Miért kell több rostot enni?

Sok szó esik, főleg sportolók körében a megfelelő tápanyagbevitelről és a makronutriensek arányáról. A 811-esek szerint 80% egyszerű szénhidrát (gyümölcs), 10% zsír és 10% fehérje az ideális. A ketósok száműznék a szénhidrátot és helyette zsírt meg fehérjét zabálnának némi zöldséggel. A paleósok húst zöldséggel, míg a gyúrósok minél több állati fehérjét, mert hogy az a teljes értékű.

Egy dologról azonban a legtöbben megfeledkeznek a diétás ajánlások közepette, mégpedig az emésztés hatékonyságáról. Ha a bélrendszerünk képtelen megbirkózni a bevitt táplálék-mennyiséggel, és annak csak egy töredéke hasznosul, akkor a táplálék jelentős része félig megemésztett formában méreganyagokat képez, amelyek lerakódnak a belek falán, majd a szövetekbe vándorolnak. Tehát a gyomor emésztési képessége, valamint a belek felszívó képessége a hatékony emésztés kulcsa. Így megelőzhető a kajakóma, ami a fölöslegesen bevitt és nem megfelelően hasznosuló tápanyagok következtében telepszik ránk minden étkezés után.

A rossz emésztés rossz felszívódáshoz vezet, mivel a megemésztetlen táplálékok kedvezőtlen mikrokörnyezetet alakítanak ki a bélfalakon tenyésző baktériumok számára, és így a szükséges baktériumok kipusztulnak, míg a károsak (pl. a jól ismert Candida) elszaporodnak, és felborítják az anyagcserénket. Ezt persze egy alapos méregtelenítés után megfelelő bélflóra-készítmények szedésével vissza lehet állítani, de az oki kezeléshez be kellene állítani a megfelelő étrendet is (amiben nézetem szerint minél kevesebb vagy nulla állati fehérjének kellene szerepelnie). 

A paleósok egyik kedvenc vesszőparipája a lektin és a fitát, melyek az emésztést nehezítő, illetve a bélfalat áteresztővé tévő vegyületek, és a gabonafélékban, kukoricában, hüvelyesekben fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A lektin mennyiségét persze áztatással, főzéssel és fűszerezéssel lehet csökkenteni, de azért valljuk be, még egy optimális emésztéssel rendelkező ember sem szívesen fogyaszt két-három féle K-betűs zöldséget vagy hüvelyest egy étkezésre, mert bélszelek fognak képződni, és fel is puffadhat tőle a vékonybele. Mindez annak a jele, hogy ezeket a növényeket nehezebb megemészteni, mint az egyéb zöldségeket és gyümölcsöket. 

Mindazonáltal, ha valaki vegán, és mondjuk nem eszik glutént és szóját, ezzel kilőtte a két legkézenfekvőbb fehérjeforrást, a szejtánt (búzafehérje) és a tofut. Tehát, ha nem akar csontkollekció lenni, akkor jókora adag olajos magvat és hüvelyest el kell fogyasztania. A különböző drága béltisztító rostkészítmények helyett most megtaláltam a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldást, az útifű-maghéjat. A paleó-őrületnek köszönhetően most már sok helyen kapható, és akár 3-4000 Ft-ért vehetünk belőle egy kilót, ami szinte egy évre elegendő, ha minden nap egy csapott evőkanállal fogyasztunk belőle. 

A rostfogyasztás fontosságáról régóta tudunk, ezt még a testépítők is tudják, viszont az útifű maghéj javarészt vízben oldódó rostokat tartalmaz, amelyek a bélflórára nézve rendkívül hatásosak, mert nem csak kisuvickolják a beleket, hanem táplálják is az ott élő bélbaktériumokat.

Kevés olyan hatékony növényről tudunk, amelynek pozitív hatásai olyan sokrétűek volnának, mint az útifű maghéjé, más néven psylliumé. Manapság sokan hajlandóak tenni az egészségükért természetes életmóddal, rendszeres mozgással és gyógykúrákkal.

Azonban sajnos jóval többen vannak azok, akik évekig fogyasztják a civilizációs étrend cukros, mesterségesen finomított és adalékanyagokban bővelkedő „remekeit”, majd a következményektől – ami a savasodás, elhízás, különféle emésztő-, érrendszeri és egyéb betegségek – gyorsan szeretnének megszabadulni. Azt szokták mondani, hogy csodaszerek márpedig nem léteznek.

Erre azonban rá kell cáfolnunk, ha megismerjük az útifű maghéjat. Hét alapvető dologra van szükségünk szervezetünknek az élethez:

fehérjére, szénhidrátra, zsírra, vitaminra, ásványi anyagokra, rostra és vízre. Ételeink többségéről azonban elmondható, hogy rendkívül szegény rostokban, ellenben bővelkedik zsírokban, szénhidrátban és különösen a hús és tejtermékek a kelleténél több fehérjében. Ezeknek a megemésztése nagy mennyiségű bomlásterméket képez, melynek egy része lerakódik bélcsatornánkban. Legkevesebb bomlástermékkel a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása jár, míg a legtöbbre az állati eredetű ételek esetén kell számolnunk. A rostszegény, gyakran félig emésztett ételek foszlányai lerakódnak a bélfalon. Megkeményedett állapotában ezt bélkőnek nevezik. Egy átlagos táplálkozású, 40-50 éves embernél, ennek nagysága akár a 10kg-ot is elérheti! Ez megakadályozza a fontos tápanyagok felszívódását, viszont kedvez az élősködők elszaporodásának. Rekord méretű volt egy 60 kg-os bélkő, melyet tulajdonosából már csak operációval lehetett eltávolítani. A bomlástermékek másik része, amely átjut a vérbe a bélfalon keresztül, elsavasítja szervezetünket és számos betegség okává válik. Egy idő után testünk nem képes semlegesíteni ezeket a savakat, sókat képez belőlük és a zsírszövetbe rakja le azokat. Ez az elhízás egyik legfőbb oka!

Ezt a bélkő- és zsírképződési folyamatot képes megakadályozni az útifű maghéj kúraszerű használata. Sőt, hatékonyan csökkenti az éhségérzetet, miközben fogyasztásával nem viszünk be kalóriát a szervezetbe. Tehát érthető, hogy egészségünk szempontjából kulcsfontosságú a belek állapota. Ahogy Paracelsus fogalmazott, a „halál a belekben kezdődik”. A rostok segítik kipucolni a lerakódásokat és hozzásegítenek az optimális emésztéshez. Míg más rostok dörzsölhetik a bélfalat, az útifű maghéj vízből képes akár tömegének hússzorosát is felszívni, minek következtében zselés állagot nyer, amellyel végighalad az emésztőrendszeren. 

A vékonybelünkben apró, bonyolult szerkezetű bélbolyhok találhatók, melyek összfelszíne egy teniszpálya nagyságú területnek feleltethető meg. Ezekben a bolyhokban rakódnak le a bomlástermékek és innen képes az útifűmaghéj lágyan felszívni és eltávolítani azokat, megelőzve az önmérgeződést, az élősködők elszaporodását és az elsavasodást. Az útifű maghéj 85%-os rosttartalmával a fentieken túl, csökkenti a koleszterin és vércukor szintet, tisztítja a nyirokrendszert, enyhíti a fáradtságot, migrénes panaszokat, segít székrekedés esetén. Használata hozzájárul olyan bőrbetegség leküzdéséhez, mint a pikkelysömör, ekcéma, akné és a bélflóra regenerálásához antibiotikumos kezelések alatt és után. Vegetáriánus zselésítő anyagként is használható, hiszen állati zselatin helyett, főzés nélkül is alkalmazható sűrítésre.

A borsos árú béltisztító termékcsomagok gyártói felismerték az útifű maghéj fantasztikus hatását, de mint fő alkotóelemet beszerezhetetlen keverékekbe rejtették, holott önmagában alkalmazva is hasonló hatással bír, csak jóval olcsóbban juthatunk hozzá.

Elmondhatjuk tehát, hogy az útifű maghéj önmagáért beszél, igazi „szuperétel”, melyet érdemes mindnyájunknak beépíteni étrendünkbe és tisztítókúráinkba. Fogyasztása ajánlott:

- emésztési problémák (szorulás, hasmenés, puffadás) esetén
- kúraszerű alkalmazására az emésztőrendszer tisztításához

- fogyókúrához, mivel a hasunk laposabb és keményebb lesz tőle

Felhasználási javaslat:

1 pohár (min. 2dl) vízbe - lehet gyümölcslé, tea is - 1 evőkanállal rakjunk az útifű maghéjból, keverjük el gyorsan, majd azonnal fogyasszuk el. A nap folyamán fontos a megfelelő plusz folyadékbevitel (min. 2 liter), lehetőleg tiszta víz formájában!

Tápanyagtartalom (100 g-ban):
Energia: 125 J / 0,029 kcal
Fehérje: 2,5 g
Szénhidrátok: 4,0 g
Cukrok: 0 g
Keményítő: 4,0 g
Összes zsír: 0,5 g
Telítetlen zsír: 0 g
Élelmi rostok: 85 %