Mennyit gyakoroljunk?

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Mennyit gyakoroljunk?

Miután a gyakorlás összetettsége mostanra nyilvánvalóvá vált, érdekes lehet számunkra, hogy mennyi időt kell eltölteni a gyakorlással. Elképzelhető, hogy már így is sok időt töltünk az ászana-gyakorlással, és esetleg a pránájáma vagy a krijá gyakorlásával is. Mi mást lehetne még elvárni tőlünk?

Valóban megeshet az, hogy túl sokat gyakorlunk. Ez a helyzet például akkor, ha a gyakorlásunk miatt elhanyagoljuk a társadalommal és a családunkkal kapcsolatos kötelességeinket. Az olyan bölcsek, mint Vaszistha, azt mondták, hogy csak akkor lehetünk sikeresek a jógában, ha a társadalom és a családunk felé irányuló kötelességeinkkel összhangban gyakoroljuk azt (Vaszistha-szamhitá 1.25-26). Ugyanezt mondja az Úr Krisna is a Bhagavad-gítában, amikor azt mondja: „Ha külsőleg végezzük a kötelességeinket, de belül nem ragaszkodunk az eredményhez, akkor tudásra teszünk szert.” (Bhagavad-gítá 5.1). Ezt az igazságot a Hatha Tatva Kaumudí is alátámasztja, mely kijelenti, hogy a jógíknak fenn kell tartaniuk a hivatásbeli (varna) és az életszakaszhoz (ásrama) kapcsolódó kötelességeiket is (HTK 5.29). Egyértelmű, hogy a jóga-tradíció nem támogatja a gyakorló társadalmon kívülivéválását, de az is előfordulhat, hogy túl keveset gyakorlunk. Akkor hát mi a megfelelő mennyiségű gyakorlás az egyén számára? Ennek meghatározásához figyelembe kell vennünk az ásramát, varnát, jugát és a szvadharmát.

Ásrama

Az ásrama az életszakaszt jelenti. A Védák szerint az életünk négy állomásra osztható – brahmacsárí, grihasztha, vánaprasztha és szannjásza. A brahmacsárí tanulót jelent, ez az időszak általában huszonöt éves korig tart. Persze ne feledjük, hogy az átlag szinte sohasem létezik a valóságban. Az első életszakaszban megtanuljuk azokat az ismereteket, melyekre szükségünk lesz az életben, és itt a megfelelő gyakorlás az ászana, valamint olyan ászana múdrák, mint a jóga múdrá, mahá múdrá, tadaga múdrá, és viparíta karaní múdrá.

A második életszakaszt grihaszthának nevezik, ami családos embert jelent. Ez a második időszak is átlagosan huszonöt évig tart, és a legtöbb ember ezalatt választ egy partnert és végzi a hivatását vagy vállalkozásba kezd. Eközben fenntartjuk az ászana-gyakorlásunkat, de most a pránájáma jut központi szerephez. A pránájáma garantálja az egészséget a dósák kiegyensúlyozása által, csökkenti a karmikus terheket és segít megőrizni a kontrollt az életünk különböző területei felett. A Védák szerint meggondolatlanság ebben az időszakban csökkenteni a családra és a társadalom felé végzett hivatásbeli, kereskedelmi vagy adminisztratív szolgálatainkra fordított figyelmet.

Emellett, ezen időszak alatt meg kell tanulni az alapvető meditációs technikákat. Nem kell azonban nagyon sok időt belefektetni a gyakorlásukba. Sokkal fontosabb, hogy egy komplex technikát sajátítsunk el. Ha az itt tanított módszert egy bizonyos mértékig elsajátítottuk, viszonylag hamar elérhetjük a misztikus tudatállapotokat. Sok esetben napi tíz perc meditáció is elegendő. Azt is vegyük figyelembe, hogy az olyan napokon, amikor több időnk van, gyakorolhatunk egy órát is, és az olyankor elért szinteket továbbvihetjük azokra a napokra, amikor csak tíz perc jut a meditációra."