2015. január 31., szombat

Csakórászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Csakórászana
Dristi: pádajóragrai (lábujjakra)

A csakórászana a második fő rész második póza, és itt már a csípőnyitás mellett a kartámasz is megjelenik. A lábnak stabilan a nyak mögött kell maradnia nem csak az előző pózban, amikor a törzset hátrafeszítjük, hanem ebben is, amikor megemeljük, és így a törsz némileg előredől. Ha a lábunk nem marad stabilan a nyakunk mögött, akkor nem tudjuk biztonsággal végrehajtani a további három láb-a-nyak-mögötti pózt. Ugyanez a kiemelés megjelenik az ékapáda-sírsászana C-ben is, annyi különbséggel, hogy ott a kinyújtott lábat csak vízszintesig kell emelni, a csakórászanánál viszont megpróbáljuk az állunkig emelni a lábunkat. Ugyanez a testhelyzet már a kasjapászanánál is megjelenik a hátravinyásza közben, illetve a következő három pózban is ugyanígy megemeljük magunkat, mielőtt hátraugranánk.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úgy, mint az előző póznál, vagyis a jobb lábunkat a jobb karunkon kívül hozzuk előre, mintha tittbhászanában lenne. A nagyon kivételes csípőmobilitással rendelkezők a kéz segítsége nélkül is be tudják lendíteni a lábunkat a nyakuk mögé, de ha mi nem rendelkezünk ezzel a képességgel, nem kell kétségbe esni. Kilégzésre húzzuk be a jobb lábszárunkat a tarkó mögé a bal kezünkkel, a jobb vállat kidugva a térdhajlat alatt. Emlékezzünk rá, hogy a láb-a-nyak-mögötti pózok esetében a lábszárat minél lejjebb kell húzni a hátunkon, a gerinc háti szakaszáig is, ha tudjuk. Ezzel egyrészt tehermentesítjük az érzékeny nyaki gerinc-szakaszt, másrészt előkészítjük a negyedik sorozat pózait, a buddhászanát és a kapilászanát, ahol a lábszárnak a hónaljak vonala alá kell kerülnie.

Astau: Belégzésre emeljük ki magunkat a két tenyéren úgy, hogy az ujjak előre nézzenek és a tenyerek vállszélességben legyenek a talajon. Ideális esetben annyira előre tudjuk tolni a medencét, hogy a karok függőleges helyzetbe kerülnek. A kinyújtott bal lábat emeljük fel a levegőbe úgy, hogy a lábszárunk az állunkhoz érjen. A lábfej spiccel, és a tekintetünket a lábujjakra emelve végezzünk öt mély légzést, és mg egy kilégzést.

Nava: Belégzésre engedjük egy kicsit lejjebb a lábunkat, és vigyük hátrébb a medencét, felkészülve a hátraugrásra.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába, menet közben a jobb lábunkat kiakasztva a tarkó mögül, és a bal mellé zárva. Megfelelő végrehajtás esetén a két láb egyszerre ér a talajra a csaturanga-dandászanában.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal oldalra is.

Nincsenek megjegyzések: