Miért kék az ég?
Kora nyári szombat délelőtt egy kisfiú sétál az erdőn édesapjával. Az erdő elhaló visszhangjai, az illatokkal teli, tiszta levegő és a fák ágai között áthatoló fénysugarak idilli összhangja derűs hangulatot kelt a csendben lépkedő kis család tagjaiban. Már régóta bandukolnak a fák hűsítő árnyékában, mikor egy nagyobb tisztásra érnek, ahol hirtelen úgy kerekedik elő a Föld fölé kifeszített ragyogó kékség, mint egy oltalmazó védőburok. A kisfiú ekkor látszólag butuska kérdéssel fordul az apjához: „Apu, miért kék az ég?” Az apa elgondolkodik, hogy mit is lehet erre mondani. Az elmúlt másfél óra nyugodt és derűs sétája felszabadítóan hatott rá. Ilyen hangulatban az égre tekintve, azt különösen tisztának és magával ragadónak látja. Elgondolkodik, hogy miért másabb most az ég, mint általában, mikor kutyafuttában felnéz a várható időjárást kémlelve. Biztosan van ennek valami oka, de nem tud a gondolattal mit kezdeni, belekezd hát a jól ismert fizikai magyarázat kisfia által is érthető változatába. Mondandóját befejezve egy pár percre magába merül, mert hiányérzet kerülgeti. Talán valami mélyebb dolog lenne a jelenség mögött?
Ha pusztán a fizikai vetületet nézzük, azt kell mondanunk, hogy az égbolt színét a légköri fényszóródás adja. A Napból érkező fény részecskéi a légkörbe lépve az ott lévő részecskéken szóródnak. A Nap fénye színösszetevőire bontható a legnagyobb rezgésszámú vöröstől a legkisebb hullámhosszú kékig, amely a leggyorsabban szóródik. A légkörbe belépő fénynek pedig a leggyorsabban szóródó tartományát – tehát a kék színt – látjuk.
Most kényelmesen hátra is dőlhetnénk: megvan a magyarázat, nincs jelentősége tovább foglalkozni a kérdéssel. Nem kell semmiféle anyagon túli jelentést tulajdonítanunk a dolognak – tanácsolják a morózus tudomány tekintélyes és még morózusabb képviselői. Ugyanígy a világ és az élet összes jelenségére kiterjeszthető ez a nézet – az anyag médiumán keresztül látszólag minden megmagyarázható.
De tényleg így van ez? Valóban meg tudunk magyarázni mindent a puszta anyag szintjén? Ha azt kérdezzük miért élünk, vajon megelégszünk-e azzal, hogy ha azt válaszolják: mert a biológiai rendszereknek az a természetük hogy működnek, „élnek”? Ha felmerül bennünk a kérdés, hogy miért létezik a világunk, kielégítő-e az a válasz, hogy a működő és az univerzumot működtető törvényszerűségekből ez következik, azok hívták életre ezt a minden szinten összetett világot, amely körülvesz bennünket? Láthatóan a jelenség működésének leírásával próbálják megmagyarázni annak eredetét, sőt néha még a kialakulásának mikéntjét is. Ha például megkérdezzük, hogy mi tesz működőképessé egy autót, azt hiszem, nem sokan elégednének meg egy olyan válasszal, mely során leírnák a motor és a hajtómű működésének elvét. A végső és valódi válasz: azért mert úgy tervezték, hogy működjön. A működésének valódi oka az a tudatos tevékenység, amely megtervezi és elkészíti az említett szerkezeteket. Valójában az ég kékjének vizsgálatánál is csak egy olyan fizikai magyarázatot kaptunk, mely a jelenség működését magyarázza, nem annak valódi okát.
Ha valaki ezen a ponton ismét nyugodtan hátradől, arra gondolva, hogy senki még semmilyen anyagon kívüli ok létét nem mutatta ki, tehát az anyagra épülő tudomány pozíciója megingathatatlan, - sajnos fel kell hogy izgassuk egy kissé: A kvantummechanika eredményei igen különös dolgokra engednek következtetni. Az anyagban egyre mélyebbre ásva azt tapasztalták, hogy egy bizonyos ponton „felszívódik” az anyag. A látható anyag helyére láthatatlan energiamezők lépnek. Gyakorlatilag a létező anyag és az üres tér között semmilyen különbség sincs. Ami ebben az üres térben zajlik, arról csak elképzeléseink lehetnek. Tehát végső soron nincsen megfogható anyag, nincsenek formák, a mi tudatunk teszi létezővé azokat. A tapasztalható dolgok létezése pedig így csak egy felsőbbrendű tudat létével magyarázható kielégítően. A másik zavaró tényezőt pedig a következőkhöz hasonló eredmények jelentik: Az atom mozgása során folyamatosan megszakad magának az atomnak a léte, majd valamilyen ismeretlen törvényszerűség szerint újra megkezdődik. Hová tűnik az atom, miért és hogyan jelenik meg újra? Egy másik példa: két szubatomi részecske szinkronban mozog, még ha hatalmas távolságra kerülnek is egymástól. Mi biztosítja ezt a misztikus kapcsolatot? Mi ez a tértől független szinkronmozgás? A tudósok kénytelenek voltak levonni az egyetlen lehetséges következtetést: A világ jelenségei mögött, az anyagon túl egy sokkal mélyebb valóság lakozik, aminek csak az árnyékát tapasztaljuk, és ebből az árnyékból próbálunk következtetéseket levonni a valóság működésére vonatkozóan.
Álljunk csak meg egy pillanatra! Miért ilyen ismerősek ezek a következtetések? Egy felsőbbrendű tudat „teremti” az anyagot? Létezik még egy másik, mélyebb valóság is azon túl, amit mi tapasztalunk? Ráadásul ott találjuk a világ jelenségeinek valódi okát? Ez nem úgy hangzik, mintha egy ősi szentírásban olvasnánk? De, pontosan! Nem elég, hogy sorra derül ki számtalan eddig csupán csak a mitológiainak hitt helyszínről és történésről, hogy valóságos volt (pl.: Trója, Ramszesz városa, a Szaraszvati folyó, Ur városa…), most még ez is: A szentírások valóság végső mibenlétéről alkotott elképzelése is igencsak megalapozott.
A világ jelenségei mögött létező mélyebb valóság a lélek dimenziója, a lelki világ. Az anyag felett álló tudat pedig a lélek legfőbb jellemzője. A legfelsőbb tudat, a legfelsőbb lélek pedig Krisna. A létezés végső célja a lélek eredeti helyzetének visszaállítása, amelyben az anyag leple ténylegesen szertefoszlik, felszívódik és utat enged a mögötte lévő mélyebb valóságnak: a lelki világnak, ahol feléled a Krisnához fűződő szeretetteli és örök kapcsolatunk. Minden jelenségnek, amit ebben a világban tapasztalunk, a tudat, és végső soron a lelki világ létezése ad jelentőséget. Így ne gondoljuk, hogy az ég kékje cél nélkül való. Ne gondoljuk, hogy nincs semmi jelentősége, vagy jelentése. Az árnyékban vagy a tükörképben felfedezhetjük az eredeti tárgyra emlékeztető vonásokat. Minden, ami szép, attól szép, hogy emlékeztet bennünket a lelki világra és Krisnára. Az az érzés, amit akkor érzünk, mikor fölnézünk a szikrázóan kék égre, sokkal valóságosabb, mint az anyag, mert a mélyebb valóságra emlékeztet bennünket. A tény, hogy az égbolt színe mágnesként vonzza az ember lelkét, annak köszönhető, hogy az ég kékje Krisna színét hordozza. Ugyanígy a többi színnek és minden formának, érzésnek és gondolatnak is megvan a maga kapcsolata a lelki világgal, de ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése