"De a szamádhi hatásai még ennél is nagyobbak. Az 1.48. szútra szerint: „Ott a bölcsesség igaz (ritambhara).” Első alkalommal látjuk a finom jelenségeket (csakrákat, mantrákat, szent verseket, a szeretetet, szépséget, stb. teljesen függetlenül önmagunktól. Ez azt jelenti, hogy felismerjük azt a tényt, hogy saját életük van, mely teljességgel különbözik a mi kivetítéseinktől. Ennek megtapasztalása során első alkalommal tapasztaljuk meg a kozmosz mögötti szent rendet (ritát). Megértjük, hogy vannak isteni törvények, melyek harmóniában igazgatják az összes élőlényt. Ezek a törvények nem általunk választottak, és túl vannak a mi teremtésünkön és manipulációnkon. Minél inkább összhangba kerülünk ezekkel a törvényekkel, annál szabadabb és örömtelibb lesz az életünk.
Az 1.49. szútra szerint: „Ez a tudás különbözik attól, amit a szentírásokból vagy következtetéssel kapunk, mert nem egy bizonyos dologról szól.” Patandzsalí azt mondja, hogy az a tudás, amit eben a szamádhiban kapunk, gyökeresen különbözik mindentől, amit eddig megismertünk. Az első alkalommal láthatunk egy tárgyat úgy, ahogyan van, a tárgyat-mint olyat. E szamádhi előtt Patandzsalí azt mondta, hogy három módja van egy tárgy megismerésének (figyelembe véve azt, hogy finom tárgyakról beszélünk, mint például a szeretetről). Az első lehetőség a közvetlen érzékelés az érzékeken keresztül; a következő a következtetés azokból a dolgokból, amiket már ismerünk; a harmadik pedig a hiteles közlések, mint például a szent szövegek. Mindhárom esetben csak általános tudáshoz jutunk az adott tárgy kategóriájával kapcsolatban, de nem a valós tárgyról, amit igyekszünk megismerni. Ez alapjában véve azt jelenti: „Nem lehetsz biztos abban, hogy mi van előtted, amíg nem függesztetted fel a feltételekhez kötöttségedet.” Vegyük példának a „nőt”, mint (meditációs) tárgyat. Ezt azért tudom kifejezetten könnyen elmagyarázni, mert jelenleg férfi testben vagyok. Patandzsalí azt mondja, hogy a negyedik típusú szamádhi előtt nem valószínű, hogy valóban hitelesen meg tudnék ismerni egy bizonyos nőt. Minden egyes alkalommal, amikor elsőre találkozom egy nővel, először a saját anyámmal találkozom és szembesülök, utána az első partneremmel, és végül az összes nővel, akikkel eddig valaha találkoztam, és akik együttesen alkotják azt a tudatalatti benyomást, amit „nőnek” nevezek. Így minden egyes alkalommal, amikor egy bizonyos nővel találkozom, a nőkkel kapcsolatos teljes történetemmel is szembekerülök. Ha még egy lépéssel tovább mennék, azt is elismerhetném, hogy a saját nőiségemmel, vagyis a bennem élő nővel is konfrontálódom. Így kevés hely marad arra, hogy újonnan találkozzam egy nővel; igazából egy egész kategóriával találkozom. A negyedik típusú szamádhi megszabadít a múltunktól, hogy az embereket vagy a dolgokat az ilyen kategóriáktól függetlenül tudjuk látni.
Az 1.50. szútrában Patandzsalí ezzel teszi teljessé a témát: ”Az ilyen ismeretből származó tudatalatti benyomás újrakondicionál bennünket.” Ez egy nagyon radikális állítás! Azt mondja, hogy van egy valódi világ, de azt nem láthatjuk. Az a világ, amit látunk, annak a világnak a modellje, amit a saját elménkben hoztunk létre. Bár ez a modell hasznos lehet a túlélés szempontjából, haszontalannak bizonyul, ha az igazságot szeretnénk megismerni. Az igazságot csak kis lépésekben ismerhetjük meg, lépésről lépésre kiváltva a világ általunk létrehozott felszínes mását. A jó hír viszont az, hogy az elménk ilyen mértékű, radikális átalakítása lehetséges. Ez azonban egy fokozatos folyamat, szinte lenyomatról lenyomatra történik, és ezét veszítjük sokan szem elől. Spirituális sikerünk túlzottan távolinak tűnik ahhoz, hogy észrevegyük a kapcsolatot. Minden egyes szamádhi-élmény az igazság, a valóság benyomásait fogja alkotni az elménkben, és ha már eleget ültettünk el ezekből, és elérték a kritikus tömeget, az egész elménk az igazság felé kezd el vonzódni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése