Rudra
megteremtése Brahmá homlokából
Az
alábbi teremtéstörténetben olvashatjuk azt, ahogyan Rudra, azaz
Siva megszületett Brahmá homlokából.
A
Világéjszaka sötét, mindent elborító, mozdulatlan tengerének
színén összecsavarodva nyugodott Ananta, a Végtelenség Kígyója,
s rajta álomba merülve pihent Visnu, a mindenség létesítője és
fenntartója, az egyetlen hatalom. Bensejében a világ egész
tartalma mint nyugvó gondolat derengett, rajta kívül nem volt
élet, nem mozdult semmi. Álmában egyszerre megrezdült benne a
gondolat, és Visnu felébredt. Kinyitotta szemét, és látott.
Abban a szempillantásban megindult a mozgás az odáig nyugvó
ősanyagban. Visnu létesítő akarata kisarjadt, és köldökéből
egy lótusz nőtt elő. A lótusz széttárta szirmait, és íme, a
lótusz kelyhében ült Brahmá, az Egynek Teremtő Ereje.
Brahmá
körül akart tekinteni, de nem moccant meg. Hogy mindenfelé
láthasson, négy arca keletkezett. A gyökeret azonban, amelyből
létre fakadt, nem látta, s ezért azt gondolta, hogy egyedül ő
van, kívüle nincsen öntudat. Csak a lótuszt látta, mely őt
hordozta, s ez a lótusz a világmindenség volt. Gondolkozni
kezdett: "Honnan származott ez a lótusz? Honnan jöttem én
magam?" Hosszú-hosszú időkig elmélkedett e kérdéseken, míg
végül a szívében, lénye legmélyén felderengett egy kép: a
mindenség sötét vizén s a Végtelenség Kígyóján nyugvó Egynek, a Világ Gyökerének a képe. Hódolva fordult hozzá.
- Mi
az én teendőm?
Bensejében
megszólalt a hangtalan válasz:
- Gyűjtsd össze egyetlen gyújtópontba erőid teljességét!
Brahmá magába mélyedt, minden gondolatát erre az egy feladatra irányozta, és lassan elérte az összeszedettség legmagasabb fokát. Határtalan erő töltötte el, s a tudata is mérhetetlenné tágult, értelme vakítóvá világosult. Ezt mind akarattá fogta össze, és teremteni kezdett. Megosztotta az Ákását, az ősanyagot, a benne áradó mozgás erejét határozott célra irányította. Örvénylés kavarta meg az ősanyagot. Létrejöttek a világok, a világok bonyolult rendszerei s a rendszerek körei; a betölthetetlen térben és az idő határtalanságában. Így született a Három Világ.
Az
egyetemes anyag legfinomabb rezgéséből létesült a felső kör, a
szellemi réteg; a középső kör átmenet volt a finom rezgésű és
a sűrűsödöttebb anyag síkjai között; az alsó körben pedig az
anyag legsűrűbb, ütköző, nehézkedő rezgései bontakoztak szét
megszámolhatatlan alakzattá.
Ám
Brahmá, midőn az örvénylő, egyre táguló világegyetemben
körültekintett, egyedül érezte magát. Ránehezedett a
magányosság, és újfent összeszedve erejét, négy ősszellemet
teremtett, azután rájuk parancsolt:
- Folytassátok a teremtés művét!
De azok nem örültek a mindenségből kiszakadt különvált létezésüknek. Visszavágytak az egyensúly mozdulatlan nyugalmába, nem kívántak tevékenykedni. Brahmát lángoló harag árasztotta el, amiért első teremtményeire nem tudta átárasztani akaratát. Haragja emésztő lángsugárként tört elő a homlokán, s a tűz alakot öltött: gyermek lett belőle, fiú. Fékezhetetlenül vad volt, pusztító erő lakozott benne. Nem tudott mit kezdeni erejével, s mérgében sírva, ordítozva követelte:
- Adj nevet és tanyát nekem!
- Jól van - szólott Brahmá. - Mivel bömbölve bőgtél, Rudra lesz a neved. Minden teremtett dolgokban lakozhatsz, bennük lesz a tanyád. Életteremtő vagy, eredj hát, és sokasodj.
Rudra úgy is tett, de a lények, akiket életre hívott, mind éppen olyan szilajok és féktelenek voltak, mint ő maga, s indulatuk, mint emésztő tűzvész, pusztulással fenyegette a világot. Brahmá rádöbbent, és ráförmedt:
- Hagyd abba az ilyen teremtés művét! Szállj magadba, fürkészd ki önnön lényeged értelmét, s amikor majd megismerésre jutottál, megtalálod elhivatott feladatodat a világok tevékenységében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése