Karma-jóga - a tettek művészete

Tudom, hogy ez egy hosszabb téma, de valahol bele kell kezdeni. Még a jógatáborban akartam beszélni erről, de amikor sor került volna rá, akkor éppen nem jött el senki :-(. Van ilyen. A következő dologról szerettem volna beszélni. A jógának (és persze minden másnak is) négy aspektusa van: Karma (cselekvés), Gjána (Tudás), Dhjána (összpontosítás) és Bhakti (odaadás). 


Nos, próbáljuk ezt a négy aspektust két szempontból megragadni, amihez talán mindannyian tudunk viszonyulni. Az egyik az astanga gyakorlása, a másik pedig a hétköznapi élet. Mai bejegyzésünkben a karmáról lesz szó, ami cselekvést, de egyúttal a cselekvés következményét is jelenti. A jóga-látra úgy van felépítve, hogy az első négy fokozat, a jama, nijama, ászana és a pránájáma mind olyan dolgok, amelyek aktív erőfeszítést kívánnak a gyakorlótól. Mivel az astanga rendszerben az ászana a legdominánsabb, maradjunk annál.  siker első alappillére az, hogy rendszeresen gyakorolni kell. Nem hiába mondta Guruji, hogy Practice, practice, practice.  


Ez magában foglalja az erőfeszítést, hogy elmenjünk a stúdióba, vagy otthon kigurítsuk a matracunkat, a motivációt, hogy ezt minden nap megtegyük, és azt, hogy mindenünket szinkronba hozzuk a gyakorlásunkkal: az evésünket, alvásunkat, munkánkat, szórakozásunkat stb. Ha nem otthon jógázunk, akkor meg is kell teremteni a jógabérletre valót, tehát dolgozni kell. A munkánk gyümölcsét pedig fel tudjuk használni arra a célra, amire szeretnénk. Persze, ha otthon jógázunk, akkor szintén pénzbe kerül a lakás, a rezsi stb. Annyira nem tudunk kikeveredni a karma kötelékeiből, mint egy indiai jógi, aki a fa alatt vagy egy barlangban jógázik, és csak akkor eszik, amikor kap valami alamizsnát. Persze nem is szükséges az, hogy ennyire lemondottá váljunk, hiszen a karma-jóga valójában arról szól, hogy megtanuljunk lemondani a ragaszkodásról a munkánk gyümölcsei iránt. 


A mindennapi életben is úgy tudjuk megvalósítani a tettek művészetét, ha megfelelő motivációval cselekszünk, de nem vágyunk arra, hogy élvezzük a tetteink gyümölcsét. Az értékrendünknek megfelelően van egy csomó kötelezettségünk, és a kötelességszerű cselekvés felszabadítja az elmét. A jóga gyakorlását is a mindennapos kötelességeink közé kell emelni, amit akkor is elvégzünk, ha éppen semmi kedvünk hozzá. És a motivációnkat is folyamatosan fejleszteni kell. lehet, hogy eleinte azért gyakorolunk, hogy egészségesebbek, soványabban, fiatalosabbak, szebbek legyünk, de később a motivációnak túl kell mutatnia ezen, és az eredményeken vagy a kudarcokon, amiket közben átélünk. Gyakoroljunk a gyakorlás kedvéért, és ne várjuk el az eredményeket, de ha jönnek, akkor persze nem kell elutasítani őket. A cselekvés előbbre viszi a lelket, mint a nem-cselekvés vagy a szeszélyes, ingadozó cselekvés.