2010. június 9., szerda

Pozitív gondolkodás és a jóga

A pozitív gondolkodás gyakorlása hasznos dolog a jógában. Mondok erre egy példát, aztán majd kiterjesztjük. Néha, amikor az ászanákat gyakoroljuk, akkor egyes emberek hangosan kimondják a gondolataikat. Amikor megpróbálom beleigazítani őket egy ászanába, vagy mondok egy lehetetlennek tűnő utasítást (például "orrot a köldökhöz", vagy "homlokot a lábujjakhoz"), akkor az emberek kijelentik: "Ez lehetetlen". Ez azért probléma, mert ezáltal negatív, blokkoló hatású energiákat generálunk az elménkben, és ez tényleg megnehezíti a kívánt ászana elérését.

Ellenkező esetben azonban, amikor pozitív energiát közvetítünk az adott helyzetnek, akkor megkönnyítjük a blokkok felszabadulását, és hamarabb el fogjuk érni a kitűzött célt. A jóga egyik célja az akaraterő fejlesztése, és ezáltal a lehetetlennek tűnő dolgokat is elérhetjük megfelelő gyakorlással.

Patandzsali azt mondja, hogy a szamádhi állapotában megszűnnek a csitta-vrittik, vagyis a tudati változások, ahhoz azonban, hogy addig eljussunk, éppen hogy az ötféle vrittit kell megtanulni tudatosan használni. Amitől azonban meg kell szabadulni, azok a klésák, vagyis a szenvedést kiváltó tényezők.

A lélek természete az, hogy örömteli, és ezért szeretnem emgszabadulni a szenvedéstől. A jóga a szenvedéstől való megszabadulás gyakorlati útja. Az ászanák megszabadítják a testet a méreganyagoktól és a betegségektől, gyémántkeménységűvé teszik azt. A pránájáma és a meditáció megszabadítja az elmét a méreganyagoktól, és megszűnteti a klésákat.

A prakritivel, vagyis az illúzióval, az avidjával (tudatlansággal) való hosszas kapcsolatunk miatt azonban az elmének érdekes jelenségeket képes produkálni. Az egyik az, hogy nem akarja elengedni a szenvedést, és annak forrásait. Ennek az egyik oka a félelemben rejlik, mert a lélek fél az ismeretlen spirituális dimenziótól, bár az az eredeti természete, és járt már ott, csak megfeledkezett róla. A prakriti által beszennyezett tudatunk azt diktálja, hogy ragaszkodjunk a helyzetünkhöz, még ha szenvedéssel teli, is, mert ki tudja, odaát mi vár ránk!

A másik érdekes jelenség az, hogy a szenvedés és örömérzet relatív fogalmait minden egyes élőlény a pillanatnyi tudatállapotának megfelelően ítéli meg, és gyakran a boldogságot szenvedésnek, a szenvedést pedig az öröm forrásának tekintjük. Ezt a helytelen értékítéletet csupán a vivéka, vagyis a megkülönböztetés alkalmazása által lehet megszűntetni, ehhez pedig hiteles spirituális tudásra van szükség.

Erre is adok egy példát. A betegség általában a szenvedés forrása, egyesek azonban mégis ragaszkodnak hozzá, mert vagy nincs erejük szembenézni a mindennapok kihívásaival, vagy úgy érzik, hogy betegen több figyelmet, törődést kapnak. És a probléma az, hogy csak azon lehet segíteni, aki akarja. Aki kapaszkodik a problémájába, azon nagyon nehéz, amíg be nem látja, hogy el kell engednie, hogy be tudja fogadni a pozitív dolgokat.

Szóval a pozitív gondolkodás létfontosságú, de csak akkor működik, ha megértjük ennek a fontosságát, és elkezdjük gyakorolni. Természetesen nem csak a jógában tett előrehaladásunkat segíti elő a pozitív gondolkodás, hanem minden más életterületen is fontos. A kapcsolatainkat, az anyagi helyzetünket, és egyáltalában a boldogulásunkat is nagy mértékben befolyásolhatjuk a pozitív gondolkodással, és sokkal rosszabb irányba vihetjük a negatívval, hiszen a vonzás törvénye alapján a negatív eseményeknek közvetítünk energiát, és nem csak azokat fogjuk látni lépten-nyomon, hanem tényleg erőteljesen bevonzzuk az életünkbe.

Már csak az a kérdés marad hátra, hogy mit tegyen az, aki elméletben felismerte a fenti gyakorlat jelentőségét, de nem érzi úgy, hogy elég ereje lenne elűzni a depressziót, pesszimizmust, és a pozitív dolgokra koncentrálni. Én azt javaslom, hogy pozitív kisugárzású emberek társaságát kell választani, persze nem energiavámpír gyanánt, aki körbe-körbe jár és panaszolja, hogy milyen rossz neki, hanem meg kell próbálni átvenni az életigenlést, a lelkesedést, a hitet, mert az egyik emberről sok minden át tud ragadni a másikra. Ezért járunk össze gyakorolni, és ezért megyünk olyan tanárhoz órára, akinek a személyiségében a legtöbb pozitív kisugárzást fedezzük fel.

Nincsenek megjegyzések: