2018. május 2., szerda

A pünkösdi elvonulás hiteles krónikája 1. rész

 Múlt hétvégén volt Pünkösd, és mint ilyenkor évek óta, most is elvonultunk jógázni azokkal, akik velünk tartottak. Bár idén nem volt akkora a létszám, mint tavaly, mivel párhuzamosan több jógaelvonulás is zajlott, vagy nem is tudom miért, akik ott voltak, azért ők jól érezték magukat, és azt is elmondhatom, hogy sok olyan program is volt, ami az eddigi elvonulásokon még nem volt. Így hát úgy döntöttem, hogy leírom, kik is történtek velünk, mert augusztusban Horvátországban is hasonló jókra számíthattok. 

Péntek este érkeztünk meg Orsival és a gyerekekkel Bálványosra, a Szellős Rét elvonulóhelyre. Ezt Bús Lívia hozta létre, aki egyébként Kundaliní jóga oktató. A tágas telken van egy ház, annak a tetőterében jógáztunk. Van egy nyári konyha, ott étkeztünk, Lívia és az anyukája főztek vegán és mindenmentes finom ételeket. A gyerekek pedig rohangászhattak a nagy kertben és játszhattak. Volt egy kiscica is, ő is megkapta a törődést rendesen az öt gyerektől. Este jót aludtunk a vidéki levegőn, és szombaton felkészültünk a vendégek fogadására. Én felpakoltam az összes hangtálat a jógaterem közepére, majd tíz óra körül elkezdtek érkezni a vendégek. Az egyik szállás egy kecsketenyésztő házaspárnál volt, ahol az autentikus parasztház szobái mellett a kecskefejést is meg lehetett nézni, sőt, kecskesajtot is lehetett venni. 

Tizenegykor egy rövidített Astangával kezdtük a gyakorlást, ami mindenkinek nagyon tetszett, még azoknak is, akik most jógáztak életükben először. Délután ötig lehetett pihenni és körülnézni a faluban, nem terveztünk különösebb kirándulást az első napra. Helyette összeraktunk egy tűzrakóhelyet a kertben és odakészítettük a fát az esti tábortűzhöz. 

Ötkor kezdődött a gyakorlás, egy Jin-Jang típusú órát tartottam. Vagyis az álló pózok vinyásza krama-jellegű sorozatok voltak, amitől meg is izzadtak a résztvevők, majd lementünk a talajra, és itt már lazább, nyújtós, csípőnyitós jin-jóga jellegű pózokat végeztünk, hosszabb belelazulós kitartásokkal. A résztvevők persze nem sejtették, hogy ez a jin gyakorlás elkezdi felszabadítani a csípőízületben és a gyökércsakrában tudat alatt tárolt érzelmi blokkokat. A gyakorlás végén egy kis légzésfigyelést végeztünk ülő helyzetben, nagyon lassú, teljes tüdős légzéssel. majd mindenki elhelyezkedett hanyatt fekvésben, és tizenöt perc transzlégzés következett. Ez a szájon keresztül végzett, szapora és erőteljes légzés erősen képes felszabadítani a tudatalatti blokkokat, és pontosan tizenöt perc az a határ, amikor már az ember érzi, hogy begörcsöl a keze, arca, belesüpped a talajba, vagy éppenséggel megemelkedik, és jönnek fel az érzelmek és a hozzájuk kapcsolódó képek. A transzlégzés után egyből elkezdtem a hangfürdőt, így egy órán keresztül a hangtálak, gong és egyéb hangszerek hangjára tudott mindenki lazítani és feldolgozni az élményeket, amik előjöttek. 

Szóval egy elég intenzív blokkra sikerült ez a három óra, és utána egy vacsora következett, majd meggyújtottuk a tábortüzet, és filozófiai meg spirituális témákról beszélgettünk, egy kicsit bevezettem a jelen lévőket a sámánizmus alapdolgaiba is. Végül negyed tizenegy felé már elindultunk aludni. A kertben volt egy vadiúj vizesblokk, ott lehetett tusolni jó meleg vízben. A további két napot a folytatásban írom majd meg.

Nincsenek megjegyzések: