"Első rész: Gyökerek
1. fejezet: gjána, bhakti és karma – a jóga három fajtája
Ebben
a fejezetben áttekintjük a jóga három alapvető formáját: a
gjánát,
bhaktit
és a karma-jógát,
megvizsgálva, hogy miben különböznek, és mi az, ami közös
bennük. Lényegében a gjána-jóga
a tudás jógája; a bhakti-jóga
az odaadás jógája; a karma-jóga
pedig a tettek jógája. A jóga összes módozata vagy kifejeződése
besorolható e három kategóriába. A jóginak meg kell értenie,
hogy e három kiegészíti egymást. Különböző temperamentumú
emberekhez illenek, bizonyos emberek például gyakorolhatják az
egyik formát az életük egy szakaszában, és utána átváltanak
egy másikra. E könyv témája, az Ashtanga-jóga
a karma-jóga
kategóriájába esik, de magában foglalja a másik két kategória
bizonyos aspektusait is.
Szintén
meg fogjuk vizsgálni a karma-jóga különböző módozatait,
mivel ez a jógának az a formája, ami nyugaton a legismertebb és a
legtöbben gyakorolják. Ebbe beletartozik az Ashtanga-jóga
nyolc testrészének részletesebb megismerése is. Ez a tudás
képessé tesz bennünket arra, hogy átszűrjük mindazt az
információt, amit a jógáról hallunk, és a saját gyakorlásunk
kontextusába tudjuk helyezni.
A
jóga különböző formái a Védákból, az emberiség
legrégebbi ismert írásaiból kristályosodtak ki. A Védákat
isteni eredetűnek tartják. Örök tudást tartalmaznak (a Véda
szó a vid („tudni”) tőből ered), amely újra és újra
megnyilvánul minden világkorszakban azok előtt, akik nyitottak,
hogy hallják. Azokat, akik megkapják és lejegyzik ezt a tudást, a
Védák látnokainak, rishiknek nevezzük (A rishi
kifejezés elválaszthatatlan a Védáktól, buddhista vagy tantrikus
rishik nem léteznek).
Mivel
a Védák nagy terjedelműek, kategóriákra osztották őket a
közérthetőség kedvéért. A négy fő védikus szöveg (a
Rig-véda, Száma-véda, Jadzsur-véda és
Atharva-véda) jól ismert, és mindegyik kategória bizonyos
vérvonalakat (gótra) képvisel, amelyekre rábízták az
adott kategóriába tartozó írásokat. A Védákat az általuk
tárgyalt témák szerint is fel szokták osztani. Ezt a felosztást
kándának (rész) nevezik. A három kánda a
karma-kánda, amely a tettek végrehajtásával foglalkozik,
az upászaná-kánda, amely Isten imádatával foglalkozik, és
a gjána-kánda, amely az önvalóról szóló tudományról
szól. Mint ahogyan kitalálhattuk, a karma-kánda lett a
karma-jóga alapja, az upászaná-kánda a
bhakti-jógáé, a gjána-kánda pedig a gjána-jóga
alapjait fektette le.
Gjána-jóga
A
gjána a gja („tudni”) tőből származik. Igazából
a görög gnózis és az angol know szavak is a
szanszkrit gja tőből származnak. A gjána-jóga a
legközvetlenebb út ahhoz, hogy felismerjük önmagunkat, mint az
isteni tudat megnyilvánulását, de ezt tekintik a legnehezebb
útnak. A Bhagavad-gítá idejében a gjána-jógát
buddhi-jógának (az intellektus jógája) nevezték, vagyis a
tétlenség jógájának, mivel csakis a kontempláció által
gyakoroljuk. Ez a jógának azon formája, amelyet az ősi
upanisadok, a Védák misztikus és filozófiai témájú
írásai tanítanak. A Brihad-áranjaka Upanisad úgy írja
le, hogy ez a jóga három lépcsőfokból áll: sravana
(hallás), manana (kontempláció) és nididhjászana
(megszilárdulás). A gyakorló először hallott egy tanítótól,
aki szert tett a leglényegesebb tudásra az önvalóról, mely
szerint igazából minden a Brahman (tudat), és semmi más. Utána
lemondott az összes vágyáról, mint a vagyon, siker, élvezetek,
hírnév és család; visszavonult egy csendes helyre, és meditált
a tanító szavain. Megfelelő megfontolás után megvalósította a
tanítás örök igazságát, és utána maradandóan megállapodott
az igazságban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése