5. Rádzsa kévala kumbhaka
Ahogy megfigyeltük a légzésünket, ugyanolyan módon megfigyelhetjük az elménket is. Észleljük a felmerülő gondolatokat! Ahogy a légzésnél is, itt is megfigyelhetjük az t a tendenciát, hogy az elménk figyelmetlenné válik, és elkezd fantáziálni, vagy elindul valamelyik gondolat után. Igyekezzünk mentálisan visszalépni ettől, és csak figyeljük meg a felmerülő gondolatokat! Ahogy hosszabb ideig ülünk mozdulatlanul, az elme elkezd elcsendesedni, és a különböző gondolataink kevésbé fognak hatni ránk, mint a víz felszínén keletkező buborékok. A figyelmünk fenntartása kipukkantja ezeket a buborékokat, amikor nem adunk figyelmet nekik. Így tudjuk kultiválni a vairágját, vagyis az elkülönülést.
Egy idő múlva a gondolataink megszűnnek, és anélkül tudjuk fenntartani a tudatosságot, hogy bármit is analizálnánk, még ha csak pár másodpercig is. Ahogy megszokjuk a nyugalomban ülést és hosszabb ideig gyakoroljuk, a csittais tovább marad tétlen. Amikor képesek vagyunk érzékelni a gondolatainkat, akkor mi az, ami érzékeli? Mi marad akkor, amikor a gondolkodó elme nincs jelen? Ha csak ülünk, az elménk és a légzésünk megnyugszik. Az Én igazából ez a csendes hely, a változások szemtanúja.
Bármilyen technika, még a fent leírt folyamatok is igazából kivetítések. Bármit tesz az elme és a test, ha az élményt teljes mértékben integrálni tudjuk, az jelentős változásokat fog előidézni. Ha csak végigsétálunk az utcán és teljesen tudatosítjuk az élményt, az már jóga. Amikor az ászana-gyakorlásunkat végezzük és változásra vagy a következő pózra vágyunk, az nem igazán jóga. A nyugodt ülés (vagy bármilyen jóga-technika alkalmazása) növeli a tudatosságra és integrációra irányuló képességet, ha helyesen végezzük. De ahogy folyamatosan fejlődik a kapcsolatunk a testünk belső valóságával, a különböző technikákra történő hagyatkozásnak fokozatosan csökkennie kellene, és nem növekednie. Az elménket bármilyen tevékenység közben le tudjuk csendesíteni.
Természetesen az elme elcsendesítése egy haladó jógiknak szóló feladat, eleinte ez nem fog könnyen menni. De akkor is törekedni kell az ellazulásra, ahelyett, hogy még jobban megfeszülnénk az elme uralása feletti törekvésünkben. Idővel, a belső csend ki fog alakulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése