Bhairava és Brahmá

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Bhairava egy pillanat alatt letépte Brahmá bűnös fejét a bal hüvelykujja körmével. Ezt látva az Úr Visnu elkezdte imákkal nyugtatni Sivát és az őt dicsőítő himnuszokat zengte, azért, hogy Brahmát is rávegye ugyanerre. Így Brahmá elnyerte Siva védelmét, miután elismerte, hogy ő a Legfelsőbb Valóság. A levágott fej Bhairava kezéhez tapadt, és ott is maradt a koponya formájában, mely Bhairava soha meg nem telő koldulóedénye lett.

Miután Siva megparancsolta neki, hogy fejezze ki tiszteletét Visnu és Brahmá előtt, arra utasította, hogy koldusként vándoroljon ebben a világban, és így vezekeljen a bráhmana-ölés bűne miatt. „Mutasd meg a világnak, hogy miként lehet levezekelni a bráhmana-ölés bűntettét. A kápálavrata fogadalmát követve, csak ebbe a koponyába fogadhatsz el alamizsnát.”

Siva teremtett egy szűzlányt is, akit Brahmahatjának (bráhmana-gyilkosság) nevezett el, és megparancsolta neki, hogy folyton legyen Bhairava sarkában, amíg csak el nem éri Kásí szent városát, ahová már nem követheti.

Bhairava szabadon vándorolt, kezében a koponyával, betartva a kápálika-fogadalmat, sarkában Brahmahatjával, nevetve, énekelve és szellemcsordájával együtt táncolva. Bhairava egyúttal az erotikus energia képviselője is volt, így minden nő szívét elrabolta, és mindenki vele akart hálni, még a hét védikus bölcs (szaptarisi) hűséges feleségei is, amikor a Dáru erdőn ment keresztül. Végül az aszkéta megérkezett Visnu palotájába, hogy bűnbocsánatot nyerjen, de az ajtónálló Visvakszéna útját állta. Ekkor Bhairava megölte Visvakszénát a lándzsájával, és a bráhmana hulláját a vállára vetve ment Visnu elé, felé nyújtva koldulóedényét.

Az Úr Visnu megvágta a homlokvénáját, hogy megtöltse vele a koponyát, de az csak nem akart megtelni,. akármilyen hosszú ideig folyt is a vér. Amikor Visnu megpróbálta meggyőzni Brahmahatját, hogy ne kövesse Bhairavát, az aszkéta kijelentette: „A koldusok nem mámorosodnak meg az alamizsnától, amit kapnak, nem úgy, mint mások, akik a világi megbecsülés borát isszák.” Bhairava ezzel arra célzott, hogy a tisztelet, elismerés és megbecsülés, a hatalom, világi pozíció megmámorosítja és büszkévé tesz tulajdonosát, aki ennek következtében képtelen felismerni az Abszolút Igazságot.

Visnu ekkor a Legfelsőbb Lénynek nevezte Bhairavát, akit nem szennyeznek be az olyan bűnök, mint a bráhmana-gyilkosság, és elismerte, hogy degradált megjelenése, és az, hogy alárendeli magát másoknak, csupán a kedvtelése volt.Mielőtt tovább ment volna, hogy máshol kolduljon, Bhairava is elismerte, hogy Visnu a legfelsőbb Isten, és ő adja az áldást minden más félistennek.

Amikor megérkeztek Kásíba, Brahmahatjá az alsóbb világokba süllyedt, és azt a szent helyet, ahová a koponya leesett, megszabadítva bhairavát a bráhmana-gyilkosság bűnétől, kápálamócsanának nevezték el. A Márgasírsa hónap fogyó holdjának nyolcadik napján (astamí) történt az eset, amikor az Úr Siva megnyilvánította magát Bhairavaként. Azóta úgy tartják, hogy aki ezen a napon megfürdik Kápálamócsana szent helyén, az megszabadul még a legsúlyosabb bűn visszahatásától is, és az, aki ezen a napon böjtöl és fennmarad éjszaka a Kálabhairava templom előtt Kásíban, az a legnagyobb bűneitől is megszabadul.

Az eredeti Kála-bharava templom a Kápálamócsana tírtha helyén állt a Gangesz partján, Váránaszí Ómkárésvara régiójában, ahol Bhairavát Pápa-bhaksanának („bűn-evőnek”) nevezték, és minden hívő és zarándok bűneit elfogyasztotta. A Kásíba látogató zarándokok itt még a haláltól sem félnek, mivel a Mahásmaszána zarándokhelyre történő megérkezés Bhairava Kásíba való érkezésének modellje alapján történik. Bhairava „álopzati bárány” szerepe, mely még azután is megmarad, hogy megtisztult bűnétől, Kásí-Visvanátha transzgresszív, önmagának ellentmondó lényegének köszönhető, melyben egyszerre a bűnöktől megtisztító, örökké tiszta Visvanátha, és egyben a bűnöző Bhairava is.