a HDL-t, a férfiaknál csökkenti a tesztoszteron-szintet, és hozzájárul a nők terméketlenségéhez.

Az inzulin ugyancsak blokkolja a leptint, az étvágy szabályozásáért felelős hormont. Minél leptin-rezisztensebbek vagyunk, az agyunk annál kevésbé kapja meg a "tele vagyok" jelzést. Ehelyett az agyunk azt gondolja, hogy éhezünk. A jutalmazó központ is aktiválódik, és arra ösztökél, hogy még több cukrot együnk és így tápláljuk az addikciónkat.

A fruktóz viszont egyből a májba megy, ahol zsírrá alakul. Ennek következtében alakul ki az inzulin-rezisztencia, és a krónikusan emelkedett inzulinszint, melynek hatására a testünk veszélyes hasi zsír formájában tárol mindent, amit megeszünk.

A fruktóz elősegíti a zsírmáj kialakulását is, még több gyulladást okozva. A krónikus gyulladás súlygyarapodást és inzulin-rezisztenciát okoz. A fruktóz szintén nem küld jelzést az agynak, hogy egy kalóriabomba érte a testet. A ghrelin-szintet sem csökkenti, mely hormon általában csökken, ha valódi ételeket eszünk.

Most nézzük a brokkolit. A 750 kalóriányi brokkoli 3 kilogrammot jelent, melyben 67 gramm rost van, ez eleve sokkal több, mint amit egy átlag amerikai megeszik. Ez a brokkoli-mennyiség csupán 1.5 teéskanálnyi cukrot tartalmaz, a maradék szénhidrát alacsony glikémiás indexű, lassan felszívódó szénhidrát, ami a nem túl sok keményítőt tartalmazó zöldségekben található. Ha tehát megettük a 3 kiló brokkolit (ami eléggé valószínűtlen), abban annyi rost van, hogy nagyon kevés kalória fog igazából beépülni. Nem fog megugrania  vércukor vagy az inzulin, nem lesz zsírmájunk és a hormonális káosz sem következik be. 

A gyomor jelet küld az agynak, hogy jóllaktunk. Az agy függőségi jutalmazó központja nem aktiválódik. Emellett számos olyan hatása is lesz, ami optimalizálja az anyagcserét, csökkenti a koleszterint, a gyulladást, és elősegíti a méregtelenítést.

A brokkoli fitonutriensei (glükozinátok) elősegítik a máj képességét, hogy semlegesítse a környezetből származó vegyszereket, a kaempferol nevű flavonoid pedig erőteljes gyulladáscsökkentő. A brokkoliban nagyon sok C-vitamin és folsav is van, amelyek védenek a rák és a szívbetegségek ellen. A brokkoliban található glükozinátok és szulforophánok megváltoztatják a gének kifejeződését, ami által egyensúlyba kerülnek a szexuális hormonjaink, és csökken a mellrák és egyéb daganatos betegségek kockázata.

Ebből megérthetjük, hogy az étel sokkal több, mint kalória: az étel információ. Minden falat étel, amit megeszünk, kódolt instrukciókat küld a testünknek, melyek egészséget vagy betegséget idéznek elő. Szóval, melyiket választod: a kólát vagy a brokkolit?


A kutatások bizonyítják, hogy a kalória nem csupán kalória

A tudományos eredmények alátámasztják, hogy nem minden kalória azonos értékű. Agy tanulmány szerint, amely Journal of the American Medical Association-ben jelent meg, az alacsony fehérjetartalmú diéták azt eredményezik, hogy zsír rakódik le a belső szerveink körül, beleértve a májat, veséket és a hasnyálmirigyet. A magas fehérjetartalmú diéták viszont izomtömeget adnak, és növelik az alapanyagcserénk szintjét. Mivel az izom hétszer annyi kalóriát fogyaszt, mint a zsír, jó dolog, ha vannak izmaink.

A kutatást végző szakemberek tizenkét héten keresztül vizsgálták egy kórházi osztály önkénteseit. Ellenőriztek mindent, amit ettek és csináltak. Mindenki kb 1000 kalóriányi többletet evett naponta, fehérje vagy szénhidrát formájában. A kevés fehérjét fogyasztó csoport 0.7 kg izmot veszített és 3.4 kg zsírt raktározott el. A magas fehérjetartalmú diétán lévő csoport 2.8 kg aktív anyagcseréjű izmot épített fel. 

Mindkét csoport hízott - ami érthető, hiszen túl sokat ettek - de a sok fehérjét fogyasztó csoport súlygyarapodása kevesebb volt, mint a kevés fehérjét fogyasztó csoporté.

Ez a tanulmány alátámasztja, hogy ha túl sokat eszünk, akkor meg fogunk hízni, de azt is bebizonyítja, hogy nem minden kalória egyforma. Egyes kalóriák a zsírraktározást segítik elő, míg mások az izmot.

A gyorsan felszívódó szénhidrátok, amelyek az amerikaiak és egyre inkább az egész világ étrendjének alapját alkotják, nagyon könnyen hasi zsírlerakódást okoznak. Ez pedig elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet. Jelenleg az amerikai lakosok 69%-a túlsúlyos és több, mint 35%-a kövér. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re három amerikai közül kettőnek lesz 2. típusú cukorbetegsége. A gyermekek és a serdülők fognak a legjobban szenvedni. kevesebb, mint tíz év alatt a cukorbetegeék vagy azt megelőző állapotban lévők aránya 9-ről 23%-ra emelkedett. Más szavakkal, négy gyerek közül egy cukorbeteg lesz. A szénhidrát és a fehérje nagyon különböző kémiai üzeneteket küld a testnek, a kalóriától függetlenül. A szénhidrát zsírt eredményez, míg a fehérje izmot. 

Szeretnél hasból fogyni és izmot építeni? Koncentrálj a fehérjére, ne a kalóriára!

A hasi zsír csökkentése és az izomépítés kérdése nem csak a kalóriákban rejlik. Mint ahogy ez és más tanulmányok is mutatják, sokkal jobban számít az, hogy honnan jönnek ezek a kalóriák. Itt van néhány egyszerű ötlet az anyagcserénk felpörgetésére és a hasi zsírréteg csökkentésére.

1. Hagyd el a cukrot - minden formájában. Különösen a folyékony kalóriák (üdítők, gyümölcslevek, alkohol) raktározódnak hasi zsírként. Próbáld meg kizárni a módosított kukoricakeményítőt is az étrendedből, mert az még inkább hizlal.

2. Hagyd el a liszet - igen, még a búzalisztet is, amiből cukor lesz. Tudtad, hogy két szelet teljes kiőrlésű kenyér jobban megemeli a vércukorszintet, mint két evőkanálnyi cukor?

3. Kezdd a napodat fehérjével, ne pedig keményítővel vagy cukorral. próbáld ki az omega-3 tojásokat, fehérjeturmixot, olajos magból készült krémeket vagy akár a szárított halat. Hagyd ki a kiflit, fánkot és muffinokat.

4. Minden étkezésed mellé fogyassz fehérjét - próbáld ki a mandulát, diót, pekándiót, tökmagot, chiát, kendermagot, vagy babot, csirkét vagy halat.

Valahogy bevettük ezt a szöveget, hogy minden kalória ugyanaz. Ez nem így van. Remélhetőleg a népszerű táplálkozási tanácsadók hamarosan utolérik a tudományt, és akkor esetleg megálljt tudunk parancsolni a túlsúly, cukorbetegség, és a krónikus betegségek ránk zúduló cunamijának."

A csakórászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A póznál a törzs hátrafeszítésével egyidejűleg a nyak mögött lévő lábat nekifeszítjük, azaz előrefelé húzzuk, mint mindegyik láb-a-nyak-mögötti póznál. Egyidejűleg a medencét toljuk előre, a nyújtott lábat emeljük, és a tenyerekkel hátrafelé toljuk a vállakat. Így állítjuk meg az ingamozgást az elülső határánál, majd a hátraugráshoz aktiváljuk ismét.

Rávezető változatok

Mint ahogy a harmadik sorozat legtöbb pózánál, ezt az ászanát sem lehet igazán helyettesíteni egyszerűbb verzióval. Ha az előző pózt, illetve a második sorozatban lévő láb-a-nyak-mögötti pózokat képesek vagyunk a kéz segítsége nélkül végrehajtani, akkor van esélyünk a csakórászana helyes végrehajtására. Itt nem tudunk a bal kezünkkel segíteni, amikor benne vagyunk a pózban, mivel mindkét kézzel a talajon támaszkodunk. Azt megtehetjük viszont a gyakorlás kedvéért, hogy a jobb bokánkat a bal hónalj alatt átvetett vékony törölközővel vagy jógahevederrel odakötjük, így nem fog kijönni, amikor megemeljük magunkat. Ez a módszer mindkét oldalra használható, és minden láb-a-nyak-mögötti póz végrehajtását elősegíthetjük vele. Természetesen ez a módszer csak akkor alkalmazható, ha a lábunkat már viszonylag jól a tarkó mögé tudjuk vinni. ha egyáltalán nincs meg a póz, akkor megsérülhet a térdünk, ha erőltetjük.

Egészségügyi hatások

A csakórászana mobilizálja a csípőt, erősíti a térdet, a gerincfeszítő izmokat és a hátizmokat. A kartámasz erősíti a csuklót, ujjakat, karokat és a vállakat. A medence előrehúzása erősíti a core-izomzatot. Emellett a póz erőteljes masszázst ad a hasi szerveknek.

Ellenjavallatok: A csukló, könyök vagy vállak sérülései, térdsérülések, gerincproblémák a nyaki vagy ágyéki szakaszon.

Csakórászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Csakórászana

Dristi: pádajóragrai (lábujjakra)

A csakórászana a második fő rész második póza, és itt már a csípőnyitás mellett a kartámasz is megjelenik. A lábnak stabilan a nyak mögött kell maradnia nem csak az előző pózban, amikor a törzset hátrafeszítjük, hanem ebben is, amikor megemeljük, és így a törsz némileg előredől. Ha a lábunk nem marad stabilan a nyakunk mögött, akkor nem tudjuk biztonsággal végrehajtani a további három láb-a-nyak-mögötti pózt. Ugyanez a kiemelés megjelenik az ékapáda-sírsászana C-ben is, annyi különbséggel, hogy ott a kinyújtott lábat csak vízszintesig kell emelni, a csakórászanánál viszont megpróbáljuk az állunkig emelni a lábunkat. Ugyanez a testhelyzet már a kasjapászanánál is megjelenik a hátravinyásza közben, illetve a következő három pózban is ugyanígy megemeljük magunkat, mielőtt hátraugranánk.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úgy, mint az előző póznál, vagyis a jobb lábunkat a jobb karunkon kívül hozzuk előre, mintha tittbhászanában lenne. A nagyon kivételes csípőmobilitással rendelkezők a kéz segítsége nélkül is be tudják lendíteni a lábunkat a nyakuk mögé, de ha mi nem rendelkezünk ezzel a képességgel, nem kell kétségbe esni. Kilégzésre húzzuk be a jobb lábszárunkat a tarkó mögé a bal kezünkkel, a jobb vállat kidugva a térdhajlat alatt. Emlékezzünk rá, hogy a láb-a-nyak-mögötti pózok esetében a lábszárat minél lejjebb kell húzni a hátunkon, a gerinc háti szakaszáig is, ha tudjuk. Ezzel egyrészt tehermentesítjük az érzékeny nyaki gerinc-szakaszt, másrészt előkészítjük a negyedik sorozat pózait, a buddhászanát és a kapilászanát, ahol a lábszárnak a hónaljak vonala alá kell kerülnie.

Astau: Belégzésre emeljük ki magunkat a két tenyéren úgy, hogy az ujjak előre nézzenek és a tenyerek vállszélességben legyenek a talajon. Ideális esetben annyira előre tudjuk tolni a medencét, hogy a karok függőleges helyzetbe kerülnek. A kinyújtott bal lábat emeljük fel a levegőbe úgy, hogy a lábszárunk az állunkhoz érjen. A lábfej spiccel, és a tekintetünket a lábujjakra emelve végezzünk öt mély légzést, és mg egy kilégzést.

Nava: Belégzésre engedjük egy kicsit lejjebb a lábunkat, és vigyük hátrébb a medencét, felkészülve a hátraugrásra.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, menet közben a jobb lábunkat kiakasztva a tarkó mögül, és a bal mellé zárva. Megfelelő végrehajtás esetén a két láb egyszerre ér a talajra a csaturanga-dandászanában.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal oldalra is.