A bhairavászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A bhairavászana mitológiája

A bhairavászana neve Siva egyik aspektusára utal, néha kála-bhairavászanaként is emlegetik. Kála Bhairaváról a következő történet maradt fenn:

Kála Bhairava az Úr Siva egyik kiterjedése, aki csupán egy kolduló szádhunak nézett ki, a kezében egy alamizsnás edénnyel. Ez azonban nem csupán egy edény volt, hanem Brahmá ötödök fejének koponyája. Az Úr Siva azért vágta le Brahmá ötödik fejét, hogy alázatra tanítsa. Az Úr Siva ugyanis siva-tattva, vagyis nem ugyanabba a kategóriába esik, mint Brahmá, a teremtett lények legmagasabbika, de nem is ugyanabba, mint Visnu, aki visnu-tattva.

Egy alkalommal Brahmá és Visnu arról vitáztak, hogy ki a Legfelsőbb Isten, és a négy Védából idéztek, amely Visnut és Sivát is egyaránt a Legfelsőbb Igazságként aposztrofálja. Brahmá azonban képtelen volt elfogadni, hogy Rudra, aki a tisztátalanság és érintetlenség lázító tulajdonságaival rendelkezik, azonos lehet az Abszolút Valósággal, a Brahmannal. Brahmá gúnyosan felnevetett: „Hogyan szórakozhatna a ragaszkodásoktól mentes Brahman kéjesen a felesége társaságával, számtalan torz szellemmel körülvéve?” Ekkor azonban megjelent az Ómkára, vagyis a megszemélyesült ezotérikus Óm mantra, amely a Védák lényege és az összesűrített Brahman, és kijelentette, hogy Siva felesége nem a kéjes ragaszkodás jelképe, hanem ellenkezőleg, saját gyönyörteli lényegének megszemélyesülése. Ekkor megjelent köztük egy hatalmas lángoszlop, melyben a háromszemű Rudra alakja magasodott, kezében a szigonyával, végtagjain kígyókkal, és a félholddal a homlokán. Brahmá ötödik feje azonban kioktatta: „Tudom, hogy ki vagy, Rudra vagy, akit a homlokomból teremtettem. Vegyél menedéket nálam, és megvédelek, fiam!”

Brahmá a teremtő félisten, a közönséges élőlények legjámborabbika, aki megkapta az Úr Visnutól a felhatalmazást az univerzum bolygóinak megteremtésére és benépesítésükre különböző élőlényekkel. Bár az univerzum összetevőit nem ő hozza létre, mégis olyan mentális erővel rendelkezik, hogy képes azokat különböző testekké kombinálni. A teremtés az a képesség, aminek következtében egy élőlény könnyen Istennek gondolhatja magát. Ez történt Pradzsápati Daksával is, akinek a fejét vírabhadra, Rudra egyik szolgája vágta le, szintén a büszkesége megszüntetése céljából.

Brahmá tehát büszke lett teremtő képességére, és mivel Rudra is az ő homlokából nyilvánult meg, őt is a fiának, a teremtményének tekintette. Megfeledkezve arról, hogy Rudra az örök Brahman, csupán a testét kapta Brahmán keresztül.

Rudrát ekkor elöntötte a düh, és egy lángoló Bhairavát hozott létre, aki emberi formával rendelkezett, akit elnevezett Kála-bhairavának, ami annyit tesz, hogy „Az idő és a Halál Ura”, mivel úgy ragyogott, mint Jamarádzsa, a halál ura. „Legyen a neved Bhairava, mert félelmetesek a vonásaid, és képes vagy támogatni az egész univerzumot. Kála-bhairava a neved, mert még az Idő-Halál is fél tőled.” Arra utasította, hogy büntesse meg Brahmát, cserébe azt ígérve neki, hogy ő lesz örökre Siva szent városa, Kásí (Váránaszí) uralkodója, melyet a hindu univerzum halottégetőjének tekintenek, és amely megnyitja az utat a végső felszabadulás előtt.