Az ászana mesterei

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A technika kontextusba helyezése

Azok, akik az Ashtanga vinyásza jógát (vagy a krama-jóga bármelyik másik formáját gyakorolják, amely fogalom majd az első fejezetben lesz elmagyarázva) egy bizonyos veszély elé néznek: elkezdhetnek ragaszkodni a technikához. Elkényelmesedhetnek abban, hogy újra és újra ismétlik azokat a technikákat, amelyeket már elsajátítottak, anélkül hogy valaha is összekapcsolnák őket a technikák céljával, ami az, hogy lehetővé tegye a gyakorló számára a megállapodást a végtelen tudatban. A jógikus technikák ilyenkor jelentés nélkülivé és öncélúvá válnak. A modern Ashtanga-vinyásza gyakorlókban ez az ászana-gyakorlás egyoldalú hangsúlyozásaként jelenhet meg, és annak elutasításaként, hogy bármennyi időt vagy energiát a magasabb ágak gyakorlására fordítsanak. Nem valószínű, hogy Patandzsali ezt akarta látni, amikor összeállította a Jóga-szútrát.

Ironikus dolog, hogy gyakran pontosan azok a jógik ragaszkodnak a legerősebben a technikáikhoz, akik mesterré váltak abban, amit csinálnak. Az ászana-gyakorlás során megnyilvánuló lélegzetelállító atletikus képességük lett az önmagukról alkotott kép alapja, és nem szívesen lépnek tovább olyan szintekre, ahol már nem az ászanákban való jártasság a lényeg. Érthető módon, nem hajlandók lemondani képességeikről és tudásukról. De ez a meghódolás szükséges, ha szeretnénk tovább fejlődni a lelki ösvényen. Patandzsali szerint el kell érnünk a pará-vairágját (teljes elengedést), hogy elérjük a tudatosságon felüli (tárgy nélküli) szamádhit, és azon keresztül a felszabadulást.

Ebben a könyvben megpróbálom ellensúlyozni azt a tendenciát, hogy belefeledkezünk a technikába, azáltal, hogy emlékeztetem az olvasókat: az ászana célja az, hogy felismerjük önmagunkat, mint a határtalan tudatot (gjána) és Isten gyermekét (bhakti). Az első fejezet célja az, hogy meggyőzze az olvasókat: a karma-jóga összes változatának, vagyis mindennek, amit azért teszünk, hogy felszabaduljunk, vagy önmagunkká váljunk, beleértve az ászanákat, ugyanúgy csak gjána és bhakti, amik egyek. A negyedik fejezetből kiderül, hogy minden egyes póz lényege a mögötte rejlő isteni forma.

Egy hatékony módja annak, hogy elkerüljük a technikához való ragaszkodást, az, ha az elejétől kezdve a Legfelsőbb Lény egyik aspektusának szolgálatába helyezzük magunkat. Folyamatosan emlékeztetni kell magunkat, hogy a nyolc ág végső célja nem az, hogy ügyessé váljunk a végzésükben. A cél a Brahman megvalósítása. Ahogy Sri T. Krishnamacharya mondta: „A nyolc ág a bhakti nyolc ága.”