2012. április 27., péntek

Szívroham Grillbár

... és ez sajnos nem vicc, hanem valóság! A napokban linkeltem be a cikket a Facebookon a fenti nevet viselő gasztronómiai egységről, de még mindig nem bírtam napirendre térni a jelenség fölött, úgyhogy egy kicsit még témázgatok róla a blogban. A double, triple és quadruple bypass névre hallgató hamburgereiről elhíresült (vagy hírhedté vált?) intézmény természetesen Sin Cityben, vagyis Las Vegasban található. Két hónap leforgása alatt a második vendégük esett össze szívinfarktussal hamburger-zabálás közben, úgyhogy a céget senki sem vádolhatja hamis marketinggel... 


Az étterem tulajdonosa, Jon Basso úgy tűnik, jobban bírja a gyűrődést, mert a TV-nek azt nyilatkozta, hogy amióta az éttermet megnyitotta hét évvel ezelőtt, szinte minden nap megevett egy bypass-burgert. A két említett szívrohamos beteget azonnal kórházba szállították, és most már jobban vannak, hamarosan visszatérhetnek a büfé aktív vendégkörébe :-). Végülis egyesek azt mondják, hogy csak a lúzerek szoktak egészségesen meghalni, bár akkor én inkább készséggel vállalom a lúzer-szerepet, minthogy 30-40%-os testzsírral tengessem a napjaimat. 


Az üzlet marketing-stratégiája azonban úgy látszik, hogy nyerő, főleg az amerikai közönség körében. A 350 font (160 kg!) feletti vendégeknek például ingyen menüvel kedveskednek, sőt, az agyoncukrozott üdítők és a zsírban tocsogó desszertek mellé füstszűrő nélküli cigarettát is szívhat a kedves vendég. A fullextrás sültkrumpli mellé pedig egy, kettő, három vagy négyemeletes hamburgert is választhat a kedves vevő, akit a bejáratnál rikító jelzés figyelmeztet a grillbár egészségre veszélyes mivoltára. A pincérnők pedig ápolónői szerkóban szolgálnak fel, mintegy előrevetítve a későbbi kórházi kezelés vízióját. 


Az étterem 270 kilós "arca" tavaly halálozott el, 29 éves korában. Úgy látszik, egyes emberek tényleg azért élnek, hogy egyenek, és hajlandóak konkrétan a sírba zabálni magukat, valószínűleg azért, mert képtelenek más forrást találni a boldogságra az életükben. Sohasem értettem a dohányosokat sem, hogy ha minden egyes doboz cigire rá van írva, hogy káros az egészségre, akkor egyáltalán minek gyújtanak rá?


A magyarázat azonban igen egyszerű, hiszen Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy minden egyes ember a tudatállapotának megfelelő dolgokban keresi a boldogságot, és a tudatlanság, a sötétség azt diktálja az embernek, hogy az önpusztító életmódban keresse a boldogságot. Erre mondja a Biblia, hogy "Boldogok a lelki szegények", vagy legalábbis én erre értelmezem. Angolul: "Ignorance is bliss". Egy jógi azonban fellázad a tudatlanság ellen, le akarja rázni magáról az elméjét borító sötétséget, és mivel tudja, hogy az ételek milyen erősen befolyásolják a tudatát, csak tiszta, növényi ételeket fogyaszt, valamint tejtermékeket, bár sok vegán jógás is van. 


Az egészséges életmód nem egy öncélú dolog, vagy az élvezetek magasabb rendű formája, és nem hiszem, hogy egy egészségesen élő embernek felsőbbrendűnek kell gondolnia magát a többieknél, bár kétségtelenül sokkal jobban fogja érezni magát a bőrében, mint egy 100 kiló fölötti hamburgerfüggő. Az egészséges életmód valójában a lázadás egy formája a tudatunkat legyengítő és rabszolgasorsba hajtó káros szokásokkal szemben, ami utat nyithat a megvilágosodás, a spirituális fejlődés felé. Nem mondom azt, hogy minden egészségmániás feltétlenül meg fog világosodni, de abban hiszek, hogy az egészségtelen életmód szinte lehetetlenné teszi azt, hogy előrelépjünk a tényleges önvalónk megtalálása felé.

3 megjegyzés:

szolgi írta...

a bibliai lelkiszegénység nem erről szól. óriási tévedés. egyébként meg végteleneül szomorú dolog ez a büfés cucc.

Ditti írta...

Valóban, eléggé szomorú történet.
Ez az egészségtelen táplálkozás egyik súlyos véglete, a másik pedig hogyha az embereknek az éhségtől ájulnak el, és emiatt lesznek rosszul. :(
A bibliai értelemben a lelki szegénység szerintem sem erről szól amit írtál, ezt nem jól értelmezed kedves Gauranga.
Lehet értelmezni talán több féleképpen is..
Én így tudnám neked ezt kifejezni:
A lelki szegények lelkileg gazdagodni akarnak. Ők tudják, hogy nemcsak testük van, hanem lelkük is, és az is éhezik, és azt nem lehet megetetni akármivel..
(Az igazi értéket a Szeretet mutatja meg az életünkben)
Szerintem itt arról a meglátásról van szó, amikor az felismerjük hogy Istenre szükségünk van. Tehát boldogok azok, akiknek a lelke élő kapcsolatban van Istennel.

A lelki szegénység azt is jelenti hogy aki a lelkében alázatos, akit nem a pénz imádata érdekel, és nem az anyagi javaknak a hajszolása, illetve aki nem igényel túl sokat a boldogsághoz.
Azok a lelki szegények, akik éhezik, és szomjazzák a lelki dolgokat, az Istennel való kapcsolatot, akik ráébredtek, hogy a lelküknek szüksége van lelki táplálékra, mert enélkül sivár az élet, és semmi más ezt a szükségletet betölteni nem lehet képes.
"Lelki szegények azok, akik a földi javakhoz rendetlenül nem ragaszkodnak, boldogságukat nem bennük keresik, azokat másoktól nem irigylik, Istentől rendelt sorsukban megnyugszanak ; ha pedig földi javakban bővelkednek, azokat Isten dicsőségére és embertársaik javára használják.
Lelki szegények, akik Isten lelkében gazdagodnak, tekintetüket mindig azok felé fordítják, akik még nála is szegényebbek, mert azáltal gazdagodnak, hogy nekik mindig van adnivalójuk mások számára.
Ettől lesz boldog az ember, mert saját lelkiismeretére hallgatva, Isten természete szerint cselekszik és él, vagyis folytonosan szegényíti magát, miáltal a Mennyek Országát hordozza magában."
A lelki szegénység egy olyan erény, amely a szerénység, egyszerűség, alázat együttesét is jelenti.
Szerintem ez a lényege bibliai értelmezésben a lelki szegénységnek :)

Szamóca írta...

Hú, ez az egész nagyon durva. Ámulva olvastam és közben azon gondolkoztam, hogy most biztosan szórakozol és az egész nem igaz, mert ilyet ember nem találhat ki és nem tehet meg. És mégis. Borzasztó.

Bizony, a lelki szegénység tényleg totál mást jelent, mint amire te érted. Ditti nagyon jól leírta: a lelki szegénység pontosan az, amit ő írt.