2020. február 1., szombat

A dhjána gyakorlása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Dhjána, vagyis meditáció

Ez az astánga-jóga hetedik lépése. Ezzel kapcsolatban is tanácsos a helyes gyakorlásra törekedni. A fejlődés és az eredmények ebben a lépésben csak az előző lépések szisztematikus követésével (jama, nijama, ászana, pránájáma stb.) érhető el. Nincs értelme a dhjána gyakorlását megkísérelni, mielőtt megerősítettük volna a gjána-indrijákat, vagy az érzékelés magasabb formáit. A magasabb érzékszervek megerősítése viszont egészséges testet feltételez, mely képes megfelelően keringetni a tápanyagban dús vért és a tiszta levegőt ezekben a szervekben és az egészséges idegekben. Ezt pedig csak az ászana és pránájáma rendszeres gyakorlása, a teljes értékű és szattvikus ételek mértékletes fogyasztása, a megfelelő elmeállapot (nijama), a fizikai tisztaság megfelelő gyakorlata (jama) és az életerő megőrzése (brahmacsarja) által lehet elérni.
Ha sikerült megfelelő jártasságot szerezni az ászanában és a pránájámában, a dhjána gyakorlójának be kell szabályoznia az egyes elemekkel eltöltött időt, és ki kell választania azokat az ászanákat és pránájámákat, melyek a leghatásosabban erősítik meg a magasabb érzékszerveket és tudati központokat, és így segítik a dhjána elérésében.
A legjobb ászanák, amiket választhatunk erre a célra - a sírsászana és a szarvángászana. Ezeket megfelelően szabályozott légzéssel és bandhákkal kell végrehajtani. A szemeinket behunyva kell tartani, a szemgolyókat pedig fölfelé fordítva, mintha a két szemöldök közé néznénk. Elegendő 16 vagy 24 kört csinálni mindegyikből egy-egy alkalommal.
Mivel a dhjánát valamelyik ülőhelyzetben gyakoroljuk az alábbiak közül, ezeket az ászanákat is gyakorolni kell, hogy megerősítsük azokat az izmokat, melyek szerepet játszanak e pózok végrehajtásában. A szemeinket tartsuk behunyva, a szemgolyókat pedig fölfelé fordítva, mintha a két szemöldök közé néznénk. Ha a szemek nyitva vannak, akkor irányítsuk a tekintetünket az orrhegyünkre. Elegendő 12 kört végezni mindegyik ászanából.
A pránájámák közül gyakoroljuk rendszeresen a nádi-sódhanamot és az uddzsájít a bandha trajammal, vagyis a dzsálándhára, uddíjána és múla bandhammal, valamint öt vagy tíz másodpercnyi belégzés utáni légzésvisszatartással (antar kumbhakam) minden körben, de báhja kumbhakam nélkül. Elegendő 24 kört csinálni mindegyikből minden gyakorlásnál.
A pránájáma előtt végezzünk el 150 kör bhásztrikát és kapálabhátít a vér oxigén-szintjének megemelése céljából. Némi gyakorlás után a pránájámát végezhetjük báhja kumbhakammal is, de ne legyen hosszabb öt másodpercén minden körben. Tartsuk behunyva a szemeinket a gyakorlás alatt.
Az elme a légzést követi a belégzés és kilégzés során, de a kumbhakam közben mentális képek jelenek meg, jók és rosszak is, a tetteink és a környezetünk függvényében, de a báhja kumbhakam közben lehet jobban nyomon követni az elmét. Kellemes és nyugtató képek jelennek meg, ha napi imádatot végzünk, kiegyensúlyozott az elmeállapotunk, gyakoroljuk az erkölcsi előírásokat, és tisztán tartjuk a testünket. Ahogy halad a gyakorlás, a kellemes és megnyugtató képek fognak dominálni, és irányíthatóbbá válnak a képek."

Nincsenek megjegyzések: