"6. Jóga-gyakorlás a terhesség alatt
Bármilyen fázisában vagyunk is a terhességnek, a jóga-ászanák és pránájámák gyakorlása megfelelő elővigyázatossággal semmiféle veszélyt nem jelent. Másfelől viszont jelentős haszna lesz, mivel javul az egészségi állapot, könnyebb lesz a szülés, a gyermek pedig egészséges és erős lesz. E gyakorlatok fő célja, hogy megerősítsék azokat a testrészeket, melyeknek később viselniük kell a gyermekszülés terhét, és ugyanakkor biztosítani kell, hogy az izmok nem merevednek be, és így nem nyomják össze a méhet, ami akadályozza a gyermek megfelelő fejlődését. Azoknak az esetében, akik már gyakoroltak a fogantatás előtt, illetve azok esetében, akik a harmadik hónap előtt kezdték a gyakorlást, a korlátozásokat kevésbé szigorúan lehet venni. Akik viszont a harmadik hónap után kezdik a gyakorlást, azoknak lelkiismeretesen kell követniük a korlátozásokat.
(Megjegyzés: A modern várandós-jóga és az orvosi ajánlások értelmében a kismaméknak nem javasolják a rendszeres ászana-gyakorlást a terhesség első három hónapjában, főleg, ha előzetesen volt már veszélyeztetett terhessége, vetélése, vagy egyéb komplikációja. A gyakorlást a harmadik hónaptól ajánlják újrakezdeni, akkor is, ha előtte rendszeresen gyakorolt a kismama.)
Az alábbi leírás a normális egészségügyi állapot esetén alkalmazandó. Ha bármiféle panaszunk van, akkor jobb, ha jóga-oktatóhoz fordulunk útmutatásért. A terhesség harmadik hónapja után ne végezzük a sírsászanát és a szarvángászanát. Az étkezésbeli korlátozásokat is be kell tartani, hogy a kismama ne fázzon meg, vagy ne kapjon köhögést. Azoknak, akik a fogantatás után kezdenek bele a jóga-gyakorlatokba, az alábbi előzetes gyakorlatokkal kell kezdeniük. Ez légzőgyakorlatok végzéséből áll vagy szvasztikászanában, vagy brahmászanában, vagy laghu szvasztikászanában. A legjobb eredményeket szvasztikászanában érhetjük el, a másik két póz pedig azok számára ajánlott, akik nem tudnak szvasztikászanában ülni.
Szvasztikászana
Technika:
- Terítsünk le valamit a földre, például egy összehajtogatott takarót, hogy legyen valamilyen puha és viszonylag szilárd ülőhelyünk. Üljünk rá keresztbe tett lábbal, a bal lábunkat térdben behajtva, a lábujjainkat a jobb lábunk combja és vádlija közé dugva. A jobb lábunkat némileg el kell forgatnunk, hogy be tudjuk dugni a jobb lábunk ujjait a bal combunk és vádlink közé. Mindkét lábszár érjen a takaróhoz. Így a testünk csípő feletti részei is egyenletesen helyezkednek el. Üljünk egyenes háttal, a fejünk nézzen előre, az állunk pedig legyen kissé lehajtva, de ne végezzünk állzárat.
- Nyújtsuk ki a karjainkat úgy, hogy a csuklóink a megfelelő térdeken pihennek. A tenyereink nézzenek lefelé, az ujjaink legyenek kinyújtva és összezárva.
- Vegyünk hosszú, mély, egyenletes belégzéseket és kilégzéseket az orrunkon keresztül, de sziszegő hanggal és súrlódó érzéssel a torokban.
A belégzés utáni kumbhakam (légzésvisszatartás ne legyen hosszabb egy másodpercnél körönként. A légzésciklusok számát később fogjuk tárgyalni. Előfordulhat olyan eset, amikor a combok és a vádlik túlsúlyosak, és a fenti ászana nem lehetséges. Ezekben az esetekben próbálhatjuk a brahmászanát. Ez a fentihez hasonló, de a lábujjainkat nem helyezzük a comb és a vádli közé. A bal talpunkat a jobb comb alá helyezzük, hogy hozzáérjen. A jobb rüsztöt a bal combra helyezzük, a talpunk felfelé néz. Mindkét térdünk érjen a takaróhoz. A többi lépés ugyanaz, mint a szvasztikászanában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése