"Szvadharma
A
hivatásbeli csoportunkat a szvadharma
határozza meg. A szvadharma
az egyéni szent kötelességünk, amiért itt vagyunk, amivel
hozzájárulunk a világhoz. Minden emberi lénynek saját
szvadharmája
van, Isten egyéni módon fejezi ki magát rajta keresztül. Mindenki
a maga módján tesz hozzá az isteni kreativitásnak ehhez a
hatalmas műalkotásához, ami a világ. Senki más nem mondhatja meg
nekünk, hogy mi a szvadharmánk.
Csakis saját magunk tapasztalhatjuk meg és találhatjuk meg azt a
szívünkben. A legközvetlenebb módja, hogy megtaláljuk, a lelki
gyakorlaton, például a meditáción keresztül történhet.
Júga
Végül
vizsgáljuk meg, hogyan viszonyul a gyakorlási idő a
világkorszakokhoz. A néyg világkorszak (Szatja,
Trétá,
Dvápara
és Kali)
közül a negyedikben és egyben utolsóban vagyunk. Korábban már
részleteztem a világkorszak és az elme típusa közötti
összefüggést („Ashtanga-jóga
– gyakorlat és filozófia”,
133. old.). Az első korszak, a Szatja-júga
idején az elménk még a niródha
(felfüggesztett) állapot felé húzott, ami manapság a jóga végső
céljává vált. Az átlagember számára ekkor nem volt szükség
meditációra. A második és harmadik korszakban azonban a meditáció
a spirituális gyakorlat lényeges része volt. Ezekben a
korszakokban az uralkodó elmetípus (az ékágra
a Trétá
korszakban és a viksipta
a Dvápara
korszakban) egyaránt alkalmas a meditációra, bár csökkenő
mértékben. Manapság, ahogy el is várnánk a Kali-júgában,
az átlagember elméje a múdha
(megszállottság) állapota felé tendál. Ez azt jelenti, hogy a
mai korban sokkal jobban azonosítjuk magunkat a testünkkel és a
pénztárcánkkal, mint a Védák idején. Ez azt is megmagyarázza,
hogy miért rajongunk mértéktelenül a celebek, sportcsillagok,
előadóművészek és egyéb szenzációk iránt.
A
testtel való erős azonosítás miatt sokkal kevesebb emberrel
találkozunk, aki a magasabb ágakat gyakorolja, de ez ne zavarjon
meg. Ez inkább inspiráljon és dolgozzunk megháromszorozott
lelkesedéssel! A jó hír ugyanis az, hogy az idő minőségének
gyorsulása (és az entrópia) miatt, ahogy a történelem a nagy
rendező felé rohan a befejezéshez, a spirituális gyakorlatokkal
töltött idő manapság sokkal hatékonyabb, mint a korábbi
korokban. Olvashatunk történeteket ősi bölcsekről, akik a
gyakorlás bizonyos formáit több, mint tízezer évig végezték.
Azért kellett ilyen hosszú ideig dolgozniuk, mert akkoriban az idő
sokkal lassabban telt, és bármilyen változás sokkal lassabban
következett be. Alapvetően ez azt jelenti, hogy manapság sokkal
pörgősebb az idő, mondhatjuk, hogy össze van sűrűsödve.
Hallhatjuk az emberektől, hogy egyre gyorsabban történnek a dolgok
manapság, és a világ is gyorsabban változik. Ez nem csak
szubjektív tapasztalat: az idő minősége gyorsul a Kali-júgában.
Csak nézzük meg, hogy mennyi csodálatos találmány született az
elmúlt száz év alatt! Előtte 350 évig tartott, míg ugyanennyi
találmányt feltaláltunk, azelőtt pedig majdnem ezer évig. Az idő
egyre jobban gyorsul. Ez eleinte nehezebbé teszi a meditáció
gyakorlását, mert olyan sok a zavaró tényező, de ha egyszer
túljutunk a kezdeti nehézségeken, és kikapcsoltuk a számítógépet
meg a kézi kütyüket, a Kali-júgában
remekül lehet gyakorolni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése